| Bőjte
Csaba
Jaj a népszavazás győzteseinek!
Nagyon sokan felhívtak, és kérték, hogy mondjam el
véleményem december ötödikéről. Úgy gondolom, hogy mindannyian
éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi
nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta
az egészséges és a beteg részeket.
Nem hittem a szememnek, amikor a televízióban láttam,
hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek.
Kit győztek le? A saját népüket! Ezzel a győzelemmel
örök szégyent hoztak önmagukra. Legyőztek engem, a szelíden
kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket,
akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből,
hogy szomszédaikkal békében élő jó magyar emberek legyenek
itthon Erdélyben.
Legyőzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam
be, 16 évesen most tanul kanállal enni, mert ahogy ő
mondja, még soha nem evett levest. Legyőzték azt a moldvai
csángó falut, amelyről a román tanárnő azt mondta cinikusan,
hogy huszonnégy év alatt, mióta ő ott tanít, egyetlen
gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok
az emberek. Valóban, az egyszerű nép között járva azt
látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet elnyomorított
bennünket, határon túli magyarokat, nagyon sokan isznak,
és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek.
És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó magyar
kormány is legyőzött bennünket. Én nagyon szégyellném,
ha az engem megölelni akaró gyermekeimet egymás torkának
ugrasztanám, majd diadalmasan legyőzném őket. Nagyon
szégyelleném magamat, ha a gyerekeknek azt mondanám,
hogy nézzétek, ti nagyobbak, a kicsik meg akarják enni
a kenyereteket, verjetek szét közöttük. Minden erkölcsi
felelősség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé.
Ezeknek a leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak
volt hazájuk, ezeknek az embereknek az ősei adójukkal,
munkájukkal Budapesten parlamentet építettek, egy csodaszép
parlamentet, amelyben most őket legyőzték, elutasítják.
Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az
osztrákoknak, s akkor mindenkinek adhatnak 20 000 forintot,
és egy feketeszegélyű zsebkendőt a nemzeti érzelműeknek.
Mit mondjak még? Gratulálok a kormánypártoknak a győzelmükhöz,
és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját
népük ellen uszítanak, és "győzedelmeskednek",
én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni
tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor
a pénzük tegye őket boldoggá.
Forrás: Krónika, 2004. december
10.
|
