Válaszok

I. Elméleti keretek

1. A "kettős állampolgárság" kérdése több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti keretben elemezné a "kettős állampolgárság" körül kialakult vitát?

A nemzetpolitikai imperatívuszok elméleti keretében. Irányadónak tartva Max Weber fejtegetéseit a tudomány és a politika összefüggéseiről, miszerint a tudomány nem alapozhat meg egy adott értékhierarchiát, de hozzásegíthet többek között ahhoz, hogy egy már megállapított értékhierarchiából koherens politikai programot olvasszunk ki, úgy vélem, hogy a "kettős állampolgárság" kérdését nemzetpolitikai erőtérben kell elemezni, arra keresve a választ, hogy e jogintézmény mennyiben képes hozzájárulni a Kárpát medencei magyarság megmaradásához és gyarapodásához, humán és anyagi erőforrásai felhasználásának optimatizálásához.

2. Ki tekinthető határon túli magyarnak?

A magát magyarnak valló, a trianoni Magyarország területén kívül élő magyar kultúrájú személy.

Ki és milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a kérdésről?

Az, akit a törvény erre felhatalmaz. Ez egy kétségkívül érzékeny jogtechnikai kérdés, de mindössze ennyi: jogtechnikai kérdés. Vannak e témakörben egyrészt precedensek, másrészt természetjogi megfontolások. Úgy vélem, hogy a jogalkotó arra kell törekedjen, hogy lehetőleg mindenki férjen bele a jogi kritériumok közé, akinek magyar identitása van s aki igényli a magyar állampolgárságot, de ugyanakkor arra is törekedni lehet, hogy az állampolgárság kiterjesztése indukáljon disszimilációs folyamatokat is. (A magyar állampolgárság olyan pozitív perspektíva a szórványvidéken, mely a kettős identitású vagy már nagyrészt a többségbe beolvadt, magyar származású családok tudatos vagy öntudatlan mérlegelésében - ami végső soron domináns módon meghatározza az utódok nemzeti hovatartozását - a magyar érzületi és/vagy kulturális kötődés megőrzése vagy erősítése mellett szól.)

Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban szabályozni?

Ha a nemzet érdekei ezt diktálják, akkor jogszabályban kell ezt szabályozni, mert elsődleges közjogi problémákat az európai jogrendben több mint kétezer éve jogszabályok rögzítenek. A konkrét lehetőség tekintetében irányadó lehet akár a státustörvény megoldása, akár bármelyik precedens a horváttól a spanyolig.

3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett megoldást a státustörvény és mire nem?

A státustörvény legfontosabb funkciója az volt, hogy jogviszonyt teremtsen a határon túl élő magyar egyén és a magyar anyaállam között. Ezzel egyrészt kifejezte jogi nyelven a magyar nemzet egységét, fontos lépés volt a határokon átívelő magyar reintegráció folyamatában, másrészt egy tetszőlegesen bővíthető, akár egy pseudo-állampolgársággá fejleszthető keretet teremtett, amit az arra politikai szándékkal, akarattal és lehetőséggel rendelkező majdani kormány kitölthet.

Vagyis a határon túli magyarság számára elsősorban öntudati támaszt jelentett a Szent Koronával ékesített hivatalos dokumentum, amit a magyar állam bocsátott ki. (Ezt jól példázza azoknak az idős embereknek az esete, akik explicit is megfogalmazták, hogy nem kívánnak élni az esetleges kedvezményekkel, nem is lesz rá módjuk, lévén, hogy már utazni nem fognak, nem tudnak, de az igazolványt felbecsülhetetlen eszmei értéke miatt váltották ki.)

Fontos funkciója lett volna a státustörvénynek az egyenjogúsítás, a státusz-adás, de sajnos a törvény megfogalmazói inkább a kedvezmények irányában tolták el a jogszabály alapfelfogását. Innen is ered az eredetileg a baloldal által használt, majd a jobboldal egyes erői által is átvett "kedvezménytörvény" megnevezés.

Remélni lehetett - ettől félt a környező államok politikai elitje is, különösen a román és a szlovák politikum - hogy a státustörvény kedvezményei (elsősorban az oktatási támogatás, ami a gyermekek magyar iskoláztatásához van kötve) disszimilációs folyamatokat indítanak be. Ez a vártnál kisebb mértékű. Annál is inkább, hogy a magyar igazolványt, nem többen hanem kevesebben igényelték, mint ahányan jogosultak lettek volna rá. (Ebben közrejátszott egyébként az is, hogy a kormányváltás után egyik oldal sem tekintette szívügyének a Magyar Igazolvány népszerűsítését.)

A megoldatlanul maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős állampolgárság" eszközével?

Elsősorban a mozgásszabadság, ami főleg az ukrajnai és a szerbiai magyarság számára lenne vitális. De remélni lehet a már többször említett disszimiláció beindulását is: a magyar állampolgárság és a magyar útlevél minden bizonnyal nagyobb vonzerőt jelent majd, mint a viszonylag korlátozott kedvezményeket biztosító Magyar Igazolvány.

4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?

Úgy vélem, bármiféle ellentét az autonóm közösségépítő törekvések és a magyar állampolgárság között mondvacsinált, mesterkélt. E két intézmény ugyanazt a célt szolgálja: a Kárpát medencei magyarság megmaradását és összekapcsolását. Az autonómia elsődlegesen a megmaradást és a szülőföldön való megmaradást szolgálja, a magyar állampolgárság pedig jogi és érzelmi alapzatot ad ennek.

5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?

A határokon átívelő gazdasági, kulturális és politikai szervesedés tekintetében jelent potenciálisan jelentős könnyítést. A munkaerő, a tőke, a kereskedelmi áruk szabad(abb) mozgása jótékony hatással lehet a határokon átívelő magyar-magyar kapcsolatrendszer továbbépítésére.

II. Demográfia és migráció

6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?

Az időzítés ideális volt, hiszen megakadályozta, hogy a legnagyobb magyar nemzetrész képviselője, az RMDSZ csatlakozzon a magyar kormánypártok "nemre" való buzdításához, ami akár a népszavazás sikerét is megtorpedózhatta volna. (A siker persze így sem garantált, annak ellenére, hogy az "Igen" mellett felsorakozott jobboldal nagyobb népszerűségnek örvend a felmérések szerint.)

A kérdés megfogalmazását jónak tartom, a szakmai igényességet egyébként jelzi az is, hogy az OVB tartózkodás és ellenszavazat nélkül láttamozta. Kiemelném, hogy a kérdés (Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. § szerinti >>Magyar igazolvánnyal<< vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?) a lényegre szorítkozik, tétesen arra, hogy törvénybe foglaltan illessen meg minden magyart a magyar állampolgárság. Egyben ad egy szabályozási mintát is a jogosultak körének jogi megállapítására (lásd a státustörvényre való utalást). Zavart kelthet a honosítás kifejezés (hiszen éppenséggel arról van szó, hogy a lakóhely megváltoztatása nélkül kaphasson minden magyar magyar állampolgárságot), ez azonban a hatályban levő állampolgársági törvény szóhasználatával magyarázható.

7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni, hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése megálljon vagy legalábbis lassuljon?

Nem elképzelhetetlen, hogy az alacsonyabb életszínvonalnak és többségi etnokratikus uralomnak az anyaországi léthelyzettel való felcserélése, bizonyos szociális kedvezményekkel párosulva növelné az áttelepedettek gyermekvállalási kedvét. Ugyanakkor úgy vélem, hogy határon túli magyarok anyaországi betelepedésének tudatos, programszerű elősegítése legfeljebb ultima ratio lehet. Más szóval: erre akkor kerülhet csak sor, amikor már úgyszólván ténykérdés, hogy betelepítés elkerülhetetlen és a probléma csak az, hogy magyarokat vagy nem-magyarokat telepítünk be. Addig az anyaország számára is hasznosabb a jelenlegi magyar szállásterület megőrzése, hiszen plusz erőforrást jelent. Egyébként mindezt nem a kettős állampolgárság témakörében indokolt tárgyalni, hiszen ez éppenséggel a szülőföldön maradást hivatott szolgálni.

8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?

Ha szabad a kérdező szándékát vélelmeznem, akkor abból indulok ki, hogy a kérdés a bevándorlás-politikára vonatkozik. Ami átgondolatlan volt és ma is az. Napjaink nyugati eseményei világosan példázzák, hogy asszimilációs készséggel nem rendelkező etnikai vallási csoportok befogadása időzített társadalmi bombaként hathat. A bevándorlás-politika nem fő, hanem egyetlen szempontja - amennyiben nemzetpolitikai alapon állunk, de ezt előrebocsátottam már az első kérdésre adott válaszomban - az kell legyen, hogy megőrizze a magyar állam magyar jellegét. Ebből egyenesen következik, hogy differenciálni kell a betelepedési kérelmek elbírálásánál etnikum és vallás szerint: az asszimilációs hajlandósággal rendelkező közösségeket előnyben kell részesíteni, azok betelepedését pedig, akiknek közösségi értékrendje élesen elüt a magyarságétól s annak feladása nem valószínűsíthető az új léthelyzetben, a magyar életviszonyok között, minden törvényes eszközzel akadályozni kell, akár külpolitikai konfliktusok árán is.

9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák mobilitási-migrációs igényeivel?

A "klasszikus kisebbségvédelmi politika" kategóriája értelmezésre szorul. Amennyiben ez alatt azt értjük, hogy helyben kell megkötni a határon túli magyarságot, akkor a válasz viszonylag egyszerű: a magyar államnak segíteni kell közösségi szinten az elszakított nemzetrészeket, (ez alkotmányos kötelessége is egyébként, amit nyíltan egyik kormány sem tagadott meg) ugyanakkor természetjogi megfontolásokból (ez alatt elsősorban az absztrakt igazságosságot és méltányosságot értem) szabad utat kell biztosítani az egyes egyén számára, ha az magyarként az anyaországban képzeli el boldogulását.

10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok?

Lehet mérlegelni e szempontokat, felelős kormányzat meg is teszi azt, de nagy különbség van e szempontok műhelymunka keretében való mérlegelése és bizonyos összegek improvizatív, politikai célzatú köztudatba sulykolása között.

Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?

Úgy vélem, ha netán mégis az elvándorlást serkentené a magyar állampolgárság kiterjesztése, akkor azok, akik az anyaországban telepednének le - minden bizonnyal: zömmel munkaképes és dolgozni akaró emberek - többet fizetnének be az államkasszába, mint amennyit abból igényelnének szociális alapon.

11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?

A Magyar Állandó Értekezlet súlyának növelésére lenne szükség, akár egyfajta formális vagy informális felsőház szintjéig. Az Alkotmány szintjén kellene kodifikálni, hogy a magyar állam minden magyarnak hazája. Ennek első lépése lehet a magyar állampolgárság kiterjesztése.

III. Politikai stratégiák és jogi megoldások

12. A "kettős állampolgráság" körülötti vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról, és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?

Az állampolgárság kiterjesztéséről szóló vita a határon túli magyarokról szól. Ez ténykérdés. Emellett bizonyos mértékig belpolitikai kérdéssé vált. A baloldal vélhetően attól tart, hogy előbb-utóbb csak feloldja az Országgyűlés azt az ellentmondást, hogy magyar állampolgárok csak akkor élhetnek szavazati jogukkal, ha állandó lakhelyük van Magyarországon. S vélelmezhető, hogy az állampolgárság kiterjesztése révén szavazójoggal felruházott határon túli magyarok elsöprő többsége a nemzeti oldalra szavazna. (E félelmet egyébként több publicista meg is fogalmazta az elmúlt hetekben különböző liberális orgánumokban.)

A jobboldal kényszerlépésben volt: ha nem áll a népszavazás mellé, akkor azt aligha tudta volna kimagyarázni választói előtt. Úgy vélem: a baloldal több okból sem akart ezzel a problémával foglalkozni részint a nemzeti problémák iránti érzékenysége sokkal kisebb, részint meg, mint már arra rámutattam, veszélyforrást láthatott az állampolgárság kiterjesztésében. A jobboldal ezzel szemben nem mert belevágni e kérdés jogi kodifikációjába. Tartott a nemzetközi reakcióktól (a státustörvénytől azt remélte, hogy mind a szomszéd államok, mind pedig az európai fórumok könnyebben elfogadják azt, mint az állampolgárság kiterjesztését) s tartott attól is, hogy nem sikerül megnyerni a törvényhozás két harmadát az új jogszabály támogatására. (Erre nézve maga Orbán Viktor is nyilatkozott egy alkalommal, amikor az RMDSZ a külhoni állampolgárság érdekében gyűjtött aláírásokat, rámutatva, hogy a státustörvényhez nem kell minősített többség. Sajátos, hogy végül is a jogszabályt a parlament több mint négy ötödös többséggel fogadta el.) Az MVSZ kezdeményezése azért is volt messzemenően indokolt, mert egy politikai patthelyzetet old fel a siker esetében. (Ha netán érvénytelen lesz a népszavazás vagy horribile dictu a nem fog győzni, akkor sem leszünk sokkal rosszabb helyzetben, mint annak előtte. A potenciális nemzetpolitikai haszon jó arányban van a kockázattal.)

13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva - állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában. Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?

A jövőkép értékválasztás. "Lehet" a nemzetek fokozatos térvesztésében gondolkodni a régiók valamint a szupranacionális szervezetek javára. "Lehet" szétesett, tömegemberekre támaszkodó mozaiktársadalomban gondolkodni. "Lehet" defenzív stratégiában gondolkodni s visszavonni erőinket a jelenlegi határon belülre. Még hosszan sorolhatnám az elméletileg "lehetséges", nemzetpolitikailag azonban nemkívánatos jövőképeket. Ezutóbbi szempontrendszer megítélésem szerint (a határrevízió jelenlegi irrealitása miatt) egy koncepcionális síkon már megfogalmazott, de végig nem vitt, csak részben megvalósított jövőképet diktál: a határon átívelő nemzeti integráció jövőképét. E jövőkép elérésének irányában korszakalkotó lépés lenne az állampolgárság kiterjesztése.

14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal (pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról" szóló vitában?

Elképzelhető, a spanyol és az olasz precedens dacára az EU részéről némi ellenállás, mint ahogy a státustörvény fogadtatása alapján is elképzelhető, hogy az egykori Kisantant utódállamai sem fogadják majd osztatlan lelkesedéssel a magyar állampolgárság kiterjesztését. Örömtelinek tartom, hogy ezek az érvek eddig nem voltak hangsúlyosak a népszavazással kapcsolatos vitában. Mert ha irrelevánsnak nem is nevezném őket, de másodlagosaknak igen. Egy nemzet nem teheti attól függővé saját nemzetstratégiai megfontolásait s különösképpen a lét vagy nemlét alapkérdésére adott válaszait, hogy környezete miként reagál, hogy milyen lesz a "nemzetközi visszhang". (Jelezném: elkülöníteném a negatív "visszhangtól", a diplomáciai nemtetszés-kifejezéstől az olyan mértékű ellenállást, mely súlyos nemzetközi szankciókkal, netán katonai beavatkozással fenyeget. Ezutóbbi természetesen nem tekinthető másodlagosnak, de ilyen mértékű ellenállás nem is várható, annál is inkább, hogy precedensek bőven vannak, a kettős állampolgárság jogintézménye Európában kiterjedőfélben van.)

15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.

Nem vállalkozom jóslásra, az előttünk álló hetek kampányán sok múlik. Napról napra, szinte percről percre érkeznek hírek, melyek nem kis mértékben befolyásolhatják a szavazópolgárok végső döntését. Duray Miklós meglehetősen közönségesre sikeredett megnyilatkozása, miszerint a MÁÉRT-en "elvált a szar a víztől" nagy valószínűség szerint kontraproduktív volt, mint ahogy annak is hatása lehet, hogy kitudódott: az MSZP példátlan cinizmussal Székelyudvarhelyen nyomtatta Nemre buzdító anyagát.

Legkívánatosabb természetesen az Igen győzelme lenne. Ennek pozitív üzenete lenne mind az anyaország meg nem mozdult része, mind az elszakított magyarság, mind pedig a külföld irányában. Az üzenet lényege az lenne, hogy a magyarság lelki egysége nem tört szét Trianonban. Még akkor is ez lenne az üzenet magva, ha erről most csak az anyaország lakossága szavazott. (A határon túli magyarság képviselői a MÁÉRT legutóbbi ülésén egyöntetűen felsorakoztak az Igen mögött.) Az erkölcsi győzelem mellett nagy eredmény lenne, ha sikerülne nemzeti konszenzust teremteni a jogi rendezés tekintetében és a népszavazás végső soron nem szaporítaná az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértéseit. Az önmagában nagy eredmény, hogy a baloldali kormány felvetette külhoni magyar útlevél ötletét, ami nyilvánvalóan a népszavazás nyomásának köszönhető, viszont kiindulási pont lehet egy majdani vitában.

Az érvénytelen népszavazás az igenek többsége mellett hasonló politikai üzenetet hordozna és egy 2006-os jobboldali győzelem esetén hivatkozási alapként szolgálhatna a kormány számára a kérdés rendezésében. Vélhetően lennének, akik úgy állítanák be ezt a fejleményt, mint a magyar lakosság érdektelenségét a külhoni magyarság iránt, de ismerve az időközi választásokon való alacsony részvételt, nem szólva az EU-választásról, ez az érv könnyedén semlegesíthető.

A nemek győzelme nemzeti szempontból rendkívül kedvezőtlen lenne, de úgy vélem, hogy nem sokat rontana a helyzeten. A szimbolikus térben a határon túli magyarság kinyilvánított akarata ellenére megkötött alapszerződések, a december 1-i koccintás, a náci ihletettségű Benes dekrétumok ügyében a szlovák féllel kialakított baloldali konszenzus, már eddig is igen sokat romboltak. Inkább az elmaradt nemzetpolitikai haszon jelentené a "kárt".

16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság kérdésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?

Az állampolgársági törvény módosítása mellett az Alkotmány módosítását is szükségesnek látnám, mint azt fentebb már leírtam. Az állampolgársági törvény esetében megítélésem szerint elégséges lenne annak jogi lehetővé tétele, hogy minden Magyarországon kívül élő magyar egyéni kérelmére záros határidőn belül (3 hónap - fél év) megkapja a magyar állampolgárságot anélkül, hogy lakóhelyet kelljen változtasson. A jelenlegi szabályozás a magyarországi lakóhely és jövedelem bizonyításának igényével arra kényszeríti az állampolgárságra vágyók nagy többségét, hogy számolják fel otthoni egzisztenciájukat, tehát épp e szabályozás hat az elvándorlás irányában.

17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai jogok nélkül?

Jelen törvényi szabályozásunk nem is teszi lehetővé a politikai jogok talán legjelentősebbikének, a szavazati jognak a gyakorlását azok számára, akiknek nincs magyarországi állandó lakhelye.

Elvben egyébként igen sokféle jogi rendezést elképzelhetőnek tartok, beleértve többszintű állampolgárság megteremtését. Ezt célozta az MVSZ külhoni állampolgárságra vonatkozó javaslata is, mely éppenséggel azért fogalmazódott meg, hogy semlegesítse a baloldal félelmét a tömeges betelepedéstől és a választási térkép radikális átrajzolódásától. Ugyanakkor ma már idejétmúlt ez az elképzelés, hiszen a nemzetpolitikai optimum a teljes körű állampolgárság, amire reális lehetőség van.

Lehetséges-e illetve milyen módon lehet a kettős állampolgárok jogait korlátozni?

Mint említettem, a nem Magyarországon lakó polgárok jogai eleve korlátozva vannak. A külhoni magyar állampolgár státusza egyébként tetszőlegesen körvonalazható. Végső soron az Alkotmánybíróságon múlik az adott jogi rendezés alkotmányosságának megítélése - de nemzeti konszenzus esetében az alkotmánymódosítás sem elképzelhetetlen ezügyben.
Végső soron tehát egy nemzetstratégiai kérdésben megnyilvánuló jogalkotói szándék az elsődleges, a jogdogmatika másodlagos. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nem tartom nemzetpolitikailag indokoltnak, sem pedig kívánatosnak ezeket az esetleges korlátozásokat. Mindössze - jogpozitivista alapállásból - lehetségesnek.

Egy speciális külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény módosításával a "kettős állampolgárság" megadása nélkül?

Természetesen elképzelhető, ez is lett volna a törvény eredeti célja. Ez is jobb lenne a jelenlegi szabályozásnál. Ugyanakkor azzal számolni kell, hogy egyes szomszéd államok - különösen Románia - ki fogja használni a szabályozás újszerűségét és ismét területen kívüliségről, román állampolgárok közötti megkülönböztetésről fog beszélni. Ugyanezt a magyar állampolgárság kiterjesztése esetén aligha teheti, annál is inkább, hogy egyrészt nem tiltakozott a horvát állam hasonló jogi rendezés ellen (mi több, a horvátok lakóhelyükön - Romániában - szavazhattak a horvát választásokon!) másrészt pedig maga is tömegesen ad román állampolgárságot a moldáviaiaknak.

18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság kedvezményes kiterjesztése?

A valószínűsíthető nemtetszés kinyilvánításáról már szóltam. Jogilag a jelenlegi nemzetközi környezetben nem sokat tehetnek a majdani kettős állampolgárok ellen, tehát előbb-utóbb kénytelenek lesznek beletörődni az esetleges ezirányú magyar jogi rendezésbe.

19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat betetőzésének?

A kérdés második felében benne van a válasz. Ha nagyon akarjuk, adhatjuk az utóbbi 15 év politikájának két olvasatát, egy par excellence kisebbségpolitikait és egy par excellence nemzetpolitikait. A kettős állampolgárság bevezetése tulajdonképpen megszüntetné az első olvasatot, mely egyébként is problematikus mind axiológiai, mind teleológiai szempontból. (Ha a kisebbségpolitikából kivonjuk a nemzetpolitikát, milyen értékbázis és milyen céltartomány marad? A kisebbségpolitikának a nemzetpolitikai megfontolások adnak értéktani alapzatot és vektorialitást.)

Borbély Zsolt Attila