ANKÉT
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGNAK A HATÁRON TÚLI MAGYAROKRA VALÓ KITERJESZTÉSÉRŐL

Válaszok a feltett kérdésekre:

I.

Ad 1) A kettős állampolgárság elméletei keretei és a határon túli magyarok magyar állampolgárságával kapcsolatos vita.

A határon túli magyarok magyar állampolgárságának kérdése jogi, erkölcsi és politikai kérdés, mindenképpen komplex, de megoldása aktuálpolitikai vitává fajult és megosztotta az anyaországi állampolgárokat pro et contra módon. Ezért az "elméleti kérdések mellett, e megosztás okaira és következényeire is ki kell térni.

1. A megosztottság jogfelfogási okai. A megosztás kísérlete és valósága fennáll a határon túli magyarok felé is, de a megosztottság itt más jellegű. A határon túliak többsége, úgy tűnik, a kettős állampolgárság bevezetése mellett van. A kölönböző sokszor téves információk és az - állampolgárság mellőzése fejében nyújtandó fopkozott gazdasági és szociális támogatásra irányúló ígéretek, valamint az arra való célzás, hogyan fogják a kettős állampolgárságot értelmezni a többségiek, negatívan fognak-e reagálni, stb., kihat a határon túli magyar társadalmi szervezetek vezetői ingadozó kijelentéseire. A valóságos határon túli vezetői akaratot a téves információk tényhalmaza, indokoltan, vagy nem, jelentősen befolyásolja.Újababn egyes határon túli bvezetők, akik tegnap akettős állampolgárság ellenében voltak, ma már, a népszvazás miatt, valamint az országukban fennálló, magyar állampolgárságot igénylő szavazók voksáért való küzdelem érdekében, a folyamatban levő belső választások miatt, immáron, nyilván helyesen, a választói érdekek és megváltozott meggyőződés alapján, hirtelenében a (kettős) magyar állampolgárság igenlői közé sorakozatak fel.

A megfontoláshoz tartozik az is, hogy a határon túli differenciált gazdasági támogatások is nem egy esetben voltak a szomszédos országok hatalmi többsége ellenzésének célpontjai. Gondoljunk csak arra a román kormányzati kifogásra, amit annakidején a magyar státusztörvényben adott a határon túli támogatásokra vonatkozóan: "nem lehet az, hogy az erdélyi kisebbségi magyaroknak legyen magyarországi (sic!) támogatása, az erdélyi románoknak pedig ne legyen."(?!) Nyilván a magyar válasz arról szólt, szólhatott, hogy Romániának is van hasonló törvénye és ennek alapján támogatja a határon túli román nemzettársait és ezek a támogatások nem vonatkoznak az erdélyi magyarokra.

A kettős állampolgárság elfogadását tagadó álláspontok ellenében, a mellette szóló ésszerű érvek és nem csak érzelmek mentén lehetséges és szükséges a válaszadás. Az esetleges szomszédos országok kormánypárti többségének kifogása, abszurd lehetne, a kettős állampolgárság tekintetében, hiszen pl., Románia tömegesen adta meg határon túli román állampolgárságot etnikai alapon, így járt el Horvátország is, vagy az EU-s tag Olaszország, 2001.-es évi törvénymódosításával, de így van ez több más országgal is.

Végül az EU elismeri a kettős állampolgárság gondolatát: az úniós és „nemzeti“ állampolgárságot. Ugyanakkor az EU a nemzeti és nem a közösségi hatáskört írja elő az állampolgársági normák szabályozására, ami azt jelenti, hogy minden ország saját törvényével szabályozza, kinek milyen feltételekkel ad államplolgárságot. (Igaz, vanank bizonyos megszorítások, a kettős állampolgárok javára,amelyekről az alábbiakban még szó lesz).

A román gazdasági kifogás ellenében a válaszadás annak idején, a korábbi magyar kormányzat részéről, tudtommal meg is volt, ami a státusztörvény gazdasági támogatás alanyait illeti. Reméljük, hogy az új magyar kormányzat a kettős állampolgárság népszavazáson való elfogadása esetén, amennyiben Románia kormányzata netán az RMDSZ nélkül (?) kifogást emelne a magyar kettős állampolgárság, mint jogosultság irányában, megadja a megfelelő választ, nevezetesen, azt a responzát adja, hogy Románia, de más, teljesjogú európai ország is megadta a határon túli nemzettársainak a kettős, ponotsabban anyaországi állampolgárságot.

2. A költségterhekere vonatkozó különböző felfogások és konfúziók. A megosztottság az anyaországi oldalon abból következik, hogy a "nemet" szorgalmazók szerint ez rendkívüli költségterheket róna az anyaországi állampolgárokra. Lévén, hogy a jelenlegi értelmezés szerint, a határon túliak számára csupán a teljes jogkörű magyar állampolgárságnak van helye, beleértve az áttelepedést. (Tudjuk azt, hogy jelenleg a letgelpedésenk mekkor adminisztratív akadályai vannak).

Tudjuk, hogy a népszavazás áttelepedés nélküli, tehát alapvetően magyarországi, szavazat nélküli és magayrországi társadalombiztosítás nélküli, de egyéb állampolgársági jogosultsággal, többek között, EU-s mozgásszabadságot biztosító útlevéllel járó magyar állampolgárságról szól, tehát nem lenne költésges.

E sorok szerzője volt szabad egy újvidéki Magyar Szóban, korábban közzétett cikkében, továbbá a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság gondozásában megjelentett tanulmánykötetében (EU - Emberi és kisebbségi jogok - fejezetek a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről, Újvidék, Atlantis, 2004) utalni arra, hogy amennyiben Magyarország nem volna képes a határon túli magyarok magyar állampolgársági költségeit fedezni, akkor megfelelő indoklással meg kellene az EU-t keresni ennek esetleges költségeinek fedezése céljából.Lehet, hogy innét az ötlet, de félreértelmezve, a kormányzat részéről, hogy hatalmas cechnek mutatja be a magyar választók előtt a kettős állampolgárság állítólagos terheit. Eseteleg, ha nem sikerül az EU-nál erre külön támogatást kérni, akkor netán a telejs állampolgárság doktrínájára hivatkozva ráterhekli a választókra a teljes állampolgárság terheit. Világos, hogy a népszavazás az átköltözés nélküli és költségmentes (tehát választói jog nélküli és társadalombiztosítás nélküli) állampolgárságról szól.

Ugyanis, az otthon maradók a hazai társadalombiztosítást és egészségügyi biztosítást vennék igénybe. Tehát a magyar adózfizetőkebek nem lenne terhére a határon túli magyarság állampolgársága. Igaz, hogy Magyarországnak minden szomszédos országgal van egészség- és társadalombiztosítási egyezménye és ezeknek nagyjából hasonló tartalma van: ha a (jelenlegi) magyar állampolgár román területen egészségügyi gondok miatt Román területen gyógyekezeléshez fordul, a gyógykezelést román költségen valósítják meg és fordítva, amennyiben román állampolgár fordul magyar egészségügyi intézményhez, akkor az magyar állami költségen történik. Hasonló reciprocitási alapra heleyezett egyezményt kötött meg Magyarország volt Jugoszláviával, amit SZCG és JSZK jogfolytonossági alapon elismernek, azzal a különbséggel, hogy a kölcsönösséget az arányosság elve korrigálja. Hasonlóan működnek a nyugdíjbiztosítási egyezmények.Igaz ezek Románia számára kedvezményezettebbek. Amennyiben munkakora végén az Erdélyi dolgozó áttelepül Magyarországra, Romániában elért munkakora szerint magyar nyugdíjat nyerhet. Ez így működött (és lehet, hogy egyik oka volt az áttelepedésnek, mivele a magyar nyugdíjak a Romániaiakhoz képest - reálértékben, jelen pillanatban jóval magasabbak) és nem baj hogy így működött.

Megjegyzendő, hogy az ellenzők képviselői korábban azt állították, hogy jó a részleges állampolgárság is, most pedig a teljes állampolgárságot tartják jónak. Ugyanúgy, az ellenzők szerint, a határon túli magyarok régiói országától függően és differenciáltan kell megadni a magayr állampolgárság megadásának lehetőséget a határon túli magyaroknak. Mégpedig attól függően, milyen az ottani helyzete a magyarságnak, megengedik-e a jogszabályok a kettős állampolgárságot, hogyan reagálnának az illető országok „többségi oldalról“, elköltöznének-e a magyarok a magyar állampolgárság birtokában, stb. Érdekes, hogy pl. Horvátország - tudtunkkal - nem konzultálta, legalábbis látható módon Szerbiát a szerbiai horvátok állampolgársága tekintetében. Arról nincs tudomásunk, hogy netán bilaterális állampolgárságra vonatkozó egyezményt kötött volna a két ország, amelynek alapján a másik országban élő kisebbség javára kölcsönoösen elismernék a (kettős) állampolgárságra való jogot.

3. Differenciált avagy kiegyensúlyozott határon túli (állampolgársági) politika. Magyarországnak mindenképpen áplonia kell a jószomszédi kapcsolatokat és nem tehet olyan lépést, ami a határion túli magyarok sorsát negatívan befolyásolja. Tehát az állampolgárság megadása a határon túli magyarok tekintetében, ahol ez akadályba ütközne, mindenképpen fontos, szomszéddal megtárgyalandó, egyeztethető kérdés. Amit a szomszéd megenged magának és határon túl élő kisebbségei javára, talán, ha tartja magát a római jogi hagyományokra támaszkodva, a morális elvekhez, nem kifogásolhatja ugyanezt a kebelében élő magyarok tekintetében. Igaz, egyes további szomszédok nem konzultáltva velünk magyarokkal, azaz a magyar kormányzattal és parlamenttel, hozták meg kettős állampolgársági törvényeiket, megadván a határon túli szerbeknek, románoknak, horvátoknak, szlovákoknak, stb. a kettős állampolgárság kérelmezésének lehetőségét, könnyített, kedvezményezett módon, áttelepülés nélkül.

A magyar ún. "differenciált kisebbségpolitika" ebben a kérdésben ahhoz vezetett, hogy a határon túli magyarság érdekeltsége a magyar állampolgárság iránt, úgy látszott, különböző színtűvé vált: Akiknek az "országa" késett az európai csatlakozási folyamatban, mint Szerbia Montenegró, Románia, ott nagyobb volt az érdekeltség. E két szomszédos államban azonban, különbségek alakultak ki: Románia társult tagország lett jóformán Magyarországgal egyidőben. Minden román állampolgár ettől kezdve elveben szabadon utazhatott Európában. Igaz, az eruópába készülő román állampolgár az aktuális kormányzat rendelete alapján újabban 500 Eruót kell felmutasson a határon. Ami az ottani gazdasági lehetőségek szerint, de bárhol, nem kis összeg.

Ami a mozgásszabadásgot illeti, hasonló helyzet alakult ki Szlovákiával kapcsolatosan is, mert a társult tagországi tagság lehetővé tette a a mozgásszabadság szabad gyokorlását Európa területén, így a szlovákiai magyarok esetében is. Legújabban Szlovákia teljes jogú tagságot nyert el, együtt Szlovéniával. A társult tagországi, vagy teljesjogú tagországi stástuiszt elneyerő államok állampolgárai számára ezzel együtt a határon túli keblükben élő magyarság mozgásszabadsága is, hiszen nem kerültek, legalábbis úniós beutazás kapcsán a schengeni vízumkényszer-hálóba.

Szerbia és Ukrajna, mint országok és velük együtt a magyarok állnak kezdettől fogva a legkedvezőtlenebb helyzetben. Tudjuk, Szerbia tekintetében miért, sajnálatos és szörnyű háborút folytatott. Tény, hogy a vajdasági/délvidéki magyarok ellenezték a háborút. Ezért a szerb autista hatalom annakidjén szörnyű diszkriminációt alkalmaztak ellenük. Aránytalanul sokat hívtak be a háború első soraiba. Munkahelyi diszkriminációt alkalmaztak a magyarok ellenében, stb. Szerbia ellenében több mint tizenkét évig állott fenn az embargó, ami a vajdasági magyarokat is súlyosan érintette. Nem említeném a bombázásokat, ami - nyilván nem a magyarok miatt történt, hanem a Szerbia autista rezsim ellenében és végül a felemás rendszerváltáshoz vezett, - a magyarokat is súlyosan érintette. (Újabban mutatkozik meg Vajdaságszerte az onkológiai megbetegedések aránytalan növekedése, amit különböző sztresszhatásoknak tudnak be az egyes szakemberek, továbbá e sztresszhatások következtében számos nem túl idős ember halt meg a bombázások idején vagy utána). A vajdasági magyarokat egyéb embertelen megpróbáltatások érték. Olyan mint iskolasorvasztások, ismétlődő fizikai bántalmazások és pszihológiai hadviselés: "kifelé magyarok", stb. parolákkal, - kisért. A szerb radikális eszme hordozói - a rendszerváltás utáni hatalomnak több-kevesebb szemlehunyása mellett - tehették meg azt amit megtettek a pszichológiai hadviselésben. Okot pedig erre a vajdasági magyarok nem szolgáltattak. Ne hagyjuk ki a Vajdaság (Nyugat Délvidék három megyéje) etnikai struktúrájának szándékos és erőszakos megváltoztatását az elmúlt tizenöt évben. Nincsenek pontos adatok, csak becsültek, - közel félmillió szerb menekült telepedett le a Vajdaság (Délvidék) magyarlakta községeiben és a háborús diszkriminációs behívások elől több mint ötvenezer magyar hagyta el a Vajdaságot, akik részben az anyaországban vannak, részben pedig nyugatra távoztak, de legtöbbjük nem szerezte meg az adott (nyugati) célország állampolgárságát. Nagyon sok vajdasági magyar van, akik több éven keresztül életvitelszerűen éltek Magyarországon, egyéb feltételeik is megvannak, de nem kapták meg a magyar állampolgárságot, akár hat-hét év után sem. Ne feldjük az 1993/4 évi gerjesztett inflációt, amelynek mindenki áldozata volt, de leginkább a munkahelyeikről tömegesen elbocsátott vajdasági magyarság.Akinek itthon volt szerény devizaletéte, annak ez elveszett, az állam rendeleti alapon szekvesztrálta (elkobozta), nem adta vissza, annak dacára, hogy az alkotmányi rendelkezések szavatolták a devizaletéteket és az állam eziránti felelősségét. Ilyen áldatlan körülmények ellenére, zömmel csak azok a magyarok költöztek át Magyarországra, akik életükben veszélyeztetve voltak. Amikor megszűnt a háború, 2000 októberében, és miután Milosevity rezsimje megérdemelten bukott meg, sajnos túl sokáig tartott szörnyű országlása, - nem volt többé a vajdasági magyarok oldaláról átköltözés, legalábbis jelentősebb, szignifikáns mértékben. Magyarország nem vezette be a vízumot azonnal. Időközben a teljesjogú EU-s csatlakozás előtt Magyarország Szerbia -Montenegro "ellenében" bevezette a vízumkényszert. A vízum bevezetése idejéig, három és fél évig, sem utána, a vajdasági magyarok nem költöztek át, helyben. szülőföldjükön maradtak. Hozzá fűzhető azonban, hogy a vízumok bevezetése után növekedtek a vajdasági magyarság ellenében, üzenetértékűen gyakorolt pszichikai és fizikai pressziók. Ezek lennének a sajnálatos szomorú tények.

A vajdasági magyarok ellenzékben voltak a milosevityi rezsim idején, a kormányváltásban részt vettek. Minden törekvésük arra irányult, hogy Szerbiát jóra bírják és közelítsék az európai úthoz, pontosabban, oda hatottak parlamenti és nem parlamenti társadalmi szervezeteik által, hogy a demokratikus jogállamiságot, a decentralizációt a kisebbség i jogokat ne csak hírdesse, hanem érvényre is juttasa. Nem a vajdasági magyarok választói politikai és civiltársadalmi közösségétől függött, hogy Szerbia jó útra térjen, bár a vajdasági magyarok és szervezeteik mindent megtettek ennek érdekében, - rendkívül nehéz, embertelen körülmények közepette. A vajdasági magyarok mint derült égből a villámcsapásként élték meg, hogy rájuk vonatkozóan is bevezeti az Anyaország a vízumkényszert, mivelhogy ez "nem alkalamaható diferenciáltan: vagy van mindenkire érvényes hatállyal, vagy nincs." A vajdasági/délvidéki magayrok méltánytalanul érezték magukat büntetve. Pedig joggal gondolhatták egyénei és átvitt értelemben, közössége, hogy nem voltak (ezúttal sem) bűnösök. Hiába volt az ingyenes vízum ígérete s annak valóban könnyített adminisztrálása, nagyon-nagyon sokan lehettek azok aki annyi szenvedés után ezt igazságtalan büntetésnek vették.

A szomszédos országok közül csak a vajdasági magyarság és mellette a kárpátaljai, mely az európai országokba való beutazás tekintetében schengeni vízumkötelezettség alatt ál, nem úgy mint magyarság, hanem mint mint illető országok lakói. A vajdasági magyarságot is sújtó schengeni vízumkötelezettség több mint tizenöt éve fennáll az európai országokba való beutazás tekintetében.

4. A vajdasági Magyar Pártok közös Szakértői Bizottsága és Magyar Külügyminisztérium Szakértői Bizottsága által megvalósított, határon túli magyarok javára történő kedvezményezett magyar államoplgárságról szóló tárgyalások. A vajdasági magyar tudománosság és a korábbi vajdasági madyar demokratikus közösség oldaláról még a kilencvenes évek elején és közpén felemerült a kettős állampolgárság gonbdolata és igénye. Tudományos oldalról elemést nyertek és ezek eredményei közzé is voltak téve, könyv alakban, vontakozó jogtörténeti, jogösszehasonlítási, nemzetközi közjogi analógiák, megoldások.

A szerbiai tételes jogi előzményként kiemelnénk, hogy 2001-ben Szerbia- Montenegró bevezeti a kettős állampolgárságot, kinyilatkoztatván, hogy akinek második állampolgársága van, az ország területén tartózkodása idején, úgy tekintendő mint az ország állampolgára.

A 2003 közepén megindított, az év végéig több ízben megtartott tárgyalás, a Magyar Külügyminisztérium Szakértői Bizottsága és a vajdasági magyar pártok által megbízott Szakértői Bizottság között, - melynek témája a könnyített, külhoni állampolgárság megszerzése volt, sajnos, a vajdasági magyar Szakértői Bizottság legjobb szakértői igyekezete és érvelése elelnére, nem járt eredménnyel.

A vajdasági magyar szakértői küldöttség által kidolgozott törvénymódosítás általános érvényű, annak alapján, hogy a magyar parlament nem hozhat csupán az egyik szomszédos államban élő magyarok javára kedvezményes állampolgársági törvényt. Kivételt képezett volna a bilaterális egyezményi út, amire abban az időben kilátások voltak Szerbiával. Tehát a javaslatunk szerinti törvénymódosítás hatálya bármely szomszádos régióban élő magyarság javára történt volna, amennyiben ezt az érdekelt személy igényli. (Ha "fél" kérni, vagy adot ország nem enegedi meg a kettős állampolgárságot, nem fogja igényelni).- Habár az állampolgársági kérdés minden oldala: jogi, filozófiai, és praktuikus - társadalombiztosítási, egészségbiztosírtási,ún. elvándorási, stb. - megvilágítást nyert, érvek és ellenérvek szintjén, és nézetünk szerint több érv szólt a magyar Országgyűlésben való hatályos állampolgársági törvénymódosításra (rámutatván a bilaterális út egyenlőtelnségi helyzetiere és szakszosan változó helyzeteire), az igenlő érvek nem nyertek támogatást. A vajdasági küldöttség érvei, habár úgy gondoljuk, hogy meggyőzőek voltak, sajnos nem voltak figyelembe véve. Pontos törvénymódosítási javaslatot is benyújtottunk. Kértük a magyar külügyi Szakértői Bizottságot, közvetítsék a magyar parlamenti pártokhoz kérelmünket, hogy alakítsanak ki konszenzust a magyar állampolgársági törvény, a magayr jogalkotási törvény szerinti, módosításához szükséges minősített, kétharmados többségi szavazat elérése érdekében. Sajnos kérelmünk eredménytelen volt. A harmadik tárgyalási szakaszba a Magyar Fél javaslatára, a vajdasági magyar küldöttség egyetértésével, a többi határon túli magyarok szakértői is bekapcsolódtak. Mi délvidékiek kértük, hogy esetleg ne csak olyan szakértők is vegyenek részt, akik ellene, hanem mellette is fel tudják sorakoztatni érveiket. Sajnos, egyes régiók szakértői (ha nem is a nem mellett voksoltak), azt az aggodalmat fejtették ki, hogy régiójukból a kettős állampolgárság esetén elköltözik a magyarság. Ebből a magyar fél nézetünk szerint tévesen azt következtette ki, hogy egyes régiók igent mondanak, mások pedig nemet. Sajnos kialakult a különböző érdekelteségi szintekre irányító s összpontosító tárgyalásmenet, aminek során a nem túl elvszerű vitát bevezető diskurzus adot támponmtot, melyet az elköltözési responza, kifogás (Nagy Zsolt, RMDSZ-szakértő) vezetett be. Az erről szóló vitában különböző nézetek alakultak ki, a horvátországi, a nyugat európai magyarság és a vajdasági magyarság szakértői, felméréseik alapján azt tudták erre csupán mondani, hogy a kettős állampolgárság nem növeli az elköltözést, ellenkezőleg erősíti az otthonmaradást, hiszen éppen a jelenleg hatályos törvény igényli az egytől nyolc évig tartó magyarországi életvitelszerű, munkaviszonyt, megélhetést, lakhatást feltételező tartózkodást, s aki érzelmi, jogi, kapcsolattartási, gazdasági alapon való állampolgárság megszerzését indokló esetben átköltözést, tehát a szülőföldi régió definitív elhagyását jelenti. A vajdasági magyar küldöttség rámutatott arra, hogy az elköltözésnek összetett okai vannak, s ha ezek adott esetben kulminálódnak, akkor együttesen meghatározókká válnak az áttelepülési döntléshozatalban, az állampolgárságtól függetlenül. Ugyanakkor a korlátozások a maguk nemében igenis jobban hozzá járulnak az elköltözéshez, mint a jogosultságok, szabadságjogok.

5. A rátio és az "érzelmek" érvei. Az érzelmek is nagyon fontosak: minthogy a tilalmak, más pozitív lépés hiányában, növelik a kilátástalanságot, az elköltözési szándékot. Ugyanúgy a jogosultságok, erősítik az otthommaradást. Szó sincs arról, hogy a kérdést az otthonmaradást támogató gazdasági támogatás szintjén is lehet szemlélni, de nem egyedül és egymagában. Tény, hogy a stástusztörvény által, alanyi jogon ígért támogatások csökkentek, vagy egyáltalában nem valósultak meg. Helyükbe pedig nem léptek más támogatások. Kitűnt, hogy a státusztörvény morális értéke ugyan megmaradt, de jogi szemeszögből nem valósította meg a hozzá fűzött reményeket.

A vajdasági magyarság, mely hosszantartó diszkriminált helyzetben volt és van, emellet az ország amelyben él, a magyarság önhibájától függetlenül, több mint egy évtizedes szankció, nemzetközi embargó alatt volt, - nagy része rendkívül szkeptikussá vált és az ígéretek helyett joggal várt jogosultságok mellett tette le voksát... Nem egyszer hangzik el mostanában a megállapítás, hogy sokan, nagyon sokan úgy érzik magukat, mintha "mostohagyermekei" volnának az annyaországnak (Dr. Ribár Béla akadémikus, az MTA délvidéki rendes tagaja). E közösség egyénei és kollektivitása bízott abban, hogy a tárgyalások eredménnyel járnak. Rövid idő alatt több mint ötvenezer aláírás gyűlt össze a szakértői tárgyalások idején, amelyek az érzelmi és racionáli igen mellett szavaztak. Lett volna biztosan több is. Az eredménytelenség után megnövekedett a kétely, a kiábrándultság érzete és ez növekedett az újabb és felemás, különösen az Európa felé való mozgásszabadságot továbbra is korlátozó megoldásokat kilátásba helyező kormányzati javaslatokat, igéreteket követően is. Az otthonmaradást segítő gazdasági, szociális, kulturális támogatások, leginkább nem növekedtek. Ugyanakkor a magyarigazolvánnyal járó jogosultságokkal kapcsolatos ígéretek zöme szintén nem valósult meg. A tények arról szólnak, hogy az ígéretek nem, vagy nagyon későn, késve, vagy egyáltalában nem valósulnak meg. Egyedül a vajdasági magyaroknak nincs önálló felsőoktatási intézményük, nem azért, mert nem igénylik.

A vajdasági magyarok a szakértői tárgyalások idején kialakított ankét alkalmával, természtesen méltányolva a környező országokban, eltérő, vagy hasonló mozgás- és gazdasági szabadsághelyzetre való tekintet, nélkül nemcsak a maga javára, kívánta e jogot kérelmezni, igényelni, hanem mások számára is, természtesen nem képviselvén más régióban élő közösségeinket, csupán azon az alapon érintve más régiók érdekeltségét, hogy amit a magunk javára igényeltünk, azt mások számára is értelemszerűen támogatjuk, ha mások is igénylik. Csupán azon az alapon tárgyaltunk az első két tárgyaláson, amíg "egyedül" a vajdaságiak tárgyaltak, "mások javára", hogy amit magunknak kérünk, nem tagadhatjuk meg más régiók magyar közösségeitől és egyéneitől, ellenkezőleg. Ugyanakkor az állampolgárság kérdését a magyar törvény, lévén általános jogi aktus, nem rendezheti cvsuőpán a vajdasági magyarság javára. (Még egyszer utalunk arra, hogy kivételt képezett, volna, ha az államközi bilaterális egyezmény megkötésének útját választottuk volna, amire van európai példa és modell). Kifejtettük, hogy amennyiben más határon túli nemzeti közösségeink képviselői ezt nem igénylik, az más kérdés. Ebben az esetben számunkra marad a bilaterális út, de ez bizonytalan. (Meg is mutatkozott hogy így van, Zsivkovity alelnök kontroverz nyilatkozatai után. Első nyilatkozata, a tárgyalást megelőzően az volt, hogy nincs kifogása a vajdasági magayok kettős állampolgársága ellenében, második, tárgyalás folytatását befolyásoló nyilatkozta arról szólt, amit abnnakidején a románok mondtak a magayrigazolvány kapcsán, - lehet kettős magayr állampolgárság, ha a magyar állampolgárságot megadják minden szerbnek, aki kéri).

A tárgyalások folyán közzé tett adatok arról szóltak, hogy a tárgyaláson résztvevő kettős állampolgárságot elelnző szakértők véleménye nem egyezett azzal a véleménnyel, ami adott régiók többségében elfogadott volt. Az erdélyi szakértő nem a tagadta, hogy Erdélyben a többség az igent kívánja, de az ő szakértői kutatásai arra utalnak, hogy az erdélyiek már nagyon sokan átköltöztek és a magyar állampolgárság megadása esetén még többen elköltöznének. Voltak azonban olyan adatok is amely szerint az erdélyi magyaroknak csupán az állampolgárság elnyerése okán egy elhenyagolható része költözne át, ami megegyezik a vajdasági magyarokra vonatkozó kutatások eredményeivel. Javaslataink arról szóltak, hogy a határon túli magyarok otthon boldogulva és nem áttelepülve kérhessék a magyar állampolgárságot. Annál inkább, mert egyes meg nem jelentetett szociológiai felmérések és egyéni tapasztalatok arról szóltak, hogy az anyaországi magyarok, állítólag akkor sem hagyták jóvá a határon túli magyarok áttelepülését, amikor ez alapos és indolkolt volt.Áttelepülés hiányában pedig a hatályos törvény szerint nem lehet magyar állampolgárságért folyamodni. Azért kellett kérni a törvény módosítását, hogy ez, az áttelepülés nélküli magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége lehetővé váljon. Javaslatunk a belső törvénymmódosítást helyezte előnybe, nem zárván ki a bilaterális egyezmény útját. Amennyiben a határon túli magyarok szülőhelyükön maradva nyerhetnék el a magyar állampolgárságot, nem volna választói joguk sem, mivel erre csupán a letelepdési engedéllyel rendelkezők jogosultak, mégpedig helyi önkormányzati szinten történő választások alkalmával.Igaz, rámutattunk ennek hátrányaira is megfontolásra terjesztettük elő ennek módosítását, utalván azokra a jogösszehasonlítási példákra, amelyeknél nem „gond“ a határon túliak választói joga sem.

Ad 2) Ki tekinthető határon túli magyarnak? - A kedvezményezettek körének problémája

Említett tárgyalásokon hosszasan tárgyaltuk ezt a kérdést is.Nem egyszerű a válaszadás, de nem is lehetetlen. Legalább egyes "kötelező", valamint "nem kötelező" vagylagos vagy együttes elemeiben meghatározható, körüljárható. A hatályos állampolgársági törvénynek (1993. évi LV. Törvény a magyar állampolgárságról, módosítások: 2001. évi XXXII. Tv., 2003. évi LVI. tv., - hatályos 2003. november 1.-től) van egy erre vonatkozó tág meghatározása: az a nem magyar állampolgár, aki annak vallja magát és magyar nyelven állampolgársági vizsgát, továbbá nyilatkozatot, esküt tesz. Lehet, hogy az esetleges törvénymódosítás során nem tanácsos ennél többet jogszabályba iktatni. Persze, a Magyar Fél kezdeményezésére azt is taglaltuk, elfogadható-e ez a meghatározás, szükség van-e a pontosításra. A pontosítás nézetünk szerint akkor volna mellőzhető, az állampolgárság megadása kizárólag diszkréciós jogkörben volna és nem volna alanyi jogon (is) megadható. Amennyiben azonban a meghatározás a diszkréciós jogkörön túlmenően szükséges volna, ami mellett vannak érvek, a közlebbi meghatározás flexibilis, felsorolásszerű lehet. Helyesebb útnak véltük az alanyi jogon való érvényt, így a "ki a magyar kérdés" fogalom-meghatározásának előkérdése jogos. (Ne legyen a kedvezményezettek köre kizárólag a szűkebb értelmben vett diszkréciós jogkörben eldöntve, legalábbis ezen az alapon, hogy valaki az-e akinek mondja magát). Pontosabban, kialakult az kolloquiális álláspont, hogy csupán egy kizárólagos mérce nem elegendő. A tárgyalás során lehetséges mércék kerültek szóba.. 1) A mércék közül egy jogi mérce is szóba került. E szerint ide sorolhatók volnának azok a személyek, akiknek felmenőjük magyar állampolgár volt. A közös álláspont az volt, hogy ez a mérce jelenleg és a jövőben túl tág értelmezést nyerhetne, hiszen e kritérium alapján a kedvezményezettek körébe kerülhetnének az összes, több mint száz éve hagyományosan velünk együtt élő más nemzetiségű személyek leszármozattai is. Ebben az esetben a jogos és egyetértéssel megfogalmazott kifogás többek között, abban nyilvánulhatna meg, hogy más nemzetiségek generációk folytán elvesztették magyar nyelvülket és kultúrájukat. 2) Szóba került egy másik mérce is: a származás (ius sanquinis), vagyis az, hogy a kérelmező szülei, vagy egyik szülője magyar. Összetett kérdés, de felmerült mint olyan és egyike a fontos mércéknek, még esetleges részleges nyelvvesztés esetén is. 3) Elengedhetetlenül szükséges mérce nyilván az is, hogy a kérelmező ismerje a magyar nyelvet, ami bizonyítható az állampolgársági vizsga által, de különösen az által, hogy magyar tannyelvű iskolába járt, ami természtesen iskolai oklevelekkel igazolható, vagy igazolandó. Közvetlen ellenőrzési lehetőség az állampolgársági viysga (mely egyébként a jóváhagyandó hatályos törvényi rendelkezések értelmében mellőzhető, kortól függően, magyarországi megfelelő diploma esetén, stb. 4) Lehetséges fakultatív, de méltányolnadó és affirmatív tényező, hogy a kérelmező valamely hagyományos vallási felekezetünkhöz tartozik. 5) Az is számba vehető, mint szubszidiárius elem, hogy a kérelmező valamely tudományos, kulturális, társadalmi szervezetünkhöz tartozik. Ám az, a tény, hogy nem tartozik egyhez sem, nem lehet kizáró mérce. 6) Nyilván a kérelmezők körébe miért ne lehessen besorolni a nem magyar házastársat, beleértve azt is, aki tud magyarul és aki gyermekeinek magyar tannyelvű iskoláztatását is támogatta, de ettől eltekintve is. Vannak persze fakultatív elemek, vannak relatív elemek, vannak együttes elemek, stb. Mindenesetre e kérdés már tárgyalva volt a magyarigazolványok kiadása során. 7) Femerült azon nem magyar személyiségeknek beiktatása, akik igénylik a magyar állampolgárságot és jelentősen hozzájárultak a magyar kultúrához, irodalomhoz, tudományhoz valamint a magyar és nem magyar népek nemzetek és kultúrák kapcsolatának gazdagításához, ápolásához és fejlesztéséhez. Maradtunk annál, hogy a fennebb említett körülmények és mások figyelembe veendők, de talán nem tanácsos normákba foglalni, ám figyelembe veendők az esetleges kérelmezők köre miatt. 8) Az is megvitatásra került, hogy a kedvezményezettek köre csupán a határon túli szomszédos államokban élő magyarokra vonatkozzék-e, vagy bárhol élő magyarokra. Értelmeszerűen a "határon túli magyar" szintagmája, jelentéstartalmában mindkettőt magában foglalja.Az egyes európai országok magyarságának képviselői akik a harmadik tárgyaláson részt vettek a szó legtágabb jelentéstartalmát támogatták. A tárgyalások során ugyan egyesek kifejezésre juttaták nézetüket, hogy a szomszédos országok magyar nemzeti kisebbségei által lakott régiókon túli magyarság nagy része, amely az anyaország területén élt, és 1956 után körltözött (sokszor nem egyszerű körülmények miatt), a rendszerváltás utáni, az állampolgársági törvény módosítás alapján méltán jutottak kettős állampolgársághoz. Ebben a tekintetben azonban kívül maradtak azok a határon túli magyarok, akik sokszor hasonló okok miatt "vándoroltak ki", akiket azonban a módosítás nem ölelt fel, így nem szerezhették meg a magyar állampolgárságot, kivéve, ha életükben a határmódosítások során megszerezték magyar állampolgárságukat és 1945 után az állampolgársági jogszabályok miatt a szovjet fennhatóság diktálta magyar törvény jóvoltából, akaratuk ellenére elvesztették.A vajdasági szakértői bizottság álláspontja az volt, hogy el kell fogadni a legtágabb értelmezést. Azonban jelenleg legnagyobb figyelemmel mégis közvetlenül a határon túliakra kellene összpontosítani. Elsődleges és nagyon fontos kérdés tehát, hogy a Magyarországgal szomszédos országok magyarságának állampolgársági kérdéseit taglaljuk: hiszen ők (is) voltak időnkét ismétlődően apatrid, vagy szülőföldjükön alapvető emberi jogaikat tipró helyzetekben. /Így pl. a valamikori parlamentáris Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, majd 1929 után abszolutista, parlament nélküli királyi Jugoszláviában, am magayrok több tíz évig állampolgársági jogosultságok alapvető emberi és kisebbségi jogok nélküli, vagy diszkriminációs helyzetekben voltak. Nem szólván az 1944-45 évi már titói Jugoszláviában, a katonai közigazgatás idején előállt helyzetekről, amikor is a magyaroknak egyrészt állampolgársági jogaik forgtak kockán, mert mint a királyi Jugoszláviában, ebben is kitelepítésükte tervezték. Nem utolsó sorban ebben a második (volt) Jugoszláviában a magyaroknak az emberi és kisebbségi jogaik valamint élethez való jogaik érvényesítése kérdőjeleződött meg. 1944/45-ben néhány hónap leforgása alatt több mint negyvenezer magyart fosztottak meg életüktől mindennemű jogi uton bizonyított vétkesség nélkül, mintegy megtorlásként. (Ennek történeti vonatkozásait Matuska Márton dolgozta fel, de megelőzően Cseres Tibor és mások is). Más hasonló helyzetek voltak Cseh-Szlovákiában is, ahol a benesi dekrétumok alapján indítványozott és nagy részt meg is valósított, ún. lakosságcsere, gyakorlatilag kitelepítés tekintetében. Az erdélyi magyarság is súlyos diszkriminációs helyzetekben volt, nem egyszer/.

A határon túliak egy jelentős része (ismét) kimarad az európai integrációból és ennél fogva, az illető ország európai úniós csatlakozási folyamatban való késedelme miatt, hátrányos helyzetben van. Ami a szomszédos régiókon túlmenő magyarságot illeti, a Magyar Fél oldaláról az észrevételek arról szóltak, hogy a javaslatok szerint "túl tág körről" volna szó, hiszen vannak immáron több generációval korábban, más országokban integrálódott magyarok.Megjegyezhető, hogy a 2001. évi olasz állampolgársági törvény módosítása mind a volt Jugoszlávia, szétesése után létrejővő államok területésn, azaz korábban az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő olaszok számára, bilaterális egyezménytől eltekintve, kérelmre megadja az olasz állampolgárságot. A törvény ezen kívül lehetővé teszi az állampolgárság elnyerését az európai kontinensen kívül élő olaszok számára is. Ugyanakkor a horvát állampolgársági törvény is lehetővé tette a teljes állampolgárságot a határon túli horvátoknak, beleértve a vajdasági horvátokat. Utóbbi esetben nem volt tapasztalható az elvándorlás és a horvát állam költségvetése sem szenvedett nagyobb hiányt, habár nem kevés szintén európai kontinsen belül és kívül élő kedvezményezettről van szó. Szlovákia a kedvezménytörvényen túlmenően, a határon túli, esetleg a vajdasági szlovákoknak, a kettős állampolgárságot. Románia újabban bevezeti kis Jugoszlávia - Szerbia Crna Gora "ellenében" a vízumkényszert, erre reciprok alapon Szerbia-Crna Gora is Románia "ellenében, habár mindkettő elfogadta az európai kisebbségvédelmi egyezményt amelynek értelmében kötelesek az akadálymentes, határon átívelő szabad kisebbségi kapcsolattartás biztosítására. Nem tudni, vajon Románia megadta-e a vajdasági román kisebbség számára a kettős állampolgárságot, aminek esetén a vajdasági románoknak, nem lesz mozgásszabadság-korlátozása. Adott esetben paradox módon előfordulhat, hogy a vajdasági horvátok, szlovákok, sőt románok is szabadon utazhatnak, schengeni vízum nélkül Európában és a világban, miközben a vajdasági magyarok még az anyaországba is vízummal utahatnak be, - a nemzeti vízum után, netán a schengeni vízum bevezetése esetén pedig, majdan csupán schengeni vízummal. Megjegyzendő, hogy számos teljes jogú európai ország nem tagja a schengeni egyezménynek, tudtunkkal Magyarország sem. Ha netán így volna, akkor Magyaország vízumkorlátozása felénk (vajdasági magyarok iránt is érvényesülő hatállyal) nem schengeni kötelezettségből fakad. Mewgértjük az intézkedést, tudjuk, gondoljuk, hogy adott országra nézve miért van,de hiányzik a határon túli magyarok, különösen, ha szociális, jogi helyzetükben elnyomottak, mint a Vajdaságban, helyzetének ellensúlyozása (mint a mozgásszabadság biztosítása, ami persze, nem az elköltözésről szól, hanem a kapcsolatok megvalósításának ellehetetlenüléséről, vagy korlátozásáról).

Megjegyzendő, hogy a tárgyalások során szó volt arról is, hogy az európai únió jogi szabályozása szerint az úniós állampolgárságot nem számítva, az állampolgársági törvényhozást belső kompetenciának tartja, tehát minden ország maga szabja meg, kinek és milyen feltételek mellett adja meg az állampolgárságot. Fontos úniós megkötés azonban ebben a tekintetben van: arról szól, hogy a kettős állampolgárságú személyeknél a tényszerűen érintett országoknak kerülniök kell a kettős kötelezettségek alkalmazását (pl. a kettős katonai szolgálat). Érvényesül ebben a tekintetben az ún. konzumált állampolgársági köztelezettségek doktrínája, ami azt jelenti, pl., hogy az egyik országban teljesített katonai, vagy civil szolgálat a második állampolgárság szerinti országban azonos kötelezettségként elismert, másodszor nem kérhető számon. Magyarország ebben a tekintetben rendkívül korrekt.

4. Mennyiben egyeztethető össze a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális és nemzeti kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális regionális autonómia, - tegyük hozzá, országos és helyi önkormányzatiság).

A kettő egymást nem zárja ki. Ellenkezőleg, a különböző autonómiák rendszere (kulturális, köztájékoztatási, oktatási, országos és helyi kisebbségi autonómiákat a kettős állampolgárság egymást kiegészítheti, támogathatja.

5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővitése?

A Magyarországgal szomszédos országok európai úniós felkészültsége, és ennek folytán az únióba való belépésük esélyének különböző időpontja, objektíve, akarva-nem akarva, megosztja a határon túli magyarok helyzetét és alapvető jogok tekintetében (pl. mozgásszabadság) megkülönböztetésükhöz vezet. Máris van egy kolloquiális, nemcsak terminus-technicus jelentéstratalmú szintagma: "Úniós" és "nem úniós magyarok" . Ami azt jelenti, hogy az Úniós tagországokban élő magyaroknak Európával és világgal való kapcsolatai és mozgásszabadsága nagyobb, mint azokban az országokban élő magyarok, amelyekek országának egésze késik az európai csatlakozási folyamatban (nyilván nem a magyar kisebbség "fékező" hatására). A magyar-magyar kapcsolatokban ezt a tényt mindenképpen figyelembe venni, olyan értelemben, hogy ezek a körülmények ne gyengítsék az úniós csatlakozást megkéső országokban élő magyarok ebből lehetőleg ne sznevedjenek kárt, habár eddig és máris óriási szellemi és anyagi kárt szenvedtek. A vízumkorlátozások alatt élő magyarok, beleértve a vajdasági és kárpátaljai magyarokat is, nehezebben valósíthatják meg korábban fennálló anyaországon kívüli európai kapcsolataikat, a tudomány, a kultúra, az oktatás, a vállalkozási, munkavállalási és más területeken.Ezek idővel, a hosszantartó schengen-hatás miatt elsorvadtak, pedig fontosak voltak. Amíg ezek a kapcsolatok fennálltak, a vajdasági magyarok annál fogva, hogy voltak, zömükben nem költöztek el, visszatértek és tapasztalataikat itthon átadhatták. Ki kell emelni, hogy a legfontosabbak az anyaországi kapcsolatok. De nagyon fontos, hogy a magyar-magyar kapcsolatok fennálltak, fennálljanak az európai magyarsággal és természtesen az általános kapcsolatok. Ennek elérése céljából szükséges, hogy a határon túli magyar szervezetek, mégpedig nemcsak a politikai szervezetek, hanem a tudományos, kulturális, művelődési, stb. szervezetek is belepcsolódhassanak a megfelelő európai magyar és nem magyar szervezetek tevékenységébe, szervezeteibe.Ne az legyen a meghatározó, hogy a határon túli magyarság tudományos és kulturális és egyéb szervezetei és egyénbei majd csak akkor kapcsolódhassanak bele az európai "vérkeringésbe" amikor az illető ország, melyben élnek, megfelelő tagsági szintet érnek el. Természetesen, messzmenően előny az, ha az illető ország előrehaladt az európai integráció útján, hiszen ez egyúttal jelenti a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és ezáltal a magyar kisebbség helyzetének javítását. A magyar állampolgárság tolerálása, elfogadása is, adott szomszédos országban növelné az illető ország európai úniós esélyeit. Végül is, az új teljesjogú tagországok magyarsága is, ahogyan a sajtóból, egyéb médiából olvasható, látható, hallható, - szívesen veszi a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét. Náluk ez érzelmi kérdés, de a hátrányos heklyzetben levő és jóformány schengeni vasfüggöny mögötti magyarság számára ez életkérdés, az érzelemi kérdés mellett.

II. Demográfia és migráció

6. A népszavazási kezdeményezés időzítéséről és a kezdeményezésben föltett kérdés megfogalmazásáról.

A népszavazási kezdeményezés politikai, a határon túli magyarság egyik fontos eddig megoldatlan kérdését érinti és mint ilyen úgy van megfogalmazva, ahogyan van. E kérdést lehetett volna sokkal korábban, akár a rendszerváltás után is alaposn megfontolni és rendezni. E kérdés rendezését sokkal korábban a kérdés népszavazásra juttatása előtt többször felvetették akár a délvidéki, akár a határon túli voltak politkai, tudományos és civiltársadalmi kezdeményezések, de ezek mind "zátonyra futottak" és felemás, nagyjából meg nem valósított, vagy meghiúsult megoldásokhoz vezettek.Jobb lett volna, ha a magyar parlament meghozza a törvény méltányos módosítását esteleg egy új külhoni állampolgárságra vonatkozó törvényt. Utóbbinak az a hátránya, amit a vajdasági magyar szakértők észrevételeztek, hogy kétféle állampolgárságot, nem egyenrangút honosítana meg, ami eleve megkérdőjelezné a kívánt mozgásszabadság érvényesítését, mert kérdés, hogy Európa teljesjogú tagországai elismernének-e egy "felemás" állampolgárságot, s nehogy ugyanolyan helyzetbe kerüljünk ezzel is, mint a státusztörvénnyel Sajnos, nem történt meg az amit vártunk, hogy az oly hosszú ideig tartó kezdeményezések végül is megoldáshoz vezessenek, a magyar törvényhozásban kialakult diskurzus miatt, és nem azért mert nem volna megfelelő jogi megoldás. Nyilván ezért és ezek után került sor a Magyarok Világszövetségének népszavazási indítványozására. A népszavazás dec. 5.-ére való kiírására azután került sor, miután az "ellenzők" által benyújtott alkotmányellenességi indítványozás kapcsán az Alkotmánybíróság megvizsgálta a kezdeményezés alkotmányosságát, és azt nem tartptta az alkotmánnyal és a törvénnyel ellentétesnek. Lehetett a kérdést pozitívan eldönteni előbb is, a parlamentben, összhangban az NMDF által benyújtott törvénymódosítási javaslattal, de ismeretes, hogy a javaslatot a kormánypártok elutasították.Lehettet volna úgy is, hogy a kérdés napirendre kerülhetett volna a vajdasági magyar szakértők által, majd a határon túli többi közösség szakértői által is támogatott törvénymódosítási indítvány alapján korábban is, parlamenti döntés alapján, újratárgyalni a kérdést, figyelembe véve a határon túli magyar közösségek igényét. De lehet lehet így is, npszavzás alapján, kissé megkésve, de mégis, reméljük, idejekorán.

Sokan indokoltan teszik fel a káérdést, mi lesz, ha az anyaországi állampolgárok nem vállalnak minket határion túli magyarokat, annyi ellenproaganda után, és nem mennek ki a néopszavazásra, vagy netán nemmel szavaznának. Ennek a jogi követkeménye az lesz, hogy e kérdés a törvénnyel megállapított határiődig nem lehet újbóli népszvazás tárgya. Morális következménye azonban beláthatatlan. A határon túli magyarok ezt úgy értelmeznék, hogy az anyaországiak nem vállanak bennünket, mint a nemzet egyenrangú tagjait és részeit. Még akkor sem, ha ez nem kerül sok anyagi áldozattal. Az ilye kimenetel valóban lesújtaná a határon túli magyarokat. A kormányoldalról benyújtott alternatív javaslat, amely szerint lesz eddigi magyar igazolványt helyettesítő, a Magyarországra való szabad beutazást és tartózkodást szavatoló igazolvány, sajnos csak rudimentárisan megfogalmazott tartalma nem nyújtja az ígért "egyenjogúságot", hiszen nem jelent az eddigi ígéretek szerint schengent áthidaló útlevelet. Nem világos, jelent-e majd választói jogot, társadalombiztosítást, egészségbiztosítást stb. Az ígért váálalkozói és nem költségvetési anyagi alapozás iránti indítványozás csupán most jött létre, de nem tudni, hogy a rendeltetés mi lesz: új határon túli támogatások rendszeréről lesz szó, vagy az adott igazolványok adta, magayrországi tartózkodás idején megvalósítanó jogosultságokl biztosítására. Azt sem tudni, hogy az esetleges, mondjuk Határon Túli Közalapítvány tudja e majd fedezni az ígért jogosultságokat, mi lesz, ha nem lesz leegndő, s úgy járunk vele mint a magyarigazolványokkal?

Az akadálytalan határon átívelő kapcsolatok, mind az anyaország felé, mind a régiók között az európai kisebbségvédelmi egyezmény tárgya. Maasztricht után (1993) a munkaerő, a tőke, a szolgáltatások szabad áramlása az EU alappillérei közé tartozik. Ha a határon túli magyarság magyar és európai orientáltságú, akkor ezt szabadságot is meg kell neki adni, és nem kell félni, hogy elköltözik szülőhelyéről. Kivéve, ha otthon diszkriminálják a magyarokat. Ha súlyos diszkiriminálásukra kerülne sor, mint Szerbiában, Romániában időnként előfordult, akkor meg amúgy is, a Magyar Alkotmány 6. paragrafusának 3 bekezdése szerint az anyországnak segítenie kell és be kell fogadni a veszélyeztett magyarokat. Azért, mert Anyaország. Ha a magyarokat adott szomszédos országban, akkor az adott országot nem fogják befogadni az EU-ba. Hiába akarják a magyarok az európai utat, ha az illető országokban szándékosan, valamilyen beláthatatlan oknál fogva bizonyos erővonalak ezt késleltik, vagy akadályozzák. Ilymódon adott magyarság áldozatává válik a késésnek. Mind a romániai, mind a vajdasági magyarság gazdasági helyzete rossz, a vajdasági magyarság helyzete pedig „jogi státusza“ tekintetében is rossz, hiszen hosszantartóan volt diszkriminálva, a milosevityi autista és nemzetiszocialista érában, továbbá az ország amelyben élnek, hosszabb idő alatt szankciók alatt volt. Ez érintette a vajdasági magyarságot is. A nemzeti vízum olyan időkben érte a vajdasági magyarságot, amikor már szó sem volt az elköltözésről. De a magyar vízum bevezetése betetézte azt a helyzetet, hogy akár németországi vagy svájci unokatestvérhez, a baráthoz, stb egyszer tizenöt év alatt nem utazhatott el bonyolult schengeni vízum nélkül.Tehát gyakorlatilag egyáltalában nem tehette meg. Nem számítva a családi kapcsolatokon túlmenő kukturális, tudományos, civilszevezeti más területeken való kapcsolatok tartásának ellehetetlenülését, vagy elnehezülését. Közben a magyar állampolgárság igénye ettől függetlenül kezdettől fogva fenállott, belelértve az ráció adta és az érzelmi érveket is. Had mondjak egy „érzelmi érvet“: Óriási tétről van szó: az anayországi magyarok döntenek majd, helyettünk arról, vajon elfogadják.-e, hogy mi határon túli magayrok is a nemzet részei vagyunk, vagy sem. Ha nemmel szavazanak, azt mondják majd, hogy nem tudnak, nem mernek minket vállalni, mert sokba kerülünk.És mi lesz ennek a nemzetközi következménye - mennyire fognak minket, határon túli magyarokat magayaroknak tekinteni. Akkor, ha Európába, Amerikába megyünk és elmondjuk, amennyiben kérdeznek minket, hogy valahol kisebbségi jogainkat megsértik? Majd csodálkozva néznek ránk és azt kérdezik, önök, mint határon túli magayrok nem léteznek, hiszen az anyaorsági magayrok önöket nem tekintik magayroknak.

Az időzítéssel kapcsolatos kérdésre nem adható egyéb válasz, nem kommentálható, mert nem tudományos, hanem főként érzelmi jellegű.

7. Csökkenő határon túli magyar kisebbség és áttelepedés, a demográfiai mutatók megállítása - határon túl.

A kérdés nincs egészen jól feltéve, mert az ankétban megfogalmazott teljes kérdésfelvetés azt vélelmezi, tévesen, hogy a kettős állampolgárság megadása esetén és csupán ennek köszönve a határon túli magyarok tömegesen és földrengésesen Magyarországra költöznek, majd netán "kiürítik" a Kárpát-medencét és ez bizony, ha megtörténne, ténzleg nemzetellenes lenne, de nem fog megtörténni. Hacsak nem valamilyen más okból nem fordul elő az eltköltözés, éppen a tilalmak okából, merft megsértették a határon túli magyarságot, éőppen aokat akik legnmehezebb jkörülmények között otthon maradtak, azáltal hogy még rájuk is tesznek "biztonsági" szelepzárat, vízumot és egyuéb korlátozásokat. A vélelem nem alapos, megdönthető. Minden attól függ, hogy csupán a kettős állampolgárságra koncentrálunk-e mint egyedüli lehetséges áttelepedési vagy elvándolrási okra, vagy több okra, ami az eddigi elköltözéseket is okozta.

Határon túli demográfia.Az anyaországi demográfiai helyzet is kedvezőtlen. A anyaországból is sokan külföldre utazhatnak. Miért ne. Ez természtes. Lehet, hogy kint maradnak, tartósan, lehet hogy ideiglenesen. Lehet hopgy lesz egyik is másik is. Miért ne. Erről szól Európa. De ettől nem lesz földindulás, nem lesz szignifikánsan tömeges. A kérdés "csupán" a határon túli magyarok demográfiájával foglalkozik és eer vonatkozóan fél a definitív áttelepülésről vagy elvándorlásról, persze, joggal.Ám az áttelepülés, főleg ideiglenes éppen heleyttesítheti az Eruópába igyekvő anyaországi magyarokat. A demográfiai állapot a Vajdaságban, a magyarság kárára azért kedvezőtlen, mert háború volt és mert a fiatalokat és a középkorúakat ebbe kényszeríteni akarták. A béke, a jogok megadása, a gazdasági feltételteremtés, a magyarok kiszorítása a munkahelyekről és egyéb diszkrimináció megszüntetése, - és amagyar állampolgárság adta biztonság javíthat a helyzeten.

8. Magyarország migárációs politikája.

Nem lehet átgonsolt migrációs politika azokban az időkben és helyzetekben, ahol és amikor az ország kénnyszerhelyzet van. Gondolok itt arra, hogy a délszláv háborúk miatt nagyon sokan kerestek menedéket, vagy ideiglenes, vagy tartós megoldást Magyarországra való áttelepedés útján.

Másrészt vannak helyzetek, amelyek arra utalnak, hogy a határon túli magyaroknak időnként nehezebb, indokolt esetben is áttelepedni, mint talán más nemzetiségűnek.Ami enyhén szólva, határon túlról szemlélve téves és érthetetlen "migrációs" politikára utal.

Mivel hogy "nekünk" az a "feladatunk", hogy otthon maradjunk és minden áron boldoguljunk, olyan helyzetben is, amikor a lét is megkérdőjelezett nemhogy a boldogulás. Gondolok itt a különböző diszkriminációs helyzetek idejére, ami sajnos nem múlt el.Sőt következményei most kezdenek igazán megmutatkozni.

Komoly kérdés a határn túli és az anyaországi feltértelrendszer különbözősége, az anayországiak körülmények javára írva, - ami természetesen anyagi, de nemcsak anyagi jellegű. Ez is egy vonzáskör, ami sokszor el nem kerülhető oka az elvándorlásnak.

A határon túli magyar intézmények mögött nem áll állam, nem áll adminisztrációs háttér. Ugyanakkor munkájában alapításában több éven keresztül korlátozott, akadályoztatott és ma is akadályozott. Az intézményi rendszerünk fenntartása kizárólag az anyaországi pálzázatokon múlik, sok az adminisztrálás, kevesebb idő marad a lényeges munka elvégzésére. Mindez az anyaországi intézményekben megoldott.

A tudományos kutatás, az oktatás fejlettebb az anyországban. A vállakozási feltételek is szabadabbak. Ezek a körülmények természtszerűen és érthetően vonzzák a határon túli magyarokat. Az oktatás anayanyelvű volta és környezete, magas színvonala, egyértelműen sokak számára fontos indíték.

Tehát arról van szó, hogy otthon ezeket a feltételeket egymagunk nagyon nehezen tudjuk megvalósítani, nem aért mert nem volna sok tehetség, ellenkezőleg. S ha ellenetelenülünk szülőföldünkön az oktatás, a kutatás, stb. terén, azért mert saját intézményrendszerünket nem tudjuk fenntartani, vagy azt akadályozzák, akkor szizifuszi munkát végzünk. Nem csoda, hogy sokan áttelepültek ilyen feltételek közepette. Minthogy nem csoda az sem, hogy az anyaországiak jobb feltételek mellett külföldön vállalnak munkát. Nem mindenki váalasztja ezt az "utat", csupán az aki meg kívánja járni. Így van ez a határon túli magyarokkal is ami őket m,igrációra készteti, vagya az anyaországba, vagy külföldre. Vanank természtes és szükséges migrációs mozgások, amelyek alapvetően nem befolyásolhatók egyszerű migrációs és antimigrációs intézkedésekkel, vagy amelyeket nem is kell destimulálni, hiszen szükségesek. Lehet adminisztrálni, de ez balul üthet ki. Inkább lehet ösztönözni, vagy destimulálni, mégpedig szabadságjogok és megefelelő otthonmaradási feltételek biztosítása, ösztönzése útján.

Egy a vajdasági Magyar Szóban napjainkban erről szóló cikíró mondja: szégyenlek kérni, itthon maradtam rengeteget dolgozom, hiába. Mindig azt róják fel nekünk az Anyaországban, legalább az egyik oldalról, hogy kérünk és ez "sokba kerül." Ha úgy csinálják, hogy sokba kerül, hát mit tegyünk, nem kérünk. Aztán a cikkíró korrigál és azt mondja: mégis kérünk, megértést és odafigyelést. - Hozzá tehető: beleértve azokat a jogosultságokat amik nem kötelezően anyagiak és megadhatók. Ne legyünk mi határon túli magyarok ellehetelenült helyzetekben felelősek azért, amiért nem lehetünk felelősek. Ha itthon ellehetetlenítnek bennünket, elvonják a munkát azok, akik mihozzánk is eljöttek, mit kell tennünk, el kell mennünk (ideiglenesen, vagy tartósan). Az jobb, ha az anyaországba, rosszabb, ha a máshová.

Más kérdés a szabad kapcsolattartás, az hogy elutazhatunk, ha tehetjük és tapasztalatokat szerezhetünk. Egyhetes elutazás ne "kerüljön" nagy adminisztratív és vízum-beszerzési "munkálatokba." Legyen tehát kettős állampolgárság, ami megkönnyitené otthonmaradásunkat, hiszen anayországi és európai szabad kapcsolattartásainkat, elutazásunkat és visszajövetelünket ez nagyban segítené.

9. A magyar kormány kissebbségpolitikájának egyeztetése az egyéni életpályák mobilitásigényével.

Több egymás mellett levő, egymást támogató megoldás van, életpályáktól függően. Ha pl. tudományos kutatóról van szó, a vajdasági magyar kutató számára nagyon sokat jelentene a teljeskörű magyar állampolgáság megadása. Ám nem úgy, hogy a kutató minden munkája mellett évekig kérve eredménytelenül várja a megoldást, még akkor is hiába, ha minden törvényi feltételnek eleget tett.Pedig, mondjuk, otthon maradt, segítette a magyar kulturális, tudományos intézményesítést, stb. Mégha a háborús behívást megtagadta, mégha munkahelyvesztési helyzetbe került és minden ok nélkül rendőrségi „beszélgetéseknek“ volt kitéve. Mégha több ember munkáját is elvégzi és ezáltal egészségét is veszélyezteti. Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak, amennyire ez lehetséges, idejekorán és nem késve kell biztosítani a mobilitást.Emlékeztetünk kiemeljkedő erdélyi tudósokra akik életükben nem kapták meg magyar állampolgárságukat, akkor amikor kelett volna.

Voltak kiemelkedően jól működő intézmények a tudomány területén, melyet az MTA és az OM koordináltak: DOMUS program, akadémiai tudományos tanácskozások, oktatói tanácskozások, kölcsönös vendégprofesszori lehetőségek.vanank azonban olyan témák, amelyek hosszabb kutatást, tartózkodást igényelnek.

Más típousú életpályák esetén nyilván a mobilitás másként fogalmazódik meg. Pl. vállalkozások esetén. A határon túli vállalkozók, akik kis számban vannak, azonban Magyarországon viszonylag könnyebben kapták meg az állampolgárságot.

Megítélséem szerint életpályától függetlenül kell biztosítani a magyar állampolgárságot, mindenki számára aki eleget tesz a feltételeknek. Számos vajdasági esteről tudok (pl az ujvidék melelti Pirorsi esetekeről), ahol idősebb szülők kicsiny nyugdíjból élnek, immáron családos gyermekeik a háború miatt Szegedre költöztek és ünnepnapokon szeretnáék gyermekeiket, unokáikat meglátogatni. Ők nem értik, miért kell nekik vízumért folyamodni, ahhoz, hogy életük alkonyán két napra felutazzanak szeretett családjukhoz.

10. Lehet-e mérlegelni, "mennyibe kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok? Milyen gazdasági közvetkezményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?

Lehet mérlegelni a költségeket, kérdés azonban, hogy mire költünk és miért. Lehet úgy is, hogy bizonyos intézkedések kevesebb költséggel járjanak és idejekorán megfelelő és kívánt hatást váltsanak ki. Az állandó politikai "változás", pontosabban kormányzati ciklusok szerint módosuló határon túli magyar kisebbségpolitika, - sokszor "kísérletezések" mentén, ugyancsak elbinzonytalanítja, elkeseríti a határon túli magyarokat. Ez őket jobban bántja, mint sokszor az anyagi megélhetés szűkössége.A vajdasági magyarok általam megkérdezett, igaz, statisztikailag nem reprezententatív módon konzultált és statisztikai állagában nem szignifikáns, véletlenszerű ankét alapján megkérdezett, de mégis mérvadó személyei (fiatalok, egyetemi hallgatók, középkorúak és idősebbek egyetemi tanárok és más foglalkozásúak "egyszerű" munkások, foglalkoztatottak és állásnélküliek, középiskolai oktatók, nyugdíjasok ,stb.) gyakran arról szólnak, hogy nagyon kellemetlen a számukra, ha a magyar közszolgálati sajtóban médiákban, a határon túli magyarok támogatásának költségei kerülnek szóba, riogatva és ellenünk felhagolva az anyaországi állampolgárokat. Szinte kivétel nélkül mindenki, a határon túli magyarokkal folytatott beszélgetések során, egyértelműen azt gondolja: - annak híresztelése, hogy mi sokba kerülünk az anyaországi adófizető polgároknak, méltánytalan. Egyrészt ez nem helytálló, nem felel meg a tényeknek, másrészt minden ok nélkül ellenérzéseket szül irántunk az anyaországban.Amikor a belső helyzetben problémák vannak, nincs rendjén a problémákról a figyelmet átterelni másra, ezúttal ránk, határon túli magysrokra, de úgy hogy antipátiának tárgyává legyünk, amiben itthon minden igeyekezetünk ellenére bőven van részünk, bár nem szlolgáltunk rá. Azért mert itthon sokkal nagyobb belső problémák vannak, s a hatalom könnyen a kisebbséget okolhatja, történetesen azért, amit nem ő tett meg.Ha ezt tetézzük az anyaországi propaganda által, akkor ugyan hova fogunk tartozni. Akkor menjünk Európába?

A kérdés második része arról szól, hogy vélelmezi, hogy nemcsak a közelmúltban, hanem a jövőben is várható a "gazdasági" migráció.Persze, ilyen mindig is volt és lesz, hiszen a gadasági és egyéb feltételek különbözősége, különböző szintje, természetszerű "szívóerő" a gazdaságilag fejletteb régiók felé, a gazdaságilag fejeletlenebb régiók kárára. A gadasági fejlettség szintje azonban nem egyedüli meghatározó tényezője, indítéka az otthonmaradási vagy elvándorlási elhatározásnak. A migrációnak persze lehet pozitív és negatív következménye. Mint ahogyan máris van. Meg kell szüntetni a migráció okait, a gazdasági és szellemi ellehetetlenüléseket, az otthoni diszkriminációkat, esélyegyenlőtlenségeket, stb. Mindenesetre, nem tiltásokkal kell otthon marasztalni a határon túli magyarokat, hanem szabadságjogokkal, belértve ebből az anyaország által megadhatókat. Otthon pedig a gazdasági, kuturális, iskoláztatási, oktatási és képzési feltételek megtermetésével, az oktatás anyanyelvűsítésével, nagyon sok elérhető, és akkor az elvándorlások és következményeik is enyhülni, csökkenni fognak. (és ezért mindent megtteünk eddig is, igaz nem egyszerű és sokszor igen hátráltató körülmények közepette.) Az "otthomarasztalás" módja nem az, hogy parancsra, adminisztratív korlátozásokkal otthon marasztalunk. Ha megnehezítjük az ideiglenes külföldi tartózkodást, ez ellenkezést vált ki. Elavultnak tekintehető az a nézet, mely szerint nem kell a külföldi tapasztalatszerzés, tudjanak minél kevesebbet magyarjaink, akkor állítólag "jobban" otthon maradnak. Az internet világa egyrészt közelebb hozza az ismereteket, másrészt eltávolítja az embereket, - ennek ellensúlyozása miatt szükséges a személyes kapcsolatok ápolása.

Az etnikai jellegű migrációnak, ami a Magyarországi bevándorlást illeti, értelemszerűen lehetnek pozitív és negatív következményei. Ha a migráció ideiglenes, akkor nagyon jó, mert a tapasztalatszerzés révén a hazmenő otthon átadja tudását, ismereteit. Magyarországon is hasznosak lehetnek a határon túliak. Nem kell riogatni, otthon Magyarországon az állampolgárokat, hogy a határon túliak miatt "vesztik el munkájukat", hiszen ha a határon túliak netán ideiglenes munkavállalásra áttelepülnek, akkor és oda mennek, amikor és ahol felveszik, ahová felkérik őket, nem versenyszerűen, nem veszélyeztetvén az anyaországiak munkahelyeit, ahol igénylik a határon túliak részvételét és az egész meg egy adminisztráláson is sokszor túl kell essen: munkavállalási engedélyen, stb.A határon túliak is hozzájárulhatnak az anyaország felemelkedéséhez, hiszen ha "áttelepülnek" azáltal, hogy dolgoznak, termelnek, alkotnak, továbbá adófizetők is - ugyanúgy mint az anyaországiak. Ha tartós és tömeges a bevándorlás, - ez valóban hatással lehet a kárpátmedence egyes régióinak összetételére. Elmondható, azonban, hogy az átköltözés mértéke nem riasztó, s nem a zömmel otthonmaradók otthonmaradása nem a korlátozásoknak tudahtó be. Az átközltözöttek számára mindig lehetséges a visszaköltözés is. Jellemző, hogy éppen az állampolgárság nélküliek és magyar állampolgárságot igénylők költöztek el, települtek át, vagy más országokba vándoroltak. Vannak mások, akik itthon maradva szeretnék az állampolgárságot, mint jogi kapcsolatot lehetséges és szükséges jogosultságokkal és teljesíthető kötelezettségekkel elérni, annak "jutalmául", hogy a szülőföldön maradtak, ahhoz híven. Sok olyan (délvidéken született) immáron magyar állampolgárságot jogszerűen megszerző van, aki hazajött és itthon dolgozik. Sajnos, előfordul, hogy a hazajövetelt a kedvezőteln körülmények is befolyásolják, gátolják. Az is előfordul, hogy jeles intézményeink is "rosszul lépnek". Mint az ismert újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszéke tette a szegedi Bölcsészkar Magyar Tanszékén szerzett oklevelek honosítási ügyében. Amikor is több Szegeden végzett magyartanárnak Újvidéken nem ismerték el oklevelét. Pedig ezen Magyarországon oklevelet szerző fiataljaink haza kívántak volna térni és tudásukat át kivánták volna adni az új generációknak. /Ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy a "mi" fiataljainknak is, amikor a háború miatt el kellett hagyniok az országot, esetenként fél stúdiumot meg kellett ismételniük egyes Magyarországi egyetemeken, azaz karokon. Sajnos voltak ilyen, megfordított esetek is. Ez azonban szerencsére, tudomásom szerint, nem volt jellemző/.

A gazdasági közvetkezmények nagyon fontosak az elköltözés és viszaköltözés tekintetében, de sok kár keletkezhet, ha az ideiglenes migrációk "ide" is, "oda" (oda-vissza) is ellehetelenülnek és a két térség között a már fennálló gazdasági mellett, netán szellemi és lelki, néha lelkiismereti vákuum támadna.

Meg lehet kísérelni azt is, hogy a folyamatban levő (szerbiai) privatizáció mentén anyországi állampolgárok és testvérek is jöjjenek határon túli régió(n)kba. Jó lenne, ha ők is, közvetlenül megtapsztalnák nehézségeinekt, s hazatérvén az anyaországba, talán tárgyilagosabban, saját tapasztalatuk alapján, tudnák felmérni helyzetünket. Ha többen akadnának nayaországból hzzánk jövő, szívesen látot és várt okataók, vállalkozók, stb., mint eddig, talán könnyebben adnák le voksukat a magyar állampolgárság megadása mellett, jobban megértvén minket. Megmondhatnák, hogy zömünkben itthon maradtunk és inflációs időkben éhbérért is dolgoztunk, közösségünk épülésére és javára.Talán látnák, közvetlenül tapasztalnák, miféle gazdasági és nem gazdasági jellegű kedvezőtlen körülmények ellenére is maradtunk itthon, végezvén munkánkat, azok helyében is, akik hiányzanak nekünk, nemcsak úgy mint "munkaerő", hanem mint testvér és jóbarát is.Milyen nehéz, ha itt nem megy minden rendjén, rendes kerékváégásra rábirni az autistákat.

11. Az eddigi támogatáspolitika és kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?

Nincs teljeskörű betekintésem a támogatáspolitikába, valamint a kedvezmények körébe. Tudok arról, hogy egyes támogatások voltak, majd megszűntek. Szerintem szükség van a többgyermekes családok támogatására, amennyiben van, ennek növelésére, különösen ott ahol ez szociálisan indokolt.

III. Politikai stratégiák és jogi megoldások

12. A kettős állampolgáságról szóló vita mennyiben szól a határokkon kívüli magyarokról és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?

A "kettős" állampolgárságot, pontosabban a magyar állampolgárságot, minél teljesebbet, a határon túli magyarok kérték, nem mától kezdve, tehát ez a vita a határokon túli magyarokról szól. (Olymódon, hogy mi ebbe nem nagyon tudunk beleszólni, ponosabban a vita kimenetelét befolyásolni, hiszen indítványozásainak sorra elutasítják). Csupán az a sajnálatos, hogy ez a vita tulajdonképpen most már nem egészen érdekünkben van. Sajnos, hosszantartó és megismételt kérelmeinkre nem született megoldás. Egyes határon túli kommentátorok nem ok nélkül utalnak arra, hogy félő, hogy azok, akik riogatják a magyar szavazópolgárokat, azok oldaláról akik eddig is folyamatosan negatív véleményük volt a kettős állampolgárságról, akiknek egy jelentős része még a státusztörvényt sem akarta, majd a parlamentben többségbe kerülve, kitörölte tartalmának jelentős részét, most súlyos ellenpropagandát folytat szinte a határon túli magyarokra mutatván, hogy minden belső bajnak állítólag ők az okozói. Erre azt mondanám, ha ez valóban így van, ez nem fair play. A magyar állampolgárság közös ügy, minél tovább halasszuk, annál tovább válhat késedelmessé, időt, energiát és életek megrontását okozó, keserű elégtételnyújtás. Ha meglesz az igen és az igent szabályozó törvény tartalma megfelel az elvárásoknak, talán enyhít sokak baján. Ha az „igen“ nem lesz meg, nem szeretnénk, ha ismét kitűnne, hogy nemzeti kérdésekben nincs meg a konszenzus és a vita mint már részben láthatóvá vált, a velünk (is) való manipulálás sajnálatos és groteszk eszközévé alacsonyodott volna. A vita azért is vált politikai erővonalak mentén és nem a megoldások mentén megosztó, mert ahogyan történik, különösen a hatalmi oldalról, azt eredményezheti, hogy a határon túli magyarság kérdése ismét hoppon maradt, elsikkadt a belső érdekek mentén, azáltal is, hogy az ellenzők minden lojális és nemlojális úton módon kisérelik meg a földindulás képzetét kelteni és alapjában megtévesztő jellegű, sokszor igen hipotetikus tényezőkre hivatkozván kívánnak nem állampolgárságot, nem kedvezményeket, hanem szavazti támogatást nyerni. A jelnelgi ellenzék egy részének is felróható, hogy nem talált a kérdésre tartós megoldást, korábban, a magyarigazolványok idején. Ami csupán félmegoldás, bizonyos kérdésekre nézve pedig, az "eszmei tartalmat" tisztelve, semmilyen megoldást nem nyújtott, végül kitűnt, lényegében véve sem (jogi értelembe vett) "stástuszt", sem kedvezményt. Az állampolgársági vitákban inkább dominál a lényeges kérdés elodázása, mint a készség, hogy méltányos megoldás szülessen. Eddig az volt az argumentum, várjunk, míg az anyaország teljesjogú tagállammá válik. Vártunk. Most azzá lett. És született- e megoldás? Nem. Európa oldaláról biztos vagyok, ha volt volna konszenzus, volt volna támogatgás is. Így most a kormány, ha lesz számla, kinek adja be: az adófisztő és szavazó polgároknak? Ezt nem akarjuk: mi érzelemet és érveket tisztelő határon túli, nagyon sokszor megsanyargatott magyarok.Ezért szertnénk, ha tudnánk, hogy most már igazán anyaországunk népe, a magyar nép, vállal e bennünket, lehetőleg minél kevesbb költséggel a jogok mentén. Ugyanakkor a jogok maguktól is szólnak majd arról, hol kell az anyagi segítség. Mi határon túliak is rengeteget dolgozunk, megkísérelünk helytállni. Kötelezettségeinket teljesítjük, ha nem teljesítettünk emberfelettin túl is.

13. A magyar kérdés nincs végig gondolva (Kiss János, Túl a nemzetállamon). Milyen jövőképben kell gondolkodni.

A minapi szabadkai okatási autonómiáról szóló, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság és a Szabadkai Líceum által megtartott közös tudományos konferencián ovódától egyetmi szinten oktató résztvevők arcán a megfáradtságot láttam, függetlenül attól ki mit mondott. Persze, mindenki az autonómia híve volt, egy kivételével, a jelenlevők közül. De kivételes szavazó arcán is lárható volt a megfáradtság, talán nem annyira. Vagy, esetleg nem jól láttam. Csupán nekünk vajdasági magayroknak nincs önnálló egyetemünk, pedig mindent megkíséreltünk ennek érdekében.

A nemrégen, a VMTT által, Szerbia hivatalos, aktuális kormánmy által elfogadott alkotmánytervezetének kisebbségi jogi fejezeteinek és ebből a szempontból fontos államberendezési eleveinek szentelt Újvidéken megtartott tudományos konferencián elhangzott: Szetbia ígéri a kisebbségi kollektív és egyéni jogokat, de ezeket felszámolhatja, ha "Szerbia érdekei veszélyeztettek". Emllett kifejezi a színleg kompromisszumnak tűnő megoldást: "Szerbia Köztársaság" a szerb nemzet és az állampolgárok állama. Egyszóval jogi értelmezés szerint mégiscsak nemzetállam: tudni való ki van otthon és ki a "vendég". Ebből következik nem a szerb nép és állam, hanem kisebbség alárendelésének, hátrányos helyzetének veszélye. Ugyanis közlebbi alkotmánjogi definíció hiáanyában akármikor elővehető "mikor és mitől érzi magát veszélyben" a szerb állam. A nemzetállamiság meghírdetése, olyan államban amelyben nagyszámú kisebbség él, mint Szerbiában, a polgári jogállamisággal szemben, hátrányt jelent a kisebbség számára.

Hogyan kapcsolódik a magyar kérdéshez? Úgy, sajnos, hasonló nemzetállami megfogalmazások vannak környező országokban is, ilyen Szlovákia, Románia, stb alkotmánya. Ezeknek ellensúlyozása a határon túli magyarok fokozott országos és helyi önkormányzatisága révén lehetséges.Szükséges a határon túli magyarok arányos alkalmazása a közszolgálatokban. Ennek hiánya különösen a Délvidékre érvényes. Ma sem könnyű magyart felvenni az újvidéki postán, a közigazgatásban, a bíróságon, magyar asszisztenst felvenni az egyuetemen.

Áttételesen: Budapesten a kínai étterem mellett férjen meg a bácskai étterem is.

Alighogy létrejöttek, nagy nehezen, sok küzdelemmel a közszolgálati egyetemek, ezeknek támogatása kormányzatváltás után lecsökkent, a kormányzati hangsúlyok a határon túli felsőoktatás terén másra terelődtek. Egy-egy jól átgondolt megoldás, esetleg konszenzus álatal is támogatva, ne csak egy kormányzati ciklusban jusson érvényre.

Jelentős kiemelkedő magyarországi személyiségek határon túli magyarokra vonatkozó nyilatkozatai nagyon fontosak és ezeknek a megvalósítása úgyszintén, - a közös és speciális, regionális magyar ügyekben, figyelembe véve a határon túli magyarok helyzetét és igényeit.Nem elodázva ezeknek teljesíthető részét.

Nekem is úgy tűnik, hogy a határon túli magyarok kérdése inkább elodázott kérdés mint fokról fokra, átgondolva rendezett volna.

Talán lehetne arról is gondolkodni, hogy a határon túli magyarok képviselői is felszólalhatnak a magyar parlamentben, amenniben őket érintő törvényekről van szó. Természetesen az ezt megelőző "Máért" tárgyalásokat figyelembe véve.

14. A magyar állampolgárság kiterjesztésével kapcsolatos várható nemzetközi visszhang.

Nem lehet előre tudni, milyen lesz a nemzetközi visszhang. Lehet, hogy lesz elmarasztaló is és jóváhagyó is. Európa szerintem nem szól bele. Minthogy nem szólt bele az olasz, szlovén, horvát, román, stb kettős állampolgárság kérdésébe. Fennebb már megkíséreletm érvelni, miért van ez: azért, mert az EU-s szabályok az állampolgársági törvényhozást nem tartjék közösségi ügynek. Kivéve a kettős állampolgárok kettős terheitől való mentesítést. Az 1997 évi EU-s Állampolgársági egyezmény mérföldkő: bevezeti az EU-s és a nemzeti állampolgárságot. Ha a magyar állam kiterjeszti állampolgárságát a határon túli magayrokra ez az EU oldaláról szerintem nem kellene hogy kifogásokat jelentsen. Ha volnának, van ellenérv: a határon túli magyarok jobbára elnyomott helyzetben nyolc államban élnek. Az állampolgárság lehetővé teszi az anyaországgal és a világgal való kapcsolatukat. Esélyegyenlőségüket növeli.A határon túli magyarok békésen valósítják meg jogaikat minden hagyományosan lakott régiójukban. Mint az anyaországi magyarok, az európai kultúra szerves részei. Csupán történelmileg feltételezett kisebbségek, egyébként a magyar nemzet részei. A szomszédos államok esetleges reagálásai: lehetséges hogy lesznek, lehetséges hogy nem. Inkább az várható, hogyu itt-ott lesznek. Amennyiben lennének, ez hátráltató tényező lehetne európai útjuk során. Amennyiben már Európában volnának, nem hiszem, hogy releváns ás ügydöntő észrevételeket tennének, mert ez befolyásolná európai kredibilitásukat.

Európa szerintem nem fog félni attól, hogy az erdélyi, vagy vajdasági magyarok tömegesen munkavállalási konkurrenciát jelentenének a német, vagy francia munkaerőpiacon.(Ha pedig bizonyos számban ilyen lesz, meggyőződhetnek arról, hogy az erdélyi és délvidéki és más határion túli régiók magyarjai szorgalmasak, szavahihetőek és tehetségesek). kitűnt, hogy az anyaországi magyarok sem vállaltak tömegesen munkát Európa más országaiban. Kitűnt, hogy akik az anyaországi kiválló iskolákban, egyetemeken végzettek vállalták a külföldi munkavállalás kihívásait, helytálltak. A külföldi tanulmányok tekintetében előnyt jelentene a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság, hiszen megkönnyíteni a pályázásokat. Lehetővé tenné a határon túli magyar tudományosság számára a felkarolást és tudományos kapcsolattartást.Ha Európa kifogást emelne, volna sok (magyar) ellenérv, amivel lehetne megvédeni a kiterjesztést. Számítunk a nyugati (európai és amerikai, stb.) magyarságra.

Ifjú koromban volt szerenecsém, hosszabb-rövidebb ideig Európai országokban tanulni (Németországban, Ausztriában, Svájcban). Megtanultam, hogy lehet érvekkel meggyőzni a másként gondolkodót. Ott nem nagyon szeretik az elvtelen szolgalelkűséget. Mindenki tiszteli a saját nemzetét és becsüli a más nemzeteket. Ha esetleges európai "észrevételek" esetén jól képviseljük a magyar nemzeti érdekeket az európai parlamentben, parlamenti képviselőink által, amit remélek, az európai parlamenti többség meg fogja érteni, miért szavazott a magyar nép a kettős állampolgárságra. - Remélem, így lesz: a magyar állampolgárok bátran döntenek az "igen" mellett és e döntésüket magyar és európai paralamentereink meg fogják tudni magyarázni: nevezetesen, hogy miért döntött a magyar nép befogadó módon, a teljesjogú határon túli magyar állampolgárság megadása mellett.

15. A népszavazás kimeneteléről. Amennyiben a kérdést a "tudomány" oldaláról közelíteném, azt mondanám, hogy nehéz és nem hálsá jóslatokba bocsátkozni.A népszsvazának lehet negatív és pozitív kimenetele, mármint esetünkben az, hogy a magayar állampolgárok a feltettkérdésre igent mondanak, vagy nemet - vagy azt, hogy gondolkodván "jelentéktelennek" tartják a feltett kérdést és nem mennek ki a népszavazásra. Megérteném a az igenlőket, heleyeselném a voksukat, nem tudom e szerény igenlő írásom, mennyire fogja befolyásolni a kételkedőket. Csupán azt sajnálnám, ha a sorsdöntő, fontos, nemzetegyesítő kérdésben nem mennéének ki és nem mondanák el igenlő véleményüket. Közösségi érdekről van szó. Nagy horderejű kérdésről, amelynek ma, szerintem legkevesebb kockázata van. Sajnos mi határon túli magayrok, éppen az állampolgárság hiánya miatt nem szavazhatunk az igen mellett. De kérjük nemzettársasinakt, akik ezzel a joggal rendelkeznek, adják meg nekünk is, bnevünkben is az igent. Azt remélem, hogy ötmillió nemzettársunk fog majd igent mondani. Hogy igazán mennyi lesz az "igen" és mennyi a "nem", nem tudhatom, meglátjuk. Ha a választópolgárok nem mennek ki a népszavazásra, az ilyen "nem" lenne a legfájóbb.

Újvidék, 2004 nov. 18.-án

Szalma József