| Veres
Valér
A választások és a népszavazás
értékelése
a nemzeti identitásminták kontextusában Erdélyben
Kire (nem) szavaztak az erdélyi magyarok
az elnökválasztás második fordulójában?
A magyarság szavazatain múlott, hogy ki lett Románia
elnöke
Az utóbbi hetek politikai eseményei a Kárpát-medencében
meghatározó jelentőségűek az erdélyi magyarság jövőjére
rövid- és középtávon. Ezeket próbáljuk meg értelmezni,
a magyarok nemzeti identitásstruktúrájának sajátosságait
is figyelembe véve.
Kezdjük a választásokkal, és annak kihatásainak értelmezésével.
Az első fontos tény, ami megállapítható, hogy az RMDSZ
a romániai parlamenti választások első fordulóját 6,2
százalékos eredményt ért el, amihez ha hozzászámítjuk,
hogy a magyarság aránya 2002-ben országos szinten 6,6
százalék, valamint, hogy jelentős számban tartózkodnak
külföldön magyarok, akkor azt mondhatjuk, hogy az RMDSZ
a magukat magyarnak valló népesség szavazatainak több,
mint 90 százalékát szerezte meg, miközben látszólag
"alternatíva" is volt, a Magyar Polgári Szövetség
által jelölt, Népi Akció nevű román párt színeiben.
(Mellesleg, bár sok székely faluban a választás előtti
napon végigutazva számtalan Székelyföld-térképes plakátot
láttam, olyan helyekre kifüggesztve, ahol régebb RMDSZ-plakátok
szoktak lenni, mégis, néhány székely falusi embert megkérdezve
kiderült, nem is tudták, hogy lenne az RMDSZ-nek „magyar”
alternatívája) Leszámítva a sikeres kampány szerepét,
kissé rosszmájú elemzők, újságírók azt állították, hogy
az RMDSZ-re csupán megszokásból szavazott a magyarok
nagy része. Úgy gondolom, hogy ennél többről van szó.
Az 1989-es változás óta az RMDSZ az erdélyi magyarság
nemzeti identitásában nem csak mint politikai szervezetként
vagy pártként létezik, hanem egy olyan politikai-ideológiai,
intézményesült autoritásként, ami a közösségi identitás
szempontjából hasonló funkciókat tölt be, mint a többségi
népességek esetében az állam. Ezt a kijelentést kétféleképpen
támaszthatjuk alá. Egyrészt, ha a magyarsághoz tartozás
kritériumai közé soroljuk az RMDSZ-re szavazást, a 2000-ben
végzett, Erdély 16 évnél idősebb népességére kiterjedő
felmérés eredményei alapján1 megfigyelhető, hogy a magyarok
57 százalékos többsége teljesen vagy részben egyetért
ezzel a kijelentéssel: "ahhoz, hogy valaki magyarnak
számítson... szavazzon az RMDSZ-re". (Lásd. 1.
ábra)
Az identitáskritériumok arra is rámutatnak, hogy a
magyar nemzeti identitás nem feltételezi a magyar állampolgárságot,
tehát alig vannak olyanok, akik ezt fontosnak tartanák.
Ezt azért fontos kiemelni, mert sokan azt gondolják,
hogy az erdélyi magyarok létkérdésként fogják fel a
magyar (kettős) állampolgárság megszerzését. (Az más
kérdés, hogy egy kudarcos népszavazással járó ideológiai
kavalkádot negatívan élnek meg, de erre még visszatérünk.)
Másrészt az is kimutatható, hogy a magyarság túlnyomó
többsége, közel 90 százaléka valamilyen szinten egyetért
az RMDSZ céljaival, tevékenységével. (Lásd. 2. ábra)
Az RMDSZ tevékenysége és célkitűzései (egy
választ jelölhet be): N=931, 2000
További érveket is fel lehet hozni arra, hogy az RMDSZ
több, mint párt a magyarok számára. A percepciók szintjén
létező erdélyi román-magyar konfliktus megoldásának
módozatai között a legnépszerűbb megoldás az, hogy "a
román kormány tegyen eleget az RMDSZ követeléseinek",
és nem az, hogy a "magyar kormány erélyesebben
lépjen fel". (Lásd. 3. ábra)
(Hogyan oldható meg a roman-magyar konfliktus Romániában,
a magyar válaszolók 80 százaléka szerint van konfliktus,
két válasz volt lehetséges, sorrendben)
A válaszok két dologra is rávilágítanak: az RMDSZ irányában
más típusú elvárás-rendszer áll fenn, mint általában
egy közönséges párttal szemben, ami azonban nagyobb
felelősséget is jelent. Ugyanakkor az is világos, hogy
a magyar kormánnyal szemben nem úgy lépnek fel az erdélyi
magyarok, mint amely őket valóban képviselné, és meg
kellene oldja a gondjaikat. Ez közvetett módon arra
is utal, hogy bár a romániai magyarok nagy többsége
jónak tartja, ha román-magyar kettős állampolgár lehetne,
a kérdés azonban számára mégsem képez prioritást (láthattuk
ezt a CCRIT által végzett, dr. Horváth István szociológus
vezette idei felmérésből). Mondhatnánk azt is, hogy
a megfontolás azon az elven működik, hogy "ha adnak
vedd el, ha ütnek fuss el", azaz pozitív dolgot
ajándékba is elfogadhatunk, negatív dolgok elől érdemes
kitérni.
Meddig terjed azonban a romániai magyarság bizalma
az RMDSZ irányában? Ennek jó szakítópróbája volt a 2004.
december 12-i elnökválasztás második fordulója. Az RMDSZ
ugyanis az első fordulót követő választási eredmények
értékelése és a jelöltek esélyei alapján arra ösztönözte
választóit, hogy második fordulóban Adrian Năstasera
szavazzanak. Azonban a politikusok nem vették figyelembe,
hogy a magyarság politikai "hőmérője" nem
nagyon kedveli a kormányfőt. És még kevésbé a mögötte
lévő PSD-t, vagy amit az számukra megtestesít. Mert
bár az RMDSZ az utóbbi időben bizonyos eredményeket
elért politikai téren, és feltehetően ezt jutalmazták
voksaikkal a parlamenti választások alkalmával a magyar
szavazók, de ez nem jelenti azt, hogy "egy csomagban"
a PSD-t is megszerették. Tudjuk azt, hogy egyes megyékben,
és éppen a magyar többségű Kovászna és Hargita megyékben,
a PSD helyi vezetői nem éppen a demokrácia bajnokaiként
ismertek a magyarok körében. Vizsgáljuk meg, hogyan
szavaztak az erdélyi magyarok december 12-én! Az exit
poll felmérések alapján korábban az RMDSZ-re szavazóknak,
a CURS adatai szerint 65 százaléka, az INSOMAR-Metromedia
adatai szerint pedig 75 százaléka Năstasera szavazott.
Igen ám, de azt is megtudhattuk, hogy az elnökválasztás
második fordulójában a szavazáson résztvevők közül mindössze
4,1 százalék volt a korábbi RMDSZ-szavazó. Ami azt jelenti,
hogy az RMDSZ-re szavazóknak csupán kétharmada vett
részt az elnökválasztás második fordulóján. E kétharmad
résznek pedig egyik változat szerint 65 százaléka szavazott
Năstasera, azaz a parlamenti választásokon az RMDSZ-szavazók
44 százaléka szavazott végül Năstasera, a többség pedig
ezt valamilyen formában elutasította, tehát vagy Băsescura
szavazott (22 százalék), vagy pedig, 33 százalékuk,
nem volt hajlandó elmenni szavazni. Téves tehát levonni
azt a következtetést, hogy az RMDSZ szavazóinak többsége
a második fordulóban Năstasera szavazott volna. Ha ez
így történt volna, akkor Năstase ma Románia elnöke lehetne.
Kiszámítható, hogy az RMDSZ országos 6,2 százalékos
parlamenti választási eredményéből a 44 százalék mennyi
(2,7 százalék, de legyen akár 2,9 – ha az Insomar adatokat
fogadnánk el relevánsnak), és reálisan felmérhető, hogy
ha a magyarság 90 százaléka támogatta volna Năstaset,
akkor összesen 5,6 százalékot "hozott volna a konyhára"
az RMDSZ szavazótábor. A hiányzó 2,7 (INSOMAR nyomán)
vagy 2,9 százalék (CURS nyomán) pedig éppen elég lett
volna a győzelemhez, hiszen a két jelölt közötti választási
eredmény durván 2,4 százalék volt.
De látható ez abból is, hogy a magyar többségű megyékben
szokatlanul alacsony részvételi arány volt megfigyelhető
december 12-én: Kovászna megyében mindössze 42 százalék
szavazott, messze az országos átlag alatt, miközben
tudjuk, hogy a megye népességének egynegyede román (akiknek
nem volt különösebb okuk a parlamenti választásoktól
nagyobb arányban távolmaradni), és akiknek többsége
PSD-szavazó. Így feltételezhető, hogy ennek a 42 százaléknyi
szavazónak kicsivel több, mint fele román volt. Akkor
pedig a Băsescura leadott szavazatok aránya hogyan lehetett
49,1 százalék, majdnem annyi, mint a Năstase szavazatainak
aránya? Csakis úgy, hogy a szavazásokon részt vett magyarok
enyhe többsége Băsescura voksolt Kovászna megyében.
Hargita megyében a november 28-i, országos átlagot meghaladó
63 százalékos részvételi arányhoz képest december 12-én
csupán 46 százalék ment el újra szavazni, azaz 73 százalékuk.
Itt a megyében a románok aránya mindössze 16 százalék
körüli, így nyilvánvaló, hogy a szavazáson résztvevők
többsége magyar kellett legyen, még ha kisebb arányban
is járultak az urnák elé, mint a románok, és többségük
Năstasera szavazott. A többi megyében nem áll módunkban
a magyarság választási viselkedését kikövetkeztetni
külön-külön.
Természetesen ezeket a sorokat nem azért írom, mintha
azt gondolnám, hogy Băsescu maga a földre szállt angyal
lenne, és alig várná, hogy a magyarság három kívánságát
teljesítse, de ki garantálja nekünk, hogy Năstase megválasztása
esetén bármi is előnyösebb lett volna a romániai magyarság
számára. Viszont tény, hogy Băsescu szavazói átlagosan
magasabb iskolázottságú, nagyobb arányban városi, tájékozottabb,
mobilisabb, fiatalabb rétegek közül kerültek ki, és
a magyarság ugyanezen rétegei ugyancsak inkább vele
szimpatizáltak. Életmódban, gondolkodásban inkább ezek
állnak közelebb az erdélyi magyarokhoz, mint az Órománia
szegényebb megyéinek főleg vidéki és alacsonyabb iskolázottságú,
a PSD-re és Năstasera szavazó rétegei. Ide kívánkozik
egy ellenérv is: a Nagy-Románia párt szavazóinak többsége
is Băsescura szavazott, akikkel a magyarság nem kíván
közösséget vállalni. Ez igaz ugyan, de ezek a román
nacionalista szavazók területileg eloszlottak, egy megyében
sem képeztek akár relatív többséget, és Băsescu nem
tett külön gesztusokat irányukba szavazataikért. Viszont
gesztusokat tett a magyarok irányába: nyitottnak mutatkozott
a kettős állampolgárság elfogadása kérdésében, és Magyarországot
mint a romániai magyarok "anyaországát"2 említette
december 8-án, elismerve ezáltal a határon túli magyarok
irányában való gondoskodás jogosságát, sőt "nagyvonalúan"
kétmillió magyarról tett említést, amit megmosolyogva,
de mégis pozitív gesztusként kell értelmezni.
Egy másik fontos kérdés, hogy milyen következményei
vannak/lesznek a kettős állampolgárságról szóló magyarországi
népszavazásnak Erdélyben? Először is rá szeretnék mutatni
arra, hogy értelmetlen dolog a magyarországiakra haragudni
azért, hogy nem mentek el elegen, vagy éppen ellene
szavaztak a kettős állampolgárság könnyített megadásának
a határon túli magyarok számára. Mint ahogy értelmetlen
dolog lenne a romániai magyarokra neheztelni, hogy "túl
kevesen" szavaztak Năstasera. Az állampolgároknak
felelősen kell szavazniuk, de ha a kiírás eleve felelőtlen,
akkor a szavazóknak esélyük sincs annak átlátására,
hogy mire is adják voksukat. Több politikai szereplő,
nem csupán az MVSZ vagy a magyar kormány tartozik a
népszavazás (bármilyen népszavazás) átláthatóvá tételéért,
hiszen a népszavazás időpontja miatt a romániai választásokkal
egybeeső kampányidőszak kényszerpályára sodorta ebben
a kérdésben az RMDSZ vezetését. Így a korábbi, higgadtabb
álláspontjukat a kettős állampolgárság ügyében, a minél
szélesebb körű választási mozgósítás ügyében "elfelejtették".
Igazuk volt, mert a magyar politikai élet sok szempontból
felelőtlen és polemizáló hozzáállása a határon túli
ügyekhez úgy sem vezetett volna sehová. Az erdélyi magyarság
jövője viszont nagymértékben függ attól, hogy van-e
magyar parlamenti képviselet Bukarestben. Fontos, hogy
legalább a román állampolgárságból járó jogainkat gyakoroljuk,
mert ha ezt felelősséggel tesszük, jó két év múlva az
uniós román állampolgárság – ha nem is "hangzik"
olyan jól, mint a magyar állampolgárság – ugyanannyit
fog érni. Elsődlegesen intézzük mi saját sorsunkat,
ha pedig Magyarország "ad" valamit, lett légyen
az kettős állampolgárság, akkor el lehet fogadni. De
ízléstelen és célszerűtlen az ajtó előtt kopogtatni
érte. (Lásd. 4. ábra)
A válaszok több, mint fele arra utal, hogy a kisebbségi
helyzet nem okoz általában a nagy többségnek egyéni
identitásproblémát. A válaszolók majdnem egyharmada
számára viszont néha ez ellentmondásos érzéseket vet
fel. További 7 százaléknak ez komolyabb gondot okoz,
de belső identitáskérdés formájában, végül igen kevesen
(3 százalék) vannak azok, akiknek a külvilággal is konfliktusuk
alakul ki emiatt. Ezek az ellentmondásos helyzetek a
megfigyeléseink alapján olyan eseményekhez kötődnek,
amikor az egyén nemzeti azonosságtudata előtérbe kerül.
Az egyik ilyen alkalom a nemzetközi bajnokságok alkalmával
a román és a magyar válogatott csapatok, egyéni sportolók
mérkőzése kapcsán felmerülő kérdés, hogy ki kinek drukkoljon.
Ha külön megvizsgáljuk sporteseményekkor a nemzeti azonosulás
kérdését, látható, hogy azoknak a nagy többsége, akiket
érdekel a sport, 61 százaléka a magyaroknak drukkol,
8 százalék a románoknak és 27 százalékuk annak, aki
jobb. Megkérdeztük azoktól, akik futballmérkőzést szoktak
nézni, hogy kiknek drukkolt utoljára, valamint, hogy
ha egy rokonuk lenne a román válogatott csapatban, akkor
kiknek drukkolna. A többség általában a magyar válogatottnak
szurkol, 18 százalékuk az utolsó román-magyar válogatott
futballmérkőzés alkalmával viszont a románokkal tartott,
ha pedig rokonuk lenne a román csapatban, akkor még
további 18 százalék válaszolta, hogy másképp döntene,
tehát feltehetően az eredeti válaszával ellentétben
a romániai válogatottnak szorítna. Jó példa ez arra,
hogy ezekben a helyzetekben kialakulhat a kisebbségi
helyzet és az állampolgárság közötti ellentmondás, tekintettel
arra, hogy a kultúrnemzeti azonosulást a magyarok nem
"vegytisztán" élik meg, ugyanis az érzelmi
azonosulások tekintetében a kultúrnemzet és a magyar
állam, illetve annak megjelenítői nem mindig választhatók
szét világosan, annál is inkább, mert 1990 óta a magyar
kormányok deklaráltan felvállalják az egész kultúrnemzet
"érdekeinek képviseletét". Különösen a szimbolikus
képviseletet.
Végezetül feltesszük a kérdést, hogyan tovább a román
politikában? A DA szövetség elnökjelöltjének győzelme
után az RMDSZ-nek újra kell értékelnie, hogy milyen
parlamenti és kormánytöbbség kialakításában vesz részt.
Ezt már csak azért is meg kell tennie, mert abban a
különleges helyzetben vagyunk, hogy a romániai magyarság
enyhe, de azért mégis nagy többsége az elnökválasztások
második fordulójában kifejezte azt a szándékát, hogy
ha van más alternatíva, akkor nem ért egyet a PSD támogatásával.
Márpedig ki kell mondani, hogy a szenátusban a PSD,
PUR és az RMDSZ nem képez többséget és reméljük, hogy
nem a PRM-től "megvásárolt" szavazatokra építve
szeretne kormányt alakítani. Ezzel szemben a DA, PUR
és az RMDSZ pedig többséget képezne 70 képviselővel
a 137-ből, ha létrejönne ez a koalíció. A képviselőházban
egyiküknek sincs többsége, mindenképpen a kisebbségek
18 szavazatára számíthatnak. A köztársasági elnök viszont,
mivel Románia félprezidenciális politikai rendszer,
több fontos hatáskörrel rendelkezik, fontos szerepe
van a kormányalakításban, és nem hiszem, hogy érdemes
lenne egy stabilabb többséget hozó, köztársasági elnök
támogatását élvező koalíció ellenében egy annál kisebb
többséggel, konfrontációkkal járó kormányzást felvállalni.
Nem beszélve arról, hogy Băsescu kinyilatkozta, hogy
akár az előrehozott választásoktól sem riad vissza,
ha nem sikerül a DA szövetség körül parlamenti többséget
létrehozni. Reméljük, hogy a romániai magyarság politikai
képviselői, akiknek súlya a választások után különösképpen
felértékelődött a román politikában, olyan bölcs döntéseket
hoznak, amivel az erdélyi magyar közvélemény többsége
is egyetért, és közel- és hosszú távú érdekeinket szolgálják.
1. Research Support Scheeme által finanszirozott, tudományos
célokat szolgáló, 1756 esetszámú mintán készült survey
(felmérés), amely két reprezentativ almintából állt:
931 magyar és 825 román válaszolóval, a rétegzett mintavétel
módszerével, Erdély minden megyéjéből arányosan választva.
A kutatás a doktori disszertáción részét képezte, és
az erdélyi magyarok és románok nemzeti identitása és
társadalmi rétegződése közötti viszonyrendszert vizsgálta.
2. Patrie-mamă
Veres Valér
a szerző szociológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem
magyar tagozatának adjunktusa
Forrás: A
Hét 2. évf. 51. szám
2004. december 16. |
