Bolgár György

Kibújnak a szögek a zsákból

Milyen Mikulás az, akinek a zsákja szögekkel van tele? Népszavazási Mikulás. Még szerencse, hogy talán nem december ötödike után fog kiderülni, miféle szögek után kapkodunk izgatottan, hanem addig egyre többet megtudunk arról, mi is van a zsákban. Érdemes a referendum kezdeményezőjére, a Magyarok Világszövetségének elnökére figyelni. Patrubány Miklós egy nekem adott rádióinterjújában elismerte, hogy reális becslés, ha azt mondjuk, hogy évi százezer ember jön majd át Magyarországra. Ez a lakosság egy százaléka lenne, ami irdatlanul nagy szám, olyan, mintha Németországba évente nyolcszázezer, az Egyesült Államokba pedig majdnem hárommillió ember érkezne munkát vállalni, letelepedni, szerencsét próbálni. Márpedig nem hagyják, hogy ennyi érkezzék, mert az ilyen mértékű bevándorlás még egy nálunk jóval erősebb gazdaságot és társadalmat is megrendítene. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Patrubány úgy nevezte reálisnak ezt a számot, hogy közben folyamatosan azt állítja: a kettős állampolgárság nem ösztönöz elvándorlásra, éppen ellenkezőleg, érzelmi, lelki támaszt nyújt az otthonmaradáshoz, akkor bátran nevezhetjük a becslést alábecslésnek. Hiszen miért is jönne százezer ember, ha a magyar útlevéllel még inkább otthon maradna?

Csak hallgatni és olvasni kell tovább Patrubányt. A Népszabadságnak például már azt mondta, hogyha meglesz a népszavazási igen, a jogalkotónak nincs mérlegelési lehetősége. Holott mostanáig azt hallottuk a Fidesz vezetőitől, hogy mi valójában semmiről sem döntünk, csak arról, hogy kapjanak-e útlevelet a határon túli magyarok, de minden lényeges részletkérdés a parlamentre marad, ott pedig kétharmados többség kell a határozathoz, úgyhogy nem kell félni. Patrubány értelmezésében azonban a kedvezményes honosítás azt jelenti, hogy a kérelmező délelőtt leadja magyarigazolványát a hivatalban, délután pedig átveheti az útlevelét. Az állampolgárságot szerinte meg kell adni a hozzátartozói magyarigazolvánnyal rendelkező nem magyar nemzetiségűeknek is, merthogy a családok szétszakítása nem lehet cél. Ez igaz. De vajon miért is szakadna szét a család, ha a kettős magyar-román állampolgár otthon marad? Vagy mégsem maradna?

Bújnak elő a szögek a zsákból. Tőkés László ugyancsak rádióműsoromban mondta el, hogy szerencsétlen kezdeményezésnek tartotta a népszavazási indítványt, de miután kész helyzet elé állították az egész politikai életet, szerinte csak előre lehet menekülni, vagyis az igen mellé kell állni. Mint hozzátette, sok tekintetben osztja a nem-szavazatra buzdítók véleményét is, ezért azt tartaná fontosnak, hogy a parlamentben olyan törvény készüljön, amely kiszűri az aggodalomra okot adó veszélyeket (vessük ezt össze Patrubány véleményével a mérlegelési lehetőségekről). Duray Miklós, a határon túli magyarok egy másik hangadója szintén Klubrádiós nyilatkozatában közölte: kezdettől fogva nem helyeselte a népszavazási kezdeményezést, és hogyha annak idején megkérdezték volna, ezt nyíltan meg is mondja. Magától egyébként azért nem szólalt fel ellene, mert abban bízott, hogy az Alkotmánybíróság majd alkotmánysértőnek fogja minősíteni. Így állunk. A legharcosabb határon túli nemzeti radikálisok elismerik, hogy ellenezték az MVSZ aláírásgyűjtését (amelyhez nem mellesleg Orbán Viktor is csatlakozott), drukkoltak, hogy ne sikerüljön, ennek ellenére ma a leghatározottabban követelik az állampolgárság megadását a magyar választóktól.

Az egyetlen politikai erő, amely úgy kampányol az igenek mellett, hogy semmi veszélyt nem lát benne, a Fidesz. Mintha csupán egy gesztusról volna szó, amivel úgy segíthetünk magyar felebarátainkon, hogy valójában nem is kell segítenünk rajtuk, hiszen az érzelmi támogatás bőven elég lesz nekik. A legőszintébb szó a Vajdaságból jön, amit nyilvánvalóan az magyaráz, hogy ott a legkilátástalanabb a magyarok helyzete. 15 éve még sokkal jobban éltek, mint mi, most rosszabbul, sokszor fenyegetettségben, és még az a remény sem csillan fel előttük, hogy belátható időn belül csatlakozhatnak az Unióhoz. Nem véletlen, hogy a minap egy újvidéki író már azt is megpendítette, hogy fel kell adni az eddigi nemzetstratégiát, és vissza kellene vonni a magyarságot a jelenlegi országhatáron belülre. Őszinte beszéd, és van is alapja. Lehetne róla beszélni, értelmes politikai és gazdasági vitákat folytatni, akár cselekedni is. Ehelyett folyik az ámítás és az érzelmi terror. Annyira, hogy a közszolgálati rádió elnökasszonya ismét pártsemlegesen megnyilatkozva azt mondja, hogy alja nép, aki nemmel szavaz, az 56-os hős hulladéknak titulálja a nemre bíztató kormányt, a szélsőséges nézeteiről ismert művész pedig már isten büntetését is kilátásba helyezi a kettős állampolgárság ellenzőinek.

Sikerült megint végletesen és talán végzetesen megosztani az országot. Annak ismeretében, hogy Tőkéstől Durayig és a Fideszig a magyar jobboldal tavasszal még ellenezte a népszavazást és az állampolgárság ilyetén megadását, ma viszont dübörögve követeli, a felelősség őket terheli. Kár, hogy ezzel nem vagyunk kisegítve. Mert a szögek kibújtak ugyan a zsákból, de szúrni fognak.

Forrás: Népszava 2004. november 26.