| Soóky
László
Magyarország, a csábító
Szánalomra méltó magának
a népszavazás
létrejöttének az anamnézise is
A jelenlegi Magyarország sem nem vonzó, sem nem példakép
az elcsatolt országrészek magyarsága számára. Magyarország
Trianon óta szellemiségében és nemzettudatában devalválódott,
s ez a hanyatlás felerősödött azáltal, hogy az ország
élére minduntalan tehetségtelen, tudathasadásos, kishitű,
megalkuvó, szolgalelkű emberek kerültek. Olyan dumamatyik,
akik a felkészületlenségüket halandzsával álcázzák,
akik egy időben azonosítják magukat Károlyi gróffal
és Nagy Imrével, úgy hajolnak meg ötvenhat forradalma
előtt, hogy suttyomban felvirágozzák Kádár János sírját.
Ebben a skizofrén téridőben ténfereg ma is Magyarország
lakossága. Azon Magyarországé, amelyet sokan nem átallnak
ma is anyaországként emlegetni, miközben ez az "anyaország"
az internacionalizmus bűvöletében alapszerződésekben
rögzíti az elcsatolt nemzetrészek végleges internálását.
Ennek a földrajzi képződménynek a lakossága dönt arról,
hogy az egykori magyar állampolgárok gyerekei és unokái
egyéni kérelem alapján folyamodhatnak-e magyar állampolgárságért.
Ilyen felelősséget egy normális ország normális vezetése
soha nem tukmálna rá a polgáraira, nem alázná meg őket
a járatlanság eredendő felelősségével, nem riogatna
sunyin, hanem cselekedne. Cselekedhetne, ha lenne rögzített
nemzeti programja, cselekedhetne, ha a magyar nemzetnek
akár a virtuális egységesítését is komolyan gondolná,
ami a mindenkori hatalom nemzettudatának, önbecsülésének,
elkötelezett szándékának, őszinteségének a függvénye.
Szánalomra méltó magának a népszavazás létrejöttének
az anamnézise is: a választás lehetőségét ugyanis az
a Magyarok Világszövetsége harcolta ki, amelyet a jelenlegi
magyarországi hatalom minden gyakorlója szerint persona
non grata.
Gondolkodhatnék és viselkedhetnék a kérdést illetően
kívülállóként is, de nem vagyok az és nem vagyok álszent
sem, tehát nagyon is fontos számomra a népszavazás eredménye.
Fontos, mert végérvényes választ kapok arra, hogy Magyarország
lakossága a magyar nemzet részének tekinti-e az ország
határain kívül rekedt magyar tömegeket, vagy sem. Megerősödik-e
a gének megmaradásának az illúziója, vagy pedig az "anyaország"
lakosságától kap legitimitást minden utódállam a nyelvi
asszimiláció brutális végrehajtására és befejezésére.
A tét tehát jelentősnek mondható. Az én felfogásom szerint
lényegesen nagyobb, mint a határon innen élő magyarság
forintosított piaci értéke. Természetesen azt sem hallgatom
el, hogy a határ menti gyepük mellett már kisebb nagyobb
hordákba verődtünk, paripáink nyerge alatt puhítjuk
a húst, kumiszt iszunk és vérszerződést kötöttünk arra,
hogy kifosztjuk Magyarország kisnyugdíjasait. Kikönyököl
sírjából a ha-tárokon kívül rekedt történelem, az, amelyet
a közelmúlt és a mai Magyarország vezető ideológusai
nagy szeretettel és megható következetességgel mosnak
ki a nemzet emlékezetéből. December ötödikén kiderül,
hogy a szellemi cenzorok mekkora hatékonysággal dolgoztak
a rendszerváltozást megelőző, s az azt követő idő folyamán.
December hatodikán pedig talán arra is választ kaphatunk,
hogy milyen módszerekhez folyamodik majd a magyarországi
hatalom gyakorlója annak érdekében, hogy kibúvót találjon
a népakarat végrehajtása alól.
Forrás: http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20041203&
rub=prnt21018013650&cl=110021
|
