Szalma
József
EURÓPA ÉS A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG
I.
Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény (Strasbourg,
1995) szavatolja a nemzeti kisebbségi közösségek számára
a határon átívelő akadálymentes kapcsolattartást a tudomány,
a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás szintjén, gazdasági,
családi és személyi szinten az anyaországi intézményekkel,
gazdasági és társadalmi szervezetekkel, személyekkel,
családokkal. Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény Magyarországra
is érvényes. Magyarország küszöbönálló EU-s tagságának
eléréséről (amit a határon túli magyarok, úgy gondolom,
egyértelműen mindenkor és messzemenően támogattak és
ma is támogatnak azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a tagságot
Magyarország már korábban is kiérdemelte) Magyarországot
kötelezi majd a schengeni egyezmény is. A schengeni
egyezmény lényege, hogy a teljes jogú tagországok belső
viszonyai tekintetében preferenciákat nyújt, mégpedig
a személyek, azaz a munkaerő, a szolgáltatások és a
tőke szabad áramlása tekintetében, addig a tagságot
el nem nyert országok irányában korlátozásokat, többek
között ezeknek az állampolgárai számára a teljes jogú
tagországok területére való beutazás alkalmával vízumkényszert
irányoz elő. Az utóbbi egyezmény nem tesz kivételt a
kisebbségek javára. Kisebbségi vonatkozásban a két említett
egyezmény szöges ellentétben áll. Ha Magyarország részéről
nem történne megfelelő intézkedés, akár egy szegedi
könyvvásárlás - ne említsük az oly fontos területeket,
mint a tudományos, kulturális stb. együttműködés, kapcsolattartás
- beutazási vízum kiváltását igényelné.
Szlovákia és ezzel együtt a szlovákiai magyarok Magyarországgal
egy időben lesznek az EU teljes jogú tagjai. Ezt megelőzően
Szlovákia Magyarországgal egy időben nyerte el a kilencvenes
évek közepén a társult tagországi státust. Ami azt jelentette
egyúttal, hogy állampolgárai nem voltak európai vízumkényszer
alatt. Ugyanez vonatkozik Romániára is, kivéve a teljes
jogú európai csatlakozást, mivel Románia is ugyanezen
időszaktól kezdődően EU-s társult tagország, úgyhogy
azóta a román állampolgárok sincsenek vízumkényszer
alatt európai országokba való beutazáskor. Ismeretes,
hogy sem Ukrajna, sem Horvátország, sem Szerbia, ahol
jelentős magyar nemzeti kisebbségi közösségek élnek,
egyelőre nem tartoznak a társult tagországok körébe,
azaz jelöltségük különböző szinten van, teljes jogú
tagságuk pedig még esetenként igencsak távolinak tűnik.
A schengeni vízumkényszer tehát több százezer határon
túli magyart fog érinteni. Érinteni fogja természetesen
a többségi állampolgárokat is, a magyarokat azonban
annál jobban, mert otthoni kisebbségi hátrányok mellett
megnehezült a létüket érintő anyaországi kapcsolattartás.
Sem Magyarországnak, sem határon túli nemzetrészeinek
nem érdeke, hogy vízumfüggöny jöjjön létre. A magyarországi
kormányzat többszöri beutazásra szóló (egytől ötéves
tartamú hatállyal) vízum kiadását helyezi kilátásba
az érintett határon túli magyar közösségek tagjai számára.
Ez a vízum azonban csupán a Magyarország területére
való beutazást biztosítaná. Ez tehát nem lenne ún. schengeni
vízum, amely más európai országba is lehetővé tenné
a beutazást, habár Magyarország jogosult lesz a schengeni
vízumok kiadására is. Valójában azonban nem tudjuk,
mikor és milyen vízumok lesznek, mennyiben lesz majd
az ígért vízumkiadás zökkenőmentes, mi lesz, ha tömegesen
kell majd sorba állni. Az ígéretek szerint a vízum nem
lesz költséges. Sajnos, még akkor is, ha a költségek
minimálisak lesznek, mégsem lesz költségmentes, hiszen
számolni kell a vízumkiadás helyére való utazással,
a várakozással stb. Valójában semmilyen konkrét információ
nincs arról, hogyan lesz ez megszervezve.
Nem csoda, hogy a vajdasági/délvidéki társadalmi és
politikai szervezetek immáron nem a vízumot tartják
igazi megoldásnak, és inkább előnyben részesítik a kettős
állampolgárságot. A vajdasági magyarok nagy számban
kérelmezték a magyarigazolványt. Nagy reményt fűztek
hozzá. Van ennek az igazolványnak a státustörvény eredeti
megfogalmazása szerint egy szimbolikus jelentősége,
a magyar nemzethez való tartozás. Ezt most már a törvény
módosítása megtagadja. Csupán kedvezményekről van szó.
A határon túli magyarok általában különböző okokból
igen érzékenyek. Mert mindegyik közösségnek voltak az
adott országban diszkriminációs periódusai. Nemkülönben
a vajdasági magyarságnak, melynek feje fölött négy háború
volt a délszláv (balkáni) háborúzás folyamán, amelyet
ellenzett. Akik azt állítják, hogy a kettős állampolgárság
átköltözést eredményez, nem mondanak igazat. Hiszen
a legnagyobb megpróbáltatások idején csupán azok költöztek
át, akik közvetlenül veszélyeztettek voltak: azok, akiket
ebbe az elvtelen háborúba kényszerítő eszközökkel behívtak.
Voltak ugyan más típusú (gazdasági stb.) emigrációk
is, de ezek nem voltak jellemzőek. Mindenesetre elmondható,
hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy újabb
vasfüggöny lesz az, hacsak nem lesz korrekt ellensúlyozó
intézkedés, ami elvándorlásra kényszeríthet.
Meg kell jegyezni, hogy a határon túli magyar nemzeti
kisebbségi közösségek egyéneinek és közösségének jogában
áll a kiszámíthatóság. Ha már nem lehetséges ott, ahol
él, mert az adott ország késlekedik, vacillál; ha lehet,
leg-alább az anyaország intézkedései szintjén tudja
idejekorán, mi vár rá.
A kettős állampolgárság hazai és anyaországi ellenzői
a következő fontosabb kifogásokat emelik: 1) a kettős
állampolgárság terheit az anyaországi adófizető polgárok
viselnék, ami nem lenne méltányos. 2) A határon túli
magyarokat kettős kötelezettség terhelné, pl. kettős
katonai szolgálat, kettős adófizetés, egészségbiztosítás
stb. 3) A határon túli magyarok kettős választói joghoz
jutnának, abban az országban, ahol születtek és az anyaországban
is. 4) Nem lehet az, hogy a vajdasági és kárpátaljai
magyarok (akik a schengeni vízumkényszer által leginkább
veszélyeztetettek) más (kedvezőbb) elbírálásban részesüljenek,
mint a romániai (történelmi és földrajzi elnevezéssel:
erdélyi) vagy szlovákiai (történelmi és földrajzi elnevezéssel:
felvidéki) magyarok. 5) A hatályos magyar állampolgársági
törvény értelmében bárki megszerezheti a magyar állampolgárságot
a határon túli magyarok közül, aki legalább egy évig
Magyarország területén él, van magyarországi megélhetése,
letelepedési engedélye van, rendezettek a lakáskörülményei,
vagy aki családegyesítés, házasság vagy más úton integrálódott.
Nincs tehát akadálya a hatályos magyar törvény rendelkezései
szempontjából a magyar állampolgárság megszerzésének.
II.
Ezek jelentős kifogások, sok (rész)igazságot tartalmaznak.
Egészében véve azonban mégsem fogadhatók el elemző észrevételek
nélkül, amiket csupán vázlatszerűen tehetünk meg.
Ad 1) Szerintem van lehetőség arra, hogy a kettős
állampolgárság terheit ne az anyaországi adófizetők
viseljék. A határon túli magyarság nem tehet arról,
hogy kívülrekesztették anyaországából, még kevésbé arról,
hogy hagyományosan lakott régióit, melyek az anyaországhoz
tartoztak, kétes (trianoni) egyezménnyel és diktátummal
leszakították és különböző országoknak adták. Olyan
országoknak, melyek a trianoni egyezmények akár igen
szűkös kisebbségvédelmi klauzuláit sem tartották be.
És időnként ismétlődően, népszövetségi és nemzetközi
fórumokon benyújtott tiltakozások ellenére súlyos diszkriminációknak,
sőt etnocídiumoknak, továbbá európai normákkal szembeni
be- és kitelepítéseknek voltak kitéve. Adott esetben
vonatkozik ez a vajdasági/délvidéki magyarságra is.
Nem róható ez fel Európának, mert Európa csak az ötvenes
évek második felétől épül. Ugyanakkor Európa nem hunyhat
szemet a kontinens legnagyobb lélekszámú, európai orientáltságú
kisebbségének, a több országba "beosztott"
magyar kisebbségi közösségek sorsa felett. Kell hogy
legyen lehetőség arra, hogy amennyiben az anyaország
nem tudja viselni a kettős állampolgárság anyagi terheit,
ebben az anyaországnak Brüsszel támogató segítségére
legyen. Nem tagadhatja ezt meg sem Németország, sem
Franciaország vagy más európai államok, melyek nemcsak
a bevándorlóknak, de a külön jogcímen nemzettársaiknak
megadják vagy megadták a kettős állampolgárságot, mégpedig
igen nagy számban. Svájc és Franciaország között bilaterális
egyezmény van a kettős állampolgárok társadalombiztosításáról.
Svájc és Izrael között nemkülönben. Finnország is bilaterális
egyezményeiben elismeri a kettős állampolgárság tényét,
és adott partnerországával szabályozza ennek folyományait.
Vannak más példák is Európában. Az európai országokban
tehát kevés jogalap van arra, hogy megkérdőjelezzék
a kettős állampolgárságot. Felfigyelhetünk arra, hogyan
reagált Európa a román és szlovák kedvezménytörvény
iránti kifogásaira. Így, hogy odafigyelt rájuk. Ez az
odafigyelés rosszallást tartalmazott, valamint a román
és szlovák kifogások elfogadását. Legnagyobb meglepetésünkre.
(Szlovákiának) "haja szála" sem görbült, ezek
után is töretlenül Magyarországgal egyidejűleg lesz
EU-s tagország.) Annak ellenére történt ez, hogy a szlovák
és román kedvezménytörvény még nagyobb privilégiumot
nyújtott a határon túli szlovákoknak és románoknak,
mint a magyar kedvezménytörvény. Elgondolkodtató, mert
feltehető a kérdés, hogy mit akart ezzel a magyar elmarasztalással
mondani Európa. Azt, hogy a szlovákoknak és a románoknak
lehet kedvezménytörvénye, a magyaroknak nem? Nem hiszem,
hogy "Európa" ezt akarta volna mondani. A
magyar politikának át kell gondolnia azt a helyes európai
követelményt, hogy a szomszédokkal jóban kell lenni.
Ha azonban a szomszédok "rosszalkodnak", ezt
meg kell mondani Európának. Ez a tisztességes. Európa
pedig (Verheugen), ha úgy gondolja, hogy indokolatlan
a szomszédok akadékoskodása, koppintson körmére nem
Magyarországnak, hanem Szlovákiának vagy Romániának.
Márpedig ezen országok alkotmányaiban az áll, hogy nemzetállamok.
Ezen országoknak vannak státustörvényei. Szóval van
mit mondani. Anélkül, hogy Magyarország EU-s csatlakozása
ezért kérdőre vonható lenne. De nem anélkül, hogy kérdőre
vonható legyen ezen "utódállamok" csatlakozása.
Ad 2) Mit mondanak az európai ajánlások a kettős állampolgárság
tényével kapcsolatosan? Nem mást, mint azt, hogy kettős
állampolgárság esetén az országoknak kerülniük kell
a kettős állampolgársággal rendelkezők kettős terheit,
tehát amennyiben az egyik országban adóztak, ez a másik
ország számára konzumált kötelezettség kell hogy legyen.
Sőt arról is szólnak, hogy a kettős állampolgár, természetesen
evidentált módon, optálhat (választhat) adózási kötelezettségének
leróvása tekintetében a két állampolgársága szerinti
állam közül. Adott esetben, ha Magyarország bevezetné
az alanyi jog szerinti állampolgárságot a határon túli
magyarok számára, az a lehetőség is fennáll, hogy a
határon túli magyar kettős állampolgárok éppen Magyarországon
fizetnék be adóikat. A probléma csupán ott merülhet
fel, ahol nem ismerik el a kettős állampolgárság intézményét.
Pl. Szlovákiában. Itt sem lenne probléma, ha történetesen
bilaterális egyezmény születne a két esetlegesen érdekelt
ország között a konzumált állampolgársági doktrína értelmében.
Akkor pedig egyáltalában nem lenne probléma, ha Szlovákia
uniós csatlakozása előtt államszövetségre lépne Magyarországgal.
Ugyan miért ne lenne ilyen? Nem valószínű, csupán lehetőség.
Vonatkozik ez Horvátországra is. Utóbbinak ez ugyancsak
felgyorsíthatná uniós csatlakozását.
Ad 3) A kettős választói jog tekintetében is vannak
működő európai példák. Van pl. Szlovénia és Olaszország
közötti kettős állampolgárságra vonatkozó egyezmény
(1993), amely szerint a szlovéniai olaszok, amennyiben
részt vettek az országos szlovéniai választásokon, olaszországi
második bejelentett lakhelyükön csupán a helyi önkormányzati
választásokon vehetnek részt. Bilaterális egyezmény
híján azonban a kettős állampolgárok korlátozások nélkül
vehetnek részt a választásokon, ugyan miért ne? Ne feledjük
az EU-t. Az EU parlamentjét és bizottságait. Magyarország
állampolgárai oda választhatnak. Azt akarjuk, hogy oda
a romániai magyarok, majd ha Románia EU-közelben lesz,
mint románok válasszanak képviselőket? Persze, lehet
ezt is, miért ne. Csak akkor nehéz lesz elismerten hivatkozni
kisebbségi érdekeltségekre. Így lesz ez majd a szlovákiai
magyarokkal is. Nagyon rövid időn belül meg fogják tapasztalni.
Ad 4) Emlékeztetnék Magyarország összes szomszédos
országgal, legutoljára Kis-Jugoszláviával (Szerbia és
Montenegró) megkötött kisebbségvédelmi egyezményeinek
tartalmára. A magyar fél által javasolt szövegre Románia
és Szlovákia is fenntartásokkal reagált. Végül különböző
megfogalmazásokkal ratifikálta ezen egyezményeket a
két ország parlamentje. Kitűnt, hogy az akkori magyar
vezetés beleegyezett abba, hogy különböző jogosultságai
legyenek a romániai és a szlovákiai magyarságnak. Most
ugyanez a vezetés azt mondja, hogy nem lehet az ukrajnai
és a vajdasági magyaroknak kettős állampolgársága, miközben
más határon túli magyaroknak azért nem lehetséges, mert
az érintett országok belső jogszabályai nem ismerik
el a kettős állampolgárság intézményét. Egyébként, az
igazság kedvéért, hadd jegyezzük meg, hogy Szerbia és
Montenegró mellett Románia is elismeri a kettős állampolgárságot.
Semmi akadálya nincs annak, hogy a szomszédos országok
belső törvényeiken változtassanak és lehetővé tegyék
a kettős állampolgárság intézményét, akár bilaterális,
akár egyoldalú meghatározás alapján. S ha ez lehetővé
válik, nem lesz normatív akadálya annak, hogy ezen országok
magyar kisebbségei felé is lehetővé váljon a magyar
(második) állampolgárság. Ne feledjük, hogy a magyar
kisebbségi törvény lehetővé teszi a kettős kötődést.
Miért ne legyen ez valóság, eshetőség a határon túli
magyarok számára?
Ahhoz, hogy a határon túli magyarság valamely vagy
bármely közösségének tagja iránt alanyi jogon, anélkül,
hogy eredeti lakóhelyét megváltoztatná a kettős állampolgárság
iránt érdekelt magyar nemzetiségű, második, azaz magyar
állampolgárság megvalósítására sor kerülhessen, szükség
volna a magyar állampolgársági törvény módosítására,
ami ezt lehetővé tehetné. E törvény kétharmados, tehát
módosítását a jelenlegi parlamenti összetétel szerint
csupán a jelenlegi ellenzék hozzájárulásával lehetne
elvégezni.
Végezetül, véleményem szerint, a kettős állampolgárság
európai (normatív) szempontból többé nem tabu. Egyszerűen
tény. Intézményes lehetőségei a bilaterális egyezményekben
vannak, és a konzumált állampolgársági kötelezettségek
doktrínája mentén számos működő példái léteznek. Vannak
azonban nem kevesebb esetben egyoldalúan meghatározott
példák is, amelyek szerint az adott ország lehetővé
teszi, "senkivel sem konzultált" törvényei
által, nemzetiségi hovatartozás alapján a kettős állampolgárságot.
Természetesen ez politikai és törvényhozói akarat kérdése.
Véleményem szerint indokoltak a vajdasági magyarság
politikai és civil társadalmi kezdeményezései, melyek
a kettős állampolgárság igényét tartalmazzák, és amelyekkel
a magyar kormányzathoz, talán a magyar parlamenthez
is fordul. Az akadályok áthidalhatók, ehhez megvannak
a politikai és normatív feltételek. A magyar kormányzatnak
figyelembe kell vennie a vajdasági magyarság igényét.
Annál inkább, mert a vajdasági magyarság egyénei és
közössége szerves része a magyar nemzetnek. Több mint
egy évtizede él (általa nem okozott) létbizonytalanságban.
A vajdasági magyarság nem fog tömegesen elköltözni,
amennyiben kettős állampolgárságot nyerne. A schengeni
egyezményhez képest az európai kisebbségvédelmi egyezmény
lex specialis, ami derogálja Schengent. Ezért az anyaország
parlamentjének tárgyalnia kellene a vajdasági magyarok
által megindított, a kettős állampolgárságra vonatkozó
kezdeményezésről.
III.
A hatályos jugoszláv (Szerbia és Montenegró) törvény
szerint (a JSZK Hivatalos Lapja, 1996. évi júl. 19-ei,
1996/33., módosítások és kiegészítések: 2001. évi március
2-ai, 2001/9. sz.) a kettős állampolgárság tényszerűen
elismert: e törvény 4. szakasza értelmében: Az a jugoszláv
állampolgár, aki külföldi állampolgársággal is rendelkezik,
jugoszláv állampolgárnak tekintendő, amikor a Jugoszláv
Szövetségi Köztársaság területén tartózkodik.
E rendelekezés azt jelenti, hogy a JSZK (jelenleg
Szerbia és Montenegró) számol azzal a ténnyel, hogy
valakinek kettős állampolgársága van. Ugyanakkor ezeknek
a (kettős) állampolgároknak ugyanolyan jogokat biztosít,
amilyenek a (jugoszláv) állampolgársággal rendelkezőknek
járnak. Ami azt jelenti, hogy a kettős állampolgárokat
nem diszkriminálja, egyenrangúaknak tekinti őket. A
rendelkezés kifejezetten elismeri a kettős állampolgárság
tényét, és hazai viszonylatban ez nem jelent semmilyen
hátrányt. Ki kell emelni, hogy e rendelkezés már a váltás
(2001) korszakában lépett hatályba.
Pontatlan tehát a magyarországi médiákban mérvadó
politikusok által kifejtett nézet, hogy Jugoszlávia
(Szerbia és Montenegró) hatályos törvénye nem ismeri
el a kettős állampolgárság intézményét. Tény azonban,
hogy Szerbiának erre vonatkozólag a volt jugoszláv térségen
kívül nincs hatályos bilaterális egyezménye.
IV.
Kettős állampolgárság és Németország. A Szövetségi
Statisztikai Hivatal 1993. évi adatai szerint ebben
a folyó évben Németországban 29 108 személy szerezte
meg második (német) állampolgárságát, miközben ezek
közül 13 082 tartotta meg addigi, eredeti állampolgárságát.
Egyébként Cornelia Schmelz Jacobsen 1996-ban jelentetett
meg egy tanulmányt Kettős állampolgárság és kötelezettség
címen. Ebben találhatók meg egy helyen azok a jogszabályok,
bilaterális egyezmények, amelyeket ebben a tekintetben
Németország Belgiummal, Dániával, Franciaországgal,
Írországgal, Olaszországgal, Norvégiával, Ausztriával,
Svédországgal, Spanyolországgal és Nagy-Britanniával
kötött meg, azaz ezen országokkal kapcsolatos kettős
állampolgársági jogokat és kötelezettségeket érintik.
Az erre vonatkozó Európa tanácsi Egyezmény II. fejezete
szabályozza a többes állampolgárság esetén a kötelezettségeket.
Ebben többek között a következőket rögzítették: Aki
két vagy több állampolgársággal rendelkezik, kötelezettségeit
csupán az Egyezmény egyik Fele (állama) felé kell teljesítenie.
A kötelezettségeket azon Fél felé kell teljesíteni,
amelynek területén az érintett rendszerint tartózkodik.
A 19 évnél idősebb kötelezett, a kötelezettségek teljesítése
tekintetében jogosult egy másik államot választani,
olyat, melynek egyaránt állampolgára, amelynek területén
azonban nem tartózkodik rendszerint.
Az európai Egyezmény német vonatkozása: Ezek a szabályok
azokra érvényesek, akik a német állampolgárság mellett
rendelkeznek francia, ír, olasz, luxemburgi, holland,
észak-írországi, norvég, osztrák, svéd, spanyol és angol
állampolgársággal. Nagy-Britannia esetében a kettős
állampolgár nem köteles Németországban katonai szolgálatot
teljesíteni. Angliában a német Bundeswehrben szolgált
kettős állampolgár köteles Angliában második katonai
szolgálatra.
Görög-német szabályozás. A német-görög kettős állampolgárok,
akik a német Bundeswehrben teljesítettek katonai szolgálatot,
a görög katonai szolgálatról szóló törvény szerint nem
kötelesek görög katonai szolgálatot teljesíteni.
Német-dán szabályozás. A két ország a kettős állampolgársági
kötelezettséget 1985. október 10-én szabályozta. Ennek
értelmében pl. a német-dán kettős állampolgárok csupán
vagy német, vagy dán katonai szolgálatra kötelesek.
Német-argentin (1985. IX. 18.) egyezmény. Azok az argentin-német
állampolgárok, akik Argentínában már leszolgálták a
katonaságot, erről szóló bizonylat alapján fel vannak
mentve a német katonai szolgálat alól.
A német-török viszony bilaterális egyezmény nélküli,
de a gyakorlat szerint a német-török kettős állampolgár,
ha a török hadseregben szolgált, az NSZK katonai szolgálatról
szóló törvényének 8. paragrafusa szerint mentesül a
német katonai szolgálat alól. Ha a kettős német-török
állampolgár a Bundeswehrben szolgált, meghatározott
feltételek mellett, Törökországban nem kell ismét katonai
szolgálatot teljesítenie, nevezetesen abban az esetben,
ha Németországban született, vagy lényegében Németországban
él, és a német állampolgárságot 38. életéve előtt szerezte
meg. Ugyanakkor bizonyítania kell, hogy Németországban
katonai vagy ezt helyettesítő (civil) szolgálatot teljesített.
(Törökországban e szabályok 1992. jún. 1-jétől vannak
hatályban.)
Németország és a volt Jugoszlávia utódállamai tekintetében
a szövetségi szerveknél nincs ezzel kapcsolatos tapasztalat.
Ez annak tulajdonítható, hogy még nem jött létre a konszolidáció.
Németországban a katonait helyettesítő külföldi civil
szolgálat részben vagy egészében beszámítható.
Finnország. A többes állampolgárság függ a másik ország
állampolgársági törvényeitől. Ha egy állampolgár a meglevő
mellett egy másik ország állampolgárságát is megszerezte,
a másik ország vonatkzó törvényétől függ, hogy a finn
állampolgár megtarthatja-e finn állampolgárságát. Amennyiben
a másik ország törvénye ezt megengedi, a finn állampolgár
megtarthatja finn állampolgárságát.
Svájc-Izrael. A kettős állampolgárokra a szociális
és munkaügyi viszonyok rendezése tekintetében az 1984.
március 23-ai, mindkét országban (1985. augusztus 20-án,
azaz 1985. október 1-jén meghozott ratifikációs eljárás
alapján) hatályba lépett egyezmények tartalmaznak mérvadó
szabályozást. Ennek értelmében a kettős állampolgárok
a másik országban egyenjogúak. Így pl. az izraeli jog
szerinti nyugdíjjogosultak a svájci jog szerint is nyugdíjjáradékra
jogosultak, a svájci állampolgárokkal egyenrangúan.
Hasonló a kettős állampolgárok szociális biztonságára
vonatkozó egyezmény Svájc és Franciaország között.
A francia hatályos állampolgársági törvény rendelkezései
szerint dominál a jus sanquinis (nemzetiségi hovatartozás)
elve, de alkalmazásra kerül a jus soli (területen születés)
elve is.
Csupán e vázlatosan ismertetett rendelkezések is arról
tanúskodnak, hogy az EU-s irányelvek számolnak a kettős
állampolgársággal, és a kötelezettségek tekintetében
a konzumált kötelezettségek doktrínáját fogadják el,
ami azt jelenti, hogy amennyiben a kettős állampolgár
egy országban teljesítette állampolgári kötelezettségét,
az a másik országban teljesített kötelezettségként számít,
és nem kérhető még egyszer számon. Számos ország (pl.
Németország, Finnország) belső jogszabályával lehetővé
teszi a kettős és többes állampolgárságot. Ezek közé
újabban Szerbia és Montenegró, továbbá Románia is tartozik.
Számos ország (pl. Németország és Dánia, Németország
és Olaszország stb.) pedig egymás között a kettős állampolgárságról
általában, vagy a kettős állampolgárok bizonyos jogainak
és kötelezettségeinek (pl. szociális és munkaügyi területen)
vonatkozásában bilaterális egyezményt kötött.
V.
Az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról
tényszerűen elismeri a kettős állampolgárság lehetőségét.
A nem magyar állampolgárok magyar állampolgárságának
megszerzése alapvetően két módon történhet: a) honosítás
alapján (4. paragrafus, 1-6. bekezdések), b) visszahonosítás
alapján (5. paragrafus).
(A) Kérelemre honosítható a nem magyar állampolgár
(4. par. (1.) bek. a) e) pontok), ha (I.) a) a kérelem
előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan
Magyarországon lakott, b) a magyar jog szerint büntetlen
elő-életű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság
előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, c) megélhetése
és lakóhelye Magyarországon biztosított, d) honosítása
a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti, e) igazolja,
hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes
vizsgát tett - e vizsgára csak nagykorú személy kötelezett.
(II.) Kedvezményesen honosítható (4. par. (2.) bek.
a) d) pontok) az a nem magyar állampolgár, aki kérelme
előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan
Magyarországon lakott, és az (1.) bekezdés b) e) pontjában
meghatározott feltételek fennállnak, ha a) magyar állampolgárral
három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a
házastárs halálával szűnt meg, b) kiskorú gyermeke magyar
állampolgár, c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy
d) magyar hatóság menekültként elismerte. III. Az (1.)
bek. b) e) pontjában meghatározott feltételek fennállása
esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát
magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár,
aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon
lakik, és felmenője magyar állampolgár volt (4. paragrafus
(3.) bekezdés).
Az (1.) és (2.) bekezdésben meghatározott időtartamú,
folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében
el lehet térni, ha a honosítást a szülővel együtt kéri
(4. par. (4.) bekezdés). A (2.) bekezdés c) pontjában
meghatározott esetben a három év folyamatos magyarországi
tartózkodástól, kérelemre, el lehet tekinteni (4. par.
(5.) bekezdés). Az (1.) bek. a), c) és e) pontja alól
a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést
adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak
fontos érdeke fűződik.
(B) Kérelemre visszahonosítható a 4. par. (1.) bekezdés
b) d) pontjában meghatározott feltételek fennállása
esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek a magyar
állampolgársága megszűnt. A magyar állampolgárságról
szóló törvény 21. paragrafusa rendelkezik azokról a
személyekről, akiket meghatározott magyar törvények
megfosztottak állampolgárságuktól. Ezek a törvények
a következők: A külföldiek magyar állampolgárságuktól
való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény, az 1948.
évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló
1957. évi V. törvény. Ezenkívül ide tartozik még a Magyar
Köztársaság Kormányának 7970/1946 ME. számú rendelete,
a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, továbbá a 12.200/1947.
Korm. sz. rendelet, amennyiben ezek szerint vesztette
el magyar állampolgárságát, továbbá az, akinek magyar
állampolgársága 1947. szeptember 15-e és 1990. május
2-a között elbocsátással szűnt meg. Ezek a személyek
a Magyar Köztársaság elnökéhez címzett személyes, írásbeli
nyilatkozattal a nyilatkozattétel napjától magyar állampolgárságot
szereznek.
A magyar állampolgárság személyi igazolvánnyal, magyar
útlevéllel, továbbá állampolgársági bizonyítvánnyal
igazolható (10. paragrafus).
Az állampolgársági eljárás. A törvény 13. paragrafusának
(1.) bekezdése szerinti kérelmet (...) magyar nyelven,
az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen
kell benyújtani a kérelmező lakhelye szerinti illetékes
települési - fővárosban a - önkormányzat polgármesteri
hivatala anyakönyvvezetőjéhez, a külföldön élő kérelmező
esetében az illetékes magyar konzulhoz. A (2.) bekezdés
értelmében az anyakönyvvezető nyolc napon belül, a konzul
az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles
felterjeszteni a belügyminiszterhez. A törvény 14. paragrafusának
(1.) bekezdése értelmében az állampolgársági kérelemnek
és a 12. paragrafus szerinti megkeresésnek tartalmaznia
kell az érintett személy adatait (név, lakcím, születési,
házasságkötési adatai), felmenőinek személyi adatait,
valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára
vonatkozó adatokat. Az állampolgársági kérelemhez a
kérelmezőnek mellékelni kell születési anyakönyvi kivonatát
és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a
kérelem elbírálásához az e törvény 4-5., 8. és 11. paragrafusában
meghatározott fennállását igazoló okiratokat. Idegen
nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva
kell a kérelemhez csatolni (14. par. (4.) bek.).
A többször módosított 1949. évi XX. törvény a Magyar
Köztársaság Alkotmányáról, III. fejezetének 30/A (1.)
paragrafusában előírja, hogy az állampolgársági kérdésekben
a köztársasági elnök dönt.
A külföldi állampolgárság igazolására a külföldi útlevél
szolgál. A területi idegenrendészeti hatóságtól (a külföldiek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX.
törvény alapján) beutazásra és magyarországi tartózkodásra
az alábbi jogosítványok szükségesek: a) vízum, b) tartózkodási
engedély, c) letelepedési engedély, bevándorlási engedély.
Lex specialisnak tekinthető a státustörvény abban a
tekintetben, hogy az idegenrendészeti törvény három
hónapon túlmenő tartózkodás esetén tartózkodási engedély
igénylését, kiadását írja elő, ezzel szemben a határon
túli magyarok esetében a tartózkodási engedély nem szükséges
három hónapon túlmenő tartózkodás esetén.
KONKLÚZIÓK
1. Európában többé nem tabutéma a kettős állampolgárság.
Annál inkább, mert minden teljes jogú tagország állampolgára
automatikusan kettős állampolgár: EU-s állampolgár és
országának állampolgára. Az EU-s irányelvek is elismerik
a kettős állampolgárság tényszerűségét, és fennforgásuk
esetén ajánlják a kettős kötelezettségektől való mentesítést.
2. A kettős állampolgárságot számos nemzeti törvényhozás
mint tényt elismeri és követi az EU-s ajánlásokat a
kettős terhelés alóli mentesítés tekintetében. A belső
törvényhozások mind a ius sanguinis (nemzetiségi), mind
a ius soli (területi) elvet elismerik mint állampolgárság
megszerzésének jogcímét. Számos bilaterális egyezmény
született az EU-s tagországok között, melyek bilaterális
vonatkozásban szabályozzák a kettős állampolgárok köz-
és magánjogi jellegű jogait és kötelezettségeit.
3. A magyar jog elismeri a kettős állampolgárság lehetőségét,
ugyanígy a Szerbia és Montenegró releváns törvényi rendelkezései.
Egyik sem jár hátrányos következményekkel. A magyar
jog szerint meghatározott tartamú magyarországi tartózkodást
irányoz elő: rendszerint nyolcévi, különleges esetben
három-, vagy egyévi tartamban. Szükséges még a megélhetésről,
lakásról, továbbá a magyar jog szerinti büntetlen előéletről
szóló bizonylat. A hatályos magyar jog legkedvezőbb
rendelkezése szerint határon túli magyarok esetén legkevesebb
egyévi magyarországi jogszerű tartózkodást igényelnek.
A hatályos törvény értelmében tehát nincs jogalap a
határon túliak számára az alanyi jogon járó állampolgárság
igénylésének lehetőségére. Kivételt képez az az eset,
amikor valaki már korábban megszerezte, majd elvesztette
állampolgárságát.
4. Vannak olyan országok, amelyek a kettős állampolgárságot
akkor adják meg, ha a másik érintett ország ténylegesen
előirányozza a kettős állampolgárság lehetőségét.
5. Magyarország küszöbönálló teljes jogú EU-s csatlakozásával
Szerbia és Montenegró állampolgárai irányában életbe
lép a schengeni kötelezvény, ami a magyarországi beutazáshoz
vízumkötelezettséget fog jelenteni ezen ország összes
állampolgára, tehát a vajdasági magyarok számára is.
6. Ígéretek vannak arra nézve, hogy a vajdasági magyarok
számára anyaországi tudományos, kulturális, oktatási,
gazdasági kapcsolatok érvényesítése érdekében 1-5 évig
terjedő, csupán Magyarországra érvényes (nem schengeni,
tehát más EU-s tagországba való beutazáshoz nem érvényes),
többszöri beutazásra alkalmas vízumot fognak bevezetni.
Hasonló helyzetben lesznek a kárpátaljai magyarok is.
Egyelőre nincsenek pontos adatok és magyarországi jogszabályok
arról, mikor, hol és milyen konkrét feltételekkel történik
a vízumkiadás. Az ígéretek arról szólnak, hogy mindez
a legkedvezőbb feltételekkel fog történni.
EURÓPA ÉPÜLŐ ALKOTMÁNYI JOG
PILLÉREI
Ma már Európában senki sem csodálkozik, ütközik meg
a kettős, sőt többes állampolgárságon. Európában természetesnek
veszik, mert az EU eddigi alkotmányi joginak tekinthető
(eddig ugyan egyezményi alapokon nyugvó) pillérei, melyeket
Maastricht, Amszterdam és Nizza fémjeleznek többek között,
minden teljes jogú tagország állampolgára számára kettős
állampolgárságot irányoz elő: a nemzeti és EU-s állampolgárságot.
Magyarország teljes jogú csatlakozásával minden (egyelőre
anyaországi magyar) kettős állampolgár lesz: magyar
és EU-s állampolgár.
Az EU alkotmányjogi fejlődésmenete nem állt meg Nizzával.
Folytatódik. A szerződési (egyezményi) alapozás, mely
az eddigi stádiumot fémjelezte, áttér az alkotmányi
jogi alapozásra. Ennek az új kezdeményezésnek az élén
Franciaország áll, de ott van Németország is. Merőben
új stádiumról van szó az eddigi államok közötti szerződési
együttműködési stádiumhoz képest, nevezetesen arról,
hogy Európa bizonyos értelemben a konföderális alapozás
felé tart. Lehet, hogy ez nem fog gyorsan menni, de
tény, hogy készül az európai alkotmány. Ebben pedig
azok az alapok, amelyek az Uniót, jellegét meghatározzák,
beleértve a már részben kodifikált emberi és kisebbségi
jogok alapelvei mellett a kisebbségi jogokat is. Igen
téves lenne, ha ebben az összetett alkotmányozási folyamatban
az anyaországi képviselők mellett nem vennének részt
a határon túli magyar nemzetrészek képviselői.
Mi az, ami várható az európai alkotmányban mint alapfilozófia,
konstitúciós meghatározás? Ismerve a Maastrichttól Nizzáig
terjedő folyamatot, az EU-s parlamenti és tanácsi jogalkotói
tevékenység alapvonulatát, nem kellene csodálkozni,
ha az EU-s alkotmány három pilléren épülne: az európai
nemzetek, az európai államok és az európai régiók közösségén.
Európát összefűzi a közös kultúra, de összefűzi a közös
gazdasági térség is. Senki sem hitte, hogy sikerül a
monetáris unió, és mégis sikerült. A tudomány, a kultúra
és a gazdaság mindig is olyan tényezők voltak, melyek
nem tűrtek határokat. Így lesz ez az épülő, idővel talán
konföderális Európában is. Ebben azonban nem tűnnek
el a nemzeti értékek, a nemzeti hagyományok. Európa
tiszteletben tartja a nemzeti értékeket, nyelvet és
hagyományokat, mert ezek gazdagítják Európát.
A BALKÁNI HASZONÉLVEZŐK
A határok a múlt században két világháborút robbantottak
ki. Mi volt az eredmény: a vesztesek népei rettenetesen
szenvedtek, a győztesek nem örvendhettek a határmódosításoknak.
Sőt, egész Közép-Európa nem európai környezetbe került,
ami a nyugati kultúrát, az európai értékeket is visszaszorította
Európából. Legnagyobb haszonélvezői a két világháborúnak
a balkáni államok voltak, melyeknek egy része, ígéretek
ellenére, letért az európai útról és különböző, időnként
despotikus jellegű formációkat hozott létre, melyekben
tagadták az emberi és kisebbségi jogokat, ezáltal az
európai értékeket. A korábbi (szerb, román stb.) kisebbségek,
amelyeknek Közép-Európában messzemenő jogaik voltak,
ám ezekkel nem voltak elégedettek, mihelyt többséggé
váltak, mindenről megfeledkezve támogatták a despotizmusba
torkolló utódállamok uniformizáló törekvéseit. (Volt
ilyen a királyi Jugoszláviában, nemkülönben a titói
Jugoszláviában, de ne feledjük: a cseh-szlovák államalakulatban,
pl. a beneďi dekrétumok, vagy a Nagy-Romániában a Ceausescu-érában,
avagy a "rendszerváltó" Vatra Romanesca periódusában,
mást ne is említsünk.) A mai szerb demokraták, még a
szociálliberálisok is, úgy gondolják, hogy a "Vajdaság"
a szerb nép Újvidéken összesereglett szkupstináján megtörtént
"önrendelkezés" alapján került (újabban szerintük)
Szerbiához. Nem látják azt, hogy ennek semmiféle konstitutív
szerepe nem volt. A trianoni szerződés a volt Jugoszláviához
csatolta a Délvidéket. Nem Szerbiához. Hogy ezek után
mi történt a magyarokkal? Az történt, hogy azonnal "dobrovoljacokat"
telepítettek be, több százezres létszámban (1922). A
magyarokat azonnali hatállyal át akarták telepíteni
Magyarországra. (Erről a Szerb Akadémia egyes történészei,
akikre felnézett a mindenkori szerb mérvadó politika,
sohasem mondtak le.) A betelepítés folytatódott. Érdekes
módon a balkáni pánszlávizmus éppen az általa Vajdaságnak
nevezett térséget (ahol az 1849-ben bevezetett osztrák
abszolutizmus idején az abszolút kisebbségben lévő szerb
népesség vajdái randalíroztak) akarta betelepíteni szerb
népességgel. És ezt meg is tették, azaz folytatták a
miloševići korszakban "menekült" ürügyön.
E politika "eredménye" az volt, hogy a századforduló
során a szűkebben értelmezett Délvidék öt megyéjében
a szerbek, akik az összlakosságnak még egyharmadát sem
tették ki, a később Jugoszláviának "odaítélt"
három megyében még ennél is kisebb arányt képeztek,
mindenképpen a több mint hatszázezer magyar ajkúhoz
képest alig háromszázezren voltak, ma már azonban hetvenszázalékos
többséget alkotnak. Azt is ki kell emelni, hogy a több
mint félmilliós bánsági és bácskai németséget egyszerűen
kollektíve "kitessékelték". A magyarokon pedig
"irtottak egyet" 1944/45-ben, a szerémségi
frontra (nem Petőfi brigád) pedig több tízezer magyart
küldtek az első sorokba, fegyver nélkül, hogy harcoljanak
a németek ellen (ma sem tudni, mennyi magyar veszett
el ezen a fronton). Milošević korszakában pedig tömegesen
elűzték a magyarságot, vagy háborúba kényszerítették.
Forrás: Létünk, 2004. 2. sz. |
