Kis-Kalló Erika

Nyílt levél tisztelt Gyurcsány Ferenc úrnak!

Fájdalommal élem, éljük meg azt a vitát, amit Ön, Önök a kettős állampolgárságról folytatnak. Kétgyermekes anyaként, erdélyi magyarként kívánok szólni Önhöz.

Nagyszüleim megélték az 1918 utáni elszakadást. Akaratuk ellenére magyarból román állampolgárrá váltak. Az 1940-es döntés után ismét magyar állampolgárok lettek, majd röviddel azt követően újra románok - miközben ők lélekben-szellemben megmaradtak annak, akinek születtek: magyarnak. És sehova el nem költöztek.

Szeretném emlékeztetni Önt nagy elődeink - fejedelmeink, királyaink - nemzet-védelmező, ország-összetartó szándékaira, ami nélkül, vajh’ ki tudja, hol lenne most magyar nemzetünk. A Kolozsváron született Mátyás király szellemisége most is él városunk, Erdély és a teljes magyar nemzet fölött: őrködik, figyel, olykor megszólal... Nagy királyunk most bizonnyal álruhába öltözve ellátogatna erdélyi testvéreihez, hogy az IGAZSÁGRÓL meggyőződjék, szóba állna velünk, akik érdekeltek vagyunk a fejünk fölött eldöntendő kérdésben. Ô a szeretet törvényét alkalmazná, és a szívére hallgatna.

Évezredes ittlétünk ellenére itt olykor hazátlannak minősítenek - köszönet és tisztelet a hatalmas tömegű kivételnek (!) -, az anyaországiak meg bevándorló románnak neveznek (a "nagyapáinkon elkövetett sérelem miatt"...)

Magyar vagyok. Tetszik-e vagy sem Önnek, Isten előtt (aki a népeket teremtette, és egybeszerkesztette) Önnel egyazon nemzethez tartozom: gyermekeimmel, férjemmel, családommal, erdélyi és bárhol élő magyar honfitársammal együtt. A NEM-mel Önök ezt kérdőjelezik meg ország-világ előtt, és meg nem torpanva vállalják álláspontjukat.

Sajnálatos és sértő, hogy bennünk csupán betolakodó, éhes piócát lát, aki majd Önt megfosztja jogaitól, juttatásaitól!

Nem, tisztelt uram! Nekünk megvan a magunk méltósága. Ha áttelepülni kényszerülünk, nem minden esetben az anyagi nyomás miatt van, hanem olykor a lelki-szellemi, vérünkbe hatoló igazságtalan, méltatlan bánásmód miatt. És mégis, ennek ellenére sem akarunk 2 millióan az Önök nyakára telepedni. Szeretjük Erdély-országunkat, itt szeretnénk magyarhoz méltó jövőt biztosítani önmagunk és gyermekeink számára.

Az Önök NEM szavazatával, vagy anélkül, mi azok maradunk, akik mindig is voltunk: magyarok. Testben, lélekben, szellemben. Ott, belül, ahol semmilyen politikai akarat, döntés nem fontos, és nem számít. Magyarságomat NEM Önöktől kaptam, tehát elvenni sem tudják tőlem. Meggyőződésem: erdélyi létünk, munkálkodásunk, szellemiségünk az összmagyar nemzetet gazdagítja.

Kérem Önt, ha ennyire idegennek érez minket, és nem érti, nem érzi ennek az állampolgársági kérdésnek a lelki vetületét és szellemi jelentőségét, akkor valóban, pecsételjen a Nem-re!

Forrás: Szabadság, 2004. december 3.