Baranyai Péter

Számtanlecke kisebbségieknek

A kettős állampolgárság kérdése a választási kampány során fokozatosan össznépi számtanpéldává alakult - ha az, ami folyik, egyáltalán kampánynak és választási előkészületnek nevezhető. Politikusok, kommentátorok, újságcikkek számolják ki nekünk, hogy mennyibe is kerül minden egyes magyar állampolgárnak ez a népszavazás, ezer áttelepülő nyugdíjas - például - mennyivel terhelné a társadalombiztosítást, és így tovább. Ezen a logikán eljutunk lassan odáig, hogy ebben a zárt Kárpát-medencében az egy főre jutó, belélegezhető levegőből is kevesebb jut, ha "beengedjük a románokat". A másik térfélen pedig azzal érvelnek, hogy mennyi diplomás, kiképzett ember települt át az anyaországba, s ha kiszámoljuk a társadalmi hasznot, amit eddig termeltek, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a többség tartozik a kisebbségnek.

S előkerült egy másik bődületes példa: Magyarországnak Romániával van egy kétoldalú szerződése, amelynek értelmében a másik országban állandó lakhellyel rendelkező nyugdíjas kérheti, hogy az ott érvényes szabályok szerint számolják ki a járandóságát, s folyósítsák a neki járó összeget odaát. Kölcsönös szerződés, bár meglehetősen egyoldalú, nemigen hallottunk arról, hogy magyarországi nyugdíjasok áramlanának ide, kemény lejben fölmarkolni hatalmas összegeket, annál inkább zajlik a folyamat az ellenkező irányban. Most, a választási érvek csatájában, mondjuk, egy nagy adag tisztességtelenséggel citálják azt a hatalmas összeget, amibe ez a magyar adózóknak kerül. Csak éppen azt nem teszik hozzá, hogy semmi összefüggésben nincs ez a példa azzal a népszavazással, ami december 5-én fog megtörténni. Valakik valamikor kötöttek egy rossz, Magyarország számára előnytelen szerződést, s most isszuk a levét mindannyian. Az otthoniak fizetnek, mi pedig hallgatjuk, hogy mibe kerülünk nekik. Álságos matematika ez...
Erőtlenül és gyengén hallatszik a szavunk, mely szerint mi itt akarunk boldogulni, mi nem akarunk innen elmenni. Nem kérünk pénzt és áldozatot, terhére sem akarunk lenni senkinek, csupán erősödni szeretnénk hitünkben, hogy összetartozunk. Nem akarunk beleszólni a magyarországi választásokba, elég nekünk a hazai torzsalkodás. Félni semmiképp nem kell tőlünk. Ezek csak olyan lelki meg hitbéli dolgok, korszerűtlenek és megfoghatatlanok, amikor számokról, gazdaságról, tényekről van szó.

A magyarországi szocialisták az egyértelmű nemre buzdítás után, meghallva az általános felháborodást és tanulmányozva az előrejelzéseket, visszakoztak, mindenkinek a lelkiismeretére bízták a döntést, és közben folyamatosan közlik a számokat, adatokat, összegeket, amelyek megrengethetik a magyar gazdaságot. Ez lassan bennünket is összezavar, különösen azzal, hogy végre egységesen minden közszereplő autonómiát és kettős állampolgárságot akar idehaza. Hová lett a jó kis otthonos megosztottságunk? Úgy látszik, kellett nekünk ez a kis hisztéria a népszavazás körül, hogy tudatosodjon bennünk: magunk vagyunk, és csak magunkra számíthatunk. Ennek nem ismerjük a pontos összegét, értékét, nem is akarjuk kiszámolni.

Forrás: Romániai Magyar Szó, 2004. december 4.