Kuszálik Péter

Egy konkrét eset

Csak félfüllel hallottam a rádióban, ezért nem tudnám szó szerint felidézni, miként szól a magyar alkotmánybíróság egyik új keletű döntése. A lényeg: nem volt tökéletes a kormányválságról szóló törvény, ezért módosítottak rajta. Tetszik emlékezni ugyebár: Medgyessy már lemondott, de Gyurcsány nem foglalhatta el a helyét, mert még nem telt el az egy hónapnyi felmondási idő. Az ördög sem érti, hogy minek kellett egy hónapot várni az új kormányfő beiktatására; bezzeg egy segédmunkás… Sebaj, azért találták ki az alkotmánybíróságot, hogy időnként megfésülje a jogalkotás rakoncátlan fürtjeit. A lényeg: az alkalmazás során bebizonyosodott, hogy a törvény nem tökéletes, fazonigazításra van szükség. A legközelebbi kormányválság már rutinosabban fog menni. Ha akkor sem lesz elég gördülékeny, akkor ismét igazítanak rajta és így tovább. Tökéletes nem lehet, de igyekezni kell. No, ezt csak azért mondtam el, hogy figyelmeztessem a magyar jogalkotás felelőseit: újabb törvényeket kell alkotni, mert a határon túli magyarok (Háté Máté és rokonai) ügye nem került le a napirendről, s a kérdésekre előbb-utóbb válaszolni kell.

Azt se bánnám, ha már készen lenne az illető jogszabály, de most sem késő, ha nekitérdelnek a munkának. Egy éve motoszkál bennem a gondolat, s azért szólok most, hogy a tisztelt Hivatal erre is keressen választ a most zajló Háté Máté-kampány során.

Tavaly novemberben egyhónapos, munkahelyen letöltendő ösztöndíjban részesültem (pályázni kell és türelmesen várni, amíg összeül a Döntéshozó Tanács, utána meg apró adminisztrálási munkák, jelentéstétel stb. - nem csókért adják az ilyesmit), köszönet érte a Magyar Köztársaság Illetékes Szerveinek. Nekem az is megfelelt volna, ha megkapom az ösztöndíjat és hazajövök vele, de így sem volt rossz: heti hat napot könyvtárban ültem és dolgoztam, a vendégszobában főúri kényelem várt stb. Igen ám, de öt évben egyszer adódik ilyen alkalom, s ha a munkát szeretném záros határidőn belül elkészíteni, akkor jobb, ha itthon dolgozom. Föl is vetettem ezt a kutatóhely vezetőjének, hogy jó volna elgondolkozni azon, miként is lehetne megoldani azt, a 21. század első évtizedében, az internet korában, hogy én odahaza dolgozzam, s Magyarországról kapjam a munkámért járó bért.

A távmunkát egyebütt néhány éve már sikerrel alkalmazzák, számos londoni bácsinak Indiában él a titkára. Mire a bácsi fölébred, addig a nyolc órával korábban kelő indiai már interneten átküldte az előző napi munka eredményét, kiértékelését, leveleit stb. Naná, egy indiai sokkal olcsóbban dolgozik, mint egy walesi inas, ráadásul Mr. Londonnak nincs gondja arra, hogy az inasa mikor és kivel fekszik, kinek fizeti a nyugdíjjárulékot és így tovább. Azt is elmondtam, hogy velem sokkal kevesebb baja lenne a hivatalnak, mert nem dumálnék fél órákat a hivatali telefonon, nem tölteném kávézással a munkaidőm egyhatodát, nem kellene rám fűteni, mosni, takarítani, s nem órabérben dolgoznék, hanem köbméterre. Saját gondom lenne a társadalombiztosítás és az adózás, nem szervezkednék szabad szakszervezetbe stb. Az igazgató úrnak tetszett az ötlet, de rögtön elárulta: a dolog azért nem működőképes, mert éppen föl kell mondania tíz embernek, s akkor nem vehet föl helyettük mást. Az sem gond, hogy olcsóbb lennék az ottani munkaerőnél, ha a kollégák nem tudják, hogy Háté Máté kevesebbért is hajlandó dolgozni, s nem látják mindennap maguk körül, akkor az nem okoz bérfeszültséget, heveny undort és idült frusztrációt. Nincs azonban tisztázva az ügylet jogi háttere, mert a magyar adminisztráció még mindig a monarchiában szokásos megfontoltsággal és lassúsággal dolgozik. Még azt sem lehet tudni, hogy ki az illetékes a fölmerülő kérdésekre válaszolni. Elvileg nem lenne szükségem munkavállalási engedélyre, mert nem Magyarországon élek, nem koptatom a magyar aszfaltot. Nem lehet tudni azt sem, hogy kell-e fizetnem a társadalombiztosítási járulékot, mekkora adót vonnának tőlem és így tovább. Mivel minden adminisztrációt és sorbaállást utálok, idehaza alkalmazotti státusban vagyok, nincs vállalkozói adószámom, nem tudok számlát adni az elvégzett munkáról. Én úgy képzelem, hogy szerződést kötnék különböző Munkáltatókkal egy-egy munkára (fizetés = előleg + elszámolás - adó), egy sima kérvényre az Illetékes Hatóság adna egy adószámot, ahova begyűjtenék az esztendei adómat, s év végén adóbevallást tennék, majd rendeznénk a pluszokat és mínuszokat. Méltányosnak tartanám, hogy Háté Máténak kisebb legyen az adója, mint Magyar Manónak, mert nem használja a Magyar Infrastruktúrát, de azt is elfogadnám, hogy opcionálisan társadalombiztosítást is fizethessek, melynek fejében egészségügyi ellátásban is részesülhetnék. Lásd még a kettős állampolgárság körüli vita egyik kérdését: kinek járna - és kinek nem - ingyenes orvosi ellátás?

(Zárójelben: adalék a témához, Gabesz meséli: bejön egy dél-ázsiai menekült az országba, fölveszik a bicskei táborba, másnap beveri a fejét a fűtőtestbe, erre azonnal kap egy TAJ-számot, hogy ellátást kaphasson a közkórházban. S ha én bemegyek a patikába, hogy X gyógyszerre van szükségem, kifizetem a teljes árát, azt mondják: nem lehet. - Nem eladó a gyógyszer? - Eladó, de csak receptre adhatjuk, kedvezményes áron. - Higgye el, nem malmozni akarok vele, azért kell, hogy ne menjen szét a fejem a sok prüszköléstől. - Írassa föl egy magyarországi ismerőssel. - Két okból nem teszem: egyrészt csalás a Tiszteletre Méltó Anyaországgal szemben, másrészt keresnem kell valakit, aki ráér és hajlandó elballagni a háziorvoshoz, sorba állni, szimulálni és felíratni a gyógyszert. Mindez már többe kerül a gyógyszer teljes áránál. Miért nincs teljes árú gyógyszer? Horribile dictu: az ágról szakadt Háté Máté számára. Ezt ki magyarázza meg nekem, mert nem értem.)

No, mielőtt újabb mellékvágányra térnék, azelőtt lekerekítem a témát. Fölkérem a Magyar Illetékes Hivatalt (a címüket nem tudom, köszönettel veszem, ha valaki továbbítja a kérésemet), gondoskodjon arról, hogy megoldható legyen a határon túli magyarok távmunkatársi státusa. Hogy törvény legyen-e vagy szabályzat, azt nem tudom (nem is érdekel), de legyen: minden részletre kiterjedő, könnyen alkalmazható, logikus és hatékony. Tisztelettel jelentem: a jogszabály-alkotás finanszírozása már megoldottnak tekinthető, ugyanis nem kérek ügydöntő népszavazást a Mörfi Barátai Frakció nevében. A megspórolt kampányköltségekből simán meg lehet alkotni a szabályt, tokkal-vonóval nem kerülhet többe tízmilliónál. (Nomegaztán: 2007-ben már EU-s adószámom lesz, jobb lenne megelőzni, hogy Brüsszelnek fizessem az adót a Magyar Költségvetés helyett.)

Fáradozásukat előre is köszönöm, maradok tisztelettel a határon innen.

Forrás: Romániai Magyar Szó, 2004. december 18.