Kis Tibor

Egyensúlyigény

Sok jót nem lehetett várni Gyurcsány Ferenc és a szabadkai találkozó üzenetének tolmácsolására vállalkozó kisebbségi vezetok találkozójától; a konfrontáció mintha eleve bele lett volna programozva a most véget ért magyar-magyar tárgyalásokba.

Ehhez képest Kasza József és Bugár Béla látogatása valójában egyik ámulatból a másikba kergeti az embert. Leginkább persze az a fejlemény, hogy a Gyurcsány-Kasza-Bugár megbeszélés után reális esély látszik a kettős állampolgárság körüli szenvedélyek csitulására. Sőt, szerencsés esetben akár még arra is, hogy az egész ügy lassan lekerül a magyar-magyar párbeszéd aktuális napirendjéről.

Minderre persze lehet azt válaszolni, hogy a referendum kimenetele más megoldást nem is nagyon hagyott a kisebbségi vezetők számára. Könnyű belátni azonban, hogy a legutóbbi heteket jellemző terméketlen sérelmi politizálás még jó darabig folytatható volna részükről, kellő józanság híján. Hogy ez a jelek szerint most maradhat abba, és nem - mondjuk - fél év múlva, az mindenképpen az érintettek javára írandó. Nyilván siettette persze e folyamatot egyrészt Gyurcsány határozottsága, másrészt pedig a kormány által felvázolt alternatíva, vagyis a Szülőföld-program. Ezt valóban nem könnyű kapásból visszautasítani még a legvérmesebb kisebbségi politikusoknak sem; a javaslatok nagyvonalúságát az is mutatja, hogy a kormánypárti táborban többen eltúlzottnak érzik a kisebbségeknek kínált új lehetőségeket.

Adott esetben azonban még a kettős állampolgárság körüli hangulatkeltés megcsendesedésénél is fontosabb lehet, hogy - miként ezt elejtett utalások sejtetik - a kormányfőnél a támogatási alkudozáson túl a magyar-magyar viszony kardinális problémája is napirendre került. Ez pedig nem más, mint a határon túli magyar szervezetek viszonya az anyaországi bel- és pártpolitikai küzdelmekhez. A vajdasági vezető most arról beszélt, hogy a kisebbségi probléma nem válhat a magyarországi belső csatározások martalékává, a kisebbségi pártok pedig nem akarják elkötelezni magukat egyik fél mellett sem.

Ha ez valóban bekövetkezne, az alapvető fordulatot jelentene az eddigiekhez képest. A kisebbségi szervezetek egy része ugyanis mára szervesen betagolódott a Fidesz érdekszférájába, és még az őket nem érintő ügyekben is automatikusan állást foglal az anyaországi pártküzdelmekben - persze kivétel nélkül mindig a Fidesz mellett. Némelyik kisebbségi vezetőnek pedig egyáltalán nem derogál Orbán Viktor csicskásaként viselkedni.

Kisebbségi részről ugyanis hiányzott eddig annak világos felismerése, hogy nekik az alapvető érdekük az volna, hogy az anyaországi kormányváltások semmiben se befolyásolják a támogatások mértékét. Ez nagyjából azonos távolságtartást feltételezne részükről - minthogy azonban nem ez volt a jellemző, az elmúlt években a kisebbségi elfogultságok nyilvánvaló ellenérzéseket, sérelmeket szültek az anyaországi közvéleményben.

Hogy a Kasza által most kilátásba helyezett kiegyensúlyozást mennyire lehet majd komolyan venni, azt nyilván csak a jövő dönti el - leginkább persze a közelgő újabb választási kampány. De annyi már most világos: nem lesz könnyű dolguk az egyensúlyigénnyel fellépő határon túli vezetőknek. Például Orbán Viktor most is éppen az ő jelenlétükben tartotta ildomosnak előállni azzal a gondolatkísérletével, hogy ő és pártja "nemzetegyesítő" szerepet vállal, miközben a kormányzati oldal "megosztja a nemzetet". Úgy látszik, Orbán ezúttal is a kollektív amnéziára bazírozik. Vagyis nyilván arra számít, senki nem kérdez vissza a kisebbségi közegben a Fidesz vajdasági vagy erdélyi megosztási kalandjaira, amelyek nyomán a vajdasági magyarok parlamenti képviselet nélkül maradtak, Erdélyben pedig csak az ottani magyar szavazók józansága jóvoltából nem következett be ugyanez. A kiegyensúlyozási szándék legbiztosabb jele az lesz majd, ha az ilyen kijelentések igazságtartalmáról kisebbségi körökben nyíltan elkezdenek meditálni.

De ez még odébb van.

Forrás: Népszabadság, 2005. január 15.