Nits Árpád

Kolozsvár győzelme

Bizonyos lapok címoldaláról Eörsi Mátyás röhögte szembe a múlt hét végén az olvasót, és kioktatta, hogy Erdély ugyan demokrata, de nem minden lakója demokratikus, mert nem engedték előadást tartani a Református Kollégiumban és a Sapientia Egyetemen, hogy szabadon kifejthesse nézeteit. Ő beszél demokráciáról és szabad véleménynyilvánításról! Egy ilyen, aki 2004. december 5-e előtt a kettős állampolgárság elleni érveit - hasonszőrű elvtársaival együtt - szemenszedett hazugságokkal támasztotta alá.

De ez a kisebbik gond. Az SZDSZ csak specifikus munkáját végezte, amikor arcátlanul elküldte emberét Kolozsvárra annak bizonyítására, hogy mai kormánypárti magyar politikus bátran Erdélybe teheti a lábát, itt tisztelettel, sőt hajbókolással fogadják. Bezzeg Marosvásárhelyt nem merték kipróbálni. Az a város megmutatta gerincességét, amikor Kovács László odapofátlankodott. Marosvásárhely nem felejtette Kovácsnak a 22 millió román vendégmunkást, de Kolozsvár talán eltűri azokat, akik 800 000 éhenkórász áttelepülőről hazudoztak - gondolhatták a "magas szintű" látogatás kiagyalói és megszervezői.

És részben nyertek. Az első napon az SZDSZ tesztembere nem egyedül röhögte szembe az erdélyi magyarságot. Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén tartott sajtóértekezleten Eörsi Mátyás jobbján Takács Csaba ügyvezető elnök, balján pedig Eckstein-Kovács Péter szenátor vigyorgott. Szintén az olvasóra. Arra, aki emberi ésszel felfoghatatlan okokból még mindig megveszi azt az újságot, amelyben a magyarországi ún. baloldal helynöke évek óta propagandázik a kettős állampolgárság, az erdélyi magyarság túlnyomó többségének vágya ellen.

Mellesleg: nem kell elhinni a napokban forgalmazott téves információt, hogy Eörsi az első magyar kormánypárti politikus, aki a végzetes december 5-e után magyar-magyar vigyordiplomáciát valósított meg. Decemberben iparügyi államtitkár jött Kolozsvárra, és a műrostos pótlékról, a szülőföldprogramról értekezett, majd gyorsan jött az informatikai miniszter is, hogy frissen kinevezett román kollégájával - az RMDSZ megjutalmazott kampányfelelősével - szerepeljen és ígérgessen. Aztán volt egy széles vigyorgás Budapesten is, amikor Markó Béla román alminiszterelnök Gyurcsány Péter kezét szorongatta olyan eltökélten, mintha soha el nem akarná engedni.

A bányászjárásokért sem a bányászok voltak a hibások, hanem azok, akik hívták őket, majd küldetéseik végén megköszönték garázdálkodásukat. Esetünkben is az a nagy kérdés, hogy kik hívják ezeket a velünk szemben ellenséges politikusokat, kik keresik velük a kapcsolatot. És milyen érdekből?

Még van egy nagy kérdés: akik az MSZP-vel és az SZDSZ-szel 2004. december 5-e után is exponálják magukat, nem számíthatnak a szavazótábor egyöntetű lelkesedésére. Szavazás pedig bármikor beüthet. A jelenlegi román államfő egy jobboldali kormányt szeszélyből már szétvert, és most szüntelenül fenyegetőzik az előrehozott választásokkal. Ezzel a veszéllyel nem számolnak az RMDSZ politikusai? Hihetetlen!

De az a lényeg, hogy Kolozsvár magyar lakossága - nem a politikusi lakossága - jelesre vizsgázott. A nemzetáruló, hazudozó, handabandázó Eörsi Mátyás és készséges vendéglátói nem tehették be a lábukat olyan szent helyekre, amilyen a Református Kollégium és a Sapientia Egyetem.

Az nevet igazán, aki kinevetheti a röhögőket.

Forrás: Erdélyi Napló, 2005. január 8.