Pataky István

Harcban Gyurcsánnyal

Gyurcsány csak egy a sok közül. Tulajdonképpen nem is a legrosszabb fajtából való. Ha Milosevicshez, Meciarhoz, Funarhoz, Iliescuhoz vagy Janukovicshoz hasonlítjuk, pehelysúlyú csupán. Valahogy így elmélkedhettek magukban a határon túli vezetők, amikor úgy döntöttek, nem engednek az általuk képviselt közösségek elvárásaiból.

A szabadkai tanácskozás résztvevői egyértelműen megfogalmazták: nem mondanak le a kettős állampolgárság igényéről. A zárónyilatkozat elítéli a budapesti politikai élet mindazon szereplőit, akik a decemberi népszavazás kampányában félrevezették a magyarországi választópolgárokat, nemmel való szavazásra vagy távolmaradásra biztatva őket.

A délvidéki egyeztetésen egyetlen anyaországi szervezet sem kapott meghívást, mégsem volt hiányérzete senkinek. Ezúttal nem voltak viták, elmaradtak a Magyar Állandó Értekezleten oly megszokott ironikus szurkálódások, a képmutató hátbaveregetések, a mellébeszélések. Nem hiányoztak az újdonsült magyar miniszterelnök színészi alakításai és a bábszerepre kárhoztatott szocialista "szakpolitikusok" bikkfanyelvű szólamai sem. Különösen nem hiányzott a Máért örökzöld résztvevője, az SZDSZ-es Eörsi Mátyás, aki általában egy személyben igyekszik képviselni a szomszédos országok többségi nemzeteinek véleményét.

A határon túli magyar vezetők most első alkalommal saját kezükbe vették a kezdeményezést. Nem ők véleményezték az anyaországi politikusok különböző elképzeléseit arról, hogy mi is lenne igazán jó nekik és az általuk képviselt közösségeknek, hanem maguk tették le az asztalra nemzetstratégiájukat. Korántsem ultimátum ez részükről, csupán egy egyértelmű kérés, kérdés, amelyre mindössze két lehetséges válasz van: igen vagy nem. Nincs de, és nincs csakhogy.

Mennyire szánalmasnak tűnik a határozott szabadkai kiállás mellett a görcsös budapesti próbálkozás. Néhány óra alatt született miniszterelnöki ötlet vízumokról, útlevelekről, honosítási könnyítésekről, természetesen a legminimálisabb konkrétum nélkül - ezzel igyekezett elejét venni a határon túli csúcstalálkozó döntéseinek Gyurcsány Ferenc. Tette mindezt úgy, hogy egyetlen szóra sem méltatta a szabadkai egyeztetést. Harcba lendült, de ahhoz már túl gyáva volt, hogy az ellenséget megnevezze, s azzal az ismét összehívott Magyar Állandó Értekezleten megmérkőzzön.

Ahhoz nem fér kétség: Gyurcsány harcban van a határon túliakkal. Nem véletlenül csöppent bele a konfliktusba, azt ő maga gerjesztette, és jól érzi magát harcos szerepében. Az egyházak ellen indított offenzíva után most a szomszédos országokban élő magyar nemzetrészek következnek. Gyurcsány Ferenc kívánja megmondani, mit és mennyit hajlandó adni azoknak, akik szépen kérnek.

A szabadkai egyeztetés, az ott megalakult Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma mérföldkő lehet a magyar nemzetpolitikában. Egyrészt az egységes fellépés talán örökre megszünteti az anyaországi politikumhoz kötődő szekértáborokat, a hazai pártok pedig a maguk részéről a napnál világosabban állást foglalhatnak a kisebbségben élő nemzettársak ügyében, elfogadják igényeiket vagy sem. E lépés megtételének okát azonban egy pillanatig sem szabad feledni.

Tizenöt évvel a rendszerváltozás után a nemzetegyesítés folyamatának kiteljesedése helyett a határon túli magyarok az anyaország kormányával szemben kénytelenek közös frontba tömörülni.

Forrás: Magyar Nemzet, 2005. január 8.