ANKÉT
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGNAK A HATÁRON TÚL ÉLŐ MAGYAROKRA VALÓ KEDVEZMÉNYES KITERJESZTÉSÉRŐL

VÁLASZOK

I. Elméleti keretek

1. A "kettős állampolgárság" kérdése több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti keretben elemezné a "kettős állampolgárság" körül kialakult vitát?

A magyar állampolgárság áttelepülés nélküli odaítélése minden azt (egyénileg) igénylő magyarnak kihatásaiban messze túlmutat a politikai és számbeli kisebbségben élő nemzetrészek problémáin. A társadalomlélektani hatás, a gazdasági és politikai lehetőségek kitágulása az egész nemzetre nézve visszafordíthatatlan, mélyreható és az egész jövőt meghatározó. Ezért a vizsgálódás legkézenfekvőbb elméleti kerete a nemzetpolitikai.

2. Ki tekinthető határon túli magyarnak? Ki és milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a kérdésről? Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban szabályozni?

A népszavazáson feltett kérdés a magyarsághoz tartozás kérdését nyitva hagyja, mindössze ajánlásokat tesz.

A magyarsághoz tartozás az egyén szintjén opció kérdése - az identitás megválasztásának szabadsága okán. Az egyén önmeghatározásának jogi elfogadása a magyar állam részéről, a megalkotandó törvény keretében meghatározott kritériumok alapján történik. A kérdés fölött tehát a törvényhozó hivatott dönteni.

Izrael, Olaszország és Németország különbözőképpen határozza meg a nemzeti közösséghez tartozást. A 2001-ig érvényen levő német állampolgársági rendezés a népi németeket az eredet, az öntudat, a vállalás és a kultúra együttesével határozta meg. A népi németek az állampolgárság intézményének létrejötte előtti időkben hagyták el a későbbi birodalom területét. A jogelőzmények tekintetéből hasonló helyzetben vannak a moldvai csángó-magyarok.

A magyar törvényhozó számára a szóban forgó meghatározás kidolgozásában könnyítést jelenthet, hogy a ma élő minden magyar, illetve valamely felmenője magyar állampolgár volt - az említett csángókon kívül. Ez esetben a Tisztelt Ház az előzetes (történelmi) jogosultság-fosztás helyreállításából indulhatna ki (amelyhez esetleg a magyar nyelv ismeretének kritériuma kapcsolódhatna). Ez mind az indokolás, mind pedig a későbbi gyakorlatba ültetés szempontjából előnyösnek tűnik. Ez esetben a népi németek honosításához hasonlóan külön törvényben lehetne a csángók honosítását rendezni.

3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett megoldást a státustörvény és mire nem? A megoldatlanul maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős állampolgárság" eszközével?

a) A "státustörvény" az elszakított nemzetrészek elnyomatottságából fakadó problémái orvoslásának egyik eszköze kellett volna legyen.

b) A magyar állampolgárság alanyi jogosultságának kiterjesztése az egész nemzetre meghaladja az elcsatolt területeken élő magyar közösségek problémakörét. (lásd 1. válasz).

Az áttelepülés nélküli honosítás az egész nemzetet közös jogalapra emeli - ez a nemzet centripetális erőterét oly mértékben növeli, hogy annak kihatásai az egész nemzet életét befolyásolják. A kisebbségbe kényszerített nemzetrészek számára a magyarországi munkapiac korlátlan és legális elérése a fekete-munkapiacon eddig megélt kvázi-rabszolgasors helyett, emberhez méltó bánásmódot és kereseti lehetőséget kínál. Megfordítva, a magyar tőke számára jogtechnikai előnyt jelenthet a Kárpát-medence Magyarországon kívüli területein történő beruházásai esetében a munkaerő-toborzásban. Az állampolgárrá vált külhoni magyar fiatalok nem kényszerülnének olyan tandíjat fizetni, amely eleddig számtalan esetben a szülők otthoni létalapját felemésztette - és végső soron azok lépéskényszerű áttelepedéséhez vezetett. Politikai síkon a közös jogalap megnyitja a politikai akarat össznemzeti artikulációjának lehetőségét.

Mind több elemző felfedezni véli a trianoni diktátum óta különböző államokban élő nemzetrészeink szétfejlődésének jeleit. Lengyel László - szinte diadalittasan - be is jelentette az elszakított nemzetrészek bekövetkezett amputációját. Megállapítását itt és most részletesen nem cáfolnám, arra utalnék mindössze, hogy az identitások, mentalitások és kollektív akaratok terén ritkán beszélhetünk "bevégeztetett" állapotokról (Karthágó), hanem sokkal inkább folyamatokról, amelyek a legcsodálatosabb újjászületések lehetőségét hordozzák (Izrael). A magyarság mai állapotánál sokkal heterogénebb kultúrákba sodort népek is képesek voltak a józan politikai akarat és kellőképpen kitartó ráhatás eredményeként erős nemzetekké kovácsolódni. A lengyelek például több évszázadon keresztül "fejlődtek szét" az evangélikus Porosz Királyság, az ortodox Oroszország és a katolikus Habsburg Birodalom részeként. A szétfejlődés hatásait Pilsudsky bölcs, elhivatott és határozott politikája egy évtizednél rövidebb idő alatt semlegesítette.

Az állampolgárság kiterjesztése a nemzet egészére a "szétfejlődés" folyamatának megállítását is célozza és a határokon átívelő nemzeti (vissza?)szervesedés szükséges és hatékony folyamatát erősíti.

4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?

Az érintettek (a kérdésben zárójelben felsorolt) önállósági igénye önvédelmi reflexként a többségi kultúr-hegemonizmussal és kultúr-politikai homogenizációs szándékkal szemben észszerű és azzal szemben is nyilvánul meg. Nem Magyarországgal szemben, az összeegyeztethetőség tehát adott. Sőt, a két nemzetpolitikai imperatívusz (a minél nagyobb önállóság, autonómia elérése az adott trianoni utódállamban valamint a magyar állampolgárság kiterjesztése) egymást erősítheti, hiszen ugyanabba az irányba mutatnak, ugyanazt célozzák: megkötni a magyar közösségeket szülőföldjükön, védelmet biztosítani a hozzájuk tartozó egyének számára és erősíteni nemzeti identitásukat.

5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?

A kérdés ebben a kontextusban nem szerencsés, mert félrevezető, manipulatív hatású.

A magyar-magyar kapcsolatok szempontjából természetesen megoldást jelentene, ha minden nemzetrész EU tagállamok polgárává válna. A magyar állampolgárság áttelepülés nélküli elérhetővé tétele viszont nem szűkíthető le a "kapcsolat-tartás" szintjére, hanem sokkal több annál (lásd.1. és 3. válasz)

Az EU integráció nem kínál alternatívát a magyar nemzet közös jogalapra helyezéséhez.

II. Demográfia és migráció

6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?

Az állampolgárság jogosultágának kiterjesztése a politikai vezető réteg kompetenciája és felelőssége. Ez nem csak elméleti kijelentés, hanem Izrael, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Horvátország, Románia és újabban Szerbia-Montenegró esetében empirikus megállapítás is.

Ebből következik, hogy ez a népszavazás egy egészséges nemzet (zavartalan tudatállapotú nép és a néppel szervesült politikai elit) esetében szükségtelen. A magyar politikai vezető réteg (az elit szót kettős jelentése miatt ez esetben kerülöm) 15 éves mulasztása kényszerítette ki a népi kezdeményezést. Az állampolgárság kiterjesztésének gondolata a feltételezett felelős és kompetens magyar politikai elit részéről már a rendszerváltó kerekasztal tárgyalások idején felmerülhetett volna.

E helyet 1996-ban vált nyilvános vita tárgya civil kezdeményezésre a Magyarok IV. Világkongresszusán. A Magyarok Világszövetsége levonva a 1997-1998-ban e tárgykörben kirobbant vita tanulságait és kompromisszumos megoldásként kidolgozta egy gyengített külhoni magyar állampolgárságnak a koncepcióját, majd törvénytervezetét (2000-ben). A státustörvény megjelenése háttérbe szorította az MVSZ-en belül az állampolgárság rögtöni sürgetésének szándékát, mert a törvény eredeti formájában első lépésnek tűnt a helyes irányba. A népszavazás gondolata az után született és vált elnökségi döntéssé, hogy a státustörvény preambulumából törölték az utalást az egységes magyar nemzetre - 2003-ban.

A kérdés megfogalmazását három feltétel együttes kielégítése határozta meg: az OVB elfogadhatóság, és a szándék jogi egyértelművé tétele és kellő játéktér biztosítása a törvényhozó számára. Ezért a közérthetőség csorbát szenvedett.

7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni, hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése megálljon vagy legalábbis lassuljon?

A magyarság fogyása az egész történelmi szállásterületre, (a Kárpát-medencére) vonatkoztatva három módon történik: a születési arány elégtelensége, az Nyugatra való elvándorlás és a kisebbségbe szorított nemzetrészek tagjainak asszimilációja által. A magyar állampolgárság kiterjesztése csökkentheti a nyugatra vándorlók számát (a Magyarországra történő könnyebb telepedés által) ez a hatás addig releváns, ameddig az illető „első” állampolgársága nem jelent EU állampolgárságot. Például szlovák állampolgárok szabadon telepedhetnek bármely EU tagállamba - Magyarországot beleértve. Románia EU-taggá válása után ez igaz lesz a közmondásos 23 millió román állampolgárra is.

A magyar állampolgárság az asszimilációra hajló magyar szórvány esetében az asszimilációs készség csökkenéséhez vezethet: mert a szülők gyermekükre nem csak "kedvezőbb többségi" jövőképet vetíthetne ("beszéljen csak románul... jobb lesz az neki úgy!"), hanem kedvező magyar jövőképet is.

A magyar állampolgárság elérhetővé tétele disszimilációs, visszamagyarosodási folyamatokat is indukálhat.

8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?

Lásd 7-es válasz.

9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák mobilitási-migrációs igényeivel?

A állampolgárság áttelepedés nélküli odaítélése gyakorlati síkon is megkönnyíti a magyar tőke és külhoni magyar munkaerő külhoni egymásra-találását.

10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok? Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?

Lehet is kell is.

A Magyarországon dolgozók nem plussz-költségeket okoznak, hanem hasznot hoznak, többletet termelnek. Ami abból is levezethető, hogy Magyarország öneltartó, nem más államok - gyarmatok - munkájából él, hanem az itt dolgozók tartják el az államot, annak szociális, egészségügyi és tanügyi kiadásait beleértve. (A mai demográfiai helyzetből kiindulva, a mai trendek változatlanságát feltételezve ez a megállapítás a KSH szerint 2017-ig érvényes) Tehát, amennyiben az áttelepülést a járulékos költségvonzatok szempontjából pusztán józan észre és az egyszerű logikára támaszkodva gondoljuk végig, egyértelművé kell hogy váljon: a Magyarországi közterhek annál könnyebben hordhatók, mennél nagyobb az itt dolgozók száma.

Az MVSZ felkérésére Prof. Dr. iur. Habil. Prugberger Tamás, egyetemi tanár, a magyar és európai munka-, és szociális jog professzora vezetésével Alakszainé Dr. Oláh Annmária, közgazdász adószakértő, Dr. Horváth Szabolcs, az orvostudományok kandidátusa és Dr. Gaudi-Nagy Tamás , Európa-jogi szakértő egy-két keresőből, két eltartott gyermekből és két nyugdíjas nagyszülőből álló áttelepülő magyar átlagcsalád modelljéből kiindulva költség-hatás tanulmányt végzett. A számításokat a központi költségvetés 2004 évi adataiból, illetve a KSH legfrissebb közzétett jelentése és gyorsjelentések alapján készültek. A bevételi oldal a fogyasztás és (141 756 HUF átlagbér esetén) a jövedelemhez kapcsolt adókból áll össze. A kiadási oldalon az egészségügyi támogatás, a családtámogatás, a szociális juttatás, az oktatási támogatás, a (50 428 HUF) átlagnyugdíj és a fogyasztói kiegészítés szerepeltek. Az "átlagcsaládok" áttelepülése esetén a családonként többlet évi 630 988 tesz ki.

A szelekciós hatások miatta valóságban a magyar állam haszna modellnél még kedvezőbben alakulna. A környező országokból az áttelepedés fő motívuma a munka. A munkanélküliség könnyebben viselhető el ott, ahol az illetőnek van lakhelye (pl. Erdélyben, Délvidéken) mint "idegenben" Magyarországon hajléktalanként. Ezért feltételezhetően kevesen "jönnek majd át" munkanélkülinek. Ugyancsak joggal feltételezhető, hogy sok nyugdíjas nem hajlandó elhagyni meghitt környezetét. Más szóval az áttelepülés az anyaországi munkalehetőségek mértékének megfelelően megy, vagy nem megy végbe, elsődlegesen a fiatal munkaerőt vonzva - ami a modellnél nagyobb állami plusz-bevételt eredményez.

A rendelkezésünkre álló kimutatások és a józan mérlegelés azt mondatja, hogy a magyar állampolgárság kiterjedése nem indukál majd drámai áttelepedést. Erre utal az a tény is, hogy Kelet-Szlovákia irányából (ahol Erdélynél alacsonyabb az életszínvonal) 2004 májust követően nem tapasztalható Magyarország irányába megnövekedett áttelepülés - holott ennek Szlovákia EU tagsága révén jogi akadályi megszűntek.

A KSH prognózisok szerint Magyarország korfája olyan kedvezőtlen, hogy 2017-ben érkezik el az a pont, amikor a munkavállalók nem képesek többé fenntartani a szociális terheket. Attól kezdve Magyarország munkaerő-importra szorul. Jelenleg az ország itt született lakossága évente 25-40 000 lélekkel fogy. Eljöhet tehát az idő, amikor a magyar politikum el kell, hogy döntse: idegenek betelepítésével oldja majd meg az állam fenntarthatóságát, vagy a határon kívüli magyar munkaerő bevonásával.

11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?

Magyar állampolgárságra.

III. Politikai stratégiák és jogi megoldások

12. A "kettős állampolgárság" körülötti vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról, és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?

Vita azért van, mert a nemzeti gondolat iránt közömbös, illetve a magyar nemzeti eszmében veszélyt látó, és ezért ellenző politikai erők, tételesen az MSZP és a SZDSZ a határon túli, döntő többségében egészséges nemzet-tudattal rendelkező potenciális szavazókban politikai veszélyt látnak. Ha ez nem így lenne, akkor népszavazásra sem lett volna szükség, mert a magyar állampolgárság alanyi jogon már régen minden magyart megilletne.

13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva - állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában. Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?

Kis János ezen megállapításával egyet lehet érteni. A jelenlegi európai paradigma kereteiben létrehozható lenne a Kárpát-medencében egy határokon átívelő magyar szubszidiáris nemzetstruktúra (esetleg konfederáció, pl. területi alapon létrehozott össz-magyar felsőházzal).

14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal (pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról" szóló vitában?

Az ET vonatkozó egyezményének van lényegi jelentősége. A népszavazás-vitában relevanciája nincs, mert azzal nem lehet hatékonyan riogatni.

15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.

A kormány féktelen intenzitású, az eszközök megválogatásában gátlástalan ellenkampánya az eredményt megjósolhatatlanná teszi. A sorozatos durva félretájékoztatás eredményesnek mutatkozhat, ám ez a későbbiekben a könnyű cáfolhatóság miatt politikai bumerángként a "NEM" győzelmének utóhatását is beláthatatlanná teszi.

16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság késésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?

Elégséges a jelenleg állampolgársági törvény megtartása mellett a külhoni magyarokat már ma is pozitívan diszkrimináló egy és fél év tartózkodási időt pl.24 órára csökkenteni, a magyarországi lakhatás és - jövedelem igazolásának kötelezettségét törölni.

17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet a kettős állampolgárok jogait korlátozni? Egy speciális külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény módosításával a "kettős állampolgárság" megadása nélkül?

Az MVSZ által 2000. augusztus 18. előterjesztett vonatkozó törvénytervezet szerint a külhoni magyar állampolgárság minden joggal járt volna kivéve a letelepedés automatizmusát és a választójogot. Jogi precedensként a brit többszintű állampolgárság szolgált. A külhoni állampolgár is kettős állampolgárrá vált volna a magyar elnyerése pillanatában.

18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság kedvezményes kitejesztése?

Semmi reakciót, illetve egyesek részéről - egyébként nemzetközi jogi szempontból irreleváns (lásd az ET vonatkozó Egyezménye) - "hagyományos, kötelező" dohogást.

19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat betetőzésének?

A nemzetpolitika eddig a nemzet fragmentációját változtathatatlan adottságként kezelő kisebbség-politikákra szorítkozott. Az egész nemzet közös jogalapra kerülése kilépést jelent az eddigi diplomáciai és állami segélyt folyósító mókuskerékből. Az autonómia-program a kisebbségi érdekképviseletek kormányzati szerepvállalása miatt eddig kivétel nélkül írott malaszt maradt minden érintett nemzeti közösség esetében. Az autonómia nem is bizonyult kellőképen mobilizáló jövőképnek. Ennek magyarázata az, hogy autonómia semmibe vezető út, amennyiben azt nem kíséri a nemzet egységesülésének valamilyen perspektívája.

Borbély Imre