Szőnyi Szilárd

ÖSSZETARTOZUNK?

Látleletet kaptunk az országban élők lelki állapotáról a múlt vasárnapi népszavazáson. Sok szavazó ugyanazért voksolt a kórház-privatizáció leállítására, amiért elutasította a kettős állampolgárságot. A jövőben a politika várhatóan még kevésbé eszmékről, sokkal inkább a pénzről fog szólni.

"Mindent a népért, semmit a nép által" - járhatott a Fidesz székházában összegyűltek fejében múlt vasárnap, miután szembesültek a népszavazás végeredményével. Felemás a helyzet, hiszen ha úgy vesszük, az ellenzéki párt kampánya sikeres volt. Túl sikeres is. Orbán Viktorék a jelek szerint olyan meggyőzően ellenezték a kórházak privatizációját, hogy az e kérdésre igennel szavazók nagy része ugyanezzel a lendülettel elutasította a kettős állampolgárságot is.

A kiélezett kampány ellenére a nyolcmillió választó mindössze 37,5 százaléka nyilvánított véleményt, s mivel egyik válasz sem nyerte el a szavazásra jogosultak legalább negyedének egyöntetű támogatását, a népszavazás eredménytelenül végződött. A voksolók 65 százaléka - vagyis a nyolcmillió potenciális választó 24 százaléka - a kórház-privatizáció ellen szavazott. Ez az eredmény a nem válaszra buzdító kormánypártiak számára megsemmisítő vereséggel ért fel - különösen, hogy az e kérdésre adott válasz érvényessége egy százalékon múlt.

Ám még mielőtt a jobboldaliak egyik szeme nevetésre nyílt volna, megérkezett a másik eredmény. Eszerint a szavazóknak szűk többsége: 52,5 százaléka támogatta a kezdeményezést, hogy határon túli honfitársaink könnyebben szerezhessenek magyar állampolgárságot. E témában is megvolt tehát a többségi igen, ám mellbevágó volt a nemmel szavazók magas száma. A polgári táborban azzal számoltak: bár a kérdést a lakosság nagy része bizonyára elutasítja, az így vélekedők legnagyobb részét csak nem viszi rá a lélek, illetve nem veszik a fáradságot, hogy e véleményüket a szavazófülkében is kinyilvánítsák. Vasárnap este aztán kiderült: dehogyisnem. Orbán Viktor ugyan az igenek győzelmét hangsúlyozta, ám nem tudta leplezni csalódottságát, hogy a kettős állampolgárságra adott szűk támogatás mégsem ad okot az ünnepre. (Pedig a párt Budapesten lefoglalta a Szent István-bazilika előtti teret - hogyha a dolgok úgy alakulnak, még aznap éjszaka spontán nagygyűlésen fejezze ki örömét az eredmény felett.)

"Jóléti sovinizmus" - e szóösszetétellel már a Köztársaság téri MSZPszékházban találkoztunk, ahol lapunknak a kormány egyik háttérembere értékelte a népszavazást. A végeredményt szemlátomást itt sem fogadta kitörő lelkesedés. Nem csoda, hiszen a párt mindkét kérdésben alulmaradt, így a szocialista vezetők nemigen láthattak rá okot, hogy győzelmi tort üljenek a Fidesz felett. Ennek jeleként Hiller István pártelnök és a kormányfő, miután meglehetősen feszült arckifejezéssel elmondták értékelésüket az eredményben - szerintük - megnyilvánuló felelős hazafiságról, kérdésekre sem adva lehetőséget, elviharzottak.

Nehéz is volna az eredményt győzelemként értékelni, hiszen - miként Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke lapunk figyelmét felhívta - egyik párt sem egészen ezeket a válaszokat javasolta. Az MSZP és az SZDSZ két nemet, az MDF egy igent és egy nemet mondott, s egyedül a Fidesz találta el a végeredményt, ám ők nyilván jogilag is érvényes szavazásban reménykedtek. Ahogyan pedig Orbán Viktor értékelésében fogalmazott, "a népszavazás megmutatta, hogy milyen állapotban van ma Magyarország". Kiderült - tette hozzá -, hogy a magyar polgárok számára a legfontosabb kérdés a létbizonytalanság - ez látszik ugyanis a részvételi arányból és az igenek számából.

"Bár az eredmény jogilag semmire sem kényszeríti a parlamentet, világos a népakarat, hogy a politikának, például a kedvezménytörvény felélesztésével, továbbfejlesztésével megoldást kell találnia a határon túli magyarok ügyére" - nyilatkozta a Heti Válasznak Zlinszky János volt alkotmánybíró. Ezt a pártok már vasárnap belátták, s nem győzték biztosítani a közvéleményt, hogy nem hagyják magukra a külhoni magyarokat. Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet összehívását sürgette, hogy a testület végre alkossa meg a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. Az MDF emlékeztetett a tárgyban egy éve megfogalmazott törvényjavaslatára, s Hiller István is igyekezett magához ragadni a kezdeményezést, amennyiben felszólította Gyurcsány Ferenc kormányát: folytassa a szülőföldön való megmaradást támogató politikáját. Sőt, még a határon túli ügyekben általában visszafogott SZDSZ képviselői is arról beszéltek, hogy eljött az idő a székelyföldi autonómia támogatására.

Az optimistábbak hétfőn már azzal kezdték biztatgatni a külhoniakat, hogy a zsebükben érezhetik a magyar útlevelet. A szocialisták ugyanis még a népszavazás előtt ígéretet tettek a határon való átjutást megkönnyítő úti okmány bevezetésére és a nemzetpolgárság intézményének megalkotására. Mások kétlik, hogy állampolgárság nélkül útlevelet lehetne adni a külhoniaknak, s arra figyelmeztetnek: a nemzetpolgársággal és a szintén tervezett Szülőföld programmal az MSZP "feltalálta a meleg vizet", hiszen a státustörvény és a magyarigazolvány hasonló célt szolgált. Vannak, akik az iránt érdeklődnek: az SZDSZ, mely egyedüliként nem szavazta meg a kedvezménytörvényt, ezúttal támogatni fogja-e a hasonló, oktatási, szociális és egyéb támogatásokat tartalmazó jogszabályt?

A legfontosabb tanulságot azonban azok fogalmazták meg, akik a vasárnapi eredményben elkeserítő folyamatok kezdetét látják. Alapos ugyanis a gyanú, hogy a magyarországi közélet a jövőben az eddigieknél is kevésbé eszmékről és értékekről - sokkal inkább pénzről és megélhetésről fog szólni.

Forrás: Heti Válasz, 2004. december 23.