Takács Krisztina

A kettős állampolgárság és az unió: Öt török, öt görög

Vajon hogyan vélekedik a kettős állampolgárság bevezetéséről az EU? Első blikkre olybá tűnhet, hogy sehogy. Valójában szabad kezet ad a tagállamoknak, határozzák meg maguk, kit és milyen jogokkal tekintenek polgáruknak.

"Ebben az ügyben az >>ami a tiéd, az enyém isgára is. Ezt az automatizmust a maastrichti szerződés 17-22. cikkelyei szavatolják. A megállapodás mérföldkőnek számít a nemzet-közi politika történetében, mert így az EU lett az egyedüli transznacionális szervezet a földön, amely saját állampolgársággal rendelkezik.

Az európai állampolgárság, akár a többi, együtt jár bizonyos jogokkal. Igaz, ezek momentán csak jelképesek, és nincs is sok belőlük, ám van lehetőség a bővítésükre. E jogok biztosítják, hogy EU-polgárként mindenki szabadon költözhet a közösség területén belül. Jelöltetheti magát kép-viselőnek az európai parlamenti választáson, ha kevésbé nagyra-vágyó, akkor mehet voksolni. Ha külföldön érik hazájának helyhatósági választásai, nem kell hátrahagynia csapot-papot, mert a 25 állam bármelyikében szavazhat. Ha a bürgert az EU határain kívül eszi a fene, nemcsak a saját, de bármely másik 24 ország nagykövetségének diplomáciai védelmét élvezheti. Ha pedig nem sajnálja a bélyegre valót, petíciókkal bombázhatja az Európai Parlamentet és az európai ombudsmant.

Ám mik az EU-s polgár kötelezettségei? Nos, ilyenek nincsenek.

Hol, hol nem

Az biztos, hogy nem vagyunk pionírok az efféle innovációval. Duális állampolgárságra lehetőség van többek közt Belgiumban, Angliában vagy Írországban. "A kettős állampolgárok számára adott jogok terén eltérések vannak a többszörös nacionálét elismerő európai országok között - mondja Paul Magnette, a brüsszeli ULB Egyetem politológusa - attól függően, hogy a két érintett állam hogyan állapodott meg. A szavazati jog tehát, akárcsak a többi jog, országok közötti megegyezés kérdése. Vannak nemzetek, amelyek nem teszik lehetőve a kettős állampolgárok számára a szavazást. A belga törvények sem engedik."

Hova álljanak?

Az ellenpélda Görögország, ahol az ezredfordulón hozzávetőlegesen negyvenezer, a volt Szovjetunió utódállamaiban élő görögnek adott a kormány kettős állampolgárságot és vele szavazati jogot, a hazaköltözés feltétele nélkül. A Brüsszelben dolgozó görög eukraták szerint persze nem volt véletlen sem a nagyvonalú gesztus, sem az időzítés: közeledett a választás, és jó előre lehetett tudni, hogy az újsütetű állampolgárok kinek hálálják meg szavazataikkal a gáláns gesztust.

A kettős állampolgárság bevezetéséről azonban egy ország sem dönthet a másik érintett ország megkérdezése nélkül. "Ha a másik ország kihagyásával kíván egy nemzet a határon túl élő társainak állampolgárságot adni, az csak kedvezményes állampolgárság lehet" - folytatja Paul Magnette. "A második állampolgárság megadásához a jelenlegi hazának számító ország jóváhagyása is szükséges. Ehhez pedig körültekintő tárgyalások kellenek" - egészíti ki a fentieket az Európai Parlament egyik politikai tanácsadója. Szerinte a kérdés tisztázásánál "a közösséghez tartozó országoknak szem előtt kell tartaniuk az EU-nak tett kötelezettségvállalásokat, minek részeként pedig a schengeni egyezmény vonatkozó előirásait. A kettős állampolgárság bevezetésének lehetőségét felcsillantani felelőtlen lépés lehet akkor, ha olyannak akarjuk megadni, akinek pillanatnyi hazájában az alkotmány ezt nem teszi lehetővé. Hisz a polgár így döntésre kényszerül, választania kell a lelkiismerete és az egyszeres nacionáléval járó alanyi jogai között. Ha a lelkiismerete szerint dönt, és elfogadja az újonnan kínált állampolgárságot, lehet, hogy le kell mondania a korábbiról, ami bizonyos szempontból számkivetetté és törvényen kívülivé teszi lakóhelyén."

Az Európai Unió jó néhány országában, például Németországban, Ausztriában és Luxemburgban a törvények nem teszik le-hetővé a többszörös állampol-gárságot. Ez is igényli azonban minden "küldő" és "fogadó" ország együttműködését. Az ilyen értelmű összefogás következményeként ma nehezebb német-osztrák állampolgárságot szerezni, mint egyszerre birtokolni német és török útlevelet. Történt ugyanis, hogy amikor a Németországban tartózkodó és az ottani állampolgárságra jogosulttá vált török bevándorlók megkapták a német iratokat, mindkét ország hatóságai elfelejtették bevasalni rajtuk a török passzust, így a Németországban élő törökök közül sokan lettek de facto kettős állampolgárok.

Warleigh álláspontja szerint "a kettős állampolgárság, akármilyen kombinációról is legyen szó, ellenkezik az EU integrációs célkitűzéseivel. Az állampolgárság fogalma tulajdonképpen önmagában is exkluzív jellegű; sok országban születési alapon ad jogokat, s tesz kedvezményezetté egy csoportot a csoporton kívüliekkel szemben. Valójában az EU-állampolgárság is akkor lenne kifogástalan - magyarázza Warleigh -, ha nem csupán azon alapulna, hogy valaki a tagállamok egyikének állampolgára, hanem azon is, hogy az illető >>életvitelszerűenolvaszthatók a társadalomba a bevándorlók.

Ám a kettős állampolgárság más módon is rányomhatja bélyegét Európa ügyeire. Az Európai Tanácsban úgynevezett minősített többség alapján határoznak a tagállamok. Jelenleg ezt a tagországok lakosságának száma szerint számolják ki. A dolog kicsit árnyaltabb lesz, ha hatályba lép az alkotmány, mert a minősített többség a tanács tagjainak 55 százalékából és az unió lakosságának legalább 65 százalékát reprezentáló tagállamokat képviselők szavazataiból fog állni. A populáció nagysága tehát továbbra is az ország politikai pozícióját befolyásoló tényező lesz. Magyarország a kettős állampolgárság bevezetésével persze még nem válna hirtelen nagyhatalommá, de kicsit javulna a helyzete a minősített többségi matematika szerint. Ilyen formában akár még jól is jöhet az állampolgárság kiterjesztése, egész addig, míg a többi tagállam nem kap vérszemet, és nem kezdenek el majmolni minket.

Statisztikai csiri-biri

"Három-négy évvel ezelőtt a csatlakozási tárgyalások folyamán már felmerült a kettős állampolgárság kérdése. Voltunk egy páran Brüsszelben, akik elleneztük a bevezetését" - emlékszik vissza az EU állampolgárságával foglalkozó európai bizottsági szakember, aki csak név nélkül vállalkozik a beszélgetésre. "Ha hivatalos akarnék maradni, azt kéne mondanom, hogy az Európai Uniónak nincs beleszólása a tagállamok állampolgársági ügyeibe. Kezdetben ugyan a közösség több tagja ellenezte a kettős állampolgárság elfogadását, de mára beletörődtek. Ismerve viszont a kelet-közép-európai helyzetet, magánemberként az a véleményem, hogy az adott kontextusban a kettős állampolgárság bevezetése nacionalista és szélsőséges lépés. Állampolgárságot adni más országban élőknek, még ha az határon túli kisebbség is, csak azért, hogy útlevelet kapjanak, eltúlzott megoldásnak látszik. Olyan, mintha egy szúnyogot kalapáccsal akarnánk agyonütni; a szúnyog ugyan megdöglik, de a szomszéd alighanem ideges lesz a közös falon ütött lyuktól. Természetesen nem arról van szó, hogy megoldás nélkül maradjon a határon túli kisebbségek problémája. Ám számtalan más módja is van annak, hogy az anyaország megkönnyítse a beutazást, és továbbra is kapcsolatot tartson kívül rekedt honfitársaival. Azt viszont semmiképp nem kellene elfelejteni, hogy akiknek a kérdését rendezni kell, továbbra is egy másik állam polgárai. Bármilyen megoldással is rukkoljon elő az állam, az expanzív jellegű politizálásnak még a látszatát is jobb elkerülni."

Az EU közvetlenül egyik tagállama, így Magyarország esetében sem tehet semmit, legfeljebb nyel egyet, és beveszi a pirulát, ha a december 5-i népszavazás az igenek többségével végződik majd. Ha viszont a magyar útlevéllel sokan fognak útra kelni az EU országaiba, akkor a régi tagállamok belső munkaerőpiacának védelmében bevezetett derogációs lehetőség - tehát az új tagországbeliek munkavállalási lehetőségének 2+3+2 évig tartó törvényes blokkolása - elérheti a maximális 7 évet, és nemcsak a kelet-európai olcsó munkavállalóktól tradicionálisan rettegő németeknél és az osztrákoknál. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy egy ilyen szigorító jellegű döntés meghozatalában csak a határon túli magyar szerencsepróbálók egyelőre megjósolhatatlan száma lenne az egyetlen döntő tényező.

Forrás: Magyar Narancs, 2004. december 2.