Makkay József

A nemzetegyesítés kihívásai

Nincsenek könnyu helyzetben azok a határon túli magyar szervezetek vezetői, akik ma Szabadkán a Magyar Állandó Értekezlet mintájára egyféle virtuális határon túli magyar uniót terveznek közös álláspont kialakítására a kettős állampolgárság és más, a magyar nemzet egészét átfogó fontos politikai döntések ügyében. Első pillantásra úgy tunik, hogy a nem éppen nemzeti elkötelezettségükről hírhedtté vált magyar kormánypártok bosszantására gyulnek össze, hogy nyomatékot adjanak egységessé vált álláspontjuknak: a határon kívül rekedt magyarságnak igenis szüksége van a kettős állampolgárságra, amit nem lehet helyettesíteni olyan pótcselekvésekkel, mint a Szülőföld program és más hasonló kezdeményezések. Ezek megvalósítására továbbra sem lenne elegendő pénz: jó esetben a már meglévő alapítványi támogatásokat csoportosítanák át, új csokorba szedve őket. Amúgy minden maradna a régiben.

A Vajdasági Magyar Szövetség által szervezett határon túli csúcsnak akkor lehet kiemelt jelentősége, ha az ebben részt vevő magyar szervezetek képviselői komolyan gondolják a kituzött feladatok, elsősorban a kettős állampolgárság megvalósítását. A december 5-i népszavazás után ugyanis egyértelmu lett: a kérdést többé nem lehet leseperni az asztalról, ezzel foglalkozni kell, és előbb-utóbb megoldást is lehet rá találni. Ha a határon túli magyarság egységesen áll ki a kettős állampolgárság és más össznemzeti ügy mellett, akkor az anyaországinak tartott mindenkori magyar kormány kénytelen lesz lépni az ügyben. A megtévesztett magyarországi lakosságot leszámítva, a magyar nemzet példás egyetértése több mint biztató: ez előbb-utóbb kötelező érvényuvé válik Budapest számára is.

A "különutas" politikára kényszerülő határon túli szervezetek vezetői közül többen is igen jó kapcsolatot ápoltak a magyar kormánypártokkal. Ez jórészt ma is tart, ami megkérdőjelezheti a délvidéki kezdeményezés gyors sikerét. Nem vitás, hogy a népszavazás kiváltotta megosztottság a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének a lelkén szárad, akik a nem szavazatra való biztatással Trianon óta a legmélyebb árkot ásták a történelem szeszélye folytán elkülönült nemzetrészek közé. Ezt rövid idő alatt sem gyógyítani, sem jóvátenni nem lehet. Igazi megoldás az lenne, ha e két párt a mindenkori magyar politika peremére sodródna, ahonnan nem árthatna többé az össznemzeti érdekeknek. A helyzet jelenlegi állása szerint ez merő utópia, így egyetlen lehetőség marad: együtt élni a (mai) valósággal, és olyan megoldásokat keresni, amely nemzetben gondolkodásra kényszerítheti a magyarság érdekeit eláruló politikusokat is.

Aki figyelemmel követte a december 5-i népszavazást megelőző magyarországi kampányt, hamar rájött, hogy itt két, merőben különböző szemlélet ütközött egymással. Az egyik a nemzeti jóvátétel irányából közelítette meg a népszavazás tétjét, azt hirdetve, hogy bárhol is éljen a magyar, számára létezik egy közös anyaország (mint tucatnyi más, szétszórtságban élő népnek a világon), amihez nem csak érzelmileg, hanem másféle szálakkal is kell kötődnie. Egy ilyen köldökzsinór a kettős állampolgárság, és az ezzel járó útlevél, ami a Kárpát-medencei magyarság egy részének (Kárpátalja és Délvidék) elsősorban az anyaország szabad elérhetőségét biztosítaná, mindenki számára pedig az igazi nemzetegyesítés tudatát jelenthetné.

A másik szemlélet a Magyarországon lakók rövid távú előnyeit helyezte előtérbe. (Lásd a határon túliak kedvezménytörvénye kapcsán elindított szocialista riogatást a 23 millió románnal, akik ugrásra készen álltak elárasztani Magyarországot.) A szocialisták és a szabad demokraták ismét a közismert félretájékoztatási módszereket kapták elő olyan köntösbe bújtatva, ami azt sugallta, hogy a határon túliak tömeges megjelenésükkel árthatnak Magyarországnak, az "őshonos" magyarok rosszabbul fognak élni, csökken majd az életszínvonal, kieszik őket országukból.

A kétféle szemlélet összehasonlításából könnyen kiderül, hogy mely pártok használták fel leendő választási kampányuk céljául a határon túli magyarok ügyét. Emiatt sem volna szabad az igennel vagy a nemmel szavazó egyszeru embereket vádolni, hiszen szerte a világon a politikusok által manipulált néptömegek birkanyájként történő szavaztatásának vagyunk a tanúi. (Demokráciákban is sokan ilyen meggondolásból nem járulnak az urnák elé.) A felelősség a politikusokat terheli, emiatt éppen annak a politikumnak kell jóvátennie tévedését, amely ezt a mérhetetlen hibát elkövette.

A határon túli magyar közösségek vezetőinek nagy a felelőssége. Egy sikertelen magyarországi népszavazás után a megoldás kulcsa (ha áttételesen is) immár az ő kezükben van. Összefogásukon múlik, hogy miként sáfárkodnak a lehetőséggel.

Forrás: Szabadság, 2005. január 6.