| Stanik
István
Szabadka és Budapest között
Figyelemre méltó impulzusokat kapott az elmúlt hét
végén Szabadkáról és Budapestről is az alakuló új nemzetpolitika.
Szabadkán létrejött a Határon Túli Magyar Szervezetek
Fóruma, amely ugyanazokat a határon túli magyar politikai
szervezeteket tömöríti, amelyek a Magyar Állandó Értekezleten
is képviselik közösségüket. A "kis Máért"
első tanácskozására így nem kaptak meghívót a magyarországi
politikai erők és intézmények vezetői, de a Fidesz által
klónozással szaporított Kárpát-medencei "magyar
polgári szervezetek" sem. Míg a magyar politikum
igyekezett jó képet vágni ehhez, a "polgáriak"
részéről egyesek elég agresszívan követelték a meghívót.
Köztük a mi Csapó doktorunk is, aki nagyváradi lakásából
a fórumhoz intézett levelében továbbra is hatszázezer
székely legitim képviselőjének tekinti magát. A vajdasági
Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László pedig
addig ostromolta, immár személyesen a bejáratot, míg
a házigazda Kasza József rendőrségi közbelépést nem
helyezett kilátásba… Persze nem az a lényeg, hogy ezek
a fantomszervezetek miként viszonyultak a szabadkai
tanácskozáshoz, sokkal inkább fontos, hogy a HTMSZF
zárónyilatkozata felszólította a Magyar Országgyűlést:
alkosson olyan törvényt, amely a lakóhelyük elhagyása
nélkül is lehetővé teszi a határon túli magyarok számára
a magyar állampolgárság megszerzését, ugyanakkor elítélte
a magyarországi politikai élet mindazon szereplőit,
akik a népszavazás kampányában félrevezették a magyarországi
választópolgárokat, nemmel való szavazásra vagy távolmaradásra
biztatva őket.
Bárhogy is szépítenénk, ez szokatlanul barátságtalan
üzenet Budapestnek.
Pedig a magyar kormány miniszterelnöke látható módon
határozott gesztusokkal igyekezett a szabadkai tanácskozók
kedvébe járni, amikor jól időzítve ismertette ötpontos
csomagtervét, amellyel megpróbált eleget tenni a határon
túli magyar igényeknek. A javaslat tartalmazza a több
anyagi támogatást biztosító Szülőföld programot, a nemzeti
vízum, a gyors és méltányos honosítás bevezetését, továbbá
azt, hogy a magyar kormány a nemzetközi tárgyalásokon,
a két- és többoldalú kapcsolatokban támogatja a határon
túl élő magyar közösségeket autonómiatörekvéseik megvalósításában,
és alkotmányosan rendezett jogállást biztosít a határon
túli magyaroknak. Úgy tűnik, Gyurcsány az ésszerűség
határain belül kész megkötni minden olyan kompromisszumot,
amely az anyaország és a határon túliak összezavart
viszonyrendszerét helyreállítaná. S mint köztudomásúan
jó menedzser, szeretne mielőbb olyan döntéseket hozni,
amelyek eredményeként megoldottként vehetné le napirendről
a problémát. Egyetlen dologban nem enged, ez pedig a
lakóhely elhagyása nélküli kettős állampolgárság kérdése.
A határon túli magyar közösségek legitim képviselői,
bár érdemben nem foglalkoztak Gyurcsány öt pontjával,
sajtónyilatkozataik alapján fenntartásokkal fogadták
a javaslatokat és egyértelműen arra az álláspontra helyezkedtek,
hogy kitartanak a kettős állampolgársággal kapcsolatos
igényük mellett.
Ezek után Szabadka és Budapest között elakadt a kommunikáció,
patthelyzet alakult ki a magyar kormány és a HTMSZF
között. Természetesen csak átmeneti állapotról lehet
szó. Erre utal, hogy Gyurcsány máris lépett, levelet
írt a Máért tagjaihoz, amelyben arra kéri őket, a 15
milliós magyar nemzet összefogásának érdekében üljenek
össze és vitassák meg a határon túli magyarokért tett
kezdeményezéseit.
Mit lépnek ezek után a határon túli vezetők? Akik -
valljuk be - ezúttal a politikában szokatlanul merev
álláspontra helyezkedve képviselik a népszavazás elutasító
eredménye nyomán bekövetkezett csalódottságot. Pedig
az egyének, a kis közösségek szintjén is oldódnak a
feszültségek. Ma már arról szólnak a hírek, hogy az
erdélyi magyarok a hirtelen felindulást követően nem
annyira az érzelmek, mint inkább az érdekek látószögéből
tekintenek a magyar-magyar viszonyra. Ezért előbb-utóbb
a határon túli magyar szervezetek vezetőinek is árnyaltabb
érveléssel, rugalmasabb pozícióból kell tárgyalniuk
Budapesttel.
A tárgyalás elkerülhetetlen, hiszen csak a frusztrált
kamasz sértődik meg, ha álmait, vágyait nem látja teljesülni.
A politikus nem sértődhet meg úgy, hogy saját érdekeit
veszélyeztesse. Tárgyalni akár eredményesen is lehet,
ha a megosztást előidéző okok ismételgetése helyett
végre ismét arról lesz szó, ami szétválaszthatatlanul
amúgy is összeköt. S ha már az ellentétek okait feszegetjük,
talán azt is ki kellene mondani, hogy azok nem annyira
a történelmi magyarságtudat érték- és érzésvilágában
vannak, hanem a rövid távú politikai érdekek körében.
Hisz látható, hogy sem a magyar kormány, sem a határon
túli magyar szervezetek nem racionális érvekkel vitatkoznak,
hanem a választóik által elvárt retorikákat helyezik
szembe egymással. Gyurcsány azt is mondhatná, hogy a
„kettős állampolgárság járna ugyan, de most nem jut”.
A határon túli magyar vezetők elismerhetnék, hogy Gyurcsány
javaslatai, ha a tálalásuknak megfelelő módon megvalósulnak,
olyan kedvezményeket biztosíthatnak a határon túli magyaroknak,
amelyekről az elmúlt 15 évben még a felvetések szintjén
sem esett szó. Mi pedig idézhetnénk a költőt: "nekem
a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem."
Ezek után Szabadka és Budapest között újra megindulhatna
a kommunikáció.
Forrás: Erdélyi Riport, 2005.
január 13.
|
