Agyagási Edit

Állampolgárságom fehér könyve

Elhatároztam, hogy állampolgárságot kellene szereznem, ha már itt élek, dolgozom, adózom lassan tíz éve. Legalább ne maceráljanak a határőrök, ha meglátják a román útlevelemet. Az elhatározást tett követte. Majd a téboly. Az APEH, az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda, a kerületi önkormányzat, a posta és a Belügyminisztérium illetékes szerve között cikáztam hetekig.

Egyre nagyobb paksamétával a hónom alatt. Mire egyik dokumentumot kézhez kaptam, a másiknak lejárt az érvényessége. De nem adtam fel. Megtanultam versenyt futni a hivatali idővel. És kölcsönkérni. Tudom, hogy múlt héten már adtál ötezer forintot, de most megint kéne három, mert már nem érvényes az adóigazolásom...

Az önkormányzatnál megtudtam, hogy még állampolgársági vizsgát is tennem kell. Fáradjon a Váci utca 62-64. alá, ott bővebb felvilágosítást kap - mondták. A közigazgatási hivatalban az első emelet 102-ben közölték, hogy 28 ezer forintért megszerezhetem az állampolgársági diplomát. Ha elsőre nem, hát másodikra biztosan sikerülni fog, persze újabb 28 ezer forintért, biztatott a hivatalnok. Megkérdeztem: magyar nemzetiségűként miért kell állampolgári vizsgát tennem. Azt válaszolta: azért, mert nem Magyarországon jártam egyetemre. Ha itt végeztem volna a filozófia szakot, és nem odaát, akkor mentesülnék. Megnyugtatott hogy adnak tankönyvet, sőt, a tételeket is mellékelik. Mind a huszonkettőt, a) és b) pontostul. Már ha befizetek.

Befizettem. Kaptam egy fehér könyvet Alkotmányos alapismeretek címmel. Kijelölték a vizsga napját, s felszólítottak, hogy ne veszítsem el a kötetet, mert akkor nem diplomázhatok. Megígértem.

Ahogy kijöttem a szobából, azonnal nekiestem az olvasásnak. Az első rész a történelem nagy pillanatait vonultatja fel az avaroktól napjainkig, a második fejezet magyar jogi és alkotmányos alapismereteim bővítését célozza. Hamarosan mintha hozzám nőtt volna a fehér könyv. Mindig nálam volt, és ha csak egy szabad percem akadt, fellapoztam.

Aztán eljött a konzultáció napja. A hivatalba lépve rám köszönt régen látott kolozsvári évfolyamtársam, Enikő. Dióhéjban elmeséltük egymásnak az életünket, majd gyorsan áttértünk az alkotmányos alapismeretekre. Később egymás mellé ültünk a nagy teremben is, ahol megtudtuk, hogy lesz írásbeli és szóbeli vizsgánk is. Ha szóbeli közben elakadnak - hadarta a tájékoztató hölgy -, az írásbelijük viszont sikerült, akkor könnyítő kérdést kaphatnak: a Himnusz első versszakát. A velem szemben ülő ukrán hölgy megkért, hogy ismételjem meg neki, mit mondtak, mert nem ért mindent.

A megmérettetés napján hajnalban keltem, még egyszer átnéztem a könyvet, majd pánikba estem, mert úgy éreztem, mindent elfelejtettem. A bal alkaromra, biztos, ami biztos, felírtam az alkotmány öszszes fejezetét. A vizsga fél kilenckor kezdődött, de én már egy órával előbb odaértem a hivatalhoz.

Nyolc körül kinyílt a kapu, körülbelül nyolcvanan léptünk be rajta. Nincs csalás - szólt a figyelmeztetés a vizsga kezdetén. Mint hamarosan kiderült, azért a többiek sem bízták a véletlenre az állampolgárságukat. Az ukrán hölgy például a hosszú szoknyája alá felvett egy rövidebbet is. Műanyagból varratta - mesélte később -, kifejezetten erre az alkalomra. A ruhadarab két sorból állt. A felsőbe a történelmi, az alsóba pedig az alkotmányos tételek kerültek. Bizonyos rendszer szerint, amelynek elhelyezkedését a kezén lévő jelmagyarázat modellálta. Egy székelyföldi lány külön zsebeket applikált a ruházatához, hogy öt-öt egyenlő részbe rejthesse a cetliket.

Az uniós csatlakozásról, illetve a honfoglalásról és az államalapításról kellett papírra vetnem az ismereteimet. Két órával később, a szóbelin, az ötös számú tételt húztam ki. A fecnin ez állt: a) Mit jelképeznek a nemzeti zászló színei? Mondja el és értelmezze a Himnusz első versszakát! b) A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása.

Hirtelen nem is tudtam, sírjak-e vagy nevessek.

Megfeleltem.

Már csak egy dolog volt hátra: a magyarságom bebizonyítása. Felmenőimmel igazoltam magam.

Még röpke másfél-két év, és magyar állampolgár lehetek.

Forrás: Népszabadság, 2005. január 12.