Talpai Lóránt

Játék a szabadsággal
Gondolatok Eörsi Mátyás kolozsvári látogatása kapcsán

A szabadsággal csak egy gond van, hogy harcolni kell érte, és semmi esetre sem szabad hangzatos, politikailag vonzó jelszóvá egyszerűsíteni. Hajlamosak vagyunk azonban azt hinni, hogy ha a szabadságról van szó, akkor politikailag a legmegfelelőbb tér, melyben harcolhatunk érte, a liberális gondolkodásmód. Sokat nem tévedünk, mivel a klasszikus liberális értékek a szecesszióra, a függetlenségre és az egyéni vagy kollektív szabadságra épültek. Ezen értékek megszületése és kifejlődése szorosan köthető a brit birodalom és az amerikai „új világ” közötti leszámoláshoz. Thomas Pain, aki maga is Angliából vándorolt Amerikába, a Józan Ész (Common Sense) címmel megjelent röpiratában hangot adott az angol gyarmatok függetlenségi törekvésének, és ezáltal egyik fő letéteményesévé vált az angolszász liberalizmusnak. Röpiratában Pain Észak-Amerikát menedéknek nevezi mindazok számára, akik a politikai és vallási szabadságot keresve elhagyják a monarchista Európát. Szerinte Amerika az egyetlen olyan hely a Földön, ahol az emberek szabadon, elnyomás nélkül élnek.

Hogy miért is írtam le mindezt?

Volt egyszer egy népszavazás Magyarországon, amely arról szólt, hogy az anyaországban élő nemzet hajlandó-e parányi szabadságot adni az önhibáján kívül határokon túlra szorult nemzetrészeknek. Igen, egy csipetnyi szabadságot, mely talán abban nyilvánulhatott meg, hogy nem zárult volna le teljesen a vasfüggöny, és a szerencsétlen határon túli magyarság, ha már pénze úgy sincsen, legalább azt érezhette volna (a reménye és álmai nem zúzódtak volna porrá), hogy szabadon utazhat és nem rabja saját szülőföldjének.

A lényeg azonban az, hogy a Magyarországon magát liberálisnak valló Szabad Demokraták Szövetsége Eörsi Mátyással, az EU liberális frakciójának alelnökével az élen, határozott nemet mondott a szabadságra, avagy mások szabadságára. Emlékezzünk csak Thomas Painre és a szabadságért és függetlenségért vívott harcára. Egy liberális ember, párt vagy közösség soha nem mondhat nemet akkor, ha a Föld bármelyik népének, nemzetének vagy csupán egyéni lakójának lehetőség van szabadságot adni. A legdurvább pedig egy liberális gondolkodótól az, hogy ha nem is tud szabadságot nyújtani vagy adni, ha elvesz vagy ellenez. Liberalizmus versus Szabadság, ez a legabszurdabb ellentét, melyet politikailag konstruálni lehet. Ezt a hibát egyszerűen nem szabad elkövetni, még annak sem, aki most ismerkedik a szabadságelvű politikai gondolkodásformákkal. Tehát a szabadságra mindig igent kell mondani, ha a legkisebb jószándék lakozik bennünk, és lehetőségünk van a Föld bármely pontján élők számára kiterjeszteni. Nem holnap, nem a jövőben az Európai Unió bűvkörében, hanem most, amikor lehetőség adódik. A szabadságra mondott nem mindenkinek a lélekbe vert bilincsek fájdalmát és a sötét katakombák martalócainak mindennapjait juttatja eszébe. Csak a szégyen terjeng ilyenkor a levegőben, de arra már senkinek sincs morális lélekjelenléte, hogy szégyellje magát. Valahogyan torokszorító keserű szomorúság azt látni, hogy Kolozsvárott az Erdélyi Magyar Ifjak egy csoportja NEM feliratokkal felvértezve utasítja el Eörsi Mátyás előadását a Sapientia Egyetem konferenciatermének bejáratánál. Azaz gátolják szabadságában. Valahogyan itt is a szomorúság, a keserűség és a szégyen láthatatlan kezei szorítják meg az embert. Soha nem szabad meggátolni mások mozgás-, szólás- és gondolatszabadságát, mint ahogyan azt az Erdélyi Magyar Ifjak tették, és soha nem szabad meggátolni mások egyéni vagy kollektív szabadságát, mint ahogyan azt Eörsi Mátyásék tették.

Mert mindez valahogyan nem liberalizmus, csak játék a szabadsággal. Pont olyan, amilyen egy madár, ha megkötjük szárnyait, életét nem vesszük ugyan el, de jövőjét igen, hiszen az ő jövője és sorsa egybeforrott a repüléssel.

Forrás: Magyar Szó, 2005. március 9.