Szabó J. Álmos

Miről is szólt Eörsi Mátyás előadása?

A kettős állampolgárságról szóló előadásra nem mentem el. Még igen erősen él bennem az az emlék, ahogyan a magyar parlamenti ülésen, a határon túli magyarok képviselőinek jelenlétében, Eörsi Mátyás ellenünk kampányolt. Abban az összefüggésben, amikor a kettős állampolgárság kérése egyértelműen fogalmazódott meg mindegyik határon túli, legitim magyar képviselet részéről, jogi és egyéb akadályokra hivatkozni, csak mert a belpolitikai pártérdek ezt kívánja, nemzetárulás vagy nemzettagadás. Hazugsággal és minősíthetetlen érvekkel a tömeget beetetni, hogy saját nemzete egy részének ajtót mutasson: a nemzet ellen elkövetett bűn. Utólag pedig a "bölcs választópolgár" döntésével takarózni aljasság.

Különben az említett parlamenti ülés azért is emlékezetes számomra, mert hozzászólásában Kovács Miklós eléggé drámaian ecsetelte az ukrajnai választás feszült légkörét. Az általa vezetett szövetség nem óhajtott beavatkozni a többségiek küzdelmébe, és ekkor az Eörsi Mátyás által felbújtatott, Ukrajnában élő magyarok egy csoportja feladta azt a semlegességet, amit, mint stratégiát, a szövetség meg akart valósítani. Azt is mondta a tisztelt ház előtt Eörsi Mátyásnak: "Mátyás, a bandád vesztésre áll!". Tehát ennyi nekem elég volt ahhoz, hogy ne legyek kíváncsi, amint ez a politikus most magyarázni fogja, nekünk itt mi a jó, hogy a kettős állampolgárság nem megoldás számunkra.

A második előadásra elmentem, elsősorban a cím miatt: Kolozsvár és a tágabb régió perspektívái az Európai Unióban. Az újságban meghirdetettek alapján nem kérdezz-felelek játékra számítottam, hanem kötetlen párbeszédre. Megvallom, nem az előadóra voltam kíváncsi, hanem a kolozsvári értelmiség hozzáállására. Ugyanis az a politikus, aki nem élte a mi kisebbségi sorsunkat itt Kolozsváron, beszélhet ugyan, de vajon mi érdemlegeset tud mondani erről a témáról?

Azzal kezdődött, hogy az előadót megakadályozták abban, hogy előadását megtartsa a meghirdetett helyen és időpontban. Nagyon örvendek, hogy ezt a tüntetők civilizáltan tették. Igazat adok nekik, és egyetértek azzal a bekiabálással, hogy ahogyan most érezheti magát Eörsi Mátyás, úgy éreztük mi is magunkat a népszavazáskor.

Az előadást végül Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor fogadóirodájában tartotta meg, ami eléggé laposra sikerült. Olyan általánosságokon kívül, amiket már agyoncsépelt a tömegtájékoztatás, siránkozást hallhattunk a jelenkori magyar kormány tehetetlenségéről, az előző kormány okozta hatalmas károkról, néha megemlítve Orbán Viktort is, mint aki mindenért felelős, ugyanakkor szinte semmi nem hangzott el Kolozsvárról és annak szerepéről (amit pedig a cím szerint elvárt volna az ember). Ezt úgy látszik, kifelejtette beszédéből, mert később, a beszélgetés során említett erről is néhány szót, de ha nem terelődött volna rá a beszélgetés, bizony kimaradt volna.

Néhány előadásbeli gondolatához, úgy éreztem, hozzá kellett szólnom, bár nem vagyok politikus, és nem is készültem erre. Nem tetszett, amikor az előadó meglepetést színlelve mondta azt, hogy nem érti, miért akarták megakadályozni ezt az előadást, hiszen a kettős állampolgárságról a tegnap volt szó, és akkor beszélhetett akadály nélkül. Erre meg kellett magyaráznom, ahogyan a saját miniszterelnöke szokta mondandóját megfogalmazni, pontosabban "hogy Orbán Viktor is értsen belőle", itt a tüntetés elsősorban nem a személye ellen szól, hanem az ellen az elv és magatartás ellen, amit pártja és szövetségese irányunkban tanúsított a népszavazás idején. Másodsorban pedig igenis személye ellen is szól, mert azon a bizonyos parlamenti gyűlésen, amikor Kovács Miklós megfogalmazta: "Mátyás, a bandád vesztésre áll!", éppen ő, Eörsi Mátyás szolgált rá erre viselkedésével.

A másik gondolat, amit nem tudtam szó nélkül hagyni, az a célzás, amint a német-francia megbékélés példájával utalt a román-magyar kapcsolatokra. Tipikus esete a hétköznapok realitásától teljesen eltávolodott demagóg politikus hozzáállásának. Meg kellett magyaráznom, hogy a románokkal (akik Erdélyben a Rákóczi kor óta többségben vannak) az elmúlt évszázadok alatt békés együttélési normák alakultak ki, amelyeket éppen a politikusok zavartak meg, történelmi sebeket okozva. Ezek ugyan behegedtek, de a sebhely állandóan emlékeztet az eseményekre. Ne papoljon nekem a megbékélés idegen példájáról az, aki viszályt szít saját honában és saját nemzetében! - ezt elfelejtettem mondani, pedig ugyancsak talált volna.

Zavart az az álszent felvezetés is, ahogyan a látogatásának okát magyarázta: át akarja adni az EU-s csatlakozás magyar tapasztalatát, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat mi is, mikor oda kerülünk. A mindenkori román politikumra egy dolog jellemző: egységes nemzeti politikát folytat, bármelyik párt is legyen hatalmon; saját nemzeti érdekeiket alaposan megfogalmazták és abból nem engednek. A magyarországi politika megosztott, nincs egy olyan egységes magyar nemzetpolitika, amelyet mindegyik párt egyaránt támogatna. Ha lenne, akkor egy nemzeti kérdést nem használtak volna fel belpolitikai csatározásra, így pedig szó sem lehet Magyarország sikeres EU-csatlakozásáról.

Amit a régiókról regélt, területenként külön említve a Bánságot, a Pártiumot és Máramarost, jelen esetben inkább provokáció a szolgálatos fülek információszerzése céljából, mint realitás. A román politikai álláspont ebben annyira egységes, hogy egy enyhe szellő is vihart kavar. Ez és az autonómia olyan kérdés, amihez nagyon nehéz dialógusra alkalmas társat találni felelős román politikai körökben.

A mezőgazdaságról (gazdák tüntetése), vagy az oktatás kudarcáról mondottakhoz igen sok mondanivalóm lett volna, de látva, hogy kezdek visszaélni a hallgatóság türelmével, hát csak röviden utaltam rá, hogy a magyarországi politikai erőket tartom hibásnak, amelyek képtelenek egy nemzetpolitikai stratégiát együttesen kidolgozni, felvállalni és végrehajtani. Ha valamelyik kidolgoz valamit hosszútávon, akkor jön a következő, és minden igyekezetével azon lesz, hogy azt lebontsa.

A hallgatóságról csak annyit, hogy az előadót érkezésekor megtapsolták, az előadás közben inkább kérdésekkel emeltek labdát az előadónak, amit az nagy elégtétellel ütögetett le (már a felvezetőben Eckstein-Kovács Péter szenátor pendítette meg a finn és dél-tiroli modelleket - ez volt a "lehívó lap"). Rajtam kívül, amíg ott voltam, csak a hátam mögött ülő fiatalember mondott is (és nemcsak kérdezett), majd egy hölgy kezdte magyarázni, neki mennyire szimpatikus Kuncze Gábor. Ekkor jöttem rá, hogy itt tulajdonképpen az SZDSZ-es elvek Erdélybe való importálásáról van szó. Arról, amivel a kormányon levő politikusok mindig megvádolják az ellenzéket. Vettem tehát a kabátomat és eljöttem.

Forrás: Szabadság, 2005. március 8.