| Makai
József
Tárgyalási alap
A szabadkai tanácskozás nem volt sem "mini-Máért",
sem "ellen-Máért". Nem lehetett semmi ilyesmi:
a Máért kihagyhatatlan szereplője Magyarország és kormánya.
A magyar kormány nélkül Máért-szerűséget lehet ugyan
szervezni, de annak nem lehet kézzelfogható eredménye.
A határon túli magyar szervezeteknek a budapesti kormány
a tárgyalópartnere; a külhoni magyar pártok orbitális
pályán keringenek a magyar kormány körül. Szabadkán
összejöttek, egyeztettek, majd közös nyilatkozatot adtak
ki: a nyilatkozat címzettje a magyar kormány, akárhogy
is nézzük.
Közös nyilatkozatuk természetesen avval kezdődik, hogy
köszönetet mondanak azoknak, akik december 5-én "igen"
szavazatot adtak le a "kettős állampolgárságról"
rendezett népszavazáson. Természetesen változatlanul
követelik az Országgyűléstől, hogy alkosson a kedvezményes
honosításról törvényt. Ezek a pártok most nem tehetnek
mást. Ha szerették ezt a népszavazást, ha nem, ha bíztak
a sikerben, vagy ha azt remélték titkon, hogy elbukik,
mindegy - most nem tehetnek mást. Túl közel vagyunk
az eseményhez időben, túl friss a kellemetlen élmény,
túl élénk a csalódottság.
Ám a sorok között ott van a realitás is. Annak felismerése,
hogy Magyarország kormánya egyedül is erősebb, mint
a határon túli magyar pártok összessége.
A magyar kormányra nem tudnak nyomást gyakorolni, pláne
jelenleg nem. Lehetnek preferenciáik, hihetik, hogy
más pártokkal képesek lennének jobban együttműködni,
de tárgyalniuk akkor is a mindenkori magyar kormánnyal
kell. Ezt egyébként a találkozó első napján is érzékelni
lehetett: nem egy jelenlévő vonta meg a vállát, miszerint
a kormány olyan, amilyen, ám ők politikusokként nem
engedhetik meg maguknak, hogy sértetten megszakítsák
kapcsolataikat. A tanácskozás ugyan zárt ajtók mögött
zajlott, ám a jelenlévők el-elhagyták a termet: a folyosói
beszélgetésekből is nyilvánvaló volt, hogy a Határon
Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) az elemi szolidaritás
miatt jöhetett létre. A népszavazás eredménye után sebtében
bejelentett egyeztetésre csak azok nem mentek el, akiket
nem is hívtak.
Ám a HTMSZF csak akkor éli túl a gyermekbetegségeit,
ha a kormány politikai infúzióra köti, és rossz lépések
sorozatával életben tartja.
Ez nem biztos, hogy bekövetkezik. Merthogy: annak ellenére,
hogy december 5-e óta papírja van arról, hogy Magyarországot
hidegen hagyja a határon túli magyarok ügye, a kormány
mégis javaslatcsomagot állított össze. Vagy ennyire
fél a kormány a határon túli magyaroktól, vagy talán
mégis tenni akar valamit. A javaslatok egy része nem
világos, és nem is tűnik egyszerűnek (az útlevél kérdése
például), ám azt nem mondhatják a javaslatokra, hogy
nem lehetnek tárgyalási alap. Egyébként Szabadkán négyszemközt
szinte mindenki azt mondta, hogy a kabinet javaslatairól
lehet tárgyalni.
Tárgyalni tudnak például a Szülőföld programról. A
HTMSZF ezt fontosnak tartja, és fontosnak tartja a magyar
kormány is. A határon túli magyar pártok persze több
pénzt szeretnének a meglévő összegek mellé - de ez már
politikai harc és alku kérdése. Ez már más dimenzió;
nem arról szól a vita, hogy "nyolcszázezer"
magyar áttelepülésébe "rokkan bele az ország"
vagy ellenkezőleg, "semmibe sem kerül". Jó
esetben a vita arról zajlik majd, hogy mennyi pénzt
mire költsenek el, és a felhasználást ki ellenőrizze
- de ez ismét politikai vita lesz.
Szabadkára kénytelenek voltak elmenni a határon túli
magyar pártok. Ám tévedés azt hinni a közös nyilatkozat
alapján, hogy létezik valamiféle monolit, határon túli
magyar egység. Nem létezhet. A különböző magyar közösségek
más-más gondokkal küzdenek. Romániában vagy Szlovéniában
lehet érzelmi ügy a magyar útlevél megszerzése, ám a
Vajdaságban vagy Ukrajnában ez életbe vágóan fontos
kérdés.
Szabadkán egyeztették álláspontjukat a határon túli
magyar pártok, de a gesztusokat meg kell különböztetni
a véd- és dacszövetségtől, valamint a vérszerződéstől.
A HTMSZF nem vállalta, hogy minden alkalommal közös
álláspontot terjeszt a Máért elé. A fórum túlélheti
ugyan az első alkalmat, amikor valamilyen kérdésben
nem lesz konszenzus, ám az tovább csökkentené jelentőségét.
Márpedig ez előbb vagy utóbb bekövetkezik, hiszen nemcsak
számbelileg különböznek a környező országokban élő magyar
közösségek, hanem pártjaik helyzete is országonként
más. A kormány pedig, ha van ehhez érzéke és lesz ereje,
kedve tovább foglalkozni a kérdéssel, ezen a nyomon
indulhat el. A Máértek között és a szócsaták szünetében
egyenként találkozhat a határon túli magyarok képviselőivel,
és a közösségre szabott segítségeket kínálhat fel.
És ez esetben máris nem volt hiába ez népszavazás előtti
borzalmas időszak. Persze járhattunk volna jobban is.
Megspórolhattunk volna a sértéseket, a hazugságokat,
a csúsztatásokat és a butaságokat.
De ha nincs ez a kampány, akkor talán az értékes gondolatok
is.
Forrás: Magyar Hírlap 2005.
január 14. |
