| Király
Miklós
A kormány aggódik
Mióta komolyan felmerült a kettős állampolgárságról
tartandó népszavazáson az igen szavazatok győzelmének
lehetősége, a kormány és szakértői folyton aggódnak,
figyelmeztetnek és óva intenek. Úgy tesznek, mint az
ügyvéd, aki sehogyan sem akarja a rábízott ügyet képviselni,
s ezért csak a kifogásokat keresi.
Itt van rögtön a párizsi békeszerződés, ami miatt
az igazságügyi miniszter, aki a kormányon belül mintegy
hivatalból ismerheti a jogot, "aggódik". Pedig
az 1947-es magyar békeszerződés egyetlen rendelkezést,
egyetlen mondatot sem tartalmaz az állampolgárságról.
Eddig úgy tűnt, ezzel mindenki tisztában van, annál
is inkább, mert az Alkotmánybíróság sem fogalmazott
meg ilyen aggályt döntéseiben. Éppen ezért furcsa most
a nem szavazatokra biztatni a népszavazáson, alaptalanul
hivatkozva a majdnem hatvan évvel ezelőtti szerződésre.
Megjelent a "korszerű" aggódás is. A félelem
attól, hogy mit szól majd az Európai Unió, ha a határon
túli magyarok megkapják a lehetőséget, hogy bevándorlás
nélkül is állampolgárságot kapjanak. Pedig az EU minden
tagállama maga határoz arról, hogy kinek ad állampolgárságot
s ehhez járó útlevelet. Ezt kifejezetten rögzíti az
unió joga. S egyáltalán nem volt feltétele hazánk csatlakozásának,
hogy a magyar állampolgárok száma nem növekedhet. Szóval
alighanem sokat kellene a magyar diplomáciának dolgoznia
ahhoz, hogy Brüsszelben is megértsék, miért is kellene
nekik most aggódniuk.
Az aggodalom azonban láthatóan egyirányú. Mert nem
aggódott a kormányzat a "külhoni magyar útlevélnek"
az európai jogi és nemzetközi jogi értékelése miatt.
Pedig jól tette volna, ha megfontolja, mielőtt a Magyar
Állandó Értekezlet elé terjeszti. Mindenki emlékezhet
arra, hogy Brüsszelben még a státustörvényben teremtett
magyarigazolványt is egy tanfelügyelő szigorúságával
vizsgálták. Ráadásul itt van már az újabb kampányötlet,
az alkotmányjogászokat kétségbeesésbe kergető "nemzetpolgárság"
intézménye, amiről végképp senki nem tudja, hogy mit
is jelent. De azt minden jogász érzi, hogy a kormány
reménytelenül ingoványos talajra tévedt e közjogi torzó
javaslatával.
Maradjunk tehát a magyar állampolgárság jól bevált
intézményénél, annál is inkább, mert erről és nem másról
szól a népszavazás. Persze tudnunk kell, hogy számos
jog gyakorlása nem egyszerűen az állampolgársághoz,
hanem magyarországi állandó lakóhelyhez vagy éppen járulékfizetéshez
kötődik. Az előbbire példa a választójog gyakorlása,
az utóbbira számos társadalombiztosítási ellátás igénybevétele
lehet. Ugyanakkor a magyar állampolgárság diplomáciai
és konzuli védelmet ad külföldön, s biztosítja, hogy
a magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhessen.
Talán éppen ez az a biztonság, amire magyar testvéreink
várnak. S ami semmi mással nem helyettesíthető, akkor
sem, ha továbbra is őseik földjén akarnak élni és halni.
A magyar állampolgárság ugyanakkor nemcsak jogokkal
jár, hanem adott esetben a közterhekhez való hozzájárulás
kötelezettségével is. Ez jelenti a jogok és kötelezettségek
teljességét. S az állampolgárok egyébként sem csak kiadást
vagy bevételt jelentenek a mindenkori kormány költségvetésében,
hanem a nemzet életének továbbvivői s az állam fennmaradásának
biztosítékai. Azaz nem helyezhetők el egyszerűen a "tartozik"
és a "követel" rovatokban, ahogy ezt az állandóan
aggódó kormány tenné. Furcsa, hogy erről egyáltalán
külön kell szólni, de az utóbbi hetek minisztériumi
számháborúját hallgatva az esetleges magyar bevándorlás
gazdasági terheiről már-már olyan érzésünk lehet, hogy
tulajdonképpen még a jelenlegi tízmillió magyar állampolgár
is csak egy - igen kellemetlen - költségtényező a kormány
könyvvitelében.
A népszavazáson hozandó döntés mérlegelésekor megjelennek
az állásfoglalás valós európai összefüggései. Ha kérésükre
állampolgárságot biztosítunk a határainkon kívül élő
magyaroknak, úgy megadjuk a lehetőséget, hogy ők - mintegy
egyénileg - csatlakozzanak az Európai Unióhoz, függetlenül
attól, hogy melyik szomszédos államban élnek. Hiszen
minden magyar állampolgár az unió polgára is! Vagyis
joguk lesz arra, hogy az EU bármely tagállamában szabadon
tartózkodjanak, dolgozzanak, vállalkozásba fogjanak.
Vagy akár petícióval forduljanak az Európai Parlamenthez.
Szlovákia és Szlovénia már csatlakozott az unióhoz.
Románia talán néhány éven belül követheti őket, de Szerbia
és Ukrajna csak a távoli és bizonytalan jövőben. A magyar
állampolgárság kiterjesztésére adott igen szavazat azonban
azt jelentené, hogy a hazai magyarság a nemzet többi
tagját beviszi a hátán az unióba, már most helyreállítva
a történelmi közösséget, s megakadályozva, hogy az integráció
határai elválasszanak bennünket. A békés nemzetegyesítés
csak egy karnyújtásnyira van tőlünk.
Ezért én igennel fogok szavazni. Nemcsak a szív, de
a jog érvei alapján is.
Forrás: HETI VÁLASZ, 2004. november
25. |
