| Varga
Domokos György
Válaszom az "ankét"
kérdéseire
I. Elméleti keretek
1. A "kettős állampolgárság" kérdése
több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság
egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez
ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti
viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti
keretben elemezné a "kettős állampolgárság"
körül kialakult vitát?
Nem tudom csak elméleti keretben vizsgálni: értékelvek
és gyakorlati lehetőségek okos ütköztetése terel a megoldás
felé; ezt egyébként a nagypolitika is kezdi észrevenni.
Egyfelől: semmiképp nem mondhatom magyar nemzettársaimnak,
hogy bármit megadok nektek, csak a magyar állampolgárságot
nem - mert ez felér egy családból való kitagadással.
Másfelől: semmiképp nem hozhatom a mostaninál lényegesen
nehezebb helyzetbe a magyar állampolgárokat, mert az
meg felér a újak elleni uszítással.
Úgy kell tehát állampolgárságot adnom - történelmi
igazságot szolgáltatnom és egyúttal befogadnom -, hogy
ez minél kevesebb terhet rakjon az itteni magyarokra,
illetve minél több közös előnnyel kecsegtessen a egész
magyarság számára.
2. Ki tekinthető határon túli magyarnak? Ki és
milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a
kérdésről? Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban
szabályozni?
Elkerülhetetlen a jogi szabályozás: ilyen súlyos kérdés
eldöntése, hogy ki a magyar, kinek jár magyar állampolgárság,
nem bízható bürokratikus szervezetek saját belátására.
Valószínűleg szükséges lenne a magyar származás (felmenők)
igazolása és a magyar nyelvismeret bizonyítása.
3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett
megoldást a státustörvény és mire nem? A megoldatlanul
maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős
állampolgárság" eszközével?
A státustörvény a Magyarországhoz (az itteni magyarokkal)
való szimbolikus kötődést demonstrálta, és némi anyagi
juttatásokhoz való hozzájutást tett lehetővé. De nem
szüntette meg a fölé- és alárendeltségi viszonyt, azt
az érzés (vagy akár: tényt), hogy az itteni magyarok
mintegy kegyet osztottak azoknak, akik pedig semmivel
nem érzik magukat kevésbé magyarnak, a nemzet teljes
jogú tagjának. A "kettős állampolgárság" a
nemzet teljes jogú tagjává emeli a hátáron túl kisebbségben
élő magyarokat, akik csak ezáltal szűnnek meg igazán
másodosztályúak lenni (pontosabban: ezáltal szűnnek
meg másodosztályúnak érezni magukat).
4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság
kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek
közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális
intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?
A "kettős állampolgárság" visszahatása e
tekintetben még jól is jöhet a magyarországi közösségnek:
a kinti közösségek nyilván nem fogják ellenállás nélkül
elfogadni az innen induló (kulturális) központosítási
törekvéseket; s akkor talán a hazai közösségek is többet
merítenek a kinti közösségek kultúrájából, oktatási,
nevelési felfogásából.
5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar
kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?
Az integráció egyik visszahatása - szinte önvédelemként
- a nemzeti, illetve regionális kötődések erősödése.
Nincs egyenes vonalú fejlődés - ha volna, egy idő után
a térségbeli versengések elveszítenék nacionalista beütésüket,
s nemzetek feletti (regionális) versengéssé alakulnának.
A várható hullámvölgyek, súlyos nehézségek miatt azonban
időről időre fel fog lángolni a nemzetek, illetve etnikumok
közötti acsarkodás. A végeredmény ma még beláthatatlan,
de nincs okunk nem hinni abban, hogy az igazi vetélkedés
a térségben gazdasági jellegű vetélkedés lesz, és nem
nemzetek, illetve etnikumok közötti.
II. Demográfia és migráció
6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés
időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?
Az időzítést mindenképp indokolta, hogy miközben mi
az EU tagja lettünk, a határon túli magyarok nem lettek
azok. Szinte bizonyos, hogy ha nincs ez a kezdeményezés,
az egyébként egymással foglalkozó politikai pártok továbbra
sem veszik elég komolyan a témát, továbbra is húzták-halasztották
volna a tényleges és végleges megoldás keresését. Több
mint szerencse, hogy immár kényszerhelyzetben vannak.
A feltett kérdés megfogalmazását is kimondottak szerencsésnek
ítélem: meghagyta a lehetőséget, hogy a belpolitika
legfontosabb erőcsoportosulásai (pártjai) alkuk, kompromisszumok
útján izzadják ki a lehető legtöbbek számára elfogadható
változatot.
7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország
és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan
csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar
kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen
megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok
Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni,
hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése
megálljon vagy legalábbis lassuljon?
Lehet, mégpedig a következő összefüggések miatt: egy
olyan országban, amelyben az anyagi szempontok túlságosan
előtérbe kerülnek, valószínűleg csökken a családalapítási,
gyerekszülési kedv. Ha most az IGEN legyőzné a NEM-et,
az e tekintetben egészséges korszakváltást hozna: demonstrálódnak,
hogy fontos a lélek, az együttérzés, a szolidaritás.
Egy ilyen országban inkább várható általános gazdagodás
- és nem csak a kiváltságosaké -; egy ilyen ország gazdagodása
a határon túl maradottaknak is több anyagi és lelki
támogatást tud nyújtani, ami csökkentheti az elvándorlást
is, és az asszimilációt is.
8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs
politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni
a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?
Kétszínű, képmutató. Elfogadja, hogy több ezer erdélyi
orvos települjön ide, megmentve a magyar egészségügyet,
ugyanakkor megállás nélkül a szülőföldön maradásról
beszél. A mai politikai elit a bürokrácián keresztül
iszonyatosan megalázó és riasztó tortúrának teszi ki
a magyar állampolgárságra áhítozókat, ugyanakkor saját
egyedi szempontjai és előnyei alapján, hatalmával élve
és visszaélve annak ad állampolgárságot, akinek éppen
tetszik.
9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a
klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák
mobilitási-migrációs igényeivel?
Mindenekelőtt úgy, hogy valóban vállalja a közösséget
a határon túl élő magyar kisebbségekkel, vagyis bármikor
kész magyar állampolgárságot adni nekik (illetve tagjaiknak).
Egy ilyen kormánynak lesz elég tekintélye ahhoz is,
hogy az eddiginél sokkal hatásosabban, eredményesebben
lépjen fel e kisebbségeket ért támadások és hátrányok
ellen.
10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe
kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok?
Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai
jellegű migrációnak?
Lehet és kell mérlegelni, csak nem úgy, hogy a hátrányokat
(költségeket) eltúlzom, az előnyöket (hozamokat) jobb
esetben alábecsülöm, rosszabb esetben figyelembe sem
veszem.
11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények
nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?
Kérésre - a magyar állampolgárság megadására.
III. Politikai stratégiák és
jogi megoldások
12. A "kettős állampolgárság" körülötti
vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról,
és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?
Teljes mértékig belpolitikaivá is vált. A magyar baloldali
elit, amely az emlékezetes négy igenes akcióval sikeresen
szorította ki magából, ill. szorította háttérbe Pozsgay
Imrét és vele a nemzeti baloldalt, most mindent elkövet,
hogy ezt az "antinacionalista" irányultságot
és dominanciát fenntartsa, ugyanakkor ne veszítse el
kormányzati (és egyéb, ezzel járó) hatalmát. A jobboldal
ezzel szemben mindent elkövet, hogy az eddig tabunak
hitt vagy tabuként kezelt témában történelmi igazságot
tegyen a maga örömére és javára, s erre most igen nagy
is az esélye. Ha akarjuk, ha nem, a két igen győzelme
a jobboldalt fogja erősíteni, a két nem győzelme pedig
- ha egyáltalán bekövetkezne - némileg erősítené a baloldalt,
bár a határozott nemekkel olyan jégre lépett, ahonnan
épen - esések, sérülések nélkül - már aligha fog visszajönni.
13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva
- állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában.
Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?
Valóban nincs végiggondolva, ezért is jött nagyon jól
ez a mostani népszavazási vita.
Nincs értelme - mert nincs különösebb oka, indoka -
sötét képekben gondolkodni. Ideát nem áll annyira jól
a magyar gazdaság, odaát meg nem tapasztalhatók olyasféle
háborús fenyegetések, hogy ezek miatt tömeges áttelepülésektől
kellene tartani. Nyilvánvalóan bőséges adok-kapokkal,
ütközésekkel tarkítva, ám végeredményben mégis kedvező
változás indulhat el: az összetartozás erősítése lelki,
kulturális, gazdasági élénkülést indíthat be, s mihelyt
kézzel fogható jelei lesznek ennek, a folyamat önmagát
fogja erősíteni.
14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal
(pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni
a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak
ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról"
szóló vitában?
Tudomásom szerint jogi szempontból nem relevánsak.
Mivel a "nemzetegyesítés" bizonyos fokig ellentétes
irányú törekvés, mint a globalizációé és az európai
integrációé, ezért politikai nyomásgyakorlás kívülről
elképzelhető; ennek azonban erőteljesen gátat vet az
a tény, hogy a nemzeti érdekek védelme egész Európában
egyre nagyobb hangsúlyt kap, az ezt hangoztató erők
pedig egyre jelentős szerephez jutnak.
15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható
eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.
Csupán már abból a tényből, hogy a Magyar Televízió
Híradója november 20-án először számolt be - noha még
mindig nagyon röviden, de már - képekben a Magyarok
Világszövetségének rendezvényéről, arra következtetek,
hogy a baloldal merev NEM-je erős korrodálódásba fogott.
A népszavazás eredményes voltáról és az IGEN többségéről
vagyok meggyőződve.
16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság
kérésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább
kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági
törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?
A lényeg: a magyar állampolgárság megadásának ne legyen
jogi feltétele az itteni letelepedés. Mivel ez utóbbi
meg a választási jogosultságnak feltétele, nem kell
külön jogszabályt alkotni határon túli és itteni állampolgárságra,
nem lesz tehát teljes értékű és csökkentett értékű magyar.
17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak
a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai
jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet
a kettős állampolgárok jogait korlátozni? Egy speciális
külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény
módosításával a "kettős állampolgárság" megadása
nélkül?
Azt tartom lehetségesnek, hogy teljes értékű magyar
állampolgárságot adunk, ám nem jogi eszközökkel - a
határon túli magyarokkal érdekközösségben - fékezzük
az áttelepülések mértékét; a politikai jogosultságok
közül a választásit pedig éppen az áttelepüléshez, a
helybenlakáshoz kötném.
18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki
a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság
kedvezményes kiterjesztése?
Mivel eme országok többsége szintén lehetővé tette,
hogy a külhoniak állampolgársághoz jussanak, az elitjeik
esetleges ellenérveinek hatása is csak korlátozott lehet.
Másfelől odaát is sokan hihetik azt, hogy a kettős állampolgárság
felgyorsítja a szülőföld elhagyását, ami az ottani nacionalistáknak
egyenesen jól jön, tehát túl harsányan biztosan nem
fognak ellene szónokolni (mint ahogy, ugyebár, eddig
sem tették).
19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság
kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika
eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s
mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat
betetőzésének?
A határon túli magyarok magyar állampolgársághoz juttatása
számukra többé nem kegy lesz, hanem természetes járandóság.
Ez tehát nem az eddigiek betetőzése lesz, hanem egy
minőségileg új helyzet.
Varga Domokos György |
