Surján László

Számvetés, 2004
Miért nem "csináltunk történelmet" december 5-én?

Nagy történelmi feladatokat nem lehet megvalósítani lelkesedő és minden áldozatra kész tömegek és rátermett vezérek nélkül. A tömegek, illetőleg pontosabban a közösségek (népek, nemzetek, osztályok) csak akkor alkalmasak arra, hogy "történelmet csináljanak", vagyis arra, hogy történelmi eszméknek megadják a kellő egyetemességet és átütő erőt, ha igazán közösségek, ha közszellem és közakarat járja át őket, ha az egyéni és osztálybeli ellentétek dacára tudnak emberként érezni és akarni; ha a külön érdekek háttérbeszorításával tudják igenelni a nagy közös történelmi eszmét, és meg tudják hozni a megvalósításához szükséges nagy áldozatokat.

Ennek a kornak a legtöbb fia - a vezéreket sem véve ki - csak azt látja és szenvedi és vívja szélmalomharcaiban, hogy a mai társadalom testén ezer repedés van, hogy egyre atomizálódik és mállik, még őselemeiben: a családban és a folytatódni akarásban is. Egyesek és családok, osztályok és pártok, nemzetek és államok szemérmetlenül csak a magukét keresik, sokszor a legelemibb köztisztesség és lelkiismeret sutba vetésével. A hivatalos és öncsinálta vezérek a komor történelmi konstellációban legföljebb a konjunktúrát látják meg, és a kispolgári önzés vétkes naivitásával vagy az utánunk a vízözön cinizmusával banketteznek, míg világok vonaglanak halálos kínban.

A december 5-e előtti napokban több helyen felbukkant a gondolat: csináljunk történelmet. A felvetés jogos volt, az IGEN szavazatok győzelme a trianoni sebekre olyan gyógyírt adott volna, amely jogossá tette volna a nagy szavakat. Írásom első két bekezdése azonban pontosan megmutatja, hogy a kísérlet kudarcra volt ítélve. Nincsenek ma Magyarországon minden áldozatra kész tömegek. A trianoni sebek ott égnek minden határon túli magyarban, de - bár kimutathatók - már nem okoznak panaszt a maradék ország könnyen felejtő polgárainak. Ők nem érezték, hogy gyógyulásra szorulnának, és nem voltak készek a gyógyításra sem. Az értő és nemzetét féltő politikus tudta ezt. Ám amikor a vásári kikiáltók, az érzelmek húrjain lovagolva, belekergették az országot a népszavazásba, a felelős vezetők mindent megtettek az IGEN győzelme érdekében. A hivatalos és öncsinálta vezérek viszont meglátták a konjunktúrát, és példátlan hazugságkampánnyal félrevezették az embereket. A bajt ugyan a népszavazás kezdeményezői váltották ki, de nem ők okozták. Arra a tisztességtelen megtévesztő hadjáratra ugyanis, amit a hivatalos és öncsinálta vezérek végrehajtottak, minimális tisztességgel rendelkező ember nem számíthatott.

Három tanulságot érdemes magunkkal vinnünk:

Jobb, ha a politikát a politikusokra hagyjuk, a civil világ most teljesen megbukott. Próbáljuk megértetni minél több embertársunkkal, hogy a jelenlegi hatalom minden képzeletet felülmúló aljasságra is képes, ha vélt vagy valós önérdeke vezeti. Hányszor kell még megtapasztalnunk, hogy nem jön a "23 millió román", ahhoz, hogy végképp hiteltelenné váljanak? A harmadik tanulság kimondása előtt el kell árulnom, amit az értő olvasó eddig is sejtett, hogy e kis írás elején lévő két bekezdés nem az én művem. Schütz Antalnak 1931-ben írt sorairól van szó. A MA SODRÁBAN című írás két részletét használtam fel, egyrészt azért, hogy jobban megértsük a december ötödikei kudarc okait, másrészt azért - s ez a harmadik tanulság -, hogy buzdítsak a korábbi korok gondolkodóitól való tanulásra. Schütz fenti tanításának ismerete sok kíntól menthette volna meg nemzetünket.

Forrás: Erdélyi Napló, 2005. január 11.