Bereznay András

Most vagy soha

Az állampolgárság kérdését fontos lett volna pártszempontokon átlépve megközelíteni, már csak azért is, nehogy - ahogyan lett is - torzító hamis érvek sorát hozhassák forgalomba. Szűk részérdekeken messze túlmutató ritka történelmi kihívással állunk szemben. A népszavazás a kérdést nem tűntette el. A válasz sürgős, és a bárhol élő egész magyar nép együttes további sorsára nézve lesz meghatározó. Az első világháborút követő évek tragédiájának leglényegét számunkra nem a területi veszteség jelentette, hanem a hagyományosan fönnálló magyar közösség szétesése. Ez máig ható alaptraumánk. Nemcsak a különböző államokba rendelt magyarok között alakultak ki törésvonalak. Az egység megbomlásának része az a meghasonlás is, mely a közösségen belül, vallás és eredet vonatkozásban ekkortól keltezhető. A szétszakítottság megszüntetésére történtek kísérletek. Külső ok miatt bizonyult hiú álmodozásnak a revízióba fektetett remény. Mély ellentmodás terhelte az állam törekvését az egység helyreállítására: a széttagoltság területi síkú csökkentéséhez kapott külső segítség ára a belső szakadásnak egy másik törésvonal menti abszolút elmélyítése is volt. Külső ok miatt veszett el az így elért eredmény. Attól hiúsultak meg azok a remények is, melyek konföderációk keretében remélték helyreállítani a magyarság egységét, és külső ok miatt volt megvalósíthatatlan az az eleve naív elképzelés, hogy az ú.n. szocializmusban megosztottságunk megszünhet. Külső ok hiúsította meg a spontán népi úton megnyilatkozó egységdemonstráció esetleges továbbfejlődését is, amely az 1956-os forradalmat Kárpátmedence-szerte követte. Látható, hogy a magyar közösség egységének helyreállítása külső erőtől nem remélhető. Ez az EU-ra is áll, melytől csak az várható, hogy általa a szétszakítottság egyes elemei meggyöngülnek. Ennél többen nem bízhatunk, mert világos, hogy a nemzeti feszültségek sehol pusztán az EU tagság eredményeképpen maguktól el nem tűntek. Nekünk magunknak kell hát megfogalmazni és képviselni céljainkat. Ez nem garanciája a sikernek, de előföltétele. Az összmagyarság sérült közösségének máig alapproblémája a szétszakítottság. Így e közösség egészének alapvető érdeke ennek megszüntetése. Erre kínált alkalmat a népszavazás. Angliában élő kettős állampolgárként magam nem szavazhattam. (Nem vehetem igénybe a hazai társadalombiztosítás támogatását sem.) Rosszhiszeműek voltak tehát az ilyen irányú félelemkeltések. Emellett hitványak. Hitvány ember aki másokat hitványságra buzdít, arra, hogy legkisszerűbb személyes érdekét helyezze minden más szempont elé. Hogy mint egy hajótörés után a tutajon helyt kapott, lökje le a tutajba kapaszkodó fuldokló kezét, csak, hogy önmaga kényelmesebben nyúlhasson el. Valójában az igen szavazat, még ilyen áldozattal sem járt: közérdek volt, mindenkié. Az országon kívül élőknek a magyar állampolgárság egyrészt lelkileg fontos. Mutatná hogy az állam, amelyet anyaországnak tekintenek, megadja számukra létezésüknek, mint a közösség részeinek felelősségvállalással egybekötött elismerését. Ez nagy erőt adhat a megmaradásért folytatott napi küzdelmükben. Mozgásszabadságuk is megnőne és a nálunk dolgozók visszás helyzete is egy csapásra rendeződne. A magyar útlevél garantálta biztonságban valószínű az is, hogy kevesebben szorulnának a végleges itteni megtelepedésre. A mai Magyarországon élők számára, ha győzött volna az igen, a közösen gyakorolt jó tett azt a lelki katarzist, a saját erő megtapasztalását hozhatta volna meg, melyet az ország népessége már több mint háromnegyed évszázada hiába keres. 1956 átmenetileg fölcsillantotta a Trianon kiváltotta görcs kioldódásának lehetőségét, de csak addig, amíg az újabb vereség nyomán a régi trauma hatványozott erővel hamarosan vissza nem tért. A lehetőség mely a 80-as évek végén újból megjelent, elsikkadt, mert a nép nem saját erejét tapasztalta meg: az ú.n. rendszerváltás a feje fölött, elrendezetten történt. Ezért volt az igen szavazatot ellenzők különben megmagyarázhatatlanul kétségbeesett igyekezete, hogy a nép pozitív döntésének elejét vegyék. Féltek, hogy döntése nyomán a nép fölismeri erejét, közös érdekeit, atomizáltsága megszűnik, és az így a határon belül is újjászületett közösség kétségbe vonja majd annak a mesterséges elrendezésnek az érvényességét, melyet akkor is hamis jelszavakra és félelemkeltésre támaszkodva az elrendezők saját érdekükben vittek keresztül. Az igen győzelmének gazdasági előnyei is lehettek volna. A lakosság rossz közérzete a gazdaság fejlődésének mindenhol kerékkötője. A mai Magyarországon az általános közérzet nem utolsósorban az érintett tényezők folytán nem jó. Az önmagát megtalált, egészséges önbecsülésre ébredt nép jó közérzete önmagában is a gazdaság föllendülését segíti. Ha most, rendkívüli történelmi helyzetben, amikor cselekvőképességünket korlátozó külső elnyomás már nem nehezedik ránk, de még mielőtt a magyarlakta területek uniós tagsága ködbe burkolhatná problémáink rendezetlenségét, amikor minden módunk megvan, hogy egy sok más állam által is természetesen gyakorolt gesztus révén, mindenféle területi kérdés, viszály, nehézség nélkül helyreállíthassuk szétszakított közösségünk egységét, ezt fantomoktól reszketve önkezünkkel elutasítjuk, önmagunkat ítéljük mint népet lassú pusztulásra. A meghasonlott lelkű közösségek nem életképesek. Bárhogy is végződött a népszavazás, bármilyen riasztó jelek érkeznek máris a határon túliaktól, még nem késő rendbehozni közös dolgainkat. A felelősség a kormányé.

Forrás: Magyar Hírlap, 2004. december 21.