Bíró Béla

Etnikum és megkülönböztetés

A magyar és a román kormányzat - a "nagyfokú nézetazonosság" ellenére is - gyökeresen eltérő "nemzetstratégiát" látszik alkalmazni.

A kommentátorok joggal figyeltek föl arra, hogy az új román hatalom berendezkedésének első hónapjaiban koncepciózus külpolitikával igyekszik előkészíteni az ország uniós csatlakozását.

A kormányfő első útja Magyarországra vezetett, az államfőé Moldovába. Nyilván mindketten arra törekednek, hogy két legproblematikusabb szomszédjukkal minél megnyugtatóbban rendezzék kapcsolataikat. És mindkét próbálkozást teljes siker koronázza.

Tariceanu Magyarországon elért mindent, amit óhajtott. A két ország kapcsolatában nincsenek feszültségek, a Gyurcsány-kormányzat, önmagát az RMDSZ álláspontjával azonosítva, nem támogatja Székelyföld területi autonómiáját, a magyar állam az úgynevezett nemzeti vízumot sem etnikai, hanem kulturális alapon nyújtja. A két kabinet - német-francia mintára - együttes üléseken dolgozza ki a közös regionális stratégiát.

A Besszarábiába látogató Basescu elnököt a moldvai román sajtó az "összes románok elnökeként" fogadja. Az ál-lamfő a "provokációra" nem reagál, de kijelenti: Bukarest Moldva mellett egyfajta "támogató ügyvédi szerepet" szeretne betölteni, s áramszállításokkal próbálja megakadályozni, hogy a köztársaságot az orosz többségű Transznisztria szakadárjai gazdasági eszközökkel zsarolják.

A magyar és a román kormányzat tehát - a "nagyfokú nézetazonosság" ellenére is - gyökeresen eltérő "nemzet-stratégiát" látszik alkalmazni. Amire az is utal, hogy a román politikai diskurzusban a moldvai ügyek kapcsán egyetlenegyszer sem hangzanak el az "etnikum", "etnikai", "etnicista" minősítések, a magyar politikai szóhasználatnak ezek azonban állandóan visszatérő elemei. Sőt magyar viszonylatban - mintha csak vendéglátóik kedvében akarnának járni - a román politikusok is gyakran élnek e fogalmakkal. Érdemes tehát megnézni, hogyan is állunk velük.

A modern politikatudomány közhelynek tekinti, hogy az "etnikum" fogalomnak nem lehet faji komponense. A diszciplina képviselői még a származástudatot is pusztán a kulturális narratíva részének tekintik, amelyet rendszerint az eltérő kulturális közösségekből származó asszimilánsok is elsajátítanak. Franciaországban még a feketék is valamiféle (csakis kulturálisnak értelmezhető) gall származástudatra esküsznek. Etnikumon ma már csak a rasszisták értenek származási közösséget.

Ezzel szemben Gyurcsány miniszterelnök a fogalmat lényegében ma is faji értelemben használja. Mit jelent például az, hogy a magyar állam a vízumot nem etnikai alapon nyújtja? Nyilvánvalóan azt, hogy nem pusztán magyar származásúak juthatnak hozzá, hanem bárki, aki valamilyen módon kötődik a magyar kultúrához, azaz kísérletet tesz arra, hogy a magyar kulturális közösségnek (is) tagjává váljon. Gyurcsány tehát (függetlenül attól, hogy a kiterjesztést csak helyeselhetjük) egyértelmű különbséget tesz a magyar származású és a magyar kultúrájú emberek között. Márpedig ha ez a különbségtevés lehetséges, annak pusztán a származás lehet az alapja. Mindeközben Gyurcsány Ferenc mélyen meg van győződve róla, hogy ő az, aki "korszerűen" gondolkodik.

A kolozsvári Krónikának adott interjúban a betelepítési politikáról is úgy nyilatkozott, hogy az nem lehet "etnicista". Ami szintén zavarba ejtő. A magyar állam ugyanis nemcsak állampolgári, hanem kulturális közösség is, amennyiben az állampolgárság elnyerése származástól függetlenül a magyar nyelv és kultúra ismeretét is feltételezi. Azoknak, akik állampolgárságért folyamodnak, magyar nyelvből és a magyar jogrendszer alapjaiból is szigorú vizsgán kell átesniük. Azaz a magyar kultúra ismerete (implicite a magyar kulturális közösséghez való tartozás!) a honosításkor kizárólagos tényező. Az etnikai közösséghez való tartozás azonban - hangsúlyozza a miniszterelnök - nem tartozhat a szempontok közé. Ismét csak nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc az etnikum terminust származási és nem kulturális értelemben használja. (Akárcsak a rasszisták.)

Aki a magyar politikában járatos, persze pontosan érti, hogy miről is van szó. Gyurcsány az önmagukat nyíltan rasszistáknak valló politikai ellenfelektől akarja megvonni a különleges elbánás jogát. (Azaz az államot - rájuk nézve - kulturálisan továbbra is semlegesnek deklarálja.) Ezzel azonban más kulturális közösségek magyar kultúra iránt is érdeklődő tagjaival azonos státusúvá fokozza le őket. Az állampolgárság kritériumául is szolgáló megkülönböztetés felfüggesztése tehát, bár formailag származásbeli, voltaképpen politikai természetű. Kérdés azonban, hogy a politikai ellenfelekkel szemben alkalmazott rasszizmust mi teszi elfogadhatóbbá, mint a kulturális közösség idegen származású tagjaival szemben alkalmazott rasszizmust.

A románok - román vonatkozásban - azért nem emlegetnek "etnikumot", "etnikai közösséget" és "etnicitást", mert valóban a román nyelvet és kultúrát tekintik meghatározó tényezőnek. Politikai hovatartozástól (és államhatároktól) függetlenül a kulturális nemzet tagjának tekintenek mindenkit, aki önmagát a román kultúrához tartozónak vallja. És újabban - sok évtizedes kirekesztő gyakorlatot megtagadva - a román politikai nemzet részének tekintik azokat a kisebbségieket is, akik eltérő kulturális közösségek tagjainak vallják magukat.

Nem ártana nekünk, magyaroknak is tanulni tőlük. És nem csak megfordítva.

Forrás: Magyar Hírlap, 2005. január 31.