A 2004. december 5-i magyarországi népszavazás
a Magyarország területén kívül élő magyarok
magyar állampolgárságáról

Összefoglalás:

A népszavazáson a választásra jogosultak 37,35 százaléka vett részt. A referendum két kérdésről szólt: (1) meg legyen-e tiltva az egészségügyi intézmények ingó- és ingatlanvagyonának magánosítása és (2) kaphassanak-e kérelmükre egyszerűsített eljárással magyar állampolgárságot a határon túli magyarok. Az alábbiakban csak a második, az állampolgárságról történt szavazást elemezzük. A kérdésre igennel válaszolók aránya 52 százalék, a nemmel válaszolóké 48 százalék volt. A népszavazás ebben a kérdésben eredménytelen volt, mert az "igenek" száma nem érte el a választásra jogosultak számának 25%-át.

Elemzés:

Stratégiai kormányzati hiba: A kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügye akkor kezdődött, amikor 2003-ban az MSZP - SZDSZ kormány elutasította több határon túli magyar szervezet autonómia-törekvéseit, és - noha 2001-ben megszavazta - kormányra kerülése után veszni hagyta az előző kormány által hozott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló ún. kedvezménytörvény fontos elemeit is. E folyamatban arra sem volt tekintettel, hogy mind az autonómia, mind a kedvezménytörvény célja a határon túli magyarok támogatása és szülőföldjükön marasztalása volt. Az MSZP - SZDSZ kormány fenti, közömbösségről és inkompetenciáról tanúskodó politikáját látva kezdeményezték a határon túli magyarok társadalmi és politikai szervezetei, köztük a Magyarok Világszövetsége a kettős állampolgárságot.

Taktikai kormányzati hiba: A fenti fejlemény előre látható volt, ám a szocialista - szabaddemokrata kormány mégsem számolt vele.

Alábecsülte ugyanis a határon túliak magyarországi érdekérvényesítő képességét, és azt a mély, bár a hétköznapok során kevéssé manifesztált szolidaritást, amely a határokon túli magyarok sorsát Magyarországon kíséri, és ami elég volt a népszavazás kezdeményezéséhez.

Kommunikációs kormányzati hiba: Az ellenzéki "igen" elsősorban érzelmi és identitásbeli evidenciaként jelent meg a szavazópolgárok előtt, a "nem" pedig mint egy gazdasági és szociális fenyegetés elhárítása. A szociális ellátórendszer összeomlásával fenyegető, a "nem" szavazatot illetve a távolmaradást ajánló kormányzati érvelés - a benne foglalt hamis feltételezések és túlzó számok miatt - a kampány kétharmadánál "kipukkadni" látszott.

Az eredendő hiba: A végeredmény értelmezésétől függetlenül a kettős állampolgárság ügye kapcsán a kormány valóság-ismeretből rosszul vizsgázott. Ennek mélyebb oka az a hajdan volt diktatúra mechanizmusaiban gyökerező felfogás, miszerint a kormány legfőbb feladata a nép hangulatának, szándékainak és véleményének megismerése, másrészt ugyanezek befolyásolása. Fontos tanulság tehát, hogy a kormány nem azonos egy közvélemény-kutató és egy marketing cég együttesével.

A valódi szempont: Háttérbe szorult és a kormánypárti politikusok számára kényelmetlenséget okozva csak ritkán hangzott el a valódi ok, amiért a jelenlegi kormánypártok a racionálisan szinte megmagyarázhatatlan "nem" mellett érveltek, nevezetesen az a félelem, hogy az új állampolgárok közül azok, akik szavazásra jogosultak lennének (mert bejelentett magyarországi lakhellyel rendelkeznek), elsősorban a Fidesz szavazótáborát gyarapíthatják.

A valódi tanulság: A magyar nemzetpolitika utóbbi néhány éves sorsa megmutatta, hogy nemzetpolitikát csak a kormányváltásokon átnyúló folytonosság fenntartásával lehetne jól csinálni. A nemzetpolitika folytonossághoz persze az kell, hogy mindkét félnek legyen erről elképzelése. Márpedig nemzetpolitikai koncepció az MSZP és az SZDSZ berkeiben mindeddig nem létezett. A mostani, elvi és gyakorlati készületlenségből fakadó hibák remélhetőleg elgondolkodtatják a pártok vezetőit.

Demográfia, reálisan: Az áttelepülés lehetőségével valószínűleg elsősorban a kárpátaljai és a szerbiai magyarság élt volna, tehát azok, akiknek a gazdasági vagy etnikai helyzete a legrosszabb és a szülőhazája belátható időn belül nem kerül be az Európai Unióba. A Kárpátalja magyarsága 170 ezerre tehető, amiből legfeljebb 40 - 50 ezer mobil, míg a szerbiai magyar kisebbség lélekszáma 220 ezer, amiből azonban kisebb hányad, tehát legfeljebb ugyancsak 40 - 50 ezer ember három éven belüli áttelepülése lett volna várható. Ez 3-4 év alatt összesen 90 ezer fő, ami Magyarország éves népességcsökkenésének éppen
háromszorosa.

Félig sikeres ellenzék: Az "igen" szavazatok többsége - a népszavazás eredménytelensége ellenére - újabb jelentős lépés a kormányzás visszavételéhez vezető úton. A Fidesz gyorsan magához tért az általa eredetileg tartózkodással figyelt népszavazási kezdeményezés realitása okozta kezdeti tanácstalanságból, megalkotta álláspontját, taktikáját és küzdő csapatát, majd végső soron a kampányt. Ennek ellenére a Fidesznek le kell vonnia a tanulságot, mely szerint - akárcsak a 2002-es parlamenti választások első és második fordulójában - aktív szavazói megint "nem voltak elegen".

Túlzások: A Fidesz végig a nemzeti reintegeráció mellett érvelt, ami sokak számára óhatatlanul megidézte a hajdani "Nagy-Magyarország" emlékét. Maga a Fidesz-kampány következetesen igyekezett elkerülni a "nosztalgiázást", de a kampányhoz csatlakozó kisebb szervezetek kórusát hallgatva sokak érzése lehetett az, hogy "már egy kicsit túl sok a jóból". Voltak kevéssé sikerült röplapok, és az "igen" túlhangsúlyozása, a mellette szóló sokféle érv - ellentétben a kormány egyszerű retorikájával - a végén már inkább otthon marasztalta, semmint meggyőzte az ingadozó választót.

Veszélyben a demokrácia: A csekély részvétel másik oka minden bizonnyal a politika nagy mértékű és általános hitelvesztése. Már a 2002-es parlamenti választások előtt történtek (sorra valótlannak bizonyuló szocialista párti vádak, a szocialista miniszterelnök-jelölt titkosszolgálati múltjának elhallgatása) felvetették, amit a mostani, szociális fenyegetettséggel való, valószínűtlen adatokon alapuló kormánypárti érvelés csak aláhúzott: Magyarországon bizonyos politikai erők napi gyakorlatává vált a valótlanságok állítása. Ez súlyos probléma, mert alapjaiban fenyegeti a demokrácia működését és kiábrándítja a politikából a szavazók jelentős részét.

Liberálisok önellentmondásban: Viszonylag kis hangsúly esett arra az érvre, hogy a kettős állampolgárságot kérelemre megadó törvény a határon túli magyarok egyéni szabadságát növelné. Ennek tükrében a szabad demokraták "nem" választása érdekes ellentétben állt fennen hirdetett liberalizmusukkal.

Hogyan tovább? A határon túli magyarok hathatós támogatásának ügye a népszavazás eredménytelensége miatt felkerült a valószínűleg csak a kormányváltás után megoldható kérdések listájára. Ez a "sikertelenség" azonban most nem várt, újólagos lehetőséget ad arra, hogy Magyarország a problémát a kedvezménytörvény eredeti szellemében és módszereivel oldja meg.

Az "igen" szavazatok többsége - az általuk remélt elsöprő siker elmaradása ellenére is - bátorítóan hathat a határon túli magyarokra és körükben vélhetően tovább növeli a Fidesz népszerűségét.

Összefoglalás: Magyarország alapvetően képviseleti demokrácia, ahol a népszavazás kivételes intézménynek számít. A minapi népszavazás is ezt bizonyította. Az alacsony részvétel arra utal, hogy (1) az emberek a politikát szakmunkának tekintik, amelyet csak "végső soron" kívánnak ellenőrizni, (2) ennek a munkának a presztizse - a fejlett és hagyományos demokráciákban tapasztalható megítéléstől eltérően - aggasztóan csekély.

Forrás: Budapest Analyses, No. 56, December 09, 2004.