publicisztika

Veér András

A Máért a tegnapért

Új politikai játéktért nyitott Kasza József a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma elnevezéssel bíró úgynevezett "kismáért" összehívásával. Kasza József aki nem politikusi bölcsességéről, sokkal inkább erőszakos, néha meggondolatlan fogalmazásairól híresült el, -Kövér László méltó tanítványaként - nem tudja elengedni azt a csontot, amit Patrubány a népszavazás kikényszerítésével eléjük vetett.

Még élénken emlékszem, hogy rekedt hangon üvöltötte a rádióba, hogy "követeljük" az állampolgárságot, majd megkövezte az MVSZ elnökét a népszavazás kudarca után. Most mégis ebbe a hintába ült bele, s maga mellé ültette a minket csak "csőcseléknek" tartó Durayt, Markó Bélát, a kormánnyal nyíltan ellenséges Bugár Bélát és még másokat is. Igazában a névsorban egyetlen ember, Markó a kakukktojás. Ha ő, mint a legnagyobb kisebbség képviselője nem megy el az ülésre, akár meg sem tartották volna. Így azonban - a közös nyilatkozat aláírásával - legnagyobb felelőse a HTMSZF létrejöttének.

És felelőssége/ük nem kevés. A közös közleményben - amit az RMDSZ is aláírt - "elvárják", hogy az országgyűlés alkosson olyan törvényt, amelyik a kettős állampolgárságot lehetővé teszi. Az fel sem merül a magukat biztosan demokratának tartó urakban, hogy egy demokratikus ország parlamentje a népakarat ellenére nem hozhat törvényt, még akkor sem, ha a köztársasági elnököt kérik fel, hogy "elvárásuknak" érvényt szerezzen. Az meg végképp nem érthető, hogy miért akar Kovács egy olyan ország állampolgára lenni, ahol közel hét millió "primitív" ember él?

És egyáltalán milyen elvárásról van itt szó? A Magyar Köztársaság erejéhez mérten támogatta és támogatja ma is a határokon túl élő magyar kisebbségeket. Örülnék neki, ha nyilvánosságra hoznának egy olyan elszámolást ami az elmúlt tizenöt év állami és alapítványi, egyházi és civil szervezeti támogatás összegét tartalmazza. Valóban kíváncsi lennék a támogatás mértékére egyszerűen csak azért, hogy minden rissz-rossz ember sárdobálása, követelése és elvárása után ismét felemelt fejjel nézhetnék a határon túliak szemébe. Tudom, nincs okunk, hogy lesüssük a szemünket, már csak azért sem, mert a támogatás mindig csak egyoldalú volt. A hatvanas, hetvenes években Jugoszláviába utazva magyar szót sehol sem hallottam, pedig bevallom akkor még nosztalgiával gondoltam Szabadkára, Újvidékre, Zárára, Ragusára. Akkor "nekik" összehasonlíthatatlanul jobb soruk volt mint nekünk. De akkor alig akadt valaki is , aki magyar állampolgár szeretett volna lenni. Szlovákiában - a Tátrában - a magyarul tudó pincér nem volt hajlandó magyarul beszélni velünk. Erdélyben - azok akikhez felpakolva érkeztünk meg - megkértek bennünket arra, hogy ne lakjunk náluk, menjünk szállodába, mert félnek. Azaz nem vállaltak rizikót miattunk. Tudom, nagy úr a félelem. Történelmietlen és demagóg, de valószínűleg igaz, hogy ha Erdély Magyarországhoz tartozna, most tőlünk követelnének autonómiát. Mint ahogy ez az elmúlt évszázadokban "Erdélyország" ban gyakran fel is merült.

Mégis most miért a "követeljük" és az "elvárjuk"?

Nem jó ma határon inneni és túli magyarnak lenni. Történelmi bűne Patrubánynak, Kasza Józsefnek, Bugár Bélának, Markó Bélának, Orbán Viktornak, az MDF-nek, a katolikus és református egyháznak a népszavazás. Nem az erdélyi magyaroknak, nem a felvidéknek vagy a délvidék magyarjainak a bűne, hanem az említett személyeknek. Azoknak akik emellett a népszavazás mellett akarták megsütni politikai püspökfalatjukat. Annak a püspöki karnak, aki az igenek mellett agitált, majd eredménytelensége után, mire a "kakas szólt" megtagadta az egész népszavazást. Igaz ezt tette vele Orbán Viktor Kasza László és a többiek is.

Nem tudom, hogy akár Kasza, akár Patrubány hívei meddig ámíthatók testvérgyűlölettel, amit december ötödike óta szítanak. Hogy a székely kocsmában vajon kiszolgálnak-e már magyar állampolgárokat, vagy levették e a gyászszalagot a piros fehér zöld lobogóról. Egyáltalán van-e még magyar zászló a határokon túl? Vajon haragjukban visszaküldik e, a Magyarországról jövő anyagi támogatást? Vagy ez is követelhető és elvárható mint az állampolgárság? Mit mond erre Duray, Kasza, Bugár, Tőkés, és Markó? Nemes egyszerűséggel elítélik a magyar politikai élet azon szereplőit akik távolmaradásra, vagy a nem szavazatra buzdítottak. Az igenre buzdítókat, a népszavazás kezdeményezőit nem. Pedig a határon túl élő magyarok gyűlölködését, ostobaságukkal, nacionalizmusukkal és indulataikkal maguk generálták. A "tegnapi" bűnöket maiakkal tetézik, amikor a létrehozott fórumból eleve kizárják a magyarországi politikai szervezeteket. Így a párbeszéd lehetőségét is a minimumra csökkentik. Nem hiszem, hogy eredményre vezető a határon belüli és kívüli magyarok szembe állítása. Legfeljebb arra jó, hogy a határon túli magyar politikai vezetők önös érdekeit szolgálja. Talán figyelmet kellene szentelni a magyar kormány javaslatainak, melyek további segítséget jelentenének a határon túl élő magyaroknak. Keresni és nem követelni kellene a megegyezésre törekvést, javasolni és nem elvárni megfelelő kompromisszumokat, olyanokat amit demokratikus államban a népakarat támogatásával egy kormány megtehet.

A Fidesz - érthető módon - üdvözölte a "kis MÁÉRT-t" és üdvözölte a zárónyilatkozatot. Ám nem veszik észre a határokon túli politikusok, hogy játékszernek tekinti őket a Fidesz vezetősége és oktalan ágálásaikat belpolitikai céljaik szempontjából használják fel.

És mivel a stílus maga az ember, talán nem is érdemes a kis MÁÉRT, Kasza, Duray, Kovács és a többiek jelzőivel foglalkozni. Ne gyűlölettel teli képviselőiket, hanem a tisztességes magyar kisebbséget tartsuk szemünk előtt.

Forrás: Népszava, 2005. január 12.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat