Neumann Ottó

Színvallás

Lassan a múlt ködébe vesző össznemzeti találkozók, vad torzsalkodások, szégyenteljes pereskedések után a Magyarok Világszövetsége most milliók sorsára ható kezdeményezéssel vétette észre magát. Az aláírásgyűjtés és a parlamenti rábólintás sikerélményéhez az Alkotmánybíróság jóváhagyása csatlakozott, és immár semmi akadálya a népszavazásnak. A köztársasági elnök tegnap ki is tűzte az időpontot: a kettős állampolgárságról - akárcsak az egészségügyi privatizációról - december 5-én szavazunk.

Sokan próbálták megjósolni, hogy milyen változásokat idézhet elő az ország mindennapjaiban a magyar állampolgárság extrakedvezményes megadása a határon túliak számára. Szerintem korai a vita. A referendum esetleges igenlő válasza törvényalkotási kötelezettséget róna ugyan az Országgyűlésre, de a parlament széles sávon lavírozhatna a két véglet között: egyszerűsített módon elérhetővé tehetné a külhoni állampolgár státusát - ami "mindössze" magyar útlevéllel jár -, vagy az egészségbiztosítástól a szavazati jogig mindent felkínálhatna. Talán a törvényhozók előzetesen megismerkedhetnének azzal a döntés-előkészítő hatástanulmánnyal is, amelynek már réges-rég el kellett volna készülnie.

Egyelőre más a tét - színvallásra kényszerül minden választópolgár. A referendum eredményéből félreérthetetlenül kiderül majd, hogy az anyaország lakosságának megítélése szerint a nemzeti együvé tartozás a trianoni határokon kívül rekedtekkel valóság-e vagy csak egy mítosz.

A kiélezett helyzetért a teljes politikai osztály a felelős. "Népszavazás-mentesen", a parlamentben választ találhattak volna a kettős állampolgárság kérdésére. Az Orbán-kabinet azonban azzal a kedvezménytörvénnyel akarta helyettesíteni, amely a későbbiekben vakvágányra futott. A jelenlegi ciklusban pedig addig odázgatta a kormány a határozott startot, míg a Magyarok Világszövetsége belevágott, rákapcsolt, és elsőként szakította át a célszalagot. Így alakulhatott ki a nyakatekert szituáció: az ország úgy kényszerül szavazni, hogy pontosan nem tudja, mit is tartalmaz majd az a jogi csomag amelynek elkészítésére utasítást adhat a T. Háznak.

Akármi lesz is a népszavazás végeredménye, alaposan felforgathatja Magyarországon a politikai szerepjátszás eddigi rendjét. Ha a többség igent mond, a mindenkori magyar kormányfőnek már kötelező módon 15 millió magyar "lelki" miniszterelnökeként kell fellépnie. A kisebbségben élő magyarok Budapestről történő erkölcsi-anyagi támogatása elfoglalná helyét a legfontosabb kormányzati teendők között, és egyetlen felelős vezető sem állíthatná be úgy, mintha különleges kegyet gyakorolna ilyen feladatok teljesítésével.

Van azonban egy másik forgatókönyv is: ha az anyaországi választópolgárok tömegesen tüntető távolmaradással kezelik a népszavazásnak a kettős állampolgárságra vonatkozó részét - esetleg a többség a nemet ikszelné be voksoláskor. Olyan lenne ez, mintha a határon túliak képébe vágnák: "Nincs szükségünk rátok!" Egyáltalán nem meglepő, hogy leginkább jobboldali politikusok érzékelik a veszélyt. A hivatkozás a teljes nemzetre ugyanis hazánkban a konzervatív szárny előjogává vált - a határok nélküli egység tagadásával az ország lakossága megfosztaná őket retorikájuk egyik alapelemétől. Egyébként attól tartanak a jobboldalon, hogy a sikertelen népszavazás "egy második, lelki Trianonnal lenne egyenértékű".

Igazuk van: fájdalmas öncsonkítást követne el Magyarország, ha épp a határok légiesítési folyamata közben taszítaná el magától a magyar kultúrkörhöz tartozó tömegeket. Azokat a milliókat, akikkel az unió terjeszkedése által a közeli jövőben - és mindenféle területi revízió nélkül - szoros egységet alkothatna.

Így mindannyian szegényebbek lennénk. Politikai hovatartozástól teljesen függetlenül.

Forrás: Magyar Hírlap, 2004. október 29.