Cseke Gábor

Riogatás és környéke

Legendás riogatássá vált az MSZP esete a magyarigazolvánnyal, amikor úgymond 23 millió romániai munkavállaló beözönlésével "riogatta" a magyarországi lakosságot. Nem úgy lett, a riogatás csak hangulatkeltésre volt jó. A magyarázat egyszerű: az MSZP akkor rosszul élte bele magát a határon túliak logikájába, és képtelen volt megérteni, hogy a magyar igazolvánnyal járó munkavállalói "könnyítéseknek" tulajdonképpen nem volt különösebb, tömegeket vonzó tétje, olyan nevetségesen olcsó kiskapukat nyitott a magát eladni vágyó romániai munkaerőnek, amiért nem érte meg tülekedni.

Meg is kapta érte a magáét a jelenleg kormányzó baloldal, s azóta is ha végiggondolni próbálja a határon túli magyarsággal kapcsolatos anyaországi politizálás és törvényhozás belátható vagy beláthatatlan következményeit, s erre fennhangon figyelmezteti a közvéleményt, a 23 millió románt rögvest a fejéhez vágják, s még csak nem is szólhat semmit.

Pedig szólni kell.

A kettős állampolgársággal kapcsolatos anyaországi népszavazás igenis felvet olyan kérdéseket, melyeknek komoly anyagi vonzatuk van. Amilyen riogatás volt a Magyarországot elözönlő 23 millió román, ugyanolyan gyermekmese azt állítani, hogy a kettős állampolgárság egy fillérjébe se kerül a magyar adófizetőnek.

Hiszen már maga a népszavazás pénzbe kerül, s nem is kevésbe. És pénzbe kerülne majd az a kettős állampolgársággal járó, jócskán ellentmondásos lehetőségként meglobogtatott útlevél, amit akkor is ki kellene állítani a határon túliaknak, ha eszük ágában sincs kiköltözni az anyaországba.

Az RMSZ nem tegnap és nem tegnapelőtt, jó pár éve cikkezik ama gyakorlatról, hogy az idejétmúlt román-magyar nyugdíjjogi egyezmény mily kiskapukat nyit az odaát bejelentkező romániai nyugdíjasoknak, hogy itthoni járandóságuk sokszorosát kaphassák a magyar államtól, az ottani standardoknak megfelelően. Ehhez senkinek nem kell kitelepednie, csupán egy ottani címre bejelentkezni, s kijárni a kérvényezés útját [családegyesítés esetében - szerk.]

Amíg a törvények ilyenek, miért ne éljen az alkalommal az ember? És hiába az egyezmény körül felszított politikai hercehurca, az igazság az, hogy ha még egy évig megmarad ez az egyezmény - s úgy tűnik, Románia nem igazán érdekelt saját zsebből fizetni azt, amit eddig nem kellett megtennie -, éppen a körülötte feltupírozott cirkusz lehet az, ami kinyitja az erdélyi nyugdíjas emberek szemét, s amíg csak lehet, szöknek a veszendőbe menő fejsze nyele után.

A pénz, ha több, mindig jól fog, függetlenül attól, hogy ki adja. Ezt jelzik azok az internetes hirdetések, melyek máris meglovagolják a kettős állampolgárság kérdésére ráépülő etnikai bizniszlehetőségeket, s amelyekből a Népszava gyűjtött csokrot.

"Határon túli magyar családnak lakcímet biztosítok fél családi pótlékért! Határon túliaknak lakcímet adok nyugdíjért!"

"Ideiglenes és állandó lakcím biztosítása kettős állampolgároknak! Teljes körű segély és egyéb járandóság intézése!

"A nyugdíj 25 százalékáért vagy egyéb támogatásért eltartási szerződést kötnék határon túli magyarokkal. Biztosítok ingyenes ügyintézést, bejelentett lakcímet."

"Idényjellegű munkára keresek olyan határon túli magyarokat, akik a kettős állampolgárként kapott juttatásainak 25 százalékáért bejelentett lakcímet, és teljes ügyintézést kapnak."

Riogatás ez? Nem tudom. Innen kőkemény valóságnak tűnik.

Forrás: Romániai Magyar Szó, 2004. december 3.