| Kasza
László
Ilyenek vagyunk!
Sok-sok álmatlan éjszakát kívánok annak, aki ráeroszakolta
ezt a minden idok egyik legtisztességtelenebb népszavazását
a magyar társadalomra. Meg azoknak a politikusoknak
is, akik ezt támogatták. És amikor nem tudnak aludni,
gondolkozzanak el azon, hogy hány álmatlan éjszakát,
súlyos lelkiismeret-furdalást okoztak ok sok millió
honfitársunknak a külföldi állampolgárság okán feltett
hazug kérdéssel. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ennek
az áldatlan népszavaztatásnak pozitív eredménye is van.
Ez az eredmény: tükör, amely megmutatja, milyenek vagyunk,
s (foleg) milyenek nem. Mindenekelott azt mutatja, hogy
- szemben a lelkünkben ápolt romantikus elképzelésekkel,
miszerint "a magyar nagyvonalú", "áldozatkész"
- igenis tudunk racionálisan gondolkodni. A nemmel szavazók
és a távol maradók nagy része azt gondolja: azzal, hogy
a romániai magyar kisebbség belátható idon belül éppen
olyan EU-állampolgár lesz, mint mi vagy a szlovákiai
magyarok, egy egész sor kérdés magától megoldódik, s
ezt csak veszélyeztetné, ha a külön magyar állampolgárság
osztogatásával újból felbolygatnánk a nacionalista indulatokat.
Ehhez sem a szomszédos országokban, sem az EU-ban nem
találunk partnereket. A többség azt gondolja, hogy kár
egy nagyrészt hamarosan magától is megoldódó problémára
pénzt költeni.
Mert nem igaz, hogy "a magyar gavallér nemzet",
a magyar racionális nemzet, kétszer is megfordítjuk
a forintot, mielőtt kiadjuk, különösen akkor, ha az
nem közvetlen érdekeinket szolgálja. Féltjük, amink
van (állás, lakás, kocsi, telek, külföldi nyaralás),
igyekszünk azt megtartani magunknak, gyermekeinknek.
Ezt nem kell szégyellni, hiszen, ha nem is szép, de
emberi tulajdonságról van szó. Viszont nem illik ahhoz
a képzethez, hogy a magyar ember, "ha kell, vérét
adja magyar testvéréért". Látjuk, forintját sem.
Magyarságtudatunknak határt szab a költségérzékenység.
Nem vagyunk ezzel egyedül. Gondoljunk a németekre. Negyven
éven át beszéltek az újraegyesítésről, sóvárogtak utána,
abban a biztos tudatban, hogy nincs rá semmi kilátás.
Aztán amikor hirtelen lett, a nagy lelkesedés lelohadt,
elkezdődött a sopánkodás, "hogy mennyibe kerülnek
ezek nekünk". A másik oldalon pedig felülkerekedett
az irigység, az elégedetlenség. Ez ma jobban megosztja
a német társadalmat, mint régen a fal.
Hát ez volt ennek az áldatlan, tisztességtelen népszavazásnak
az előnye: december 5-e óta tudjuk, hogy mit várhatunk
magunktól, és a határon túli magyarok is tudhatják,
hogy mit várhatnak tőlünk, illetve mit nem.
Kasza László
a szerző újságíró
Forrás: Népszabadság, 2004.
december 21.
|
