Fodor István

(Ellen)kampány káoszteremtéssel

A magyar hatalmi és ellenzéki pártok inkább egymásra mutogatva, mintsem önkritikát gyakorolva kimondatlanul beismerik, hogy népszavazás nélkül is megoldhatták volna a kettősnek nevezett állampolgárság kérdését, ha van rá politikai akarat. De nem volt, és most sincs. Az az érzésem, hogy a jelenleg hatalmon lévő koalíció nem vette komolyan a Magyarok Világszövetségének aláírásgyűjtési kezdeményezését. Amikor viszont összegyűlt a kétszázezernél jóval több támogató aláírás, és a köztársasági elnök kiírta a népszavazást, mintha hirtelen idegesség fogta volna el a nagyobb hatalmi pártot, miközben arra számít - és mindent meg is tesz érdekében -, hogy nem gyűlik össze a kétmillió igen. Az SZDSZ ugyanis régen kimondta, hogy valamiféle külhoni állampolgárságot nem támogat, legföljebb "rendeset", persze, alapos mérlegelés és egyeztetés után. És mi történt ezután? Amikor az MSZP is látta, hogy ennek fele sem tréfa, akkor kénytelen volt abbahagyni a köntörfalazást, és az új pártvezér (egyben miniszter), Hiller István, sőt a kormányfő, Gyurcsány Ferenc is arra szólította föl a szavazókat, hogy mondjanak ellent a javaslatnak. Most tehát abban reménykednek, hogy így fog történni. Ha másként lenne, akkor már hónapokkal ezelőtt sok mindent elmagyaráztak volna a magyar állampolgároknak, s nem lenne teljes a káosz. Bár az is lehet, hogy a riogatás, a számokkal történő hasracsapós dobálózás, a bizonytalanság keltése jobban megfelel a célnak.

Ha a pénz beszél - márpedig mikor nem? -, akkor, ugye, az érzelmek hallgatnak. A politikai felhívások mellett erre épül a kormánypártok igencsak agresszív, de semmivel sem alátámasztott ellenpropagandája. S ha már terhet rónánk a magyar állam(polgárok)ra, akkor a kezdeményező Magyarok Világszövetsége, illetve annak elnöke, Patrubány Miklós keresi a megnyugtató megoldást, és azzal áll elő, hogy a külhoni állampolgárok külön alapba fizessék az adót meg a járulékot, amit visszajuttatnának nekik, tehát nem terhelnék az államot. Igen ám, de mindinkább az látszik kikristályosodni, hogy nincs kétfajta állampolgárság, s ha valóban nem lehet, akkor az MVSZ ötlete értelmét vesztette, nincs tovább mit beszélni róla. Ha pedig elvetjük, az valószínűleg sok (nem) szavazatot hoz a kormánypártiaknak.

Lássuk hát, mekkora teher hárulna a kettős állampolgársággal Magyarországra! Nos, ebben a tekintetben szinte kizárólag az ijesztgető propagandára építhetünk, merthogy alapos fölmérés nem készült, viszont hirtelen elárasztottak bennünket föltételezett adatokkal, amelyek még a határozott támogatókat is elgondolkodtatják, és sokan biztosan oda sem figyelnek a föltételes módra. Az ilyen megnyilatkozás azonban később jó szolgálatot tehet a kormánynak: ők nem állítottak, csak föltételeztek. (Volt hasonló már a Fidesz-kormány idején, amikor az ellenzék azzal rémísztgette az országot, hogy elözönlik a román munkavállalók.) A kormány, illetve a minisztériumok különböző rendű és rangú képviselői ugyanis a napokban sorozatban fejtik ki véleményüket, ilyesféleképpen: amennyiben 800.000 külföldön élő magyar áttelepülne, az mintegy 530 milliárd forint terhet róna az országra, vagyis minden adófizetőre havonta megközelítőleg 15.000 forint költséget. Azt már én teszem hozzá, hogy évente ez ott lehet két átlagos havi bér körül. Ki viselne el ilyen terhet? A munkaügyiek külön is kifejtik véleményüket: Magyarország legföljebb 25.000 munkavállalót tudna elviselni, ha többen jönnek (mennek), akkor növelni kell a munkanélküliek segélyalapját, de azzal is számolni lehet, hogy az új állampolgárok leverik a béreket. Az oktatásügyesek az mondják, ha a diákok 40 százaléka átmegy tanulni, az 60 milliárdnál is nagyobb kiadást jelent a tárcának. Mindez hihető, de azt a kérdést is fölvetheti: Mennyibe kerülne az, ha mindenki, mondjuk, 2,5 milliónyi magyar átköltözne?

A nyolcszázezres szám abból ered, hogy ennyi magyarigazolványt adtak ki. Már az is elgondolkodtató, hogy csak minden harmadik határon kívüli magyar igényelte, de mi azt is tudjuk, hogy nagyon sokan soha nem lépték át "vele" a határt. Tömeges diákbevándorlás következne be? Igen ám, de nemcsak oktatási költségek léteznek, hanem lakni és élni is kell valamiből. Gyerekeink elözönlenék az egyetemeket? A létszámot, ugye, korlátozzák, ha pedig a fölvételin aránytalanul okosabbnak bizonyulnának a kinti állampolgárok, akkor az igencsak nagy haszonnal járna az ország számára. (Nem nyernek viszont a szavazók, mert az "idegenek" kitúrják a helybelieket.)

Az összevisszaságra (szándékos káoszteremtésre?) utalnak azok a korábbi megállapítások is, hogy a kettős állampolgárság kérdésében elsősorban a délvidéki magyarság lehet érdekelt (főként útlevél okán), most pedig sokkal inkább a romániai magyarság tűnik veszélyforrásnak, miközben Románia 2007-ben minden jel szerint az Európai Unió tagja lesz, és így új helyzet áll elő.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amennyiben a nagy ellenpropaganda dacára megszavazzák a kettős állampolgárságot, máris a kezünkben érezhetjük a személyi igazolványt és a magyar útlevelet. Pedig a szavazás ilyen kimenetele csak törvény meghozatalára kötelez. Az pedig aligha fog megszületni máról holnapra, senkinek sincs fogalma arról, hogy esetleg milyen lenne, de szemmel láthatóan a kormánypártoknak nem is áll szándékukban foglalkozni vele, remélve azt, hogy ténykedésük eredményeként a lakosság elveti a javaslatot.

Ember legyen a talpán, aki ezek után kibogozza, hogy mit is szeretne elérni a kormány a szerdán bejelentett, a határon túli magyarok támogatását szolgáló "csomaggal". Mert kétmilliónál több igen szavazat esetén mindenképp kötelesek törvényt hozni a kettős állampolgárságról, az elvándorlás pedig senkinek sem érdeke (nekünk legkevésbé!), tehát a segítség a szülőföldön maradást szolgálja. Még anyaországi, de csak oda szóló útlevelünk is lehet (igaz, korábban gyakran emlegették az EU-szigort, most meg szó sem esik 2006-ról, amikor Horgosnál és Szabadkánál lesz a schengeni határ). Azt pedig rosszmájúság volna föltételezni, hogy az "utolsó pillanatban postázott csomag" akár azt a célt is szolgálhalhatja, hogy megnyugodnak a magyarországi polgárok: "nyugodtan szavazhatunk ellene, hiszen majdnem megkapták azt, amit akartak", különben pedig Hiller pártelnök és miniszter is megmondta, hogy többet adnak, igaz, mást, mint amit a népszavazás ajánl.

Forrás: Magyar Szó, 2004. november 12.