| Dr.
Mikola István
A "kétigenes", december
5-i népszavazás háttere
Szavaz az ország. Vajon tudják-e az emberek, miről?
Mit jelent a kórház-privatizáció tilalma és a kettős
állampolgárság jogintézménye?
Ha röviden akarok fogalmazni, az előbbire azért húzok
igent, mert az egészségügy nem üzlet. A kórházak nem
eladók. Ott, ahol a születéstől az elmúlásig életünk
legnagyobb fejezeteit éljük, nem piaci zsibvásárt, hanem
szerető gondoskodást várunk orvostól, nővértől.
A második népszavazási témában adott igenlő voks útlevelet
jelent. Útlevelet mindazoknak, akiket a történelem viharai
a mai Magyarország határain kívülre szorítottak. Mohácstól
Trianonig a magyarság olyan tragédiákat szenvedett el,
melyek elemésztették energiáinkat a nemzetlélekből,
az úgynevezett kollektív tudattalanból, de az egyéni
tudattalanból is.
Ingerültek, idegesek vagyunk, nem tudjuk kezelni a
frusztrációkat, a helyzetek változását, szorongunk,
tűrőképességünk lecsökkent. Végig kell gondolni, mit
lehetne tenni annak érdekében, hogy az elfogyott energiákat
visszaszerezzük. Erre négy lehetőségünk, négy forrásunk
van. Az első forrás a nemzeti identitás, a második a
társadalmi szolidaritás, a harmadik a család, és a negyedik
a hit.
A kettős állampolgárság megvalósulásával elnyert útlevéllel,
a határok átjárhatóságával nemzeti együvé tartozásunk
kiteljesedhet, és így nagyobb esély nyílik egy új, bennünket
az európai közösségben megtartó nemzettudat kialakulására.
Az európai közösségi gondolat megvalósulása a magyarság
számára a nemzeti együvé tartozást olyan dimenzióban
teszi újra lehetővé, ami már-már felszabadítja azokat
a lelki energiákat, melyekkel a kollektív tudattalan
bonyolult rendszerein keresztül új nemzettudatot lehet
formálni. Nekünk ez a gondolat azért is nagyon fontos,
mert ennek az új nemzettudatnak lehet része olyan egészségtudat,
egészségtudatos életmód, amely a valóban nagyon nehéz
népegészségügyi és demográfiai helyzetünkből kisegíthet
bennünket.
Nem a mai nyugdíjas generáció verítékével épített
kórházakat kell pénzügyi befektetőknek eladni. Nekünk
az egészségmegőrzésre kell koncentrálni, népegészségügyi
programokat kell készíteni, hogy biztosítsuk az emberi
erőforrás jó kondícióját a gazdasági-társadalmi prosperitás
fenntarthatóságához, és így a szociális biztonság megteremtéséhez.
Amikor az "Egészséges Nemzetért Népegészségügyi
Program"-ot leírtuk, akkor abból indultunk ki,
hogy ennek az egyénről kell szólnia. Az "Egészségesen
élni jó" alapgondolat tengelyébe azt tettük, hogy
az ember különleges biológiai lény, akinek egyedül van
meg az a képessége, hogy önmagát tudja látni, mint cselekvő
személyt. Lelke van. Szubjektíven észlelni tudom magamat,
cselekszem, látom önmagamat, tehát felelős vagyok azért,
amit csinálok, így a testem, lelkem egészségének megőrzéséért
is. Ha magamért felelős vagyok, akkor a másikért is,
mert csak a "te" határozhat meg, csak a "te"
definiál engem. Ebből az egymásért viselt felelősségből
származik mindenféle társadalmi-társasági kapcsolat,
családi kapcsolat, kis közösség, nagy közösség, nemzetközösség,
és már megint eljutottunk oda, hogyha ezt a gondolatot
a népegészség területén erősítjük, akkor a nemzetközösségi
együvé tartozás tudja majd azt az új nemzettudatot megszülni,
amely reményeink szerint egy egészségesebb, normálisabb
emberi életmód kialakulását képes segíteni.
És most mi, hívő emberek, a nemzet számára kiemelten
fontos közéleti esemény, a december 5-i népszavazás
előtt azt se felejtsük el, hogy a hit, az ima, a jövőbe
vetett offenzív, optimista bizakodás nem kevesebb, mint
a sokszor megvalósíthatatlannak vélt világfolyamatba
való aktív beavatkozás lehetősége. Ez tudományosan igazolt
és bizonyított. A hívő embernek olyan lehetőségek vannak
a kezében, amivel bűn nem élni. Ő be tud avatkozni a
sokszor tényleg megváltoztathatatlannak vélt világfolyamatba.
Az imájával, a hitével, a jövőbe vetett offenzív, optimista
bizakodásával. S hogy így történjék: IGEN!
Dr. Mikola István
a szerző az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, a
Magyar Egészségügyi Társaság elnöke
Forrás: Új Ember, 2004. november
21.
|
