Kántor Zoltán

Románia és a határain kívül élő románok

- részletek -

[...]

1989 után

Romániának 1989 után egyszerre kellett szembesülnie azzal, hogy az országon belül van egy magyar kisebbség, amely követeléseket fogalmaz meg a román állammal szemben, és vannak határon túli románok, akik közül a Moldovai Köztársaságban élők kiemelten fontosak Románia számára, ugyanakkor pedig Románia arra törekszik, hogy integrálódjon az euro-atlanti struktúrákba. Ezek külön-külön sem egyszerű problémák, elméletileg koherens keretben pedig nem lehet kezelni őket. Amennyiben a román állam jogokat követel a moldovai románoknak, akkor ugyanezt - amennyiben elvi szinten következetes kíván maradni - nem tagadhatná azt meg a romániai magyaroktól. Vagy, amennyiben Románia jogszerűnek tartja, hogy támogassa a határon túl élő románokat, semmilyen oka nem lehetne megkérdőjelezni Magyarország hasonló politikáját.

Románia alkotmányának 7. szakasza kimondja a román állam felelősségét a határon kívül élő románokkal szemben: "Az állam támogatja a kapcsolatok erősítését az ország határain kívül élő románokkal és az állampolgárságuk szerinti állam törvényhozását betartva cselekvően, fellép etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásáért, fejlesztéséért és kifejezéséért."

Románia egyrészt politikailag támogatta, támogatja a határokon kívül élő románok, másrészt különböző kulturális téren segíti a határokon kívül élő románok nemzeti identitásának megőrzését. Ez a szervezetek, egyesületek támogatását, illetve külhoni románoknak az anyaország területén biztosított kedvezményeket

A határokon kívül élő románok

Számos román él ma is az ország határain kívül. Egyes becslések szerint számuk tíz millióra tehető. Ez a becslés azonban nem megalapozott. A határokon kívül élő románok voltaképpen két csoportba sorolhatók: egyrészt a térségben élő románok, akik régóta az adott területen élnek, másrészt a Romániából kivándorolt románok és azok leszármazottai (akik elsősorban a hagyományosan románok lakta térségen kívül telepedtek le). A térségben élő románok között is különbséget kell tennünk, elsősorban aszerint, hogy éltek-e valaha a román állam területén, hatott-e rájuk a román nemzetépítés. Ez utóbbiak főleg a Balkánon élnek, és ők azok, akik éreznek kötődnek ugyan valamilyen szinten a román nemzethez, de magukat esetleg vlachoknak vagy arománoknak határozzák meg.

A határokon kívül élő románok számának meghatározás további nehézségekbe ütközik, mivel hozzávetőleges pontosságú adatok sem állnak rendelkezésünkre a nyugati világba vándoroltakról és azok leszármazottairól (akikről nem tudni, vajon mennyire kötődnek a román nemzeti identitáshoz) és a térség országainak népszámlálásai sem biztos, hogy iránymutatóak lehetnek. Mindazonáltal a többé-kevésbé megbízhatónak tűnő források alapján Albániában a "vlachok" vagy "arománok" száma 35-50 000 közé tehető, ők ortodox vallásúak és a román nyelvhez hasonló nyelvjárást beszélnek. 1991 után megalakították az Albániai arománok Egyesületét, amely az aromán kultúra támogatását kéri az albán kormánytól. Bulgáriában mintegy 5000-en vannak a vlachok, Macedóniában pedig körülbelül 8000-en. A Vlach Liga megalakításával kulturális célokat tűztek ki. Szerbiában és Montenegróban a legutóbbi népszámlálás szerint 42 331 román (többségük, 38 832-en a Vajdaságban) és 1921 óta létszámuk a felére csökkent. Ukrajnában 135 000 román és 325 000 moldovai él a népszámlálás szerint. Magyarországon a népszámlálás mintegy 10 000 románt mutatott ki, a román szervezetek azonban 25 000-re teszik a magyarországi románok számát.

Kétoldalú kapcsolatok

A kétoldalú kapcsolatok egyrészt diplomáciai csatornákon keresztül bonyolódnak, ezeken keresztül Románia az illető államoknál fellép a román kisebbségek érdekében, politikai támogatást nyújtva nekik, másrészt pedig alapszerződésekben vagy egyezményekben materializálódnak.

Kedvezmények, támogatások nyújthatók a kétoldalú szerződések alapján is a határokon kívül élő románoknak. Románia Szlovákiával, Horvátországgal, Albániával, a Cseh Köztársasággal, Jugoszláviával, Magyarországgal, Ukrajnával és Macedóniával kötött kétoldalú szerződést. Más kétoldalú szerződések, nyilatkozatok is kitérnek a határon túli románok jogaira. Ezek elsősorban a kölcsönös szándékot fejezik ki a kisebbségek jogainak biztosítására.

A román-ukrán alapszerződés 13. cikke szerint "az ukrajnai román kisebbség az általuk lakott régiótól függetlenül azokat az ukrán állampolgárokat foglalja magába, akik saját szabad döntésük alapján etnikai származásuk, nyelvük, kultúrájuk és vallásuk értelmében ehhez a kisebbséghez tartoznak". A felek megállapodtak abban, hogy biztosítják az államuk területén élő románok, illetve ukránok etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzését, valamint, hogy támogatják - kölcsönösségi alapon az anyanyelvi oktatást.

A Románia és Macedónia között létrejött alapszerződés alapján a két fél a nemzetközi egyezményekben foglaltaknak megfelelően biztosítja az alapvető kisebbségi jogokat. 2001. november 5-én Ion Iliescu, Románia államfője Szkopjéban találkozott a Macedóniában élő arománokkal, mely alkalomból megígérte, hogy támogatni fogja az anyanyelvű oktatásukat, valamint egy román ortodox püspökség létrehozását Macedóniában.

1997. május 3-án Bukarestben Victor Ciorbea miniszterelnök fogadta a bulgáriai, ukrajnai és jugoszláviai vlachok küldöttségét, ígéretet tett, hogy felveti a vlachok jogainak kérdését az Európa Tanácsban. Majd 1997. november 3-án Slobodan Milosević jugoszláv elnökhöz fordult a jugoszláviai vlachok anyanyelvű oktatásának kérdésében. 2002. november 4-én aláírták a két ország közötti kisebbségvédelmi megállapodást, azzal a céllal, hogy javuljon a Romániában élő szerb, illetve a szerbiai Bánátban és a Timoc völgyében élő románok és vlachok helyzete.

2001 novemberében Vasile Dîncu miniszter felveti egy Cernoviciban egy multikulturális egyetem létrehozásának szükségességét, kiemelve, hogy csak így tudják az ukrajnai románok megőrizni nemzeti identitásukat. Ugyanakkor kijelenti, hogy Románia gazdasági befektetéseket fog eszközölni a románok által lakott vidékeken.

Részletesebben kitérek a román-magyar viszony határon túl élő nemzeti kisebbségeket érintő vetületeire. Az 1996-os román-magyar alapszerződés kitér a két országban élő kisebbségre:

"A Szerződő Felek tiszteletben tartják a romániai magyar és a magyarországi román kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy anyanyelvüket szabadon használhassák a magánéletben és a nyilvánosság előtt, szóban és írásban egyaránt. Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a személyek anyanyelvüket megtanulhassák, és megfelelő lehetőségük nyíljon ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, a szükségleteiknek megfelelően. A Szerződő Felek biztosítani fogják azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az anyanyelv használatát is a helyi közigazgatási és bírói hatóságokkal való kapcsolataikban, összhangban a belső jogszabályokkal és a két Fél által aláírt nemzetközi kötelezettségekkel. E személyeknek joguk van arra, hogy vezeték- és keresztnevüket anyanyelvükön használhassák, és ezt hivatalosan el fogják ismerni. Azon területeken, ahol jelentős számban élnek az illető kisebbségekhez tartozó személyek, mindkét Fél lehetővé teszi, hogy a kisebbségek nyelvén is kifüggesztésre kerüljenek a hagyományos helyi elnevezések, utcanevek és más, a nyilvánosságnak szánt földrajzi feliratok."

Az alapszerződés alapján további kétoldalú együttműködési szerződéseket írt alá a két állam, amelyekben a kisebbségek védelme központi fontosságú.

A két ország Kisebbségi Együttműködési Szakbizottsága különböző ajánlásokat fogalmazott meg a két ország kormányainak. Ezek az ajánlások a román nyelvű oktatásra, az iskolák finanszírozására, az ortodox román templomok felújításának anyagi támogatásra, a Gozsdu Alapítvány javainak visszaszolgáltatására, és a magyarországi román kisebbség parlamenti képviseletének biztosítására vonatkoznak.

A Magyar Köztársaság és Románia Aktív Együttműködési és Partnerségi Kormányközi Vegyes Bizottsága Kisebbségügyi Együttműködési Szakbizottsága II. ülésének jegyzőkönyve megállapítja: "A két Fél meggyőződése, hogy a nemzeti kisebbségek kulturális identitásának kiteljesedéséhez elengedhetetlen az anyaország szakmai és anyagi segítségnyújtása. A Magyar Fél üdvözli a román kormánynak a magyarországi román kisebbség számára nyújtott támogatását." A magyarországi román kisebbségre vonatkozóan a magyar fél leszögezte: "1. Költségvetési többlettámogatás révén rendeződtek a kis létszámú nemzetiségi iskolák finanszírozási gondjai. A kisebbségi iskolát fenntartó önkormányzatok számára a költségvetés garantálja a nemzetiségi oktatási intézmény működési költségeinek legalább 80 százalékát. 2. Kormányzati beruházásban jelenleg épül a Gyulai Román Általános Iskola és Gimnázium új kollégiuma. A nagyszabású munkálatokra jelenleg 400 millió forintos költségvetési hozzájárulás áll rendelkezésre. Méhkerék település román általános iskolájában teljes körű iskola-felújítás folyik, 38 millió forintos költségvetési támogatással. 3. Az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjogát szabályozó törvény alapján rendeződött valamennyi hazai román ortodox egyházi ingatlan kérdése. A Magyarországi Román Ortodox Egyház kártalanításként 61 185 millió forintot kapott, továbbá Budapesten 957 m2 ingatlan került az egyház tulajdonába. Templom-felújítási munkák jelenleg 6 településen folynak. Szeged város önkormányzata az idei évben 219 m2-es ingatlan örökös használati jogát biztosította a helyi román ortodox közösség számára. 4. A Román Fél nagyra értékeli, hogy Gyulán átadásra került a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának új székháza."

A Nyilatkozat a magyar-román stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért a XXI. században kimondta, hogy a felek: "Támogatást nyújtanak az egymás országaiban élő nemzeti kisebbségek etnikai, nyelvi, vallási és kulturális identitásának megőrzéséhez, az adott kisebbségi közösségek szülőföldön való boldogulásához és anyagi gyarapodásához, beleértve a szórvány településeket, illetve az ilyen célt szolgáló európai regionális programok sikeres megvalósítását. [...] Fejlesztik és bővítik a kulturális intézményi hálózatot, támogatják a kulturális és oktatási csereprogramokat; ösztönzik a civil szervezetek kezdeményezéseit."

Az előbbiekkel csupán illusztrálni próbáltam a kétoldalú egyezmények eredményességét, viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarország nem csupán kisebbségbarát politikája vagy a jósszomszédság jegyében viszonyul ennyire pozitívan a Magyarországon élő román kisebbséghez, hanem cserébe Romániától elvárja a romániai magyarok jogainak tiszteletben tartását.

Egyoldalú intézkedések

Az egyoldalú intézkedések közül kiemelt fontosságú az állampolgársági törvény, az oktatási támogatása határokon kívül élő románok számára, a román állam különböző kormányzati szerveinek támogatásai, valamint a román "státustörvény".

Az állam határain kívül élő nemzettársakat az állampolgársági törvénnyel is lehet támogatni. A román állampolgársági törvények kirekesztők voltak 1989-ig. Az 1991-es viszont már lehetővé tette mind a román emigráció, mind a határon kívül élő románok számára a visszahonosítást, valamint a román állampolgárság kedvezményes feltételek közötti megszerzését: "A törvényt mindazonáltal alapvető nacionalista indíték is vezérelte: különösen Bukovina és Besszarábia lakosainak akarta lehetővé tenni román állampolgárságuk visŹszanyerését. [...] Az 1991-es, állampolgárságról szóló törvény ki nem mondott célja az volt, hogy a kettős állampolgárság az államokat elválasztó határokat átlépve, egy politikai közösségbe egyesítse az ösŹszes románt, és mint ilyen, lépést tegyen Románia és Moldávia jövőbeli lehetséges újraegyesítése felé."

Az állampolgársággal kapcsolatban Constantin Iordachi megállapítja: "A romániai jogalkotás a nemzetállamnak a 19. század második felében történt megteremtése óta a francia "államnemzeti" jogfelfogást követte, amely az állampolgárság fogalmát illetően a jus sanguinis elvén nyugodott, míg szelektív jus soli politikát követett a honosítás terén. A román állam emellett aktív nemzeti politikát követett azzal, hogy a szomszédos országokban élő románok számára az állampolgárság privilegizált megszerzését tette lehetővé a honosítási stádium kihagyásával." A törvény megalkotói lehetővé akarták tenni a volt román állampolgárok és leszármazottaik számára, hogy visszaszerezzék elvesztett állampolgárságukat.

Az 1989 utáni helyzetről ugyancsak Iordachi a következőket írja: "Nem hivatalos becslések szerint 1991 után a román kormány 300 ezer, különböző etnikai csoportokhoz tartozó moldovai állampolgárnak adta meg a román állampolgárságot. Ezek a személyek Romániában automatikusan megkapták a szociális és politikai jogok teljességét, kivéve azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek gyakorlása, illetve teljesítése ideiglenesen szünetel a tartósan külföldön élő állampolgárok esetében." A kormány rendelete szerint 2000 márciusától a határ menti megyék rendőrkapitányságain is be lehetett adni az állampolgársági kérelmeket. Ez a könnyítés 2001 végéig volt érvényben. Csupán 2002. januárjában döntött úgy a román kormány - az Európai Unió nyomására - hogy megszigorítja a külföldön élő korábbi állampolgárok kedvezményes honosítási eljárásának gyakorlatát. Nemrégiben a Moldovai Köztársaság parlamentje elkezdte az állampolgársági törvény módosításának vitáját. Az elképzelések szerint a Moldovai Köztársaság megengedhetővé teszi a kettős állampolgárságot.

Az alkotmány-módosítási folyamatban a Bánság, a Vaskapu, valamint a világ bármely részén élő románok - "Astra Română" Egyesülete [Asociaţia "Astra Română" pentru Banat - Porţile de Fier şi Românii de Pretutindeni] kéri, hogy az új alkotmányba nagyobb hangsúllyal kerüljön be a határokon kívül élő románok támogatása. Az egyesület javaslata szerint a határokon kívül élő románokat ugyanazoknak a jogoknak kell megilletniük, mint a Romániában élő kisebbségeket.

A román állampolgársági törvényt módosító 2003/43-as sürgősség kormányrendelet a határon túli románok állampolgársági igényének próbálta megfeleltetni a törvényt.

Az román állampolgársági törvény módosításának indoklásában az szerepelt, hogy a román kormány az otthonmaradást támogatja. Ezért az állampolgárság megadása nem függ az egyén tényleges tartózkodási helyétől. Így a román állampolgárságot megszerezni kívánók nem kénytelenek Romániába telepedni azért, hogy megkaphassák az állampolgárságot. Az állampolgársági törvény 10. cikkelye leszögezi: "Azok a volt román állampolgárok, és a másodfokig terjedő leszármazottjaik, akik 1989 december 22. előtt nekik nem felróható okokból veszítették el a román állampolgárságukat vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába."

Az állampolgársági törvény egyik fontos módosítása, hogy az állampolgárságot igénylők számára a román nyelv ismerete kötelező. Erről a kérvényt iktató hivatalnoknak kell meggyőződnie, de nincs egy egységes mérce a nyelvtudás megállapításához.

A romániai kettős állampolgárság kérdésével behatóan foglalkozó újságíró, Gazda Árpád utánajárt a román állampolgárság igénylésének adatai után. 2003 nyaráig - a román Belügyminisztérium hivatalos adatai szerint - közel százezer moldovai állampolgár szerzett román állampolgárságot, és közülük több mint 27 ezren román útlevelet is. Valamennyi román állampolgár szavazati joggal is rendelkezik. 1991 óta 93 902 moldovai állampolgár folyamodott román állampolgárságért, akik közül 93 342-en ezt meg is kapták. Az útlevelet szerzettek közül 11 507-en állandó romániai lakhellyel szerezték meg az úti okmányt, 15 746 moldovai polgár pedig megőrizte a moldovai állandó lakcímét.

A moldovai állampolgárok által benyújtott kérelmek számát minden bizonnyal befolyásolta az is, hogy 2003 júniusáig a Moldovai Köztársaság nem fogadta el a kettős állampolgárság intézményét. Ezen okból kifolyólag a román állam sem közölte a moldovai állampolgárom román állampolgársági kérelmekre vonatkozó adatokat.

Oktatási támogatások

A 84/1995-ös oktatási törvényt módosító 151/1999 sürgősségi kormányrendelet értelmében a Romániában ösztöndíjjal tanuló határon kívüli diákokat kedvezmények illetik meg a kulturális intézmények látogatása és a kulturális rendezvényeken való részvétel alkalmával.
Az oktatás terén Románia a kilencvenes évek elejétől támogatja a határon kívüliek romániai képzését. 1993 óta a román kormány a határon túli román fiatalokat két kategóriába sorolja: 1. a Moldovai Köztársaságban élő, román állampolgársággal nem rendelkező, román nemzetiségű fiatalok. 2. Románia határain kívül élő, román állampolgársággal rendelkező, román nemzetiségű fiatalok. A román állam öt kategóriában nyújt ösztöndíjat a határon túli románok számára: egyetem előtti oktatás, felsőfokú oktatás, doktori képzés, szakképzés, posztgraduális tanulmányok. A Moldovai Köztársaságból érkező diákok számára mintegy 2500, a többi Románia határain kívül élő fiatal számára mintegy 1 500 ösztöndíjat biztosít.

A Romániában tanuló moldovai diákoknak közel fele nem tér vissza hazájába. Mindez abból a tanulmányból derül ki, amelyiket a tanügyminisztérium megbízásából a Bukaresti Tudományegyetem és a CURS közvéleménykutató intézet készített. A felmérés eredményei szerint a Romániában tanuló moldovai diákok 38 százaléka itt, vagy Nyugat-Európában próbál elhelyezkedni tanulmányai befejezése után.

A tanulmány egyik következtetése, hogy a román állam Moldovába kihelyezett egyetemi tagozatok működtetése által őrizheti meg az etnodemográfiai egyensúlyt.

Ez idő alatt mintegy 30 ezer egyetemi hallgató és 10 ezer középiskolás diák részesült romániai oktatásban.

A határon túli románokkal foglalkozó állami intézmények hatásköre

1992-től valamennyi romániai kormányprogramban szerepel a határon kívül élő románok támogatása. Az 581/1995-ös kormányhatározat alapján megalakult a Világ bármely részén élő románok Tanácsa. A tanács célja Románia és a határokon kívül élő románok közötti kapcsolatok erősítése. A 42/1998 kormányhatározat az Információs Minisztérium hatáskörébe utalja a határokon kívül élő románokkal való kapcsolattartást, identitásuk megőrzésének támogatását.

A Románián Kívül Élő Románok Hivatala az Információs Minisztériumhoz alárendeltségében működött. A Hivatal szerint Románia határain kívül mintegy 10 millió román él, s mintegy 600 román kulturális szervezet létezik világszerte, 100 folyóirat jelenik meg román nyelven, 26 országban 46 román nyelven is oktató tanszék működik. A körülbelül 1000 határon túli román vallási közösségből 700 ortodox, 50 katolikus és 250 neoprotestáns. Az ortodox parókiák közül 350 körüli a Román Ortodox Egyház Patriárchiátusának van alárendelve.

2001 júniusában I. Mihály király, Teoctist, ortodox pátriárka és Ion Iliescu köztársasági elnök közös felhívásban hangsúlyozták a román állam és a határokon kívül élő románok közötti viszony fontosságát.

A Külügyminisztérium kezdeményezésére kidolgozták a határon túli románokra vonatkozó stratégiát, amelynek gyakorlati megvalósítója a Határon Kívül Élő Románok Minisztériumközi Tanácsa . Minden román diplomáciai kirendeltséghez kineveztek egy felelős diplomatát. A cél az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzése. A jelenlegi román kormány is prioritásnak tekinti a jó kapcsolatokat a Moldovai Köztársasággal, de a területi újjáegyesítést már nem szorgalmazza.

Továbbá Románia elnökének is a feladatai közé tartozik a kapcsolattartás a határokon kívül élő románokkal, emiatt az elnöki hivatalban egy külön osztály foglalkozik a kérdéssel.

A román "státustörvény"

A román státustörvény elfogadását hosszú, ám a média által alig kísért folyamat előzte meg. A törvénytervezetről 1997 őszén kezdődtek az egyeztetések.

A törvény előkészítése során vita bontakozott ki a törvény megnevezését illetően. A sajátosságokra való tekintettel felmerült, hogy a törvény nevezze meg mindhárom kategóráju határon túliakat: Besszarábia és Bukovina, a határon túli román közösségeket valamint a román diaszpórát vagy egyetlen törvény vonatkozzon minden határon kívül élő románra. A törvény eredeti változatában a tulajdonképpeni források feletti rendelkezési jog a miniszterelnök kezében volt.

A 150/1998-as, A világ bármely részén élő románoknak biztosított támogatásról szóló törvény egy külön alapot hoz létre, amely révén a román állam - a miniszterelnök felügyelete alatt - támogatja a határain kívül élő román közösségeket. Ennek az alapnak a mértékét az éves költségvetés állapítja meg.

A törvény alapján a román állam kulturális és oktatási támogatásokat nyújthat. Különleges esetekben egészségügyi támogatásban is részesülhetnek a határon kívül élő románok. A támogatásokat egy végrehajtó A nagyvilág román közösségeinek támogatását célzó minisztériumközi tanács.

A törvény alapján hozták létre az Eudoxiu Hurmuzachi Központot, amelynek feladatai közé tartozik a határokon túl élő románok kollégiumi helyekkel való ellátása abban az időszakban, ameddig felkészülnek a romániai egyetemi felvételire, azaz elsajátítják a román szakmai terminológiát és elérjék az egyetemi tanulmányok elvégzéséhez megkívánt román nyelvismereti szintet. A Központ működtetője az Oktatási Minisztérium és a Román Akadémia.

A román parlament az alkotmány 7-es paragrafusára hivatkozva hozta meg saját státustörvényét. A törvény a világ bármely részén élő románokról szól, és nem tesz különbséget a szomszédos országokban élő románok és a máshol élő románok között. A törvény semmilyen közjogi (vagy bármilyen jogi) kapcsolatot nem létesít a román állam és a Románia határain kívül élő románok között. A törvény nem határozza meg a személyi hatályt. Halász Iván és Majtényi Balázs kiemelik: "A román jogszabály általában a külföldön élő románokról, illetve azok közösségeiről beszél. A román törvény szövegéből így az következik, hogy a határon túli román közösségeket a törvény által a részükre biztosított kollektív jogok alanyaiként kezeli." A román törvényben nincs szó semmilyen köztes ("ajánlószervezet") szervezetről vagy intézményről, amely a román állam és a határon túli román egyének közötti viszonyt határozná meg. A törvényt - valamelyest elfogultan - elemző szerző kihangsúlyozza, hogy a Román állam nem létesített semmilyen kapcsolatot a határon túli kisebbségeivel (azoknak vezetőivel), hanem a kétoldalú egyezmények keretében támogatja a román kisebbséghez tartozókat. Hasonlóképpen, a román törvény nem rendelkezik - a magyar vagy a szlovák törvényhez hasonlóan - jogosultságot, vagy nemzetiséget igazoló igazolvány kiállításáról.

A román törvény nem tartalmaz egyértelmű utalást a személyi hatályra vonatkozóan. A törvény hatálya alá eső személynek külföldön - bárhol a világon - kell tartózkodnia. A nyelvtudás nem szerepel a kritériumok között, és kulturális öntudatot sem vár el a román törvény.

A román törvény legfeljebb kerettörvényként értelmezhető. A célok megvalósítását a törvény más szervezetek hatása alá tette. A törvény nem rendelkezik utazási, munkavállalási, társadalombiztosítási vagy egészségügyi kedvezményekről. A törvény csupán a Romániában tanulmányokat folytató hallgatók számára biztosít ingyenes szálást diákszállókban. A törvény nem rendelkezik a más államok területén nyújtható kedvezményekről.

2003. augusztusában Adrian Năstase bejelentette, hogy a magyar státustörvényhez hasonló jogszabály kidolgozásába kezd a kormány. 2004. január 19-én a Világ Bármely Részén Élő Románok Hivatala szóvivője bejelentette, hogy a Külügyminisztériummal közösen készített tervezett elkészült, ám részelteket nem ismertetet, csupán hangsúlyozta, hogy a Velencei Bizottság javaslatainak megfelel a tervezet. A tervezet végül nem került a parlament elé, viszont az ellenzék módosítani kívánta a 150/1998-as törvényt. A módosítás elsősorban arra vonatkozott, hogy a MÁÉRT-hoz hasonló testület jöjjön létre, a Határon Túli Románok Képviselőinek Tanácsa. Végül a kormány és az ellenzék nem tudott megegyezni a módosításban, így ezt 2004. április 14-én elutasították. A tulajdonképpeni vita kérdését Bakk Miklós értelmezi: "Az igazi román dilemma tulajdonképpen az, hogy e határon túlra tekintés tulajdonképpen egy százötven éves nemzeti homogenizációs szemlélet feladását jelenti. Az egyre normatívabb szemléletű nemzetközi életben ugyanis a román állam mind kevésbé társíthatja a belpolitikai becsben tartott államnemzeti homogenizációt és a külpolitikában emberjogi érvelésre támaszkodó, a szomszéd országok társadalma többkultúrájúságának elismerésére alapozó politikát. Pontosabban: lehet még e kettőt egyszerre képviselni, de csak a bizantinizmus egyre kétesebb eleganciájával, és nem a mind normatívabb szemléletű nemzetközi élet szabályaira alapozva. Ami tehát a tegnapi vitában felsejlett, az annak felismerése, hogy a román nemzetpolitika határpontra jutott."

Románia és a Moldovai Köztársaság

A román etnikai/nemzeti többségű Moldovai Köztársaság az első világháborút lezáró békeszerződések után Romániához (Nagy-Romániához) tartozott, a második világháborúban azonban Románia a területet elvesztette és a Szovjetunió keretében megalakult Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság. A szovjet nemzetkoncepció támogatta/megengedte a nemzeti alapon való szerveződést a tituláris köztársaságban, ami a nemzeti elv központba kerülését eredményezte. A Szovjetunió felbomlásával a köztársaság a Moldovai Népfront vezetésével egyre jobban közeledett Romániához. Több politikus és értelmiségi nyíltan hirdette a Moldovai Köztársasággal való egyesülést. Ennek a jogalapjának azt tekintették, hogy a románok és a Moldovai Köztársaságban élő románok egy nemzet tagjai.

1991 júniusában Románia parlamentje semmisnek nyilvánította a Molotov-Ribbentrop paktumot, amely a románság szemében egyben Nagy-Románia újjászületésének lehetőségét is jelentette. Ennek fényében nem meglepő, hogy Románia 1991 augusztusában elsőként ismerte el a Moldovai Köztársaság függetlenségét. Később viszont, amikor a Moldovai Köztársaság kifejezte szándékát, hogy csatlakozzon a Független Államok Közösségéhez, a román alsóház 1994. április 14-én nyilatkozatban ítélte el ezt a szándékot. A Moldovai Köztársaság ugyancsak nyilatkozatban válaszolt 1994. augusztus 9-én, amelyben Romániát azzal vádolta, hogy beleavatkozik a belügyeibe, valamint kifejezte, hogy nem tekinti Romániát a "nagyobb testvérnek".

A román politikai elit a gyakorlatban nem támogatta a Moldovai Köztársasággal való egyesülést, talán elsősorban azért nem, mert itt a kisebbségek (elsősorban az oroszok és az ukránok) aránya eléri a 35%-ot. Ugyanakkor a Dnyeszteren túli területek lakossága elszakadási igényeket fogalmazott meg. Románia nem akarta ezeket a problémákat felvállalni, külpolitikailag pedig igen kényes kérdés lett volna bármilyen lépést tenni az egyesülés irányába. Romániában csak a nacionalista Nagy-Románia Párt támogatja többé-kevésbé nyíltan a Moldovai Köztársasággal való egyesülést. A jelenlegi román kormány is prioritásnak tekinti a jó kapcsolatokat a szomszédos országgal, de a területi újraegyesítést nem szorgalmazza.

[...]

A tanulmány 2004. áprilisában íródott

Forrás: Halász Iván-Majtényi Balázs-Szarka László (szerk.): Ami összeköt?
Státustörvények közel és távol. Budapest: Gondolat, 2004.