| Kuszálik
Péter
A hagyma példája
Tovább keresik a választ a kettős állampolgárság kérdésére,
s ahogy elnézem, egy darabig még terítéken lesz a téma.
Nekem ez nagyon is jó: van miről írnom. Mielőtt nekitérdelnék
a mai adagnak, azelőtt tekintsünk vissza egy kicsit.
Úgy tapasztalom, hogy csak ritkán sikerül valamit operatívan
(gyorsan és olcsón, közmegelégedésre) megoldani. Volt
egyszer, hol nem volt az erdélyi magyarságnak egy kérése:
tessék már visszacsinálni a Bolyai Egyetemet, mert az
igen jól működött, amíg engedték. Először meg sem hallgatták,
aztán kézbe vették az ügyet, de nem volt benne köszönet:
csicseriborsót, pirított kenyérhéjat meg árpakávét ajánlottak,
holott mi babkávét kértünk. Nem részletezem, tetszik
még emlékezni. Aztán nagy nehezen összehozták a Sapientiát,
de ezt nem a román kormány adta, hanem a magyar adófizetők
finanszírozták. A közmegelégedés ebben az esetben sem
valósult meg, de én örvendek a Sapientiának. Köszönet
érte és hála, mindenkinek, akit illet! Ezek után az
erdélyi magyar dolgozók széles tömegei csupán azt szeretnék,
ha az egyetemen megokosodott ifjak nem vennék nyakukba
az Európai Uniót, hanem itthon állnának munkába, építenének
házat, nevelnének gyermekeket. Örkény István ezt így
fogalmazta meg évekkel korábban: "Hiába sikerül
egy vitást kérdést tisztázni, máris ott a következő
talány."
No, akkor térjünk át örökös témánkra, a kettős izére.
Én úgy látom (nóta:) "semmi se lesz belőle / tizenkettőt
levágatok belőle". Ezt csak azért mondom, mert
a státustörvényből sem az lett, aminek elképzelték.
Pedig volt minden, amit a Nagykönyv előír: egyeztetés
határon innen és üveghegyen túl, széles körű társadalmi
vita, kerekasztal, állófogadás stb. stb. (Bővebben lásd
a közel 700 [!] oldalas A státustörvény című könyvet,
kiadta a Teleki László Alapítvány, 2002-ben.) Megítélésem
szerint a törvény körüli, három évig tartó hajcihő túl
sok energiát kötött le, túl sok bonyodalmat okozott,
túl sok idegsejtet pusztított el, ezzel szemben: túl
kevés elismerést aratott és túl kevés haszonnal járt.
Egy kese magyar újfent szükségét érezte annak, hogy
a pannón adófizetők zsebén széles léket vágjon, s virtustáncot
lejtsen a Parlament lépcsőin. Utána megfellebbezte a
népszavazás eredményét, mert így mulat egy kisebbségi
úr. Ugyanott vagyunk, mint egy évvel ezelőtt, csak dühösebben
és szegényebben. Megérte? Persze. Egy román állampolgárnak
lehetősége adódott véleményt mondania a magyar jogrendről:
"Már rég nem a népszavazásra feltett kérdés eredményét
vizsgáljuk [!!] - mondta Patrubány Miklós -, hanem azt,
hogy van-e esélye Magyarországon bármiféle demokratikus
választásnak vagy népszavazásnak addig, ameddig ez a
használhatatlan választási törvény hatályban van"
(Krónika, jan. 6.). (Patrubánynak a témára vonatkozó
hosszadalmas okfejtését lásd a kolozsvári napilapban:
Szabadság, jan. 5. és jan. 6.)
Az úgynevezett kettős állampolgárság haszna pedig abban
mutatkoznék meg, hogy András bátya a díszzsebkendő helyére
tenné a magyar útlevelet, s úgy sétálna, jó peckesen
a temerini vásártéren. E nagyúri passzió helyett csekélységem
azt merte javasolni, hogy a felmerülő gondokat hosszú
lejáratú, olcsó vízummal [ún. nemzeti vízum, lásd alább]
és kedvezményes honosítással próbálják kezelni. (RMSz,
2004. dec. 14.) Csupán pragmatikus alkatom miatt mertem
presszókávé helyett neszkávét ajánlani, tudván, hogy
a presszógép nem működik, s őrölt kávé sincs a háznál.
Azaz: tekintve, hogy a magyar állampolgárság csak jól
meghatározott követelmények összejátszása esetén adható
meg, nézzük meg, milyen kompromisszumos megoldás lenne
megfelelő. Mit tesz isten, Gyurcsány Ferenc is úgy érzi,
ez lehetne az egyik megoldás, de a javaslatcsomagot
a határon túli magyar szervezetek képviselőinek szabadkai
értekezlete (2005. jan. 6-7.) lesöpörte az asztalról.
A lesöprést Herényi Károly (MDF) finomabban fogalmazta
meg, "kifejtette: a miniszterelnök hibát követett
el azzal, hogy a nemzeti vízumról tett bejelentése előtt
nem egyeztetett a határon túli magyarokkal és a parlamenti
pártokkal. A határon túliak [értsd: a szabadkai értekezlet
résztvevői! - K. P.] nem nemzeti vízumot, nem a szülőföldön
maradás támogatását szolgáló törvényt, hanem "egyértelműen
és világosan" kettős állampolgárságot kérnek -
mondta" (Népújság, jan. 8.).
Egy közismert és örökös példát idéznék. Az egyértelműen
és világosan kimondott vöröshagymáról van szó. Ami Erdélyi
Csabának vöröshagyma, az Pannón Palkónak lilahagyma;
ami Pannón Palkónak vöröshagyma, az Erdélyi Csabának
fehérhagyma.
Tehát mielőtt bármire azt mondanánk, hogy egyértelmű
és világos, azelőtt határozzuk meg, mit értünk egy adott
fogalmon. A "kettős állampolgárság" azt jelenti,
hogy W. Q. egyidejűleg két országnak is állampolgára.
Emlékeztetőül: a népszavazás sem a ’kettős állampolgárságról’
szólt, hanem arról, alkosson-e törvényt az Országgyűlés
a kedvezményes honosításról. Nem ugyanaz!
Szépít valamit a helyzeten, hogy az imént idézett
politikus hozzátette: "az MDF álláspontja szerint
a kettős állampolgárság megadásának nem lenne feltétele
az állandó magyarországi lakóhely". Előfordulhat,
hogy - merő véletlenségből - az alapfogalmak tisztázásának
útjára tévedtünk, ui. a szabadkai értekezlet résztvevői
a ’magyar állampolgárság áttelepülés (= letelepedés)
nélküli elnyeréséről’ beszéltek. (Hogy miért jobb ez,
mint az ötéves vízum vagy a kedvezményes honosítás,
azt majd idejében megtudjuk. Remélem!) Csupáncsak évtizede
folyik a vita, épp ideje volt meghatározni az alapfogalmakat.
Forrás: Romániai Magyar Szó,
2005. február 7.
|
