Lakner Zoltán

Gondolatkísérlet egy igenre

"Kényszerpályára kerültünk, mindenki elismeri" - nyilatkozta lapunkban a pártelnök. Ami azt is jelenti: a decemberi referendum a pártoknak sokkal inkább taktikai játszma, teher, mint "elvi probléma". Ha majd lezajlik, nyilván az eredményhez igazítják eljövendő stratégiájukat. Majd. Akkor. De most? Most szeretnének minél kisebb politikai veszteséggel kikerülni a partiból. Kommunikációjukat ehhez igazítják. Ki hol előz? Miként takarékoskodik a rendelkezésére álló munícióval? Hogy látja ezt a bonyolult lélektani, politikai játszmát a politológus?

A népszavazás a legkevésbé sem dönt a határon túli magyaroknak ajánlandó kettős állampolgárság ügyéről. A referendum "csak" arra való, hogy a parlamentet törvényhozásra kötelezze. De az azért nem sorsszerű, hogy egyáltalán ne lehessen tudni, mi lenne a létrehozandó jogszabály tartalma. A kormány egyetlen javaslatcsírát tud felmutatni, a Fidesz furcsa mód nem is törekedett rá, hogy konkretizálja elképzeléseit. A népszavazás ezért tartalmilag nem ügydöntő. Nem is lehet az. Funkciója csupán a pártok erőviszonyainak felmérése. Politikai instrumentummá tesz minden határon inneni és túli magyart.

Az első érv - a takarékossági - az első percben megdőlt. A szocialisták azt mondták: pazarlás két rossz kérdésről (is) népszavazást tartani. De miután a kettős állampolgárságról szóló kezdeményezés túlélte az Alkotmánybíróságot, az Országgyűlésnek el kellett rendelnie a népszavazást. A köztársaság elnöke - épp a takarékosság jegyében - ugyanarra a napra tűzte ki a voksolást, amelyen az egészségügyi privatizációról szólót is. Nincs dupla költség, a politikai és taktikai haszon viszont a Fideszé. Egy-egy kérdés, két időpontban, sokkal kevesebb embert mozgat meg, mint egyszerre kettő.

A Fidesz két "igenjével" szemben az MSZP két "nemet" hirdetett. A politikai csata elkezdődött, az unalomig ismert forgatókönyv szerint, az "elvi érvelés" könnyen felfeslő csomagolásába vonva. A sajtó és a választó arra a nyelvre fordítja le a kérdéseket, amelyet maga is ért: így lett a két zavaros kérdésből a pártversengés sarokköve.

Ilyen helyzetben általában a kormányoldal fut a pénze után. A Fidesz "igenek" melletti elkötelezettsége a 2004-es, középre nyitó, demagóg hangoktól sem mentes politikából egyenesen következik. Az MSZP-t felkészületlenül érte a népszavazási helyzet. Erre utalt a szocialista pártelnök első, az SZDSZ vezetőjével együtt tett nyilatkozata: nincs elég információjuk a kérdések következményeiről, inkább mondjanak a szavazópolgárok nemet. A rövid - bővebb használati utasítást mellőző - jó tanács logikája két helyen hibádzik. Egyfelől, a "nem tudás" tényéből inkább a döntéstől való tartózkodás következne. Másfelől: a politikusoknak éppenséggel az a dolguk, hogy választható lehetőségeket állítsanak elő. Nem tárhatják szét gondterhelten a kezüket: tudja a fene.

Az MSZP november 10-e körül kapcsolt. A Magyar Állandó Értekezlet ülésére készülve a "kurta nemet" "részletezett, körülírt nemmé" módosította. Megjelent a szülőföldön való boldogulás elve s az ehhez tartozó, immár pénzt is jelentő intézményrendszer-kezdemény: a Szülőföld Alap. Valamint a "nemzetpolgárság" talányos fogalma és a külhoni útlevél is, amely a Magyarországra történő könnyebb beutazást tenné lehetővé.

Magyar belügy

A Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat a parlament előtt van. Elég vérszegény ahhoz képest, hogy ennek kellene a hazájukban meg/visszatartani a környező országok magyarjait. A Fidesz álláspontja még ennyit sem sugall: a magyar állampolgárság mellé "európai útlevelet" csatolnának. Passz. Erről e sorok írója máig nem tudta eldönteni: tényleges EU-utazásra jogosító okmányról, vagy jelképes "európázásról" van-e szó. Figyelemre méltó fejlemény, hogy az útlevélígéret talán nem is akadna fenn a schengeni rendszeren. November végén az unió bel- és igazságügyi biztosának szóvivője úgy nyilatkozott: az állampolgárság megadása magyar belügy. Akinek a Magyar Köztársaság útlevelet ad, azt az EU összes tagállamában magyar állampolgárnak ismerik majd el.

Ezúttal pechünk van: az unió nem fog helyettünk dönteni. Felelősnek kell lennünk saját magunkért, dolgainkért.

Az MSZP másik érvelése a pénzről szól. A magyar állampolgárok nemcsak a járulékfizetéssel elérhető ellátásokra jogosultak. Alanyi jogúakra is. Ha tehát valaki (valahol) magyar állampolgár, talán, de ha állampolgárság birtokában Magyarországon is él, biztosan jogosult bizonyos juttatásokra. Ebben az érvelésben van egy csöppnyi bevándorló- és szegényellenesség: bennünket "felenni" jönnének a munkakerülő, lusta rokonok. Ráadásul az MSZP által felsorolt tizenhét ellátásfajtából több nem jár alanyi jogon, inkább segély típusú. A tizenhetes listán legalább négy olyan juttatás szerepel, amelyet még az itt született magyarok sem kapnak meg automatikusan.

A Fidesz nem bonyolódott bele a pénzügyekbe. Álláspontja szerint a magyarok úgysem jönnek el szülőföldjükről, és kész. Ezt Orbán Viktor úgy árnyalja, hogy az áttelepülők jogosultak lennének ugyan bizonyos ellátásokra, de dolgozni, termelni, vásárolni is fognak, így a szaldó végül is pozitív. Hát akkor mégis jönnek? Kövér László arra is utalt, hogy az áttelepülő magyarok jobbak, mintha afrikaiak, pakisztániak, arabok, törökök, kínaiak jönnének be.

Úgy látszik, a bevándorlóellenesség a magyar belpolitika szomorú trendje.

Miért nem mondanak igent a szocialisták?

T. H. Marshall szerint az állampolgárságnak egyaránt alkotóelemei a polgári, a politikai és a szociális jogok. Örkény Antal és Sík Endre úgy véli: az állampolgárság azt fejezi ki, hogy az adott személy egyazon politikai közösség tagja és résztvevője. Így ha valaki nem kíván megjelenni a magyar társadalmat illető legnagyobb döntések politikai, közösségi színterén, miért legyen állampolgár? Ha állampolgár lesz, miért ne akarna részt venni a döntésekben? Itt érhető tetten a Fidesz kettős állampolgárságot támogató álláspontjának "duplafenekűsége". Ha van a szocialisták nemjének elvi alapja, erről a forrásvidékről származhat.

Ám azzal, hogy népszavazás lesz, s beindult a pártpolitika gépezete, ésszerű helyt adni a politikai taktika szempontjainak is. A szocialisták megfontolhatták volna az "igen" lehetőségét. Ez az "igen" azt tartalmazta volna, hogy a kormány nem teszi automatikussá a magyar állampolgárság megszerzését. De nagymértékben megkönnyíti a honosítást, előnyben részesítve a magyar anyanyelvű kérelmezőket. A betelepülőket számottevően segítené. Létrejöhetne egy valóban tőkeerős Szülőföld Alap, komoly állami szerepvállalással. Az anyaország valóban tenne valamit a határon túli magyarokért. De nem keltene illúziókat. Nem rángatná bele őket a belpolitikai küzdelembe.

A Fidesz "igenje" ekkor szólhatna másról, de azzal nehezen érvelhetne, hogy az ő "igenje" más "igen". Elveszne a népszavazás pártpolitikai tétje. Amikor pedig - az "igenek" alapján - mégis törvényalkotásra kerülne sor, az MSZP kerülne előnyösebb helyzetbe. A kétharmados jogszabály megköveteli a megegyezést. Sokkal valószínűbb, hogy a Fidesz ekkor majd lefelé zárkózik, a népszavazáson vereséget nem szenvedő MSZP pedig "felfelé", minthogy elfogadja a kollektív és automatikus honosítás gondolatát.

Ehelyett mintha az MSZP sokáig nem is foglalkozott volna azzal, mit kellene mondania. Amikor döntenie kellett, reflexből a "nem" gombot nyomta meg. Az "anti-Fidesz"-opció választásával besétált a "magyarságteljesítmény" méricskélésének csapdájába. Témát és teret adott a Fidesznek ahhoz, hogy az megállíthassa, lefékezhesse a vezető kormánypárt hetek óta tartó felzárkózását.

A vereség látszata

A Fidesz sem mentes a zsigeri reakcióktól. A minap például egy négypárti nyilatkozatban próbálta ráerőltetni az igent a kormánypártokra. Nem is lett semmi a dologból.

A kettős állampolgárság kérdésében az MSZP-nek lett volna elsőrendű érdeke, hogy a reflexektől eltérő stratégiát válasszon. Mivel nem tette, olyan helyzetet állított elő, amely nagyobb valószínűséggel kedvez a Fidesznek. A többségi igen az ellenzéki párt győzelmeként értelmezhető majd a választók számára. A nem vagy a nagyarányú távolmaradás a határon túli magyar szervezetek elkeseredését válthatja ki. Ezek a negatív érzelmek az MSZP-t és az SZDSZ-t vennék célba. Az MSZP a "dupla nem" útjára lépve már csupán a kármentésben bízhat. A tavaszi törvényalkotás során politikailag és morálisan vert helyzetben érvelhet csak javaslatai mellett. A vereség látszata a kormányfőváltás által visszahozott, épp erősödő szocialista magabiztosságot (és a szavazótábort) is kikezdheti.

Az pedig szinte garantált, hogy a hazai s külhoni magyarok kicsivel sem érzik majd jobban magukat a bőrükben.

Forrás: 168 Óra, 2004. december 2.