Somogyi Botond

Népszavazásról, világszövetségről

Nem népszavazásnak kellett volna döntenie a kettős állampolgárságról - mondta a magát baloldalinak és magát jobboldalinak nevező politikai elit. (A kormányon lévő baloldal már rég nem a szociális érzékenységéről ismert klasszikus értelemben vett baloldal. Inkább egy már nem is multinacionális, hanem szupranacionális gazdasági érdekeket szem előtt tartó nemzet-ellenes, liberális-ateista érdekemberek szűk csoportja. Az ellenzékben lévők pedig nemzeti jelszavakat puffogtatók társasága, amely a Kárpát-medencei magyar nemzet igazi érdekeiért ugyancsak keveset tesz, és igyekszik a nemzet érdekeit képviselőket a parlamenten kívül rekeszteni.)

A magát pártatlannak valló személy is egyet érthet a kijelentéssel, hiszen már közhelynek számít az, hogy a környező államok minden (pártpolitikai) vita nélkül lehetővé tették a kettős állampolgárság kérvényezését a határon túl élő nemzettársaiknak. Leginkább persze a baloldal harsogta, hogy nem kell népszavazás, és hagyják a parlamentre a döntést. Nem csoda, hiszen amikor terítékre került, leseperték. A jobb oldalnak sem tetszett nagyon, hiszen a Fidesz néhány évvel ezelőtt nem tartotta időszerűnek a kettős állampolgárságot. Még a külhoni állampolgárságot sem (ámbár jogászok szerint ez amúgy is kivitelezhetetlen). Ilyen körülmények között nem csoda, ha azt mondogatták, hogy "rossz időben, rossz helyen, rosszul feltett" kérdés. Csakhogy ugyanígy lett volna rossz idő és rossz hely tíz évvel ezelőtt (akkor ugyanis valószínű, hogy "még nem érett meg a helyzet erre"), valamint tíz-tizenöt év múlva is, mert akkor már esetleg elavult, idejétmúlt lenne. Az előállt helyzetért pedig keresni kellett egy bűnbakot, az MVSZ-t. Elvégre ő kényszerítette ki a népszavazást. Ez igaz, viszont ha nem tette volna, senki sem beszélne róla, évek múlva sem.

A bűnbak vagy a támadási felület szerepe azonban nem újkeletű az MVSZ számára. Az elmúlt években sorozatosan próbálták lejáratni, rosszindulatúan, helyenként alattomosan, máskor jogi úton. Félreértés ne essék. Senkit nem akarok védeni. Sok mindent elmondtak és leírtak az öt évvel ezelőtti választásról, a jelenlegi vezetésről. Nekem nem tisztem ezeket elemezni, sem véleményt mondani (megtette ezt különben a magyarországi legfelsőbb bíróság, visszautasítva mindazokat a vádakat, feljelentéseket, amelyek az MVSZ-t érték az elmúlt néhány év alatt). Egy viszont biztos, az elmúlt időszak a szövetség történetében példaértékű. S talán ez egy másik ok, amiért támadják a világszövetséget. Tény ugyanis: a szervezet az elmúlt néhány évben folyamatosan, rendszeresen dolgozott - a magyar nemzet érdekében. Nem csak az egész Kárpát-medencére és a világra is kiterjedő gazdag kulturális munkájával (valamint különböző kulturális kezdeményezésekkel). És nem is azzal, hogy kovász szerepet töltött be a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozásában. Hanem azzal, hogy hallatta hangját az egész magyar nemzetet érintő kérdésekben.

Foglalkozott a benesi dekrétumokkal. A Strasbourgban és Brüsszelben tartott sajtótájékoztatók, kollokviumok vezettek oda, hogy Európa ma már tudja: a benesi dekrétumok nemcsak egy cseh–német ügy volt, hanem súlyosan érintett mintegy kétszázezer felvidéki magyart is és sújt a mai napig is. A felsorolás folytatódik azzal, hogy az MVSZ volt az a szervezet, amely érdemileg is hozzászólt a leendő európai alkotmányhoz: nyolcoldalas, kisebbségi jogokat tartalmazó beadványt nyújtott át az európai alkotmányt tervező bizottságnak. A tavaly nyáron tartott hatodik világkongresszus munkálatait sem szabad figyelmen kívül hagyni. A magyarság és a Kelet című kongresszus olyan kérdésre irányította a figyelmet, amelyre ázsiai gyökerű ősi kultúránkkal foglalkozó történészeink közül többen régóta felfigyeltek. Tette mindezt minden anyagi eszközétől megfosztva, hatalmi zaklatásoknak kitéve. Úgy, hogy a sajtó (a jobb oldalit is beleértve!) a szövetség munkáját teljesen elhallgatta.

Hírérték szempontjából az MVSZ csak a december 5. körüli időszakban értékelődött fel. A lejárató kampány azonban továbbra is folytatódik. A szövetséget folyamatosan támadják. Mert egyesek irigyelik a nehézségek ellenére sikeresen végzett munkát. Mások tudatlanságból, az idegen szívűek pedig, akik a magyarokat született fasisztának igyekeznek beállítani, meggyőződésből teszik. Megint mások azért, mert ez a feladatuk, ezért kapnak pénzt, elismerést.

Minden támadás ellenére azonban a szövetségnek továbbra is vállalnia kell küldetését úgy, ahogy tette ezt eddig. Kovász kell hogy legyen, amely a magyarság sorskérdéseit éleszti, fórum kell hogy legyen, ahol a gondolatok vita során szándékból akarattá válnak, és intézménynek kell lennie, amely az akarattá formálódott gondolatokat, a lehetőségekhez mérten, megvalósítja - egyetemes keresztény magyarságunk érdekében.

Forrás: Szabadság, 2005. január 27.