Buják Attila:

Patrubány

A záróképen ő áll legközépen, hogy elbúcsúztassa a bizarr, valószínűtlen fordulatokkal terhelt óesztendőt. December Patrubány hónapja volt. Oda-vissza sértegették egymást a magyarok, folyt az ízes hazaárulózás. Csatát nyert - ahogy mondja -, háborút nem. Most azt ígéri: "Addig szavaztatjuk az anyaországot, míg be nem adja a derekát." Hónapok óta viaskodunk, s tán még évekig küszködünk egy álüggyel. Patrubány Miklós sikeresen bizonyította: a "magyar kártya" nemcsak a szomszédos országokban ász. Sokat veszíthet rajta határon innen is ez a tízmillió. Csak legyen, aki keveri a paklit. A kolozsvári informatikai mérnök portréját szerzőnk próbálta megrajzolni.

Így jött, ilyen puha léptekkel, kissé meghajolva, ahogyan ott megy, a Parlament felé a téren, éberen figyelve, hol egy ismerős, képviselő, államtitkár, alelnök, akit meg lehet sarcolni egy köszönésre.

- Szervusz, Dezsőkém, szervusz, Lacikám. Szervusztok.

Patrubány szeret ott lenni, ahol kell. Oda megy, ahova beengedik. Ugyanígy érkezett a dobogóra is, ilyen megfontolt léptekkel, fehér székely harisnyában, 2000-ben, azon a forró nyári napon, mikor az MVSZ-elnöki posztra hajtott Orbán Viktornak az embere, a tanácsadó Boross exminiszterelnök ellen, hogy hét dacszavazattal legyőzze. Pedig nem megmondta alig egy órája Orbán miniszterelnök, hogy "kívánatos eredménynek" kell itt születnie? Át is csoportosította rögvest a világszövetség kétszázvalahány millióját a Máért következő ülése után az Illyés Közalapítvány javára, mondván: a Magyarok Világszövetsége olyan fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelent, amelyet felelős kormány nem vállalhat. Mert egy dolog a barátság meg Tőkés László, másik dolog a felelősség.

Hogy miféle kockázatot jelentett az MVSZ a nemzetbiztonságra, nem tudjuk. Ahhoz felelős politikusnak kell lenni. Az viszont bizonyos, hogy a Fidesznek a kétigenes kampányba való brahista beszállás - nézvén az előny olvadását - fokozott pártpolitikai kockázatot jelentett. Orbán óvatossága megkopott, győzelmi vágya elragadta. Ami pedig az MVSZ-elnök székely választási harisnyáját illeti, a helyi etnokulturális viszonyok ismerői - Erdély nagy és változatos néprajzi táj - tudják: Kolozsvár messze van a székelyektől. Túl az üveghegyen. A harisnya kegyes csalás. A név (Patrubány) a helyi, asszimilált örménység körében szokásos román ragadványnév. Magyarul: "négy garas." De hát a Semmelweis utcában, a Magyarok Házában aki Erdély felől jön, automatikusan székely. És a székely a nyerő.

A szocializmus idején a pártállam hírszerzési bástyájaként a Nyugatra specializált Magyarok Világszövetségét pártbéli radikálisainak követelésére maga Antall József alakította át és futtatta fel 1992 augusztusában az akkori, 220 milliós szintre. Ennyit kellett évente reprezentálni, utazni, rosszabb esetben gyanús papírokba kihelyezni. Akadt is botrány bőven. A Csoóri-Timkó-féle vezetés körül megtalálhattuk azokat, akik már akkor is a nemzeti monopolitizálás apostolai voltak. Duray Miklóst, Tőkés László tiszteletbeli elnököt, Dobos Lászlót stb. Ma már az újabb kor Muppet-show-figurája, a kilenccsavaros génláncával kérkedő Grespik László az elnökségi tag. Patrubány jól fiatalít.

Csoórit Patrubány buktatta meg, a pénzelosztás miatt lázongó erdélyi régió élére állva. Csöndesen érkezett, macskaléptekkel, épp akkor (1992) hullott ki az RMDSZ-ből, látta jól, hogy a Királyhágón túl nem nő neki fű. Markó Béla klasszisokkal jobb, ráadásul még echte székely is, arrafelé nem lehet a népet egy harisnyával elbolondítani. Ide jött, Budapestre, ahol "egymillió a tag". Vagyis hát tag alig, de ahhoz képest az apanázs jelentős. A szervezetet változó sikerrel hol az MDF, hol a MIÉP, hol a Fidesz próbálta lenyúlni, végül Patrubány töltötte be a teret. Csöndes üzletember - mondhatták Csoórinak -, inkább könyvelőtermészet, józan és számító. Patrubány csakugyan megfontolt ember. Bukarestben elektromérnök volt, Kolozsváron egyetemi tanár, számítógépes cége van, de sajtóguru is, lapot gründol, rádiót alapít. A kondukátor idején részt vett az első - Titanic-méretű - "román számítógép", a PRAE megalkotásában.

Patrubány tehát elücsörgött Pesten, és hallgatott. S egyszer csak, alelnökként, kezdte nem ellenjegyezni a Csoóri által előkészített számlákat. A költő kiborult. 2000 nyarán, tisztújítás előtt, egy vidéki összmagyar szeánszon bejelentette: elhagyja a hajót. Patrubány pedig túlígérte Borosst. Kolozsvár legyőzte Kaposvárt. Fel is zúdultak az Orbán-korszak nemzeti véderői, a 12 apostol alelnökök: Pozsgay, Pálffy G., Duray, Dobos, az örökifjú Fekete Gyula és a többiek. Bojkottálták a szervezetet, majd az ügy elhalt a bíróságok útvesztőiben. Patrubány szilárdan áll ma is. Bérbe adta az irodákat, sikeresen kezelte le a pénzesebb, ám öregedő "nyugati régió" ezredeseit, méltóságosait. Egy darabig Tőkés is támogatta, ám - fontosabbnak ítélvén Orbán barátságát - kifarolt mögüle.

Ha jól utánanézünk, Patrubány következetes: az úgynevezett "külhoni állampolgárságot" már beköszönő programjában meghirdette, igaz, a státustörvény lázában égő Orbán tüsszentésre sem méltatta. Ha Erdélyben szóba hozták neki, a "túlhajtott kockázatról" beszélt. Nem úgy a népszavazáskor. A Fidesz aktivistáinak jó része a petícióval együtt, szakmányban íratta alá az íveket. Az elvett 200 milliót Patrubány 200 ezerrel ellentételezte. Meg is lett a baj. Valahova most állni kellett, ha a Fidesz a nemzeti közönyösség térfelére akarta terelni az MSZP-t. Fordítva sikeredett. Ma a Fidesz kering magatehetetlenül a többség által bojkottált, túlhajtott nacionalizmus páternoszterén. Hova visz? Hol a vészleállító? Orbán a kulimunkát Patrubányékra hagyta, de a vereség következményeit neki kell viselnie. Nyáron hegedült, télen táncol.

És Patrubány? Nos, ő éli világát. Befutott. Műkedvelőként közös darabban játszhatott a "nemzet színészeivel". Persze tudja, ilyen kövér fénykéve nem esik rá tíz évig. Ezért még akkor is fenn ágált a színpadon, mikor az összes főszereplő az öltözőben dobálta le az átizzadt jelmezeket. Bíróság, újraszámlálás, fenyegetőzés, gúnyolódás Rytkó Emilián. ("Alig molett hölgy, ajánljuk társkereső kluboknak.") Patrubányból a váratlan siker a legrosszabbat hozta ki. Szórakoztak vele, és a fagylalt visszanyalt. A képmutatás emelte őt trónra, a trikolórba burkolózó cinizmus.

Csak a székelyek álldogáltak Gyergyószentmiklós főterén zászlókkal, fáklyákkal a sötétben, a könnyeiket nyelve. Csak ők.

Forrás: 168 Óra, 2005. 6. sz.