Molnár Gusztáv

Borongós január
geopolitikai napló

A múltkori (jan. 8.) cikkemhez hozzászóló Del Medico Imre egy fontos vonatkozásban pontosította Antall Józsefnek a magyar közbeszédet máig meghatározó kijelentését (hogy tudniillik ő 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát), amit én emlékezetből idéztem. Köszönöm. Abban is igaza van (ezt december 5-e óta alkalmam volt Erdélyben megtapasztalni), hogy a szomszédos országokban élő magyarságról szintén elmondható, egyre kevésbé tekinti magát az anyaországbeliekkel "minden tekintetben azonosnak". Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy "érdekeiket annak az országnak a kormánya képviseli, amelynek a területén élnek".

Mivel a fenti megállapítást a magyarországi közvélemény igen jelentős része magától értetődőnek tekinti, érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogy miért nem igaz. Mindenekelőtt azért, mert soha semmiféle kormányról nem mondható el, hogy az az általa képviselt polgárok érdekeit képviseli. Képviselheti és többnyire képviseli is bizonyos mértékig, de - mint tudjuk - "a nép" soha nem ruházhatja át maradéktalanul érdekei képviseletét másokra. Ez az általános politikafilozófiai korlát a fő biztosítéka annak, hogy azokban az országokban, amelyekben a nép politikai közösségként - és ebben az értelemben: nemzetként - egzisztál, a kormányok és a hozzájuk kapcsolódó elitek meghatározott - demokratikus - rend szerint váltakozzanak. Hogy jobb lesz-e az éppen soron következő kormány, mint az előző, azt soha nem tudhatjuk, de biztos, hogy a következő választásokon elszámoltathatjuk. Nekünk választópolgároknak ebbe van közvetlen beleszólásunk.

Ami a szomszédos országokban élő magyarokat illeti, őket az adott - román, szlovák, szerb stb. - politikai közösségen kívül konstituálódott nemzeti egzisztenciájukból fakadó gát is akadályozza abban, hogy érdekeik képviseletét - legalább a fenti viszonylagos módon - minden további nélkül átruházhassák bármelyik kormányra. Csűrhetjük-csavarhatjuk ezt a dolgot, ahogy akarjuk, de ez egy olyan tragikus dilemma, amelyből nincs kiút.

Mivel a határon túli magyarok 1920-ig, majd 1938-40 és 1944 között újból a magyar politikai nemzet alkotóelemei voltak (ami független az említett időszakokban létező magyar politikai közösség minőségétől), nemzeti identitásukhoz szervesen hozzátartozik, hogy magyarságukat politikai közösségként is meg kívánják élni. Ezért végeredményben semmiféle olyan konstrukciót nem tekintenek legitimnek, amely ezt nem teszi számukra lehetővé. Ez az autonómiaigény lényege, és ez olyan alapvető igazság marad, amely független a most éppen biztató román és éppen aggasztó szlovák kormányzati megnyilatkozásoktól.

Egyszóval a határon túli magyarok számára az "ubi bene, ibi patria" a jelenlegi helyzetben azt jelenti, hogy Magyarország "jó volna", de nem akar a hazájuk lenni, azok az országok pedig, amelyeknek állampolgárai, nem teszik számukra lehetővé, hogy politikai közösségként is "jól" érezzék magukat benne. Drasztikusabban fogalmazva: Magyarország nem lehet a hazájuk, országaik pedig, ahol élnek, nem adhatnak nekik magyar póthazát ajándékba. Ez a helyzet most, 2005 borongós januárján.

Molnár Gusztáv
a szerző geopolitikai szakértő

Forrás: Magyar Hírlap, 2005. január 21.