Sass László

Sorstalanságunk

Szerencsétlenségünkre a világban még fel-felbukkan a morál, az erkölcs, ami arra kötelezi a vezetőket, hogy kimondják az igazat. Ezért történhetett meg, hogy a Magyar Parlamentben minden köntörfalazás nélkül kimondatott, hogy az anya nem vállalja az eddig törvényesnek vallott gyermekét. Mindez azért történt, mert a már említett világi erkölcs elítéli, megbélyegzi az olyan anyát, aki eldobja a gyermekét. A mi anyánk, ezt a szégyent elkerülendő, népszavazásra bízza a gyermek megítélését, miközben arra figyelmezteti a családot, hogy az elismerés mennyibe fog kerülni. December ötödike után aztán tiszta szívvel, emelt fővel állhat a világ előtt: - Én sohasem akartam megtagadni gyermekemet, én most is szeretem, de a többség akarata előtt meg kell hajolnom, alá kell vetnem magam a többi gyermek akaratának. Ezzel az ügyes húzással a ,,becsület'' és a pénz meg lett mentve; az a kevés erkölcsös ember pedig, aki most rosszallóan csóválja a fejét, egy kis idő után abba fogja hagyni, mert - megfájdul a nyaka. Azok pedig, akik a moldáviai, horvát, olasz, görög anyákra hivatkoznak, szintén meg fogják érteni, hogy a mostani vezetőség még gondolni sem mer a nemzettel kapcsolatos dolgokra, nemhogy felvállalja őket. Egészen más lenne a helyzet - mondja a mi anyánk -, ha a gyerek beteg vagy színes bőrű lenne, akkor mindent megtennénk érte, hiszen a másság élharcosai vagyunk. A melegeknek minden nyáron Parádét szervezünk, és harcolunk a könnyű drogok elterjedéséért, a rablók, sikkasztók és gyilkosok emberi jogaiért...

Sajnos, kevesen tudják, hogy az anya bármikor megtagadhatja gyermekét, lemondhat róla, ha az érdekei úgy diktálják. A gyerek viszont sohasem tagadhatja meg az anyját, mert akkor biztosan elveszik. Rajtunk most nem segít a hangos jajveszékelés, a rimánkodás, a sírás. Egyedüli dolgunk, hogy helytálljunk, ugyanúgy, mint az eddig eltelt nyolcvan évben. Igyekezzünk méltósággal elviselni a többségi nemzet gúnyolódásait, kárörvendő megnyilvánulásait. Tudatosítani kell azt az örök igazságot, hogy az emberek többsége (bármely nemzetről legyen is szó) a rosszra, a gonoszra hajlamos. Ha nem így lenne, akkor eddig sohasem lett volna háború, gyilkosság, rablás, erőszak. Ezt tudva nem is lesz már olyan nehéz december ötödikén elfogadnunk anyánk és a többi gyermek végakaratát.

Forrás: Hét Nap, 2004. november 17.