Plesa
Vass Magda
"Hol van a testvéred, Ábel?"
A Teremtés Könyvének 4. részében olvassuk, hogy Káin
megölte testvérét, Ábelt. Káin szívében irigység támadt,
mert az Úr kegyesen fogadta Ábel áldozatát, az övét
pedig nem. A gyilkosság Isten sújtó kezét már a földi
életben magára vonja, és az ártatlan vér számon kéretik:
"Káin! Hol van a te testvéred, Ábel?" - kérdezi
Isten. Káin így válaszolt: "Nem tudom, talán őrzője
vagyok én a testvéremnek?" Bűnét azzal tetézi,
hogy szemtelenül kibúvót keres, ám Isten a lelkiismeret
hangjával szól hozzá, nem engedi megfutni a büntetés
elől: "Öcséd vére felkiált hozzám a földről, amely
megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét".
Az ószövetségi Szentírás Káint az első gyilkosnak nevezi.
Ez a Bűn minden bűnt magába foglal. A gőg, a gyűlölet,
a bosszú elborítja az ember elméjét, elveszi helyes
ítélőképességét. A legmagasabb erkölcsi mércét az emberiség
számára a Szentírás állítja, amely a világ végezetéig
irányít minket.
A felebaráttal szembeni féltékenység letaszít az emberi
méltóság csúcsáról, és olyan aljasságokra tesz képessé,
amelyek a legmerészebb képzeletet is meghaladják. A
káini bűn különböző formákat öltött a történelem folyamán:
gyilkosságok, mészárlások, genocídiumok, emberek és
népcsoportok kiirtása, elnyomása, valamely nemzet nyelvének,
kultúrájának megsemmisítésére való törekvés követték
egymást... A mi népünk is háborúk, elnyomások sorozatát
élte át. Rég nem lennénk megjelölve a térképen, ha Isten
kegyelme nem őrzött volna minket, ha Szent István királyunk
nem Isten kezébe helyezte volna sorsunkat. A keresztény
hit megtartó ereje nélkül elvesztünk volna a történelem
süllyesztőjében.
A "modern Káinok" Trianonban keresztre feszítették
hazánkat, levágott testrészeit idegen bitorlóknak adták,
és "köntösére sorsot vetettek". Mitterand
francia államfő ezt írta: "ami Trianonban történt,
az mocskos dolog volt". "Erélyes híve vagyok
minden olyan lépésnek, amely felszabadítja Magyarországot
annak az igazságtalanságnak elviselhetetlen terhe alól,
amely alatt sínylődik" - vallja Edgar Wallace angol
író is. Nem szeretne Gyurcsány Ferenc és csapata bár
egy rövid évecskét helyünkbe kerülni? Hogy elvegyük
az Anyaország posztkommunistáinak kedvét a kettős állampolgárság
elleni gáncsoskodástól, íme "védőszentjüknek",
Leninnek rövid, de velős gondolata: "... Trianonban
útonállók, gyilkosok diktálták a békét". Ez a szégyenteljes
múlt! De mi van a jelenben? Mire készül a szavazati
joggal rendelkező, nemzetben gondolkodó magyarság 2004.
december 5-én?
Nem akarunk tehertétel lenni a megcsonkított Hazának,
de lélekben oda akarunk tartozni: hozzátok. Erkölcsi
erőt, biztonságot, összetartozást jelent ez számunkra!
Olyan ez, mint ahogyan Reményik Sándor írja a Csonka
test című költeményében: "A csonka test elindult
most a tagjait keresni". Hallod-e, "Káin-lelkületű"
magyar, ott az MSZP meg az SZDSZ páholyában, hogy újból
elhangzik az Úr dörgő szava: "Káin! Hol van a te
testvéred, Ábel?". A lelketek mélyén tudnotok kell,
hogy Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken vannak a tőletek
elszakított Ábelek. Milliók várják történelmi döntésetek,
hogy Édes testvérnek ismerjetek el minket. Az a huszonhárommillió
forint, amelyet a "Nem"-re szántak, bizony
vérdíj, amelyet a mi fejünkre tűzött ki a kommunista
kormány... A testvérgyilkosság nem mindig a fizikai
öldöklést jelenti, hanem a szellemi, a lelki gyilkosságot
is. Csakhogy - és ezt alaposan meg kell gondolnotok
- ezt az új "trianoni döntést" magyar hozza
a magyar ellen. Aligha létezhet ennél keservesebb, szégyenteljesebb
dolog.
Ha győznek a szocialista gúnyába bújtatott kommunisták,
akkor december 5-e pont olyan gyásznapunk lesz, mint
december 1-je... Persze, mi soha nem fogunk erre a Kempinszkiben
koccintani, ahogyan Nastase tette a neki tapsoló, örvendezni
kényszerített, megalázott magyarokkal, pont Budapesten!
A kettős állampolgársággal nem forintban kapott nyugdíjat
akarunk, nem az amúgy is szétvert egészségügyet akarjuk
igénybe venni, pusztán az összmagyarság családi melegére
vágyunk. Az "Igen"-nel való szavazás védelmet
jelent nekünk a délvidéki magyarellenes verések ellen,
a Vadim Tudorok fenyegetőzései ellen, a Benes-dekrétumok
ellen, a szárazajtai kivégzések ellen, és minden fizikai
és lelki megkínzás ellen, amiben eddig részünk volt.
És végül, de nem utolsósorban, tudomásul kell vennie
minden országnak, amely Trianonban jogtalanul magyar
területek birtokosa lett, hogy: ne bántsd a magyart!
A keresztény ember számára a szellemi összefogás a
valódi krisztusi szeretet megvalósítása. Egyházaink
is példa nélküli lelkesedéssel buzdítanak erre. Advent
van. A bűnbánat ideje. Sirassunk meg minden széthúzást.
Ez az "Igen" milliók sebeit gyógyítja be,
amikor az urnákhoz járultok. Halljátok meg Reményik
hangját, fájdalmas jajkiáltását az "elsüllyedt
Atlantiszról", ahol mi élünk: "Magyar hajósok
hallgatózzatok, / Ha jártok ott fenn förgeteges éjben:
/ Erdély harangoz, harangoz a mélyben." Tegyétek
rá Erdély, Felvidék és Délvidék fenyőfáira a keresztény
Magyarország keresztény magyarjainak igen szavazatát.
Forrás: Szabadság, 2004. december
4.
|