Tamás Sándor

Pro és contra a kettős állampolgárságról

1. A kérdés megközelítése

Az erdélyi magyarságnak az utóbbi egy évben gyakran visszatérő problémája a kettős, illetve a többes állampolgárság kérdése.[1] Mind a politikai diskurzusokban, mind a "kis magyar világ"[2] köznapi beszédében a kettős állampolgárságról igencsak sok szó esik.[3] A jelenség természetes, mert a schengeni határ átjárhatósága, a mozgásszabadság kiteljesedése, a munkaerő és az áru szabad forgalma élénken foglalkoztatja elsősorban a határon túli magyarok nagy részét. Az utóbbi időben viszont nemcsak a magyarok foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hanem azok a más nemzetiségűek is, akiknek elsősorban gazdasági kapcsolataik vannak Magyarországgal vagy más NATO- vagy EU-tagországgal. A kérdéskörnek kiemelt súlyt ad az, hogy az utódállamokhoz képest Magyarország nemzetközi jogi státusa lényeges változáson ment át, hisz 1999. március 12-től NATO-tag lett, ugyanakkor esélyes EU-tagjelölt is.

A problémát még bonyolultabbá teszi a Kárpát-medencét pókhálóként átszövő családi, rokoni, illetve baráti kapcsolatok sokasága.

2. A kérdéskör behatárolása

A kérdés elméleti megközelítésének szintjén valójában többes állampolgárságról van szó, viszont a téma körbejárásának könnyebbé tétele érdekében az elkövetkezőkben mi is csak a kettős állampolgárság kifejezést használjuk, beleértve természetesen a többes állampolgárságot is.

A sajtóban, politikai vitafórumokon, találkozókon, még falugyűléseken is érzelmektől áthevült indulatok feszülnek egymásnak a téma kibontakozása kapcsán. A problémafelvetők és a válaszadók egy része fekete-fehér, igen-nem alapon közelíti meg azt a kérdést, hogy szüksége van-e vagy sem az erdélyi magyarságnak a kettős állampolgárságra.

A jelen írás elsősorban vitaindítónak készült. Ezért kérdéseket fogalmaz meg, és nem premisszákból indul ki. Tekintettel arra, hogy a felvetett kérdésre nem lehet igen-nem típusú dichotom választ adni, a tanulmány címe: pro és contra a kettős állampolgárságról, a pro vagy contra a kettős állampolgárságról helyett.

3. A lényegről csak megalapozottan szabad beszélni

Azt gondoljuk, hogy pro vagy contra állást foglalni elhamarkodott döntés lenne.[4] Ehelyett hasznosabb, ha "beszélünk róla", és elsősorban jogi megközelítésben tálaljuk a kérdést. Forró politikai viták helyett nagyon pontos szakmai elemzést kell készíteni. Ennek a kezdeményezésére vállalkozik a Magyar Kisebbség című jog- és politikatudományi szemle, hiszen ismereteink szerint ilyen horderejű és kizárólag tudományos alapú megközelítéssel más lapok vagy szakmai műhelyek ez idáig nem foglalkoztak.

Bizonyára hasznosabb, ha a jogilag megalapozatlan politikai diskurzusok helyett előbb körültekintően elemezzük a kérdést. Csak akkor érdemes politikai stratégiát építeni, hatással bíró politikai kinyilatkoztatásokat tenni, ha a probléma minden oldalát feltártuk. Különben zsákutcába tereljük a közgondolkodást, vagy a szakmaiatlanság nevetséges tárgyává válunk.

Éppoly alkalmatlan a kérdés megnyugtató rendezésére az a kijelentés, hogy "minden magyarnak alanyi jogon meg kell adni a kettős állampolgárságot", mint amilyen alaptalan azzal riogatni a polgárokat, hogy azért nem jó a kettős állampolgárság, mert megléte esetén például két országban kell adót fizetni és két különböző országban kell katonai szolgálatot teljesíteni. Ezekről bővebben a következő fejezetekben lesz szó.

A kérdés tisztázása többek között azért összetett, mert nehéz eldönteni, hogy melyik vagy melyek azok a kritériumok, amelyek alapján egyértelművé lehet tenni valakinek a magyarsághoz való tartozását. Feltevődik a kérdés, hogy milyen szabályozót vegyünk figyelembe. Milyen területi és időbeli határokat húzzunk? Kritérium lehet a történelmi Magyarország területén belüli születési hely. De melyik időszakban? Mi lesz azokkal, akik a gyakori határváltoztatások következtében kívül esnek a limesen? Csak a magyarok jönnek számításba vagy a más nemzetiségűek is?

Egy másik kritérium a nyelvi azonosság lehet. Kik és hányan beszélnek ma magyarul? Elég-e, ha csak a népszámlálások adatait vesszük figyelembe? Van-e olyan magyar nemzetiségű polgár, aki csak akkor beszél magyarul, ha azt az érdeke megkívánja? Például ha a kettős állampolgárság előnyei kecsegtetik. Hány százezerrel vagy akár millióval nőne az erdélyi magyarok száma, ha azok kapnának például schengeni vízumot, akik magyarul beszélnek?
Elvileg van lehetősége az eredetvizsgálatnak is. Annak, hogy ki és hány százalékban magyar. Ennek a módszernek azonban igen veszélyes történelmi előzményei vannak.

Személy szerint sokkal inkább hajlok az identitás szabad választásának liberális módszere irányába.[5] Ez viszont már lebontható egyénekre, és nem kell egy körülményesen definiálható közösség alanyi alapokra helyezett jogáról beszélni a kettős állampolgárság kapcsán.

4. A megoldás előfeltételei

Anélkül, hogy tágabb fejtegetésekbe bocsátkoznánk, megkerülhetetlen megemlíteni azt, hogy a néhány évszázada honos európai nemzeteszmény kialakulása alapján az állampolgárság fogalmának két típusát különböztetjük meg. Az egyik a francia "citoyen" fogalom, amely szerint az államhoz való tartozás kapcsán a nemzet és az állampolgárság között egyenlőségi jelet tesznek. A másik az etnokulturális megközelítés mentén kialakult német népnemzeti fogalom, a "Volksnation", amely szerint a nemzet nem esik feltétlenül egybe az állam fizikai határain belül élő állampolgárokkal. Egyes szerzők azt állítják, hogy van egy harmadik típus is. Ez nem más, mint az USA modellje, ahol a nép nem egységként, hanem az egyes individuumok sokaságaként jelenik meg. "We the People..." - ahogyan az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya fogalmaz.[6]

A Kárpát-medencében a nemzeti kisebbségek sajátos problémáinak megnyugtató megoldására segítséget nyújtó alkotmányjogi technikák két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik elsősorban a többségi állam (amelynek területén az adott nemzeti kisebbség él), a másik - jobb kifejezés hiányában - az ún. védőállam lehetőségei körébe tartozik.

A többségi állam a különféle szintű és jogosítvánnyal felruházott autonómiamegoldások között válogathat és ajánlhatja fel tevőleges támogatását a számbeli kisebbségben levő nemzeti közösségnek (közösségeknek). A "védőállam" lehetséges megoldásai között pedig kiemelt helyen ott szerepel a kettős állampolgárság intézményrendszere. A kettős állampolgárság mellett vagy helyett elképzelhető egy olyan belső jogszabályi keret kidolgozása is, amelyik lehetővé teszi az ideiglenes jelleggel az állam területén tartózkodó, az illető állam többségi lakosaival azonos nemzetiséghez tartozó külföldi állampolgárok pozitív diszkriminációban való részesítését. Megítélésem szerint az alkotmányjogi megoldási lehetőségek csoportjai nem zárják ki egymást, mert elképzelhető például egy széles körű kulturális autonómia minden előnye egy kettős állampolgársággal rendelkező személy számára is. Ugyanúgy a gazdasági vagy önkormányzati alapú területi autonómiát élvező közösség egyénei is lehetnek akár kettős állampolgárok és/vagy élvezhetnek jól körülhatárolt kedvezményeket az "anyaország" területén a más nemzetiségű külföldiekkel szemben.

Ezek és más lehetséges modellek az állami szuverenitás egyfajta új, liberálisabb, az EU-integrációhoz jobban alkalmazkodó értelmezését kívánják.

5. Az állampolgárságról röviden

Jelen tanulmánynak nem célja, hogy új dolgokat "találjon ki" általában az állampolgársággal kapcsolatosan. Csak annyiban foglalkozik ezzel a kérdéssel, amennyiben az szorosan kapcsolódik témánkhoz.

Az állampolgárság egy természetes személy és valamely állam közötti olyan jogviszony, amely a természetes személynek az állammal szemben fennálló jogai és kötelezettségei összességét jelenti. Olyan jogokról és kötelezettségekről van szó, amelyek kizárólag az állampolgárokat illetik meg. Minden állam területi felségjogánál fogva önmaga határozza meg, hogy kit tekint állampolgárának. Az állampolgárság legfőbb nemzetközi jogi jelentősége, hogy a diplomáciai védelem, valamint a konzuli érdekvédelem nyújtásának elengedhetetlen előfeltétele annak a tisztázása, hogy ki melyik államnak a polgára.

Az állampolgársághoz kapcsolódó más funkciók - mint amilyenek az idegenrendészet, a saját állampolgárok befogadásának kötelezettsége, a saját állampolgár száműzetésének tilalma, az aktív, illetve a passzív választójog biztosítása, közszolgálati jogviszony létesítésének a lehetősége stb. - elsősorban minden állam belső jogrendszerének a szabályozási körébe tartoznak.

Az állampolgárságot az állam és annak belső jogrendszere szabályozza, de ennek összhangban kell lennie a nemzetközi szerződésekkel, a nemzetközi szokásjoggal és a civilizált államok által elismert jogelvekkel. Mint sok más helyen, itt is vannak korlátok. Ilyenek például: más állam szuverenitásának tiszteletben tartása és az állampolgárság önkényes megvonásának a tilalma.

6. Konfliktusok, előnyök és hátrányok

Konfliktusok

Kettős, illetve többes állampolgár az, aki ugyanabban az időben két (esetleg több) állam polgára. A kettős állampolgárt mindkét állam saját állampolgárának tekinti, és ugyanolyan elbánásban részesíti, mint a többi állampolgárát. Néhány ország belső joga kifejezetten tiltja a különbségtételt. Nemzetközi jogi gyakorlat, hogy az állam nem részesíti védelemben valamely állampolgárát olyan állammal szemben, amely azt a személyt ugyancsak saját állampolgárának tekinti.[7] Így a kettős állampolgárság az egyén életében és esetleg a diplomáciai kapcsolatokban is bonyodalmakhoz vezethet.

Létrejöttéhez viszont nincs szükség egyik állam beleegyezésére sem. A kettős állampolgárság alapvetően olyan jogi tény, amely nem szorul elismerésre, ugyanis a belső jogi normák, a jogok érvényesítése szempontjából a saját állampolgárok esetében kizárólagosan kerülnek alkalmazásra, akkor is, ha azok egyidejűleg más államnak is polgárai.

Bonyodalmat abban az esetben okoz, ha például egy harmadik ország bíróságának kell döntenie arról, hogy melyik a tényleges állampolgárság.

Meg kell említenünk, hogy a kettős állampolgárságot ellenzők közül néhányan nem riadnak vissza a nyilvánvalóan tudománytalan és alaptalan megállapításoktól sem. Egyesek felvetése szerint olyan "gyakorlati" hátrányokkal jár a kettős állampolgárság léte, mint például a kettős katonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége vagy a kettős adózás stb.

Szeretnénk tisztázni ezeket a politikusokhoz, jogászokhoz méltatlan, szakmaiatlan állításokat és ugyanakkor félrevezető megközelítéseket.[8] Ezeket a problémákat a nemzetközi jog, esetenként a belső jog már évtizedek óta szabályozza. Az 1930. április 12-i, az állampolgársági törvények kollíziójával foglalkozó hágai egyezmény vezette be az úgynevezett effektivitás elvét. Az effektivitás elve azt jelenti, hogy összeütközés esetén annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol az illető állampolgár állandó, fő vagy szokásos lakóhelye van. A kettős állampolgárság tartalmi elemeinek figyelembevételével lehet tehát eldönteni, hogy a polgárt melyik államhoz fűzik a legeffektívebb kapcsolatok. Az említett egyezmény 1937-ben lépett hatályba. Szintén az effektivitás elvét erősítette meg a Nottebohm-ügyben a Nemzetközi Jogi Bíróság az 1955. április 6-án hozott ítéletében is.

A kettős állampolgárok katonai kötelezettségéről
A hágai egyezményhez fűzött jegyzőkönyv a kettős állampolgárok katonai kötelezettségéről is rendelkezik, amely szerint a kettős állampolgárságú személy az effektív állampolgárságának államán kívül nem köteles katonai szolgálatot teljesíteni.

Az Európa Tanács 1963-ban elfogadott Egyezménye is hasonló szellemben szabályozza a kettős állampolgárok katonai szolgálata teljesítésének kérdését.

A legfrissebb rendelkezéseket 1997-ben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által kidolgozott Európai Egyezmény az Állampolgárságról című dokumentum, illetve a hozzá fűzött magyarázó jelentés tartalmaz-za.[9] Az egyezmény[10] így rendelkezik: "Két vagy több Aláíró Állam állampolgárságát birtokló személyek csak az egyik Aláíró Állammal kapcsolatban kötelesek katonai szolgálatukat teljesíteni."[11] A magyarázó jelentés a következőképpen fogalmaz: "A 21. cikk 1. bekezdésében megfogalmazott legfontosabb szabály, hogy a két vagy több Aláíró Állam állampolgárságának birtokában lévő személyek csak az egyik ilyen Aláíró Állammal kapcsolatos katonai kötelezettségeik teljesítésére legyenek kötelezhetőek. Rendszerint ez az az állam lesz, amelyikben az illető személyek szokásos (állandó) lakosként tartózkodnak. Azonban az ilyen személyek szabadon választhatnak abban, hogy katonai kötelezettségeiket egy másik olyan Aláíró Féllel szemben teljesíthessék, amelynek szintén állampolgárai."

Az aktív és a passzív választójog kérdése
A politikai jogok közül az állampolgárság szempontjából kiemelt fontossággal bír az aktív és a passzív választójog. Általában sem az alkotmányok, sem a belső törvények nem tiltják a kettős állampolgárok számára a választójog gyakorlását. Igen ám, de a technikai szabályozás mégis útját állja a más országban állandó lakhellyel rendelkező állampolgároknak, hogy abban az országban is gyakorolják választójogukat, ahol nincs állandó lakóhelyük. Arról van szó, hogy a választásokon - legyenek azok helyhatósági, parlamenti vagy államelnöki választások - csak a választói névjegyzékben szereplő személyek vehetnek részt. A választói névjegyzékbe pedig az illetékes polgármesteri hivatal csak azokat a személyeket veheti fel, akiknek a helyi tanács közigazgatási területén van állandó lakhelyük.[12]

A kettős adófizetés kötelezettsége
Egy másik hamis probléma a kettős adófizetés kötelezettségének az említése. Hiszen mindenki ott fizet adót, ahol az adóköteles jövedelemszerzés történik. Ez eddig is így volt, és vélhetően nem is változik. Jó példa: a szellemi tevékenység jövedelme körébe tartozó adót minden Magyarországon publikált írás, vers, tanulmány után ott vonják le. Ebben az esetben a magyar államnak adófizetője az, akinek bármilyen jövedelme van Magyarországon. Ugyanez áll például az ingatlantulajdonosok esetében is, akik ott fizetnek telekadót, ahol a telek található. Ebben nincs is semmi kivetnivaló.

Előnyök

Ismerve azt az érveket meghallgatni nem képes, merev, elutasító magatartást, amelyet egyes XX. század végi nemzetállamok tanúsítanak, talán nem alaptalan az a megállapítás, hogy "az autonómia eszközrendszeréhez képest a kettős állampolgárság már kisebb toleranciaszint mellett is elfogadhatónak látszik".[13]

A kettős állampolgárság, mint kisebbségvédelmi eszköz, jelenleg csak mint kidolgozható alternatíva él a jogi köztudatban, bár "mint alkotmányjogi jogintézménynek a felhasználása a nemzetiségi kérdés ťrendezéséreŤ nem új keletű gondolat".[14]

Előnyeire többek között Párics Viktor mutatott rá:
"- Növeli a kisebbségek biztonságérzetét, s ezáltal elősegíti identitástudatuk megőrzését. Nem pusztán gesztus, nemcsak egyfajta ťszimbolikus külpolitikaŤ, hanem hatálybalépésétől fogva egzisztenciálisan is kézzelfogható valóság. Kifejezi, hogy a nemzet lényege nem az államiság, az a nemzethez képest csak képződmény.
- A változó politikai erőviszonyoktól eltekintve tényleges helyzeten alapul. Objektív tény, hogy térségünkben a nemzetiségekhez való viszony szükségszerűen nemzetek viszonyát is jelenti…
- Akárcsak a személyi autonómia - a területi autonómiával ellentétben -, rendelkezik azzal az előnnyel, hogy az egyének önkéntesen, lakóhelyüktől függetlenül élhetnek ezzel a lehetőséggel. Némi megszorítással egyfajta országhatároktól függetlenül biztosított személyi autonómiának is tekinthetjük.
- A kettős állampolgárság kevésbé idézné elő a többség anyagi természetű gyanakvását, mint az ún. pozitív diszkrimináció. A két állampolgárságnak csak az azonosság jogát s nem többletjogokat kellene biztosítani. A dualista állampolgárság tehát itt nem mint felszámolandó hátrány, hanem mint ex officio, a kettős lehetőségekből eredő többletjog...
- ...mint stabilizáló tényező, a mindennapi politikai erőviszonyoktól a jog szintjére ťfelemelveŤ mentesíti a kisebbségek helyzetét a gyakori alkufolyamatoktól, az egyes államok általános kapcsolatát is túlzottan megterhelő diplomáciai bonyodalmaktól."[15]

További előnyei:
- a munkerő szabad áramlásának garanciája,
- munkavállalási akadályok elhárítása,
- ingatlanszerzési lehetőség egy másik országban,
- zökkenőmentesebb gazdasági kapcsolatok kialakítása,
- mozgásszabadság kiteljesedése,
- családi, rokoni kapcsolatok mentén kialakult jogi bonyodalmak könnyebb rendezése stb.

Hátrányok

Murphy szerint ami előnyökkel jár, annak hátrányai is vannak. E szabály alól a kettős állampolgárság sem kivétel. Egyes államok számára a kettős állampolgárság tolerálása nehéz. Mindenáron való kiküszöbölését a "belterjességre" építő, az egységes és oszthatatlan "szent dogma" által vezérelt konfrontáló nemzetállamok szorgalmazzák. Bár - amint láttuk - ma már komolyabb jogi bonyodalmakat nem okoz megléte, azonban a belső jogok előírhatják, hogy az állampolgárságot kérelmező mondjon le meglévő állampolgárságáról, avagy automatikusan elveszíti azt. E kizárólagosság klasszikus példája a svédországi szabályozás.

A fő kérdés tehát az, hogy a belső jog mennyiben, milyen mértékben tolerálja a kettős állampolgárságot.

Az explicit példák felmutatása érdekében megkerülhetetlen, hogy az ez idáig általános kérdésmegközelítést a konkrétumok talajára helyezzük és vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi román Alkotmány, illetve állampolgársági törvény szerint van-e lehetősége a kettős állampolgárság megszerzésének és megélésének Erdélyben, illetve Romániában. Jár-e ez előnyökkel, származnak-e hátrányok belőle?

Amint azt láttuk, kézzelfogható haszna elsősorban "kifele" van, vagyis Magyarországon vagy még tovább Európában. Nem tagadhatjuk, hogy a szimbolikus térfélben található súlya is fontos, de megítélésünk szerint ez nem jár kielégítő előnnyel.

Ebben az alfejezetben elsősorban a kettős állampolgárság hátrányaira szeretnénk rávilágítani.

Az 1991-ben elfogadott román Alkotmány a következőket mondja:
"5. szakasz - Az állampolgárság
(1) A román állampolgárság sarkalatos törvényben előírt feltételek között szerezhető meg, tartható meg vagy veszíthető el.
(2) A román állampolgárság nem vonható vissza attól, aki születéssel szerezte meg.
16. szakasz - A jogegyenlőség
(3) Köz-, polgári vagy katonai tisztségeket és méltóságot csak román állampolgársággal és az országban állandó lakhellyel rendelkező személyek tölthetnek be.
19. szakasz - A kiadatás és a kiutasítás
(1) Román állampolgár nem adható ki vagy nem utasítható ki Romániából."
Az Alkotmányban tételesen nincs kettős állampolgárság tilalmáról szóló rendelkezés.

A hatályos román állampolgársági törvény[16] szintén nem gördít semmiféle konkrét akadályt a kettős állampolgárság létrejötte elé. A törvény értelmezéséből kiderül, hogy a többes állampolgárság intézményét a román jogszabályok lehetővé teszik.

Azokból az alkotmányos előírásokból kiindulva, hogy "a román állampolgárság nem vonható vissza attól, aki születéssel szerezte meg", valamint hogy "román állampolgár nem utasítható ki Romániából" - teljes mértékben alaptalannak és alkotmányellenes követelésnek tűnik néhány szélsőséges nacionalista kérése, miszerint a magyar közösség egyes politikusait utasítsák ki az országból és vonják meg tőlük a román állampolgárságot.
A kettős állampolgársággal kapcsolatos hátrányok viszont az Alkotmány ama előírásának jogszabályi szabályozásából fakadnak, amely azt szögezi le, hogy "köz-, polgári vagy katonai tisztségeket és méltóságot csak román állampolgársággal és az országban állandó lakhellyel rendelkező személyek tölthetnek be".

Ebben az esetben nem a magyarság szenátoraira vagy parlamenti képviselőire gondolunk, hanem elsősorban arra a több ezer tisztviselőre, akiknek jogállását az utóbbi néhány évben a törvényhozás szabályozni próbálja.

Jelen tanulmány megírásának időpontjában zajlik például a román Képviselőház plénuma előtt a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezet vitája, amelynek egyik passzusa - az Alkotmány előírásainak megfelelően - azt szentesíti, hogy köztisztviselő olyan személy lehet, aki csak román állampolgár és akinek állandó lakhelye Romániában van. Köztisztviselő pedig, a tervezet szerint, a közigazgatásban (a helyi tanácstól kezdve a prefektúrán át a központi közigazgatási intézményekig, a minisztériumokat és a kormányt is beleértve) tisztséget betöltő minden személy.

A bírósági végrehajtók jogállásáról szóló törvénytervezet a plénum napirendjén van. Szintén az Alkotmány fentebb ismertetett megszorító rendelkezései szellemében fogant. A szakbizottság munkálatai során sem az Igazságügyi Minisztérium képviselőit, sem a más pártok képviselőit nem sikerült meggyőzni arról, hogy a tervezet szabályozása korszerűtlen és kirekesztő. Mert mi történhetne, ha netán valamelyik bírósági végrehajtó román-nepáli kettős állampolgár lenne? Nyilván semmi. Sajnos álláspontunkat - miszerint még az Alkotmányt is rugalmasan kell értelmezni - nem sikerült elfogadtatni.

A jogtanácsosok jogállását szabályozó törvénytervezetnél a jogi szakbizottságban sikerült azt elérni, hogy legalább a magáncégek esetében ne szülessenek a valóságtól és az európai trendtől teljesen elrugaszkodott megoldások. A bizottságban elfogadott álláspont szerint a kinevezett és az alkalmazott jogtanácsosok csak román állampolgárok lehetnek. Ezen felül a kinevezettek kötelező módon állandó romániai lakhellyel kell rendelkezzenek. Sajnos vagy talán szerencse, de a törvénytervezet a plénum előtti vita alkalmával megbukott.

A sort hosszan lehetne folytatni, de sokkal inkább a közös gondolkozásra szeretnénk felkérni mindenkit, akit érdekel a probléma legoptimálisabb megoldása, anélkül természetesen, hogy önként zárnánk ki magunkat a (még) nemzetállami szinten működő román közigazgatásból és más közintézményekből. Tudom, hogy vannak, akik azt mondják, hogy "nem kötelező köztisztviselőnek vagy jogtanácsosnak lenni". Ez is igaz. Viszont akkor el kell dönteni, hogy a magyar közösséget - és miért nem: az országot is - építeni szándékozó egyenrangú állampolgárok akarunk-e lenni, vagy csak puszta "országlakossá"[17] fokozzuk le önmagunkat.

7. Lehetőségek, javaslatok, ötletek

1. A lehetséges megoldások közül az egyik a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége, illetve megkönnyítése. Jelen pillanatban a Magyar Köztársaság de lege lata nem emel kifogást az ellen, hogy állampolgára más államnak is polgára legyen, illetve más állam polgára magyar állampolgár is legyen. Igaz, feltételekkel, de a hatályos magyar állampolgárságról szóló törvény[18] kedvezményes elbírálásban részesíti azt a személyt, aki magát magyar nemzetiségűnek vallja.[19] Ha egyéni jogként fogjuk fel, akkor a kettős állampolgárság elismerésének követelése nyilvánvalóan téves, hiszen a kettős állampolgárság mint jogi tény nem szorul külön állami elismerésre. Ma nagyon sok kettős állampolgársággal rendelkező magyar él Magyarországon és az országon kívül is.

2. Amint arról fentebb beszéltünk, a kettős állampolgárság kollektív megadása jogilag megoldhatatlan és ugyanakkor kiszámíthatatlan következményekkel járó politikai döntés lenne. A korábban felsorolt ellenérvek mellett nem csak politikusok hívják fel arra a figyelmet, hogy ha egyetlen törvényhozási aktussal a Kárpát-medence magyarságát magyar állampolgárnak minősítenék, kétségtelenül felgyorsulna a kivándorlás, ami az amúgy is folyamatosan fogyó magyarságot szülőföldjéről tömegesen "mozdítaná ki".

3. Manapság Budapesten a következő jelszóval ellátott pólót árulnak: "Magyar vagyok nem turista." Talán a legtömörebb megfogalmazása annak az igénynek, hogy Magyarországon más elbírálásban részesítsék a magyar nemzetiségű külföldieket a más nemzetiségű külföldiekkel szemben. Ebben a megközelítésben olyan szempontból kellene újravizsgálni a magyar állampolgárság intézményrendszerét, hogy jogilag milyen módon illeszthető e rendszerbe egy esetleges új jogintézmény, amely nem más, mint a határon túli (vagy csak az EU-határokon kívüli) magyarok polgárságának státusa, mely a teljes jogú állampolgár és a külföldi között levő kategória megalkotását jelentené. Jó példa lehet az a szlovák kezdeményezés, amely a külföldi állampolgárságú szlovákok szlovákiai státusáról szól.[20]

Le kell szögezni, hogy a kérdés jogi megoldásának előfeltétele a megfelelő szintű politikai döntés. Mindenekelőtt szükséges megvizsgálni, hogy a kettős állampolgárság jogintézménye mellett vagy esetleg helyett milyen lehetőség van egy új jogintézmény kidolgozására. Egy olyanra, amely a határon túli magyarok státusának rendezése érdekében alkalmas a NATO- és az EU-csatlakozást követően a jelenlegi Magyarország határain kívül rekedt magyar nemzetiségű lakosság hagyományainak megőrzését elősegítő, kulturális és gazdasági felkarolására, s ezzel együtt identitásukat is megerősítő tevékenység folytatására, támogatására.

További ötletek [21]
- a brit állampolgársági törvény mintájára kidolgozható többlépcsős rendszer,
- az állam és állampolgára közötti kapcsolat mélyebb vizsgálata különböző nemzetközi jogesetek alapján,
- nemzetközi példák vizsgálata:
- Churchill 1940-ben a nácizmus elleni összefogás lehetőségeként egy közös angol-francia állampolgárságról beszélt,
- K. Adenauer 1954. évi elképzelése a megbékélést elősegítő német-francia kettős állampolgárság elméletéről,
- a spanyol-latin-amerikai kettős állampolgársági szerződések, amelyek a nyelvi azonosságon alapuló, tradicionális és kulturális közösség ápolása és támogatása érdekében születtek,
- a portugál állampolgársági törvény tanulmányozása, amely kifejezetten tolerálja a kettős állampolgárságot,
- más nemzetközi egyezmények vizsgálata;
- a kettős állampolgárság felszámolásának gondolata ma már túlhaladott nemcsak az államelméleti gondolkodásban, de a modern szabályozásban és a gyakorlatban is. Egyes politikusok és szakemberek vélekedésével ellentétben a nemzetközi jog általános szabályai nem tartalmaznak olyan kitételeket, miszerint a kettős állampolgárság nemkívánatos jelenség lenne.[22] További érveket A. Bleckmann sorakoztat fel[23]:
- ellentét az integráció követelményeivel,
- ellentét az EU iránti hűséggel,
- ellentét a béke biztosításának kötelességével, s ebből eredve ellentét a nemzetközi ius cogensszel.
- a nemzeti-etnikai kisebbségekre vonatkozó jogok harmadik generációjának kialakítása.

8. Epilógus helyett

Amint azt jeleztük, írásunk leplezetlen célja, hogy elvszerű vitát kezdeményezzen. Megítélésünk szerint a szakmai érvrendszernek nincs pártállása, ezért bárkitől szívesen vesszük a témához kapcsolódó írás postázását. Egyetlen mércénk a téma tudományos megközelítésének kötelező minimuma.

Irodalom

Alkotmánytan. Budapest 1996. Szerkesztette: dr. Kukorelli István.
Dubla cetatenie - Studiu documentar. Parlamentul României, Departamentul pentru Informare Parlamentara, Centrul pentru studii si cercetari, mai 1998.
Nemzetközi Jog. Budapest 1989. Szerkesztette: dr. Herczegh Géza.
Dr. Haraszti Katalin: A magyar állampolgárság megszerzése, döntéselőkészítés, elnöki diszkréció. Magyar Közigazgatás 1998. január, XLVIII évfolyam, 1. szám. 12-32.
Dr. Madari Edit: Az állampolgársági kérelemről. Magyar Közigazgatás 1993. október, XLII évfolyam, 10. szám. 623-627.
Michael Silagi: A honosítás és kettős állampolgárság kapcsolata a német jogban. Állam és Jogtudomány XXXVI évfolyam/3-4. 367-379.
Parragi Mária: Európai Egyezménytervezet az állampolgárságról. Társadalmi Szemle 1995/4.
Tóth Judit: Mozaikok a migráció hazai szabályozásából. Magyar Jog, negyvenegyedik évfolyam, 1994. április. 213-222.
Varga Attila: Az állampolgárságról. A Hét 1998. július 2.

Jegyzetek

1 A kettős állampolgárság vitája a Magyarok Világszövetsége 1998. április 4-i választmányi ülésén elfogadott állásfoglalása után bontakozott ki erőteljesen.
2 Bíró A. Zoltán csíkszeredai kultúraantropológus kifejezése. Lásd Bíró A. Zoltán: Kormányváltás kívülről nézve. = Kérdőjelek: a magyar kormány 1994-1995. Budapest 1996. 370-386.
3 Lásd Sorbán Angella: A "kettős állampolgárság"-vita a médiákban - előzetes részelemzés. Kézirat, Kolozsvár, 1999. február. Sorbán Angella adatbázisában több mint 330 elemzés, vélemény, állásfoglalás, publicisztikai írás stb. található. 1998 áprilisában több mint 160, májusában több mint 85, júniusában több mint 20 írás született.
4 Sorbán Angella felmérése szerint "a romániai lapokat illetően a legtöbb elemző cikket a partiumi lapok, valamint a kolozsvári Szabadság, a legtöbb támogató cikket a székelyföldi napila-
pok, valamint az Erdélyi Napló, a legtöbb ellenző, a kérdéskört nem támogató cikket a Népújság és a Romániai Magyar Szó közölte le".
5 Lásd Bíró Gáspár Az identitásválasztás szabadsága című igényes munkáját. Osiris-Századvég, Budapest 1995.
6 Lásd dr. Hargitai József: A magyar állampolgársági jog de lege lata (Gondolatok néhány alapelvről). Magyar Jog, negyvenedik évfolyam, 1993. december. 721-724. és dr. Hargitai József: Az állampolgárság a nemzetközi jogban és az alkotmányban (Gondolatok az új alkotmány szabályozási koncepciójáról). Magyar Jog, negyvenharmadik évfolyam, 1996. december. 705-714.
7 Az állampolgársági törvények kollíziójáról szóló, 1930. április 12-én, Hágában megkötött egyezmény kimondja, hogy a két vagy több állampolgársággal rendelkező személyt mindegyik állam saját állampolgárának tekintheti és egyik állam sem védelmezheti meg azzal az állammal szemben, amelynek az érintett személy szintén állampolgára. Ezt az elvet erősítette meg a Bustamante-kódex is.
8 Az Azi című bukaresti napilap 1998. május 12-i számában a következoket olvashatjuk: "György Tokay a explicat ca ar fi foarte greu pentru o persoana sa exercite stagii militare în ambele oari ale caror cetaoean este si sa voteze parlamentari care vor adopta legi ce nu vor fi aplicabile în statul în care traieste." Vagyis "Tokay György megmagyarázta, hogy rendkívül nehéz lenne, hogy egy személy mindkét országban, amelynek állampolgára, katonai szolgálatot teljesítsen és törvényhozókat szavazzon, akik olyan törvényeket fogadnak el, amelyeket nem abban az országban alkalmaznak, amelyben él". Ismerve a bukaresti lapok egy részének pontatlanságát, feltételezzük, hogy a fenti megállapítást nem Tokay György tette, vagy nem így fogalmazott, hiszen a nyilatkozat időpontjában a még kisebbségvédelmi tárca nélküli miniszter szakmai tekintéllyel rendelkező képzett jogász.
9 Council of Europe, European Treaties ETS No. 166 - European Convention on Nationality, Strasbourg, 6. XI 1997.
10 VII. fejezet (Katonai kötelezettségek többes állampolgárság esetén) 21. cikkely (A kötelező katonai szolgálat teljesítése) 1. bekezdése.
11 European Convention on Nationality, Strasbourg, 6. XI 1997., Chapter VII - Military obligations in cases of multiple nationality, Article 21 - Fulfilment of military obligations: "1) Persons possessing the nationality of two or more States Parties shall be required to fulfil their military obligations in relation to one of those States Partes only."
12 A gazdasági, szociális és kulturális, valamint más, az állampolgárt általában megillető jogok tekintetében lásd bővebben Galántai Ambrus Kettős állampolgárság című tanulmányát. Valóság 1995/8. 18-31.
13 Dr. Mézes Zsolt: Tanulmányvázlat a kettős állampolgárságról. Kézirat - Budapest 1997.
14 Párics Viktor: Eretnek vázlat a nemzetközi kisebbségek térségünkbéli helyzetének a megoldására. Jogtudományi Közlöny XLVIII évfolyam, 1993. május. 187-192.
15 I.m. 189-190.
16 Legea cetateniei române nr. 21 din 1 martie 1991, publicata în Monitorul Oficial al României nr. 44 din 6 martie 1991. A román állampolgársági törvény 21/1991. március 1., megjelent Románia Hivatalos Közlönyének 44/1991. március 6-i számában
17 Joó Tibor kifejezése. A magyar nemzeeszme. Szeged 1990.
18 1993. évi LV törvény a magyar állampolgárságról.
19 1993. évi LV törvény 4. szakasz 3. bekezdés:"…kérelmére kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik és felmenője magyar állampolgár volt."
20 A kezdeményezés szerint "Ez a törvény szabályozza a külföldi állampolgárságú szlovákok helyzetét, jogait és felelősségét a Szlovák Köztársaság területén, továbbá a központi állami szervek kapcsolatát a külföldi állampolgárságú szlovákokkal."
21 Lásd bővebben dr. Hargitai József: Az állampolgárság a nemzetközi jogban és az alkotmányban (Gondolatok az új alkotmány szabályozási koncepciójáról). Magyar Jog, negyvenharmadik évfolyam, 1996. december 705-714. és dr. Mézes Zsolt: Tanulmányvázlat a kettős állampolgárságról. Kézirat - Budapest 1997.
22 "Az ugyan megfelel a ténynek, hogy a nemzetközi jog legtöbb művelője a kettős állampolgárságot kiküszöbölendő ténynek tartja, és a legtöbb nemzetközi egyezmény ezen a területen, ennek a gondolatnak szellemében született. Ez a helyzet azonban nem a nemzetközi jog belső logikájának következménye, hanem annak, hogy tudományának művelői az egymással konfrontálódó nemzetállamok, majd ezt követően a társadalmi rendszerek közötti konfrontáció ideológiai elveinek befolyása alatt álltak. A kettős állampolgárság ellen felhozott érvek elsősorban az abból származó lelkiismereti konfliktusra, illetve arra a kérdésre, hogy melyik államban kell katonai szolgálatot teljesíteni és más hasonló szempontokra hivatkoznak. A végső elv pedig az a bibliai idézet volt, hogy ťegyszerre nem lehet két urat szolgálniŤ, amely idézet a hegeli jogfilozófia ťállam - alattvalóŤ dialektikáját volt hivatva alátámasztani. Az, hogy az egyén és állama között nem egy alattvalói jogviszony áll fenn, és az államok természetének nem feltétlenül az agresszív konfrontáció felel meg, talán csak az utolsó évtized politikai gondolkodásának a terméke." Dr. Hargitai József: Az állampolgárság a nemzetközi jogban és az alkotmányban (Gondolatok az új alkotmány szabályozási koncepciójáról). Magyar Jog, negyvenharmadik évfolyam, 1996. december. 705-714.
23 Dr. Mézes Zsolt: i.m.

Forrás: Magyar Kisebbség, 1999. 1. sz.