| Krasznai
Zoltán
A politikai empátiától a kettős
állampolgárságig
Hazánk miniszterelnöke minapi londoni látogatása alkalmával
a kettős állampolgárságról dúló vita kapcsán a következő
magvas gondolatát osztotta meg a Times olvasóival: "A
románok és a szerbek azt fogják mondani: magyar állampolgárok
vagytok, mit akartok itt? Nem gondoljátok, hogy haza
kellene mennetek?" Ne akadjunk fenn most azon a
csekélységen, hogy e sommás megállapítás - európai entrée-ként
- xenofób sovén nacionalistának minősít valamennyi románt
és szerbet, méltassuk inkább elismeréssel, hogy kormányunk
feje ily kitűnően képes beleélni magát az ellenérdekű
fél gondolataiba. Nagyvonalúan tekintsünk el attól is,
hogy ez a tippadás talán nem nevezhető a nemzeti érdekeket
szem előtt tartó, felelős politikusi magatartás iskolapéldájának.
Szociálisan érzékeny szociáldemokrata politikus ugyanis
- bármily meglepő - még kérdés formájában sem riogathat
az etnikai tisztogatás lehetőségével -, még a kettős
állampolgárság általa nem kedvelt perspektívája kapcsán
sem!
Gondolatban vigyük el logikus végkifejletéig a lendületes
gyurcsányi gondolatot! Mint tudjuk, Európa több országa,
köztük Németország is, akárcsak az Európán túli világ
több országa, köztük Izrael is, lehetővé teszi a kettős
állampolgárságot. Na már most, hazánknak vannak szép
számmal német és zsidó származású állampolgárai (is),
akiknek zsebében ott "lapulhat" egy német
vagy izraeli útlevél. Mit kell tehát mondania a magyar
miniszterelnöknek, ha következetes kíván maradni saját
Times-beli eszmefuttatásához? "Német (izraeli)
állampolgárok vagytok? Nem gondoljátok, hogy haza kellene
mennetek?" Amit ezért a baloldali és liberális
hazai, valamint európai sajtótól kapna, azt valószínűleg
nem tenné ki az ablakba. Brüsszelről már ne is beszéljünk!!
(A Times olvasói kedvéért: ez megint egy "understatement".)
Persze ahhoz, hogy ezt a joviálisnak szánt kérdést
miniszterelnökünk feltehesse, legelőször is tudnia kellene,
kiket szólítson meg, vagyis hazánkban kik németek, zsidók
stb. Ez - mint tudjuk - bizonyos liberális vívmányoknak
köszönhetően nincs benne a szóban forgó személyek személyi
dokumentumaiban, s mivel a magyar alkotmány nem tiltja
a kettős állampolgárságot, ezért kettős állampolgárságú
honfitársaink sehol, semmilyen módon nincsenek (nem
lehetnek) nyilvántartva. E helyzet bárminemű megváltoztatására
irányuló politikai akarat csak a demokrácia sérelmére
valósítható meg, s mint ilyen, minden bizonnyal kiváltaná
a nagy nehezen visszaszerzett demokratikus berendezkedésünk
fennmaradásához ragaszkodó (akár kettős) állampolgárok
tiltakozását - köztük e sorok írójáét is.
Ráadásul a nyilatkozatból kihámozható miniszterelnöki
szándék, a lehetséges nemzetközi (szomszédsági) nyomásra
történő hivatkozás - a fránya realitásoknak köszönhetően
- gyenge, mondhatni agyaglábakon áll (mint egykor a
cári Oroszország). A hazánkkal szomszédos országok jó
részének (Horvátországnak, Romániának és Szlovákiának)
az alkotmánya lehetővé teszi a kettős állampolgárságot,
Szerbia pedig a közeljövőben kívánja bevezetni. (Ukrajna
nem kívánja, de nem 200-300 ezer magyar, hanem 10 millió
orosz származású állampolgára miatt.) Tehát a frappáns
riposztnak szánt kijelentés éppen román és szerb politikusok
ajkát nem fogja elhagyni soha.
Van azért megoldás: miniszterelnökünk kiterjedt nemzetközi
lobbitevékenységbe kezdhet, hogy a szomszédos országok
(továbbá Németország, Írország, Lengyelország, Spanyolország,
Portugália és Izrael) töröljék alkotmányukból eme bosszantó
klauzulát, mert megléte zavarja őt nagy ívű nemzetmentő
koncepciója kifejtésében. Ezt a megoldást, vagyis a
kettős állampolgárság nemzetközileg elismert gyakorlata
elleni világméretű lobbitevékenységet a határon túli
magyarok kettős állampolgárságát ellenző valamennyi
honfitársamnak ajánlom mint a kreatív politikai arculatformálással
egybekötött élmény- és tapasztalatszerzés páratlan lehetőségét.
Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik ebben a példában
a "nem"-re buzdító kormányzati politika tarthatatlansága
és megalapozatlansága. Mert nem az ész érvei szólnak
a "nem" mellett a szív érveivel szemben, hanem
a politikai sületlenségeké és a szívtelenségé. Ez utóbbit
most hagyjuk - süketeknek fölösleges Kodály Zrínyi-szózatát
előadni -, maradjunk az észérveknél. Miről is szól a
népszavazás? Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar
Kulturális Szövetség elnökének - az érintettek egyikének
- a pontos megfogalmazását idézem: "... éppen az
a körülmény, hogy a törvény csakis a magyar politikai
erők konszenzusának következtében alkotható meg (ti.
kétharmados törvényről van szó - K. Z.), mutat rá azoknak
az érveknek az álságosságára, amelyekkel egyesek ma
arra buzdítanak, hogy a magyar állampolgár mondjon nemet
a népszavazáson, hiszen a törvényalkotás folyamatában
lehetőségük lesz rá (ti. a parlamenti pártoknak - K.
Z.), hogy valamennyi szempontjukat érvényesítsék. Összefoglalva:
az igen szavazatnak nincsenek közvetlen veszélyei, míg
erkölcsi hatása felbecsülhetetlen, egy esetleges nem
következményei azonban katasztrofálisak lehetnek."
Egyébként pedig csak arról van szó, hogy EGY NEMZET
VAGYUNK! Nemzetközi, sőt európai példával élve 1989-ből:
WIR SIND EIN VOLK! Mond ez valamit?
(P. S.: A német újraegyesítés - nem kettős állampolgárság!
- több mint 1200 milliárd DM-be került az NSZK-nak,
de a nemzetegyesítő Kohl kancellárnak valahogy nem jutott
eszébe előzetes kalkulációkkal megakadályozni. Kohl
persze államférfi volt, s ezenkívül jó német hazafi.)
Forrás: Népszabadság, 2004.
november 29.
|
