A
határon túli magyar szervezetek önállósodása Magyarországtól
Ország
Magyarország, Románia, Szlovákia, Szerbia-Montenegró,
Ukrajna
Bevezetés
A határon túli magyar szervezetek január 6-án a szerbiai
Szabadkán megalakították saját, rendszeresen ülésező
konzultatív fórumukat. Az a tény, hogy az ülésre nem
kaptak meghívót sem a magyar kormány képviselői, sem
a magyarországi politikai pártok, előrevetíti: a határon
túli magyar szervezetek a jövőben várhatóan egyre gyakrabban
fognak Budapesttől függetlenül fellépni politikai kérdésekben.
Elemzés
Az 1.600.000-es romániai, az 550.000 szlovákiai, a
350.000-es szerbiai és a 200.000-es ukrajnai magyar
őshonos kisebbségi közösségek csalódtak a 2004 december
5-ei magyarországi népszavazás végeredményében. Bár
a választópolgárok többsége igennel voksolt a számukra
biztosítandó kettős állampolgárság kérdésében, az alacsony
részvétel miatt a népszavazás eredménye nem kötelező
érvényű a magyar parlament számára. Ebben a lélektani
helyzetben, saját választópolgáraik hangulatát lereagálva
hozták létre a határon túli magyar szerveztek 2005.
január 6-án, Szabadkán saját konzultatív testületüket.
Ez előrevetíti azt a stratégiát, mely szerint ezentúl
az érintett szervezetek maguk között alakítják majd
ki álláspontjukat egy-egy kérdésben, s ezt követően
közösen lépnek fel a magyar kormány és a magyarországi
politikai pártok irányában.
Az önállósodás részben annak köszönhető, hogy a szomszédos
országok magyar lakossága körében a jelenlegi magyar
baloldali kormány népszerűsége mélyponton van. Ennek
legfőbb oka, hogy a népszavazási kampányban a Magyar
Szocialista Párt és a Szabaddemokraták Szövetsége nemcsak
a kettős állampolgárság ellen érvelt, hanem mindezt
szélső jobboldali módszerek alkalmazásával tette. Vagyis
Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök és kormánya olyan
üzeneteket fogalmazott meg, melyek szerint a kettős
állampolgárság esetén a határon túli magyarok elárasztanák
Magyarországot, (pl. 800 ezer magyar települne át!),
munkahelyeket vennének el, tönkretennék a szociális
ellátórendszert, túlterhelnék az egészségügyi rendszert
és összeomlana a nyugdíjfolyósítás. Ebben a helyzetben
a magyar kisebbségi politikai szervezetek számára szavazatnövelő
lépés, ha szembehelyezkednek Gyurcsány Ferenccel és
kormányával. Ennek is köszönhető, hogy hűvösen fogadják
a népszavazás óta a magyar miniszterelnök irányukba
tett különböző gesztusait.
Ugyanakkor a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a jobbközép
magyar ellenzék vezéralakjának, Orbán Viktornak a jobbközép
választói táborban és a határon túli magyarok körében
tapasztalható vitathatatlan népszerűsége ellenére sem
tudta a biztosítani az igen szavazatok olyan mértékű
győzelmét, mely eredményes népszavazást, kötelező érvényű
eredményt hozott volna. Ebből az a következtetés vonható
le, hogy a magyar kisebbségi szervezetek leginkább akkor
számíthatnak a mai magyarországi ellenzék támogatásának
hatékonyságára, ha a Fidesz 2006-ban kormányzó helyzetbe
kerülne. Addig magukra vannak utalva.
A határon túli szervezetek önállósodását az is elősegíti,
hogy saját hazájukban megnőtt politikai mozgásterük.
Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja (MKP) immár a
második ciklusban biztosítja, hogy az országban demokrata,
európai irányultságú kormány alakulhasson. Nélküle ez
a szlovák kormány és politikai irányvonal megbukna.
Ráadásul a közvélemény-kutatások azt is jelzik, hogy
egy következő választáson az MKP megismételné
korábbi, jónak mondható 10%-os eredményét. Szintén kormányalakító
tényezővé vált Romániában a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség (RMDSZ). Az új román kormányban minszterelnök-helyettest,
3 minisztert, több államtitkárt, 4 prefektust és 8 alprefektust
ad a magyar párt. Mindezek mellett a román kormányprogramba
olyan intézkedések kerültek be, mint a kulturális autonómia
jogi alapjainak megteremtése, vagy egy állami pénzen
működő, egész Románia területén fogható magyar-nyelvű
televízióadás elindítása.
Úgy tűnik, hogy az RMDSZ fontos eredményeket érhet
el a magyar kormány közvetlen támogatása nélkül is,
ami megnöveli mozgásterét Budapesttel szemben. Hasonlóan
kedvező politikai helyzetbe került Ukrajnában a Kárpátaljai
Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) is.
Ez a szervezet az ukrán elnökválasztások második fordulója
előtt megállapodást kötött Viktor Juscsenkóval, majd
azt követően elérte: az ukrajnai magyarok 65%-a rá szavazott.
Ukrajnában 2006-ban parlamenti választások lesznek s
várhatóan a Mi Ukrajnánk Mozgalom be fogja tartani a
magyarokkal kötött választási megállapodásban vállaltakat,
hiszen ismét szüksége lesz a magyar szavazatokra. Mindez
pedig megnöveli az ukrajnai magyarság mozgásterét is.
Szerbia-Montenegróban az ottani legnagyobb magyar szervezet,
a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a legutóbbi önkormányzati
választások után bekerült a Vajdasági tartományi kormányba,
továbbá Szabadka polgármesteri székét is megszerezte.
Az eddigi megnyilvánulásokból valamint a szabadkai
tanácskozás záródokumentumából kiolvasható, hogy a határon
túli magyar szervezetek fokozatosan elhagyják a Magyarországtól
függő kettős állampolgárság követelését és előtérbe
kerülnek az autonómiaigények. Ez utóbbiakkal kapcsolatban
várhatóak részeredmények, ugyanis a környező országokban
a határon túli magyar szervezetek a politikai hatalom
megkerülhetetlen elemeivé váltak.
Következtetés
A december 5-ei magyarországi népszavazás két folyamatot
indított el. Egyrészt a határon túli magyar szervezetek,
melyeknek létükhöz egyre kevésbé van szükségük Magyarország
támogatására, várhatóan egyre gyakrabban fognak közösen,
Budapesttől függetlenül fognak fellépni. Másrészt e
közös fellépés középpontjába egyre inkább a kisebbségnek
nyújtandó, Európa számos államában már létező különböző
autonómiaformák követelése kerül. Ehhez az új politikai
irányvonalhoz pedig e szervezeteknek megvan mind a politikai
legitimációja, mind az ereje.
Forrás: Budapest Analyses, No.
59, January 31, 2005.
|
