| Asztalos
Lajos
MSZP-eszmeiség és a kettős állampolgárság
A kettős állampolgársággal kapcsolatos decemberi népszavazás
óta nem csillapodnak a kedélyek, mondhatni nap mint
nap újabb véleményeket közöl a tömegtájékoztatás. Döntő
többségük ennek sikertelenségét szégyelli, fájlalja.
Sokan, köztük a Szabadság magyarországi olvasói, fölteszik
a kérdést, ki a felelős azért, hogy ez bekövetkezett.
A felelet erre az, hogy elsősorban a Magyar Szocialista
Párt (MSZP) és a Szabaddemokrata Párt (SZDSZ) vezetői.
Mindkét párt kezdetektől ellenezte a határon túliak
kettős állampolgárságát. Ez egyenes következménye annak,
hogy mindkettő híven követi a Magyar Szocialista Munkáspárt
(MSZMP) kádári elnemzetlenítő politikáját. Az 1960-as
évektől, amikor valamennyi ún. szocialista ország uralkodó
pártja a sztálinista rémuralom, a dühöngő terror idején
meggyötört, megfélemlített, kiábrándult lakosság előtt
a nemzeti érzés, a nemzeti tudat előtérbe helyezésével
akarta úgymond hitelessé, törvényessé tenni a hatalmát,
megnyerni a többség támogatását a "szocializmus
építéséhez". A forradalom vérbe fojtása után a
hatalmat a szovjet szuronyok támogatásával bitorló MSZMP
a proletár internacionalizmust sulykolta az emberek
fejébe. Persze emellett a magyar történelmet, ennek
oktatását is a lehető legmesszebbmenően mellőzte. Az
elvtársak nyilván azt akarták, hogy az emberek elfelejtsék
1956-ot, hogy kiöljék belőlük a nemzeti tudatot, azt,
hogy a nemzet egy része az országra kényszerített határokon
kívül él, hogy senkinek eszébe se jusson többé az ország
függetlensége.
Nem átallották azt az otromba hazugságot is kitalálni,
hogy a trianoni határ nem is olyan rossz, amint azt
gondolni lehetne: ha ugyanis ez nem jön közbe, Budapest
is már román, szlovák, szerb város lenne. E politika
eredménye többek között az,
- hogy az író Vámos Miklósnak a himnuszról az jut eszébe,
iskolás korában ennek éneklése közben az egyik gyerek
nagyot fingott;
- hogy az agymosottak a magyar koronát micisapkának,
a szent jobbot hulladarabnak mondják;
- hogy Kolozsvárról Svédországba menekült család gyermeke,
akinek vágya szerint sikerült tanulmányait Magyarországon
folytatnia, ballagáskor szüleivel együtt megdöbbenéssel
tapasztalta, a himnusz éneklése közben a jelenlévők
többsége unott pofával, zsebre dugott kézzel álldogált,
cigarettázott, fesztelenül beszélgetett. Mivel szerinte
a magyar ifjúság jelentős része csak nevében magyar,
úgy határozott, a magyarul beszélő nem magyarok helyett
inkább a svédek között lesz magyar;
- hogy a szilveszter előtt Koppándon balesetet szenvedett
magyarországi busz utasai ámulva tapasztalták, az ottani
"románok rendesek, segítőkészek voltak, szót sem
szóltak a kettős állampolgárságról", hogy a hazai
ijesztgetés ellenére "a románok nem köptek le,
nem tapostak meg, nem vertek agyon, amiért december
5-én nem mentünk el szavazni". Ehelyett "az
egyszerű román emberek azt sem tudták, hogy segítsenek
rajtunk, tört magyarsággal vigasztaltak, nyugtatgattak,
a házukba vittek melegedni".
E nemzeti tudat nélküliségére utazott a kormány, élén
Gyurcsány Ferenccel, amikor elindította a kettős állampolgárság
elleni gyalázatos hazugságözön kampányát. Menet közben,
amikor rájöttek, micsoda badarságokkal hozakodtak elő,
vissza-visszaléptek: a kezdeti hárommillió határon túlról
özönlő magyarból kétmillió lett, azután kiderült, "csak"
a magyar igazolvánnyal rendelkező nyolcszázezer tör
rájuk, majd amint Lendvay Ildikó mondta, "komoly"
számítások szerint háromszázezren települnek át. Otromba
hazugság volt például a miniszterelnök által unos-untalan
hangoztatott "az állampolgárság automatikus kiterjesztése",
a szavazólap tartalmára vonatkozó "rossz időben,
rossz helyen, rosszul feltett kérdés" is.
A harcias kampány és az ugyanolyan utókampány eszköztárából
"természetesen" nem hiányoztak a "régi
szép időkre" jellemző, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások.
Mint a beözönléssel kapcsolatosak, valamint Gyurcsány
Ferencnek a jobboldalt, vagyis a Magyar Demokrata Fórumot,
de mindenekelőtt a Fideszt illetők, melyek szerint "a
jobboldal a nemzeti arrogancia, a baloldal a felelősség
politikáját folytatja a kettős állampolgárság ügyében",
"amennyiben a jobboldal ezt a politikát folytatja,
ez nacionalizmushoz vezet", "a jobboldal klerikális
és nacionalista, a baloldal nyugatos és modern",
"a modern állam nem épülhet nemzeti, nemzetiségi
alapra".
Ezek szerint a magyar kormány által a kettős állampolgárság
ellen folytatott durva kampány a felelősség politikája,
a Fidesznek és az MDF-nek a kettős állampolgárságot
támogató politikája viszont a nemzeti arrogancia, vagyis
pimaszság, pökhendiség megnyilvánulása. A státustörvény,
a Sapientia létrehozása, a határon túliak azelőtt nem
létező támogatása nyilván ugyane politika eredménye.
A szavakkal lehet ugyan játszani, de az idegen szavakkal,
különösen ha a játszadozó nem ismeri jelentésüket, nem
a legokosabb. Például klerikális. Úgy látszik, a magyar
miniszterelnök nem tudja, ennek jelentése a Magyar nyelv
értelmező kéziszótára 2003-ban megjelent új kiadása
szerint 1. ’a klerikalizmussal kapcsolatos, azt szolgáló,
támogató (párt, politika)’; ’egyházi, különösen katolikus
papi befolyás alatt álló (személy); 3. ’a klerikalizmus
híve’. Ugyanebben klerikalizmus ’(a kat. egyházban)
a papság tekintélyének és befolyásának túlhangsúlyozása,
illetőleg ezek erősítésére irányuló törekvés’. De ne
legyünk igényesek, elégedjünk meg a kádári időkben kiadott
Idegen szavak és kifejezések szótárával. Eszerint a
klerikális 1. ’az egyház befolyása alatt álló (világi
személy vagy párt híve, tagja); 2. ’a katolikus papsághoz
tartozó’; 3. ’a klerikalizmussal kapcsolatos’. Klerikalizmus
1. ’az egyháznak világi, politikai hatalomra törekvő
irányzata, visszaélés a vallással politikai célok érdekében’;
3. ’az ezt az irányzatot támogató politika, magatartás,
felfogás’. Nos, bárki bármit gondolhat, de azt, hogy
a jobboldal ilyen, azt mégsem mondhatja, mert nem igaz.
Érdekes a nacionalizmus, a nacionalista esete is.
Gyurcsány Ferenc mindkettőt a rosszalló, elítélő kommunista
meghatározás szerint érti: nacionalizmus ’törekvés a
saját nemzet hatalmának más népek rovására való kiterjesztésére;
a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkásosztály
megosztásának eszköze’ [Idegen szavak és kifejezések
szótára, 1983.]; ’nemzeti elkülönülést, más nemzetekkel
szembenállást hirdető, a dolgozó osztályok érdekeit
vélt nemzeti érdekeknek alárendelő burzsoá politikai
és ideológiai irányzat’ [Magyar értelmező kéziszótár,
1972 és utánnyomásai]; nacionalista 1. ’a nacionalizmus
híve, követője’; 2. ’a nacionalizmussal kapcsolatos’
[említett két szótár].
Közben volt egy olyan-amilyen rendszerváltozás, s a
szótárak kádári értelmezés nélküli szavakkal láttak
napvilágot. Így a már említett 2003. évi Magyar nyelv
értelmező kéziszótára. Eszerint a nacionalizmus: 1.
’a(z egységes) nemzetállam kialakítására, védelmére
törekvő politikai és ideológiai irányzat’; a magyar
jobboldalra vonatkoztatható 2. jelentése egyáltalán
nem rosszalló, elítélő: ’a nemzeti azonosságtudatot
erősítő, illetőleg erre törekvő szemlélet, magatartás’.
Ezt igazolja a spanyolországi baszk kormány pártjának
neve: Baszk Nacionalista Párt, a legnagyobb galego ellenzéki
párt, a Galego Nacionalista Tömb neve.
A "korszerű állam nem nemzeti, nemzetiségi alapra
épül" cáfolataként a nyugat-európai országokat
említhetjük, köztük Spanyolországot (nemzetiségi területi
önkormányzataival együtt).
Gyurcsány Ferencnek tudnia kellene, hogy hiába vádolja
a Fideszt múltba fordulónak, hiába mondja, hogy az MSZP
a jövőbe tekint, mert a múltját, történelmét nem ismerő
népnek nincs nemzeti tudata, e nélkül pedig nincs jövője.
Mindent egybevetve napnál világosabb, hogy különösen
az MSZP ún. fiatalítása fabatkát sem ér. Mert amíg eszmeiségét
nem változtatja meg alapvetően, addig nem tud kizökkenni
a kádári internacionalista kerékvágásból. És addig bizony
nem lesz kettős állampolgárság, csak mellébeszélés.
Forrás: Szabadság, 2005. január
24.
|
