publicisztika

Plesa Vass Magda

"Hol van a testvéred, Ábel?"

A Teremtés Könyvének 4. részében olvassuk, hogy Káin megölte testvérét, Ábelt. Káin szívében irigység támadt, mert az Úr kegyesen fogadta Ábel áldozatát, az övét pedig nem. A gyilkosság Isten sújtó kezét már a földi életben magára vonja, és az ártatlan vér számon kéretik: "Káin! Hol van a te testvéred, Ábel?" - kérdezi Isten. Káin így válaszolt: "Nem tudom, talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" Bűnét azzal tetézi, hogy szemtelenül kibúvót keres, ám Isten a lelkiismeret hangjával szól hozzá, nem engedi megfutni a büntetés elől: "Öcséd vére felkiált hozzám a földről, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét".

Az ószövetségi Szentírás Káint az első gyilkosnak nevezi. Ez a Bűn minden bűnt magába foglal. A gőg, a gyűlölet, a bosszú elborítja az ember elméjét, elveszi helyes ítélőképességét. A legmagasabb erkölcsi mércét az emberiség számára a Szentírás állítja, amely a világ végezetéig irányít minket.

A felebaráttal szembeni féltékenység letaszít az emberi méltóság csúcsáról, és olyan aljasságokra tesz képessé, amelyek a legmerészebb képzeletet is meghaladják. A káini bűn különböző formákat öltött a történelem folyamán: gyilkosságok, mészárlások, genocídiumok, emberek és népcsoportok kiirtása, elnyomása, valamely nemzet nyelvének, kultúrájának megsemmisítésére való törekvés követték egymást... A mi népünk is háborúk, elnyomások sorozatát élte át. Rég nem lennénk megjelölve a térképen, ha Isten kegyelme nem őrzött volna minket, ha Szent István királyunk nem Isten kezébe helyezte volna sorsunkat. A keresztény hit megtartó ereje nélkül elvesztünk volna a történelem süllyesztőjében.

A "modern Káinok" Trianonban keresztre feszítették hazánkat, levágott testrészeit idegen bitorlóknak adták, és "köntösére sorsot vetettek". Mitterand francia államfő ezt írta: "ami Trianonban történt, az mocskos dolog volt". "Erélyes híve vagyok minden olyan lépésnek, amely felszabadítja Magyarországot annak az igazságtalanságnak elviselhetetlen terhe alól, amely alatt sínylődik" - vallja Edgar Wallace angol író is. Nem szeretne Gyurcsány Ferenc és csapata bár egy rövid évecskét helyünkbe kerülni? Hogy elvegyük az Anyaország posztkommunistáinak kedvét a kettős állampolgárság elleni gáncsoskodástól, íme "védőszentjüknek", Leninnek rövid, de velős gondolata: "... Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét". Ez a szégyenteljes múlt! De mi van a jelenben? Mire készül a szavazati joggal rendelkező, nemzetben gondolkodó magyarság 2004. december 5-én?

Nem akarunk tehertétel lenni a megcsonkított Hazának, de lélekben oda akarunk tartozni: hozzátok. Erkölcsi erőt, biztonságot, összetartozást jelent ez számunkra! Olyan ez, mint ahogyan Reményik Sándor írja a Csonka test című költeményében: "A csonka test elindult most a tagjait keresni". Hallod-e, "Káin-lelkületű" magyar, ott az MSZP meg az SZDSZ páholyában, hogy újból elhangzik az Úr dörgő szava: "Káin! Hol van a te testvéred, Ábel?". A lelketek mélyén tudnotok kell, hogy Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken vannak a tőletek elszakított Ábelek. Milliók várják történelmi döntésetek, hogy Édes testvérnek ismerjetek el minket. Az a huszonhárommillió forint, amelyet a "Nem"-re szántak, bizony vérdíj, amelyet a mi fejünkre tűzött ki a kommunista kormány... A testvérgyilkosság nem mindig a fizikai öldöklést jelenti, hanem a szellemi, a lelki gyilkosságot is. Csakhogy - és ezt alaposan meg kell gondolnotok - ezt az új "trianoni döntést" magyar hozza a magyar ellen. Aligha létezhet ennél keservesebb, szégyenteljesebb dolog.

Ha győznek a szocialista gúnyába bújtatott kommunisták, akkor december 5-e pont olyan gyásznapunk lesz, mint december 1-je... Persze, mi soha nem fogunk erre a Kempinszkiben koccintani, ahogyan Nastase tette a neki tapsoló, örvendezni kényszerített, megalázott magyarokkal, pont Budapesten! A kettős állampolgársággal nem forintban kapott nyugdíjat akarunk, nem az amúgy is szétvert egészségügyet akarjuk igénybe venni, pusztán az összmagyarság családi melegére vágyunk. Az "Igen"-nel való szavazás védelmet jelent nekünk a délvidéki magyarellenes verések ellen, a Vadim Tudorok fenyegetőzései ellen, a Benes-dekrétumok ellen, a szárazajtai kivégzések ellen, és minden fizikai és lelki megkínzás ellen, amiben eddig részünk volt. És végül, de nem utolsósorban, tudomásul kell vennie minden országnak, amely Trianonban jogtalanul magyar területek birtokosa lett, hogy: ne bántsd a magyart!

A keresztény ember számára a szellemi összefogás a valódi krisztusi szeretet megvalósítása. Egyházaink is példa nélküli lelkesedéssel buzdítanak erre. Advent van. A bűnbánat ideje. Sirassunk meg minden széthúzást. Ez az "Igen" milliók sebeit gyógyítja be, amikor az urnákhoz járultok. Halljátok meg Reményik hangját, fájdalmas jajkiáltását az "elsüllyedt Atlantiszról", ahol mi élünk: "Magyar hajósok hallgatózzatok, / Ha jártok ott fenn förgeteges éjben: / Erdély harangoz, harangoz a mélyben." Tegyétek rá Erdély, Felvidék és Délvidék fenyőfáira a keresztény Magyarország keresztény magyarjainak igen szavazatát.

Forrás: Szabadság, 2004. december 4.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat