| ANKÉT
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGNAK A HATÁRON TÚL ÉLŐ MAGYAROKRA
VALÓ KEDVEZMÉNYES KITERJESZTÉSÉRŐL
I. Elméleti keretek
1. A "kettős állampolgárság" kérdése
több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság
egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez
ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti
viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti
keretben elemezné a "kettős állampolgárság"
körül kialakult vitát?
- A magam részéről a kettős állampolgárság kérdését
két szinten tartom érdekesnek:
1. A magyarországi népesedéspolitika (migrációpolitika)
szintjén. Ezen a szinten a dolog szakpolitikai kérdésként
kezelhető. Elvben megfogalmazhatók bizonyos népesedéspolitikai
célok és ha ezt magyar kormány megtette, akkor megvizsgálható,
hogy a kettős állampolgárság (pontos annak valamely
konkrét jogszabályi formája) mennyire megfelelő eszköz
ennek az elérésére. Egy weberiánus gondolatmenetben
ahhoz, hogy társadalomtudósként a kettős állampolgársághoz
hozzá tudjunk szólni a lényeg, hogy (népesedéspolitikai)
eszközként tekintsünk rá, amihez az szükséges, hogy
törvényalkotó céljait világosan ismerjük. Ha ez megvan,
akkor elképzelhető valamiféle hatáselemzés.
2. Másrészt a kettős állampolgársággal kapcsolatos
diskurzusok politikai kommunikációs keretben való értelmezése
sem haszontalan. Ebben a keretben a beszélők a politikai
mező szereplői és a kettős állampolgárságról való beszéddel
(mint bármilyen más politikai kommunikációs aktussal)
saját mezőn belüli pozícióikat kívánják erősíteni. Ezzel
a fajta elemzéssel a kérdés tartalmilag (szakpolitikailag)
nem vizsgálható, de azt viszont világosan megérthetjük,
hogy a szereplőket mi mozgatja, illetve, hogy milyen
elvek szervezik a kettős állampolgárságról szóló szövegmezőt.
2. Ki tekinthető határon túli magyarnak? Ki és
milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a
kérdésről? Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban
szabályozni?
Ezek olyan kérdések, amelyekre nem a társadalomtudományok
kell választ adjanak, hanem a politika. A szociológus
tisztességtelen, ha ezekre a kérdésekre a "tudomány"
nevében ad választ. Azt gusztustalannak tartom, ha az
ezzel kapcsolatos ideológiailag meghatározott állásfoglalások
tudományos köntösben jelennek meg.
A magánvéleményem az, hogy szerencsésebb lenne, ha
nem lenne jogilag meghatározott az, hogy ki magyar és
ki nem. A jogi meghatározottsághoz azonban már a státustörvénnyel
elérkeztünk. Ennek kapcsán kialakult egy konkrét szabályozási
rendszere annak, hogy "ki számít magyarnak".
Ez jelenleg magyar nyelvű egyházban való tagsághoz,
magyar nyelvű oktatásban való részvételhez, RMDSZ-ben
vagy valamilyen magyar civil szervezetben való tagsághoz
kötött. Ez működő intézmény. Az alapelv azonban az,
hogy a magyar állam maga döntheti el, hogy kinek ad
állampolgárságot, ha pedig ennek a kritériuma a magyar
etnikum, akkor azt, hogy kit tekint magyar etnikumúnak.
Ez pedig politikai kérdés.
3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett
megoldást a státustörvény és mire nem? A megoldatlanul
maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős
állampolgárság" eszközével?
Nem lehet azt mondani, hogy a státustörvény a határon
túli magyarok bármilyen problémájára megoldást jelentett
volna. Demográfiai, migrációs stb. hatása legalábbis
Erdélyben nulla (Kárpátaljai demográfiai vizsgálatokban
olvastam, hogy ott ukrán-magyar vegyes identitású falvakban
volt valamiféle disszimilációs hatása). Olyan szempontból
volt jelentős, hogy a határon túli magyar jogi kategóriáját
megteremtett. Az, hogy ez jó vagy nem azt ki-ki ítélje
meg maga. E mellett tényleges hatása az volt, hogy az
RMDSZ-t jelentős infrastruktúrához, álláskerethez és
többletbevételhez juttatta. "Szórvány"-megyékben
az RMDSZ-nek gyakorlatilag ez az legjelentősebb bevételi
forrása. Ez azonban a talán nem annyira a törvény, mint
a végrehajtás mikéntjéből adódik.
4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság
kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek
közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális
intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?
Nem látok a két dolog között feltételen összefüggést.
A kérdés, hogy milyen típusú állampolgársági kérdés
pontosan milyen jellegű "kisebbségi közösségépítő
törekvéssel". Dühítőek ezek a homályos kategóriák.
5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar
kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?
Passz.
II. Demográfia és migráció
6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés
időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?
Az időpont: Romániában két választási forduló között
van. Megítélésem szerint - bár ezzel kapcsolatban nem
voltak konkrét mérése - az RMDSZ számára jól jött, mert
volt alkalma választási kampány finisében hiteles módon
a "jobbra tolódnia". Erre szüksége volt, mert
- és erre már vannak konkrét (fókuszcsoportos) mérések
- a jobboldali (autonómiás) kampányszlogenek elég idétlenül
hangzottak a szájából. A kettős állampolgárság kérdésében
az erdélyi magyar választók hihetetlenül egységesek
és az RMDSZ-nek nagy szerencséje, hogy ebben a kérdésben
az élükre állhat. Ez remélhetőleg átlendíti vasárnap
az öt százalékos küszöbön.
7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország
és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan
csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar
kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen
megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok
Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni,
hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése
megálljon vagy legalábbis lassuljon?
Ez egy tényszerűen megválaszolható kérdés. Természetesen
nem. Logikailag ez akkor lenne így, ha a népességcsökkenés
ez jelentős részét az asszimilációs veszteség okozná.
Asszimilációs veszteség természetesen van, azonban azokat
a rétegeket, akiket ez érint a kettős állampolgárság
nem mozgatná meg. Ezek nem Magyarország fele tekintő,
hanem a többségi társadalomba jól integrált csoportok.
Erdélyi vonatkozásban az is elmondható róluk, hogy számukra
Magyarország migrációs célpontként is egyre kevésbé
vonzó. Ez azzal is összefüggésbe hozható, hogy ezek
a rétegek a románok által beüzemelt és használt Nyugat-Európa
irányába mutató migrációs hálózatokat használják. Ezekben
pedig a magyarnyelvűség vagy a hozzá kapcsolódó szimbolikus
tőkék (amilyen a magyar állampolgárság is) nem konvertálhatók.
Más szóval, aki asszimilálódik, az migrációs stratégiáit
tekintve is asszimilálódik.
Annak idején a németek gyakorlatilag kollektív módon
vándoroltak el, azonban Magyarország mint migrációs
célpont koránt sem annyira vonzó, mint az egykori NSZK.
Csak azok számára vonzó, akik Erdélyben is magyar hálózatokban
élnek.
8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs
politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni
a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?
Ezt a kormánynak kell eldöntenie. Demográfusként, szociológusként
jó esetben arra tudok válaszolni neki, hogy ha elhatározta,
hogy mit akar, akkor teszem azt a kettős állampolgársággal
milyen mértékben érhet célt, és, hogy milyen nem várt
hatásai (perverz effektusai) vannak a nevezett eszköznek.
9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a
klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák
mobilitási-migrációs igényeivel?
Ezt a kérdést Bárdi Nándi találta ki, ugye? Ez a "területfogó"
meg az "emberfogó" védekezés? Szóval nem tudom.
10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe
kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok?
Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai
jellegű migrációnak?
Természetesen lehet és kell. Nagy baj van, ha a politikai
cselekvők kizárólag etikai, ideológiai elvek alapján
cselekszenek és tetteik várható következményeivel nem
kalkulálnak. A tényleges kalkulációt azonban külön kell
választani a politikai marketingtől. Ismét azt lehet
elmondani, hogy a kettős állampolgárság mint konkrét
jogi forma érdekes.
Migráció. A migrációs-potenciál felvételek szerint
a migrációt nem tervezők 7 százaléka mondta azt, hogy
ha kettős állampolgárságot kapna, akkor átköltözne Magyarországra.
A magam részéről azonban a migrációs potenciál-felvételek
prediktív erejében nem hiszek (talán azért mert már
túl sok ilyen felmérést csináltam - itt nem arra gondolok,
hogy nem jó a felmérés, a minta, csalnak a kérdezőbiztosok,
vagy a szociológusok politikai alapon megváltoztatják
az eredményt. A dolog arról szól, hogy nem az történik,
amit az emberek mondanak). Azt kellene megnézni, hogy
milyen és mekkora olyan csoportok vannak, akik számára
a kettős állampolgárság olyan legalizációs stratégiákat
tesz lehetővé, amelyek a kivándorlás irányában hatnak.
Ezek a csoportok szerintem a következők:
- azok egy része, akik jelenleg is életvitelszerűen
Magyarországon élnek. Szerintem ők 50.-80.000-en vannak,
- olyan nyugdíjasok, akiknek gyerekeik élnek Magyarországon,
így lehetőségük van ott állandó lakhelyet szerezni és
bekapcsolódni magyar nyugdíjrendszerbe. Nem tudom, hogy
hányan vannak, de meg lehet mérni,
- vannak még olyanok, akik állampolgárság birtokában
integrálódni tudnak a magyar munkaerőpiacra és ez meg
is éri nekik. Ezek bevételi forrásként jelenek meg,
nem kiadásként. Arra vonatkozóan vannak kimutatások,
hogy a munkaerőpiac mely szektoraiban van munkaerőhiány
és mely szektoraiban többlet. Az, hogy a határon túli
magyar munkaerő minden esetben honi magyarokat szorít
ki marhaság (mert a munkanélküli magyarok többsége alulkvalifikált),
az viszont igaz, hogy bizonyos szektorokban nőhet a
verseny.
- az oktatási migráció. Ha a HTM diákok a magyar oktatási
intézményekben egyenlő feltételekkel tanulhatnak, akkor
az oktatási migráció mindenképpen jelentősen megnő.
A kolozsvári egyetemnek így a budapesti egyetemekkel
kell versenyeznie a hallgatókért. De a kolozsvári egyetemnek
Románia EU integrációja kapcsán elkerülhetetlenül ez
lesz a sorsa. Magyarországnak az oktatási migráció a
legelőnyösebb migrációs forma még akkor is, ha az egyetemisták
(egy ideig) pénzbe kerülnek.
A migráns csoportok közül a nyugdíjasok azok, akik
egyértelműen nem kifizetődők. De a kérdést szisztematikusabban
át kellene gondolni.
11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények
nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?
Nem tudom. Ami nagyon lényeges lenne, hogy a meglévő
erőforrások ésszerűen kerüljenek felhasználásra, teljesítményelv
alapján kerüljenek "szétosztásra".
III. Politikai stratégiák és
jogi megoldások
12. A "kettős állampolgárság" körülötti
vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról,
és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?
1. A politikai kommunikáció szintjén a dolog kétszintű.
A politikusok kénytelenek több irányba beszélni. Természetesen
leginkább a saját választóik fele. De nem látom túl
értelmesnek elválasztani, hogy most belpolitikai vagy
a htm-okről szól. A htm-okről szóló belpolitikai szempontból
is releváns kérdés. A htm-ok ügye, ha ez politikailag
tematizálódott, akkor belpolitikailag is relevanciára
tett szert, de szerintem minden politikailag tematizálódó
kérdésnek ez a természete. Ezzel mi a baj? Talán annyi,
hogy az emberek most állást kell foglaljanak.
13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva
- állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában.
Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?
Nem tudom.
14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal
(pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni
a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak
ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról"
szóló vitában?
Nem tudom.
15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható
eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.
Teljesen nyitottnak tartom. A kérdés, hogy mennyire
sikerül a kormánynak átvinni azt, hogy a dolog a magyar
adófizetőknek mennyi pénzbe kerül. Az ugyanis világosan
látszik a nyilvánosságra hozott mérésekből, hogy a honi
magyarok addig támogatják, amíg nem kerül túl sok pénzbe.
A Fidesz közvetett civil szervezeteken, polgári körökön,
egyházakon keresztüli mozgósítása is hatékony lehet.
Személyes megérzésem az, hogy érvényes lesz és a nemek
győznek, de lehet, hogy ez csak a szorongásaimról szól.
- az igen következményei attól függnek, hogy mi lesz
a konkrét tartalom. Ebben az esetben a gond az, hogy
a magyar kormány, parlament stb. lépéskényszerbe kerül.
Nyomás alatt pedig nehezebb racionálisan dönteni.
- A nem következményeit katasztrofálisnak tartom,
annak ellenére, hogy nem hiszem, hogy a kettős állampolgárság
"megoldaná" a htm-ok "problémáit".
A magyarországi népesedési helyzetet javítani egy ideig.
16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság
késésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább
kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági
törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?
Nem tudom
17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak
a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai
jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet
a kettős állampolgárok jogait korlátozni? Egy speciális
külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény
módosításával a "kettős állampolgárság" megadása
nélkül?
Nem vagyok jogász, de úgy tudom, hogy a politikai jogok
magyar állandó lakhelyhez kötöttek.
18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki
a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság
kedvezményes kiterjesztése?
Ez is politikai kommunikációs keretrendszerben értelmezhető.
Románia esetében több szinten: saját választók, EU.
A választások első fordulójában román részről nem tematizálódott.
Lehet, hogy az elnökválasztás második fordulójában fog.
19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság
kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika
eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s
mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat
betetőzésének?
Passz.
Kiss Tamás
|
