| Matolcsy
György
Cui prodest?
2004-ben Magyarországon a kettős állampolgárságról
szóló népszavazással egy erkölcsi és politikai válság
lépett a szépen kibomló hazai gazdasági pangás mellé.
Sanda szándéktól vezérelve hamis választás elé állították
a szavazót: akkor jó ember, ha megszavazza a szomszédos
országban élő magyarok kettős állampolgárságát, vagy
éppen fordítva? Pénzügyi érdekek, vagy erkölcsi értékek
alapján döntsön-e? Ha pénzügyi érdekek szerint, akkor
személy szerint nyer, vagy veszít a beköltözőkkel? A
szülőföldön maradást segíti-e a kettős állampolgárság,
vagy az elköltözést? Ezek egy erkölcsi válság kérdései,
mert fel sem merülhetnének. A politika is válságban
van, mert kiderült, hogy lehet külföldről úgy irányítani
a magyar közéletet, aminek eredménye a korábbinál is
mélyebb megosztottság. Mély zavarba lehet hozni a politikai
elitet, mögötte a teljes társadalmat egy olyan kérdésben,
ami az Európai Unióban, sőt azon kívül is világosan
rendezett. Romániának 2 millió kettős állampolgára van,
1 millió argentin olasznak van olasz útlevele, és 22
millió ír származású amerikai tart ír útlevelet, tehát
kevés dolog természetesebb a mai világban, mint a kettős
állampolgárság. Már 1989-ben kötelező lett volna teljeskörűen
megadni minden szomszédos országban élő magyarnak a
kettős állampolgárságot. Már akkor rosszul vizsgázott
a magyar politikai elit, most javíthat, mégis zavarban
van.
A zavar mögött fontos történelmi ismeretek hiánya húzódik
meg. Vannak, akik még ma is azt gondolják, hogy valamikor
majd változtatni lehet a határokon, ezért jó, ha a magyarok
a helyükön maradnak. Már többen gondolják úgy, hogy
ugyan a határokon nem lehet változtatni, de a jövőben
gazdasági erőt és politikai hatalmat jelent számunkra,
ha magyarok élnek a szomszédos országokban. A kisebbségi
létben élő értelmiség funkcióját és létét félti attól,
ha elköltöznek a magyarok: ki marad a gyülekezetben
és az iskolában? A hazai társadalom többsége azt gondolja,
hogy elvesz, aki idejön, maradjon tehát ott, ahol van.
A 21. században azonban már végleg nem számít a terület,
helyette a tudás és a tehetség adja a hatalom és a gazdagság
alapját. Az USA erejét növeli, hogy nem területet tart
a világban, hanem tehetséges és szorgalmas embereket
hív Amerikába. A 90-es években 9 millió bevándorlót
fogadott és integrált az amerikai társadalom, ez volt
a hosszú konjunktúra rejtett forrása. Évente 30-40 ezer
ír tér vissza Írországba, ez az ír gazdasági csoda egyik
forrása. 1945 után 9 millió német vándorolt vissza Németországba,
ők - és nem a Marshall-segély - hozták létre a német
gazdasági csodát. Csehország és Szlovákia gazdasági
sikerét időben kitolja, hogy hiányzik a 3,5 millió elűzött
német és több száz ezer elpusztított zsidó polgár, ahogy
Magyarország felzárkózása is gyorsabb és könnyebb lenne
e két fejlett kisebbséggel. Románia, Szerbia és Ukrajna
kevés dolognak örülhetne jobban, mint az ott élő magyaroknak,
de rafinált eszközökkel épp most szeretne tőlük megszabadulni.
Ha ismerik is, nem tanultak a történelemtől. 1492 után
Anglia nem fogadta be a Spanyolországból elüldözött
zsidókat, Németalföld igen, ezért is lett a 17. század
Hollandiáé és nem Angliáé. A 16-17. században elűzött
francia hugenották virágoztatták fel a befogadó holland,
majd később a porosz államot. Az Európai Unió mai legnagyobb
versenyhátránya Amerikával szemben az, hogy nem képes
befogadni és integrálni. Ma az nyer, aki tehetséges
és szorgalmas embert nyer, nem az, aki területet. Mit
képviselhetne a magyar üzleti és politikai elit a mai
vitában?
Az üzleti szektor számára egyszerű a helyzet, mert
a kettős állampolgársággal együtt járó nagyobb mobilitás
és a beköltözéssel kibővülő áru- és munkaerőpiac egyértelmű
előnyöket kínál. A politikai elit helyzete is egyértelmű,
mert az egyéni szabadság értéke és a gazdasági érdekek
egybeesnek. Jó, ha valaki a magyar útlevéllel szabadabb,
és az is jó, ha szülőföldjén marad. Még jobb, ha átköltözik,
mert a többletek sokszorosan meghaladják a költségeket.
Az elmúlt 15 évben 200 ezer magyar jött át a szomszédos
országokból, és a fiatalok kétharmada a következő 10
évben elhagyhatja szülőföldjét. Nem ez a kérdés, hanem
az: hová megy? Elemi érdekünk a kisebbségi magyarok
nagyobb szabadsága, beleértve a területi autonómiát
is, és nyerünk, ha minket választanak. A magyar üzleti
elitnek végre világosan ki kell mondania: szükségünk
van a bevándorló magyarokra, ide jöjjenek, és ne máshová!
Forrás: Világgazdaság, 2004.
november 24. |
