Pogány Erzsébet

Meddig lesz egységes a határon túli magyarság?

A határon túli magyarok a nemzet egységének fontosságát zsigereikben érzik. Bizakodással tölthet el bennünket, hogy a novemberi MÁÉRT-on, majd a szabadkai találkozón a határon túli magyar szervezetek önállóan és összehangoltan léptek fel. Nekünk felvidékieknek megnyugtató, hogy az MKP vezető politikusai is kinyilvánították: vállalják a sorsközösséget az EU-tól egyelőre még távolabbra eső magyar közösségekkel, és a kettős állampolgárságra úgy tekintenek, mint fontos elvi kérdésre.

Bugár Béla jelenléte Kasza József mellett nagyon fontos üzenetet hordoz. A magyarországi közjogi méltóságoknál tett látogatás-sorozat, a szabadkai nyilatkozat "kézbesítése" azt a reményt kelti bennünk, hogy a kárpát-medencei magyarság egységes akarata töretlen.

A sajtóban elhangzott nyilatkozatokat figyelve, okunk van azonban némi aggodalomra. Bugár Béla azt a gyakorlatias megfogalmazást használja, hogy a nemzetrészeknek az egymással való kapcsolattartását kell megkönnyíteni, és hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek. A kettős állampolgárság kérdése az EU-s szlovákiai magyarság életében Bugár szerint szimbolikus jelentőséggel bír, az autonómia-törekvékesekről nem beszél, a szlovák belpolitikai körökben mégis nagy az ellenkezés.

A rossz tapasztalataink mondatják, az elvi kérdések kezelésével megint úgy járhatunk, mint a 2002-ben a státustörvénnyel. Az életbe lépése után negyedévig őszinte gesztusnak tűnt, és mi őszinte lelkesedéssel reagáltunk, azután Magyarországon is, Szlovákiában is felerősödtek azok a hangok, amelyek elbizonytalanítottak bennünket. Az MKP berkeiben nem mondtuk ki soha, hogy már nem érdekes a státustörvény, csak éppen észrevétlenül lekerült a napirendről, és az egyre sokasodó gyakorlati problémára nem találtunk megoldást. A nevelési-oktatási támogatást Magyarországon úgy értékelik, hogy sikerült Szlovákiában is megnyugtató megoldást találni, itthon pedig azt halljuk, hogy a szlovákiai magyar szülői közösségekhez eljuttatott támogatásnak semmi köze a státustörvényhez. De nincs könnyű dolga annak sem, aki ma Felvidéken a magyarigazolványt, mint a nemzeti összetartozás új jelképét, fontosnak tartja. Az érdeklődő elvileg továbbra is hozzá juthat, csak a gyakorlatban egyre nehezebben elérhető, mert a 600 kilométernyi hosszúságú területen 11 tájékoztató irodát sem tudunk - nem akarunk? - életképes állapotban tartani. Folyamatos az érdeklődés az igazolványok iránt, örvendetesen nő a pedagógus- és diákigazolványok száma, de egyre több kényelmetlenséggel jár az ügyintézés. Arra, hogy legalább a nagyobb községekben helyben elintézhető legyen az igazolvány, egy éve már anyagi okok miatt nincs lehetőségünk.

A kárpát-medencei magyarság egységes fellépése egyelőre új élmény számunkra. A szabadkai találkozó kezdeményezésével Kasza József lett a szószólója a kettős állampolgárság ügyének, és heteken át tántoríthatatlannak mutatkozott. Egy héttel a szabadkai fórum után azonban találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, és ezt követően a Duna TV "Esti kérdés" műsorában megszólalva már máshova helyezi a hangsúlyt, mint korábban. A szabadkai nyilatkozatnak arra a pontjára, hogy kérik a MÁÉRT összehívását, már nem egyáltalán nem. Sőt, kategorikusan kijelentette, hogy a MÁÉRT-ot a problémák kezelésére nem tartja alkalmasnak, és az összehívásának időpontja is attól függ, hogy milyen eredménnyel zárulnak a kormányfő által kezdeményezett szakértői tanácskozások. Kasza látható ingerültséggel fogadta a szabadkai nyilatkozat legfontosabb tételére vonatkozó kérdéseket: mi lesz a kettős állampolgársággal? Többszörösen bűnbaknak kiáltotta ki az MVSZ-t, és egy szóval sem említette, hogy mit okozott a kormány félrevezető kampánya a népszavazás előtt. Úgy tűnik, Kasza József elégedett azzal, hogy a kormányfő kezébe vette az ügyet. A műsorvezető kérdéseire egyszer sem ismételte meg, hogy "a kettős állampolgárságnak nincs alternatívája". Keressük a kátyúból a kiutat, most ezt a fordulatot ismételgeti.

Szarka László és Duray Miklós próbálták a jelenlegi helyzetet a korábbi erőfeszítések folyamatában szemléltetni. Ők arról szóltak, hogy a MÁÉRT mint egyeztető fórum és annak szakbizottságai, a státustörvény, mint a nemzeti összetartozást segítő törvény olyan eszközök, amelyek helyett nem kell újakat kitalálni, hanem ezeket kellene kiszámítható módon működtetni és tartalommal megtölteni.

Ehelyett a kormány zöldmezős beruházásba kezdett, az ötpontos megoldási javaslatról azt sugallja, mintha ezzel most elkezdődne végre a nemzetépítés. A határon túli magyarságnak egyetlen esélye van a sikerre: ha egységes és kitartó marad, és nem elégszik meg a bajok tüneti kezelésével.

Forrás: Szabad Újság, 2005. január 19.