Budapest
Analyses
A Magyarországgal szomszédos
országokban élő
magyarok magyar állampolgársága
Összefoglalás
A magyarországi politikai elit történelmi döntés előtt
áll: közvetve támogatja-e, hogy a Magyarországgal szomszédos
országokban élő mintegy 3 millió magyar nagyobb adminisztratív
nehézségek nélkül elhagyja lakóhelyét és Magyarországra
települjön át, vagy úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak
megvannak a politikai, gazdasági és intellektuális tartalékai
ahhoz, hogy a határon túli magyarok e közösségeit hatékonyan
támogassa szülőföldjükön, azokban az országokban, ahol
élnek, és ne bátorítsa Magyarországra településüket.
A témának a politikai viták kereszttüzébe kerüléséhez
hozzájárult egyes magyar kormányzati tisztségviselők
mereven elutasító álláspontja, mely arról tanúskodik,
hogy a kérdés valódi súlyát a kormány nevében nyilatkozók
nem ismerték fel.
Elemzés
Nincsenek adatok arról, hogy a magyar állampolgárság
megadása a környező országokban élő magyarok számára
szülőföldön maradásukat, vagy éppen Magyarországra történő
áttelepülésüket segítené elő. Mindenki, aki ebben a
kérdésben véleményt nyilvánít, szubjektív "megérzésére"
vagy feltételezésekre hagyatkozik, illetve ha kisebbségi
magyar, akkor "fogadkozik" (hogy nem fog áttelepülni).
A kérdésről nem készült sem felmérés, sem alapos szociológiai
vizsgálat. Az viszont joggal feltételezhető, hogy ha
a határon túli magyarok bíznak abban, hogy Magyarország
hathatósan támogatja őket szülőföldjükön, az áttelepülési
szándék jelentősen lecsökken. (A státustörvény esetében
a jogszabály 2001-es elfogadása előtt készült felmérések
szerint ez a csökkenés 25 %-os volt.)
Ugyanakkor sokan vannak Magyarországon - pártszimpátiától
függetlenül -, akik rövid távú gazdasági megfontolásokból,
vagy a magyarországi rendkívül rossz demográfiai helyzet
javítása érdekében szorgalmazzák a környező országok
magyarjainak Magyarországra telepítését. A magyar kisebbségek
társadalmi rétegzettsége, nyelvismerete, munkakultúrája
alkalmassá teszi e közösségek tagjait arra, hogy a lehető
legolcsóbban, a legkisebb társadalmi ráfordítással pótolni
lehessen velük a munkaerőt a magyarországi hiányszakmákban
(elsősorban képzett szakmunkásokról van szó).
Magyarország lakossága rohamosan fogy. Az előrejelzések
szerint a jelenlegi trend fennmaradása esetén 2050-re
mintegy 2 millióval, 8 millió fő alá csökken. A számítások
azt is kimutatták, hogy ez időpontnál jóval előbb -
2017-re - a munkaképes lakosság és a nyugdíjasok aránya
olyannyira kedvezőtlenné válik, hogy gondok keletkezhetnek
a társadalombiztosítási rendszerek működtetése, finanszírozása
terén. A környező országokban élő magyarok Magyarországra
telepítése a legolcsóbb, a legkisebb társadalmi költséget
igénylő megoldás e folyamatok negatív hatásainak csökkentésére.
E lépéssel időlegesen, egy-két évtizedre, a demográfia
trendek remélt megváltozásáig megelőzhető lenne a gyors
lakosságfogyás.
Végül egyes magyarországi politikai körök számára az
sem lenne mellékes, hogy a magyar kisebbségek Magyarországra
telepítésével megszűnne az a probléma - számukra tehertétel
-, amit a határon túli magyar kérdés a magyar kül- és
belpoltika számára jelent.
A környező országok többségi politikusainak jelentős
része nem bánná, ha végre megszabadulna a "magyarkérdéstől",
és etnikailag tiszta államot sikerülne létrehoznia.
A szerb miniszterelnök megalapozottan számíthat arra,
hogy ha a magyar állampolgárság a vajdasági magyarok
esetében nem is segíti elő Magyarországra településüket,
semmiképpen sem akadályozza azt. Még csak a szerb miniszterelnök
és a szerb kormány egyes képviselői nyilatkoztak kedvezően
a vajdasági magyarok esetleges magyar állampolgárságáról.
De nehezen elképzelhető, hogy a román, a szlovák vagy
az ukrán politikai elit nem változtat jelenlegi elutasító
álláspontján, és rövid időn belül nem csatlakozik a
szerb állásponthoz. Ezen államok jelenlegi nemzeti -
vagyis lényegében asszimilációs - stratégiája szempontjából
ugyanis ez a logikus álláspont. Ha ezt fogadnák el,
semmit sem veszítenének, de "nyerhetnének"
egy etnikailag tisztább államot. Ha a magyar kisebbségek
tagjai magyar állampolgárok is, megfelelő belpolitikai
konstellációban egyáltalán nem lenne nehéz nyomást gyakorolni
rájuk és Magyarország felé "terelni" őket.
A kettős állampolgárságot nem lehet szelektíven, csak
egyes szomszédos országokban élő magyar közösségek tagjainak
megadni. Ez sem morálisan, sem jogilag nem indokolható.
Ha valamely országban elkezdődik a magyar állampolgárság
tömeges elnyerése, annak folytatódnia kell más országok
állampolgárai esetében is.
Magyarországi részről nagyon nehéz nemet mondani a
kettős állampolgárságra egy olyan helyzetben, amikor
a határon túli magyarok elvesztették a bizalmukat abban,
hogy Magyarország hatékonyan, az adott állam asszimilációs
politikáját ellensúlyozni képes módon támogatja őket
szülőföldjükön; amikor a státustörvény kiürült, amikor
a támogatások lényegében leálltak. Csak a határon túli
magyar gyerekeknek kb. 8 milliárd Ft oktatási támogatással
tartozik a magyar kormány a jelen pillanatban, amely
támogatás törvény szerint járna nekik.
Feltételezések szerint - felmérés nem készült - a határon
túli magyarok túlnyomó többsége a szabad utazás, vagyis
a magyar útlevél miatt szeretne magyar állampolgárságot.
A Magyarországgal való kapcsolattartást viszont jó vízumpolitikával
és vízumrendszerrel viszonylag egyszerű lenne megoldani.
A határon túli magyar szervezetek és a magyarországi
ellenzék közös erővel ki is kényszerítette a magyar
kormány elköteleződését egy elfogadható megoldás iránt,
a nemrégiben megkötött ukrán-lengyel vízum-megállapodás
mintájára.
A kettős állampolgárságot szorgalmazó politika és
a kisebbségi közösségek autonómiájának szorgalmazása
elvben nem, a gyakorlatban viszont ellentmond egymásnak.
A magyar állampolgárság megszerzése nagy valószínűséggel
"mozgásba" hozza a mobilabb rétegeket és fiatalabb
korosztályokat, akik nem tömeges kivándorlással, hanem
életük súlypontjának Magyarországra helyezésével reagálhatnak
az új helyzetre. Egy magyar állampolgársággal is rendelkező
határon túli magyar pedig kevésbé lesz mozgósítható
kisebbségi intézmények, iskolarendszer, kulturális intézményrendszer,
politikai autonómia kiharcolására. Inkább arra számít
majd, hogy ha esetleg magyarsága miatt sérelem éri,
nyitva áll az út számára a Magyarországra való áttelepüléshez.
A kettős állampolgárságot szorgalmazó politika felülkerekedésével
a közép- és kelet-európai rendszerváltások időszakában
megalapozott, a térség számára mégiscsak stabilitást
biztosító, a környező országokban élő magyarok szülőföldön
való támogatását célul kitűző magyar nemzetpolitika
is átalakul majd. Ez a magyarországi-határon túli magyar
kapcsolatrendszer átalakulását eredményezné és a magyar
nemzet (Magyarország és a határon túli magyarok) szomszédos
nemzetekkel fenntartott viszonyának újragondolását tenné
szükségessé.
Következtetés
A fenti elemzés arra a feltételezésre épül, hogy a
magyar állampolgárság a környező országokban élő magyarok
fokozatos Magyarországra települését eredményezi. Ez
az esély a jelenlegi politikai konstellációban nem csekély.
Csökken akkor, ha a magyar kisebbségek bíznak abban,
hogy szülőföldjükön is boldogulnak, gyarapodnak magyarként,
és ehhez megkapják a támogatást Magyarországtól. Magyarország
ezt a bizalmat azzal növelheti, hogy hatékony támogatást
nyújt a magyar közösségek önszerveződéséhez, a közösségi
autonómiák továbbépítéséhez. A magyar státustörvény
egy lépésnek tekinthető a közösségi autonómia felé vezető
úton.
Forrás: Budapest Analyses, No.
28, October 27, 2003
|
